Kezdőlap » Szerkesztő ajánlata » Szubjektív és objektív Trump-vereség Helsinkiben
Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök érkeznek találkozójuk utáni sajtótájékoztatójukra Helsinkiben 2018. július 16-án #moszkvater

Szubjektív és objektív Trump-vereség Helsinkiben

Az árat odahaza kell megfizetnie az amerikai elnöknek

Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök érkeznek találkozójuk utáni sajtótájékoztatójukra Helsinkiben 2018. július 16-án #moszkvater
Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök érkeznek találkozójuk utáni sajtótájékoztatójukra Helsinkiben 2018. július 16-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sergey Guneev/Sputnik

Amint az megjósolható volt, a „ha van sapka a fején…” kezdetű formula érvényesült az amerikai elnök orosz partnerével folytatott első négyszemközti találkozóját követően. Azzal, hogy Donald Trump egyáltalán belement a finn fővárosban megrendezett csúcsba, hivatali idejének talán leghevesebb támadásai előtt nyitotta meg az utat, s valóban, a megfigyelőknek nem is kell csalatkozniuk a fősodrú reakciók láttán. Ezek szerint ugyanis a Fehér Ház fura ura lényegében elárulta a Nyugatot azzal, hogy számos kérdésben empatikus hangot ütött meg, ahelyett, hogy „elvárható módon” konfrontálódott volna Vlagyimir Putyinnal. Hogy milyen „egységfront” alakult ki az amerikai elnökkel szemben, arra jó példa az odahaza, az Egyesült Államokban számára legkritikusabb és legbarátibb hírtelevíziók kommentárja. Míg a demokratapárti, liberális CNN Trump elnökségének „legszégyenteljesebb pillanatáról” beszél, addig a republikánusokat támogató, konzervatív Foxnews címében úgy fogalmaz: Putyin megeszi Trump ebédjét Helsinkiben – így nem lehet győzni Oroszországgal szemben. A elemzések tónusa persze eltérő. Így a hozzá belpolitikailag közelebb állók „elszalasztott lehetőségről” írnak, amennyiben az amerikai elnök nem vonta kérdőre orosz kollégáját a legfőbb vitás kérdésekben, mint a 2016-os amerikai elnökválasztásba történt állítólagos orosz beavatkozás, Ukrajna, illetve Szíria és Irán ügye. Ellenségei esetében viszont tényleg nem túlzás az árulás vádjáról beszélni. A liberális hírcsatorna például csokorba gyűjtötte a két államfő sajtótájékoztatójának „21 legfelkavaróbb mondatát”. A CNN-nél Trumpnak az az állásfoglalása, melyben mindkét országot hibáztatja a választási beavatkozás ügyében, megtoldva azzal, hogy „inkább vállalok politikai kockázatot a békéért, mint kockáztatom a békét politikai előnyökért” egyértelműen kicsapta a biztosítékot.

„Mitagadás, Trump hazai bírálóinak abban igaza van, hogy Helsinkiben bejött a papírforma”

Személyes és politikai kvalitásait illetően két teljesen eltérő súlycsoportba tartozó vezető találkozott, és természetesen a sokkalta tehetségesebb és tapasztaltabb került ki győztesen, tudta maga és országa számára jobban kiaknázni ezt a lehetőséget. Mert történt is bármi, másfél évvel hatalomra kerülése után a jelenlegi amerikai elnökről már tudni, hogy „unortodox”, felháborodást keltő megközelítésével ugyan ért a figyelem és még talán a kezdeményezés megragadásához, de mind belőle, mind stábjából hiányoznak azok a kvalitások, amivel ezt a világpolitika színpadán ki tudná használni. Káoszt – különösen az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei háza táján – tud teremteni, de hogy ebből Amerika erősödhetne, az még semmi esetre sem körvanalazódik az általa felvert porfelhőben.

A belpolitikai elkötelezettségek diktálta bírálatok és az objektíven is megállapítható diplomáciai vereség – még akkor is, ha ezt Putyinnak azon melegében nincs is érdekében kihasználnia – természetesen nem sok jót vetít előre Trump számára. Az odahaza az állítólagos orosz választási ügyében folyó, nyilvánvaló végcélként az elnök megbuktatására irányuló Mueller-vizsgálat politikai támogatottsága tovább fog erősödni. Ha belpolitikai részérdekeikből fakadóan a republikánusok eddig „kelletlen” elnökük mellé is álltak, akaratlanul is felvéve a küzdelmet a vele szembeni támadásokkal, egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, hogy a jövőben ettől álljanak el. A novemberben esedékes félidős törvényhozási választás fényében nehéz döntés előtt állnak: vagy bíznak Trump belpolitikai „varázslataiban”, mely közvetve őket is megsegítheti, vagy meghátrálnak a teljességgel oroszellenes washingtoni establishmenttel szemben, magára hagyva elnöküket, aki így a legjobb esetben is csak első és egyetlen ciklusa végéig húzhatja.