Putyin kerüli az ütközést a NATO-val

Immár több mint ezer napja annak, hogy Oroszország a Kelet-Ukrajnában befagyott konfliktus lezárása, a NATO keleti terjeszkedésének megállítása, és az Ukrajna feletti befolyás visszaszerzése érdekében nagyszabású inváziót indított Ukrajna ellen. Senki sem gondolkodott ilyen kiterjedt és elhúzódó háborúban, a harcok mégis lassan már három éve tartanak. Ráadásul miközben egyre több szó esik a konfliktus lezárásáról, vagy legalábbis befagyasztásáról, az elmúlt hetek az eszkalációról szólnak. Tényleg a harmadik világháború felé közeledünk? Mikor zárható le a háború? A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„milliók élete változott meg gyökeresen ezen idő alatt”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

Oroszország több mint ezer napja, 2022. február 24-én indított teljes körű inváziót Ukrajna ellen. Persze, hosszú út vezetett idáig, és a háború kirobbanásáért viselt felelősség is megoszlik Oroszország, a Nyugat és Ukrajna között. A konfliktus gyökerei messze nyúlnak, és kiolvadásának okai is túlmutatnak Ukrajnán. A szembenállásnak három szintje van, az etnikumok, az Ukrajna és Oroszország, valamint az Oroszország és a Nyugat közötti. A konfliktus különböző szakaszaiban beszélhetünk tehát egyrészt egy polgárháborúról, majd a két szomszédos ország közötti – egyébként hadüzenet nélküli – háborúról, és egy proxy háborúról. A szembenállás természetének megértéséhez mindhárom szintet figyelembe kell venni, és ahogy az időben haladunk előre, úgy válik egyre fontosabbá a konfliktus globális kiterjedése.

„A háború több mint ezer napjáról beszélünk tehát, ám 2022. február 24. valójában a legalább 2014, sőt még inkább az első Majdan, azaz 2004 óta mindhárom szinten éleződő szembenállás nagyléptékű eszkalációja”

S akkor még nem vizsgáltuk a történelemben évszázadokra visszanyúló okokat. De maradjunk most a már harmadik éve dúló háborúnál, amely váltakozó intenzitással, ám folyik, sőt folyamatosan eszkalálódik. A felek oly messze mentek már, oly sok áldozatot hoztak a győzelem érdekében, hogy nagyon nehéz arcvesztés nélkül még befagyasztani is a háborút, a stabil és tartós békéről már nem is beszélve. Sokismeretlenes egyenlettel állunk szemben, így aztán arra sincs semmiféle garancia, hogy Donald Trump azonnal véget tudna vetni a harcoknak. Bár ez azért megoldható, de eleve nem egyszerű Ukrajnát a harc feladására, lényegében megadásra kényszeríteni, ám még akkor sincs rá garancia, hogy Oroszország is elfogadná a megválasztott amerikai elnök ajánlatát. Moszkva ugyanis Trumppal ellentétben nem a konfliktus befagyasztására, hanem megoldására törekszik, így számára elsősorban ez nem területi kérdés. Persze, most már az is, de fontosabb ennél Ukrajna semlegessége és demilitarizálása. Ehhez még nyugodtan hozzátehetjük, hogy a konfliktus tartós és stabil megoldása annak globális kiterjedése miatt elképzelhetetlen az európai, sőt immár az eurázsiai biztonsági struktúra újragondolása nélkül.

„De maradjunk még egy pillanatra az elmúlt közel három évnél, hiszen milliók élete változott meg gyökeresen ezen idő alatt”

A háború emberi tragédiái ugyan nem írhatók le számokkal, a pusztítás mértékét azonban az adatok jól érzékeltetik. Kezdjük azzal, hogy nagyjából egymillióan harcolnak a mintegy 1300 kilométer hosszan húzódó frontokon, és a halálos áldozatokról ugyan nincsenek megbízható adatok, ám az a becsléseink szerint orosz oldalon 120-150 ezerre, míg az ukránon valamivel többre tehető. Ehhez még hozzá kell venni, hogy a súlyos sebesültek száma általában háromszorosa a halottakénak. Ehhez jön még, hogy milliók hagyták el az otthonukat, veszítették el a megélhetésüket.

