//Pártot alapít a rebellis Poklonszkaja
Natalija Poklonszkaja #moszkvater

Pártot alapít a rebellis Poklonszkaja

MEGOSZTÁS

A babaarcú egykori krími főügyész új színt vitt a moszkvai politikába. Eszméihez híven patrióta, monarchista felhangokkal, szuperprezidenciális rendszerben gondolkodó, a szociális kérdésekre érzékeny balközép pártot alapít Oroszország Ereje néven az Egységes Oroszország két rebellis politikusa Natalija Poklonszkaja és Szergej Zseleznyjak. A két képviselő legutóbb így vagy úgy, de elutasította a nyugdíjreformot, s más tekintetben is új színt jelent a lojalitásáról híres hatalmi párt soraiban.

Natalija Poklonszkaja #moszkvater
Natalija Poklonszkaja
Fotó:EUROPRESS/AFP/Vladimir Fedorenko/Sputnik

Ha a mindenki és mindenek fölött álló Vlagyimir Putyint nem számoljuk, akkor a világháló legnagyobb orosz sztárja manapság kétségkívül Natalja Poklonszkaja. A krími főügyészből a dumába repített 39 éves, 12 éves lányát egyedül nevelő dekoratív hölgyért bolondulnak a japánok, az ismertséget meghozó első sajtótájékoztatóját 10 millióan nézték meg az első számú videó megosztón, a közösségi portálokon virtuális rajongói klubok sora alakul, jellemző módon még a Moszkvával finoman szólva nem szimpatizáló lengyelek is létre hoztak egyet.

Számítógépes játék szereplője, dalt írtak róla, fotóit tömegesen osztják meg, a róla készült legismertebb, egy Enjoykin nevű felhasználóhoz köthető montázs pedig már 15 milliós megtekintésnél tart. Oroszországban és Ukrajnában különböző előjellel, de kiemelt figyelem kíséri minden lépését, sokszor meghökkentő eszmefuttatásai nemcsak a világháló közönsége, de a politológusok körében is vitákat gerjesztenek.

A Luhanszk környékén született Poklonszkaja 10 éves korában, még éppen a Szovjetunió felbomlása előtt költözött családjával a Krímbe. A lakóhelyén Jevpatoriában a harkovi egyetem kihelyezett tagozatán szerzett jogi diploma után előbb a szűkebb pátriájában, majd