//Porosenko a tűzzel játszik
Az elfogott ukrán hadihajók Krímben, Kercs kikötőjében 2018. november 26-án #moszkvater

Porosenko a tűzzel játszik

Az előzmények ismeretében papírforma a hadiállapot bevezetése Ukrajnában

Az elfogott ukrán hadihajók Krímben, Kercs kikötőjében 2018. november 26-án #moszkvater
Az elfogott ukrán hadihajók Krímben, Kercs kikötőjében 2018. november 26-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/STR

Ha valaki kicsit is belelát az ukrán-orosz viszonyba, akkor nem lepődhetett meg a Kercsi-szorosban zajlott provokáción. Ha tisztában van az ukrán belpolitikai viszonyokkal is, az újraválasztására hajtó Petro Porosenko népszerűtlenségével, akkor még kevésbé érhette váratlanul, ami történt. S ha azt is látja, hogy valójában egyik fél sem érdekelt egy újabb nagy háború kirobbanásában, mindkét oldalon jól jön azonban egy kis feszkó, egy kis izmozás, akkor nem kezd el élelmiszert bespájzolni. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ilyen helyzetekben a logika már nem mindig működik. Ennyi optimizmust azonban még engedjünk meg magunknak.

„Egy szó, mint száz, bekövetkezett az, amire az ukrán és az orosz elemzők egy ideje egyaránt vártak”

 

Pontosabban nem vártak, csak számítottak a tavaszi elnökválasztás előtt a hadiállapot bevezetésére. Az ugyanis mindenki előtt világos, hogy négy év eredménytelen, az ország területi egységét helyreállítani nem képes, a korrupciót ellenben csúcsra járató, a gazdaság összeomlását, a lakosság elszegényedését tehetetlenül szemlélő kormányzás után csak kisebb csoda révén maradhat a hatalomban Porosenko elnök. Csodák azonban nincsenek. Vannak azonban gátlástalan politikusok és bejáratott politikai technológiák, amelyek azért a győzelemhez segíthetnek egy jelenleg 8 százalékos népszerűségen álló politikust is.

Ilyen a nemzeti érzések, ne szépítsük, a nacionalizmus felkorbácsolása, az ellenzék elhallgattatása és a rendszer külföldi támogatóinak aktivizálása, a geopolitikai helyzet kiélezése. Ebben a kontextusban kell nézni a kercsi konfliktust, amelynek a vége a hadiállapot bevezetése lett. Persze, ez is olyan jó ukránosan. Még be sem ért a kercsi kikötőbe a három ukrán hajó, Kijevben Porosenko már be is jelentette, hogy nincs más megoldás, mint Ukrajna biztonságának szavatolása érdekében az egész országban 60 napra bevezetni a szabadságjogok erőteljes korlátozásával járó különleges kormányzást.

„De Ukrajnában sem lehet már csupán a hazafiasságra apellálva bármit megtenni. Az ukránok többsége ugyanis négy kemény, nélkülözésekkel teli év után már nem háborúzni, hanem élni akar”

 

Azt szeretné, ha a fizetése, megtakarításai nem értéktelenednének el, ha a lakásban lenne fűtés és az állam nem abban lenne leleményes, hogy megsarcolja a polgárait. Legutóbb például éppen az incidenssel egyidőben a külföldi rendszámú autókra kirótt vámmal. Szóval, a radában is sokan átláttak Porosenko ügyeskedésén és a 60 napból lett 30, az egész országra kiterjedő rendkívüli helyzetből pedig tíz megyében bevezetett hadiállapot. Így talán időben, az eredeti tervekkel megegyezően december 31-én hivatalosan is kezdődhet a kampány, 2019. március 31-én pedig megtartják az elnökválasztást.

Amely előtt egyébként a legfrissebb közvélemény-kutatások alapján – mint már említettük – Porosenko nem áll jól. Ha ugyanis most vasárnap lenne az elnökválasztás, Julija Timosenkót a szavazók 18,5 százaléka támogatná, s ezzel ő végezne az első helyen, Volodimir Zelenszkij pedig 10,8 százalékkal a másodikon. Petro Porosenkóra a választók 7,8 százaléka szavazna, amivel nem jutna be a második körbe, ahol Timosenko és Zelenszkij között meglehetősen nyílt lenne a verseny. Az elnöknek tehát valamit tennie kell, hogy legalább a második fordulót elcsípje. Mint látjuk, tesz is!