Ukrán felmérések szerint a lakosság 64 százalékának van legalább egy közeli rokona vagy barátja, aki megsebesült, és 63 százalékuknak van legalább egy közeli hozzátartozója vagy barátja, aki meghalt. Ez a közvélemény-kutatás eleve cáfolja azokat a Volodimir Zelenszkij által említett hivatalos adatokat, miszerint mindössze 31 ezer katonát vesztettek volna. A menekültáradat az első évet követően némiképp csillapodott, de még így is több mint 4,5 millió belső menekültet tartanak számon. Az ENSZ szerint 6,2 millió ukrán hagyta el az országot, de ez a szám ennél jóval több lehet, hiszen csupán Oroszországban közel 5 millióan vannak. A szervezet és partnerei 7,2 millió embernek nyújtottak segítséget, de jelenleg is mintegy 15 millió ukránnak lenne sürgős humanitárius segítségre szüksége.

„Az ENSZ Emberi Jogi Megfigyelő Missziójának adatai szerint az invázió kezdete óta mintegy 12 ezer civil vesztette életét, köztük közel 700 gyermek. A sebesültek száma meghaladja a 26 ezer főt”

Nem a relativizálás szándékával, hanem e háború furcsaságát illusztrálandó, azért jegyezzük meg, hogy eközben Gázában 40 ezer áldozatról beszélnek, amelynek mintegy kétharmada nő és gyerek, de az izraeli hadsereg adatai szerint is egy elesett katonára egy civil áldozat jut. De az ukrajnai civil áldozatok száma az elmúlt 30 év háborúinak átlagánál is jóval alacsonyabb, hiszen a katonai áldozatok fele volt általában a civil halott, míg Ukrajnában az arány ennek tizede. Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) szerint Ukrajna lakossága több mint 10 millió fővel csökkent az elmúlt két és fél évben, a kivándorlás és a termékenység visszaesése miatt.

„A demográfiai mellett a gazdasági összeomlás is látványos”

A Világbank szerint Ukrajna újjáépítéséhez mintegy 500 milliárd dollárra lenne szükség. Az invázió során több mint 2 millió otthon rongálódott vagy semmisült meg. Az ukrán gazdaság 2022-ben 29 százalékkal zsugorodott, 2023-ban azonban a GDP 5,3 százalékkal növekedett. Közben a munkaerő hiány óriási, hiszen a munkaképes lakosság 30 százaléka a fegyveres erőknél szolgál, vagy külföldön él. A képzett szakemberek és vezetők körében 40-50 százalékos hiány tapasztalható. A vállalkozások az életben maradás érdekében áttelepültek más, biztonságosabbnak tekinthető megyékbe, köztük Kárpátaljára is. A Nyugat-ukrajnai megyében jelenleg az összes áthelyezett vállalkozás 40 százaléka működik. Ezek a vállalkozások már több mint 1 milliárd eurót fektettek be a régióba. Ehhez jön még, hogy a becsült környezeti kár meghaladja a 60 milliárd dollárt. Több millió hektár mezőgazdasági terület vált használhatatlanná, nagy része még jelenleg is aknákkal van teli. De 67 ezer hektár erdő is elpusztult, és több mint 600 állatfaj és 750 növényfaj került a kihalás szélére. A becslések szerint csupán a háború első évében 50 ezer delfin pusztult el a Fekete-tengerben. S a háborúnak még nincs vége.

„A legutóbbi napok eseményeit figyelve annak ellenére egy ideig még együtt kell élnünk ezzel a háborúval, hogy azt Donald Trump egyértelműen befagyasztaná, és az ukrán ellenállás is egyre látványosabban gyöngül. Sőt, Kijev eddig Oroszország legyőzésében gondolkodó szövetségesei közül is mind többen ismerik el azt, hogy Zelenszkijnek kompromisszumot kell kötnie”

Közben persze folyik a Kijev felfegyverzése, így nehéz eldönteni, hogy az európaiak valójában mit akarnak. De azért is sürgetik a rendezést, mert attól tartanak, hogy Donald Trump visszatérése után drasztikusan csökkenhet az Ukrajnának nyújtott segély mértéke, miközben Oroszország tartalékai és nemzetközi támogatottsága is jóval nagyobb annál, amivel a nyugati stratégák eredetileg számoltak. Úgy tűnik, hogy a Kremlnek a Nyugat és Ukrajna kifárasztására irányuló stratégiája mindinkább beérik. Így Oroszország ugyan nyitott a tárgyalásokra, de bármilyen megállapodásnak figyelembe kell vennie Oroszország biztonsági aggályait és területi nyereségeit.

Paradox módon azonban éppen a béketeremtés ígéretével kampányoló Trump győzelme kavarta meg kissé a lapokat. A republikánus politikus visszatérésétől rettegő nyugati fősodor most a 2025. január 20-ig terjedő időszakban mindent megtesz annak érdekében, hogy Ukrajnát a jelenleginél jobb tárgyalási pozícióba hozza, Trump számára pedig olyan helyzetet teremtsen, amelyben nem köthet akármilyen kompromisszumot a háború befagyasztása érdekében.

„Ennek jegyében – ha korlátozott mértékben is – engedélyezte Joe Biden adminisztrációja a nagyobb hatótávolságú ATACMS rakéták használatát orosz mélységi területeken lévő célpontok ellen. Ezzel az eszkalálással a <gyáva nyúl játékhoz> hasonló stratégiai játszma kezdődött, amelynek keretében az Egyesült Államok amellett, hogy akadályozza Trump ambícióit, teszteli Moszkva elrettentő és ellentámadási képességeit, valamint az elszántságát is”

Ebben a játékban valójában már nem az Oroszország és Ukrajna közötti szárazföldi konfliktus áll a figyelem középpontjában. Az így kialakult feszült légkör újraértelmezi, és még inkább globálissá tágítja az orosz-ukrán konfliktust, és már inkább az kerül a középpontba, hogy Oroszország atomfegyverekkel fog-e visszavágni az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, valamint a hasonló hatótávolságú rakéták használatát végül szintén lehetővé tevő Franciaországnak. A Kreml csattanós választ adott, és az Oresnyik nevű közepes hatótávolságú ballisztikus rakétájának bevetésével azt üzeni a külvilágnak, hogy nukleáris fegyverek nélkül is képes megvédeni az érdekeit. Egyben Moszkva azt is értésre adta, hogy a konfliktust az általa kiépített, saját ellenőrzése alatt álló keretek között tudja tartani, és továbbra sem hagyja behúzni magát egy nyugati elképzeléseken alapuló, az ország kifullasztását és gyengítését célzó szcenárióba.

Kimondhatjuk tehát, hogy a Dnyipro ellen bevetett új orosz rakéta veszélyesebb, mint eddig bármi, de az alkalmazásából nem lesz világháború. Mint ahogy az orosz nukleáris doktrína megváltoztatása sem jelenti automatikusan, hogy Moszkva atomfegyverrel adna választ a nyugati provokációkra, eszkalációra. A Kreml természetesen igyekszik maximalizálni az új fegyver által kiváltott információs hatást. Az elrettentési szándék egyértelmű, és amennyiben az Oresnyik sorozatgyártása megkezdődik, akkor azzal Oroszország képes lesz Ukrajna egész területét támadni, miközben igen nehéz lesz a védekezés ellene. Ne feledjük el azonban azt sem, hogy Oroszország a fegyver tesztje során abszolút racionális módon és professzionálisan járt el, amikor fél órával a rakéta indítása előtt figyelmeztették Washingtont arra, hogy mi készül, nehogy esetleg interkontinentális indításnak nézze a fegyver kilövését, és valamiféle válaszcsapást indítson.

„A nyugati eszkalációs lépésre tehát Moszkva is eszkalációval, a nukleáris doktrína frissítésének aláírásával, és az Oresnyik bevetésével reagált, ám egyben értésre adta azt is, hogy ez az apró lépésekben zajló eszkaláció ellenőrzött keretek között zajlik”

A közbeszéd hisztérikus megnyilvánulásai ellenére sem vagyunk tehát a harmadik világháború előszobájában. Sem Moszkva, sem pedig Amerika nem akar ütközni egymással, és így globális konfliktust kirobbantani. A világháború tehát egyelőre mindenképpen elmarad, azonban az ukrajnai háború intenzív szakaszának lezárása sem olyan közeli és egyszerű, mint azt sokan Donald Trump győzelméhez kötve látják. Az azonban figyelmeztető lehet mindenki számára, hogy valójában ezt a háborút sem akarta senki, mégis tombol már több mint ezer napja.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

https://demokrata.hu/vilag/a-vilaghaboru-erdeklodes-hianyaban-elmarad-915876/

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com