Mi történt a kercsi szorosban?

 

Egyértelmű provokáció, csak abban oszlanak meg a vélemények, hogy ki provokált kit. Aki törvényesnek tartja a Krím elcsatolását, annak az orosz határőrhajók fellépése törvényes, aki pedig nem tartja annak, az joggal nevezi provokációnak. Így aztán nem jutunk egyről a kettőre. Okosabb inkább a tengerhajózási szabályokhoz igazodni, amit Ukrajna például szeptemberben meg is tett. A szorosban ugyanis csak révkalauz vezetésével lehet átkelni. Most mintha elmaradt volna az engedélykérés. Ebből arra lehet következtetni, hogy ukrán részről nagyon is tudták, mire számíthatnak. Ezt erősítette meg egyébként az egyik ukrán tengerész is. A provokáció így – nem jogi értelemben – valójában ukrán részről történt. Magáért az incidens kirobbanásáért Kijev a felelős. Tény, hogy az oroszok is ugrottak rá. Igaz, nem nagyon engedhették meg maguknak az ellenkezőjét, elvégre az azt jelentette volna, hogy mégsem ők ellenőrzik a szorost. S hogy mi is történt a szorosban, az ütközés baleset volt vagy szándékos, nem tudjuk, de nem is igazán fontos.

Miért fontos az időzítés?

 

Egyrészt az ukrán belpolitikai helyzet, a választások közeledése  miatt. Az incidenssel egyidőben például az nem ukrán rendszámú gépkocsikra kivetett, mintegy egymillió külföldön dolgozó ukránt érintő sarc borzolta a kedélyeket. Aztán jól jöhetett a hó végére Buenos Airesbe a G20-as csúcsra tervezett orosz-amerikai csúcsot megfúrni akaró erőknek is az incidens. Mint ahogy az Oroszországra újabb szankciókat kivetni kívánó erők is kaphattak egy kis muníciót.

Kinek állt érdekében?

 

Maradjunk annyiban, hogy Porosenkónak nem jött rosszul az orosz lépés, mert a választások előtt meglehetősen rosszul áll a szénája. Veszély, fenyegetés esetén azonban tömörülni kell a fennálló hatalom mögött. Ha keményebben akarunk fogalmazni, akkor ki kell jelenteni, hogy az ukrán elnök a tűzzel játszik. Egyes elemzők ugyanakkor azt sem zárják ki, hogy az orosz fél tudatosan adta fel a labdát Kijevnek, hiszen sejthető volt, hogy a válasz a hadiállapot bevezetése lesz, ami nemcsak kétélű fegyver, de nem is okvetlenül népszerű lépés. De Putyin is igazolhatja, hogy keményen védi az orosz érdekeket, nem enged az ukrán provokációknak.

Megfelelő válasz-e a történtekre a hadiállapot bevezetése?

 

Politikai értelemben logikus lehet, bár kétségbeesett lépésnek tűnik. Egyébként semmiképpen sem, hiszen a háború az ország keleti részében már ötödik éve folyik, nagyjából 10 ezren haltak meg, ezért aztán három tengerész megsebesülése semmiképpen nem indokol ilyen lépést.

Mi jöhet ezután?

 

Ugyan az incidenst követően az ukrán erők lőni kezdték a Donbaszt, de a háborúnak kicsi az esélye. Marad az állandó feszültség, a se nem háború, se nem béke állapot, amelyet a helyzet alakulásának függvényében lehet ide-oda mozgatni. Ha például rosszul alakulnak Porosenko mutatói, még jöhet valamilyen provokáció, s akár meg is hosszabbíthatják a hadiállapotot. A nemzetközi nyomás fokozódik Oroszországra, a világ pedig még bizonytalanabb lesz. De ezt már megszokhattuk.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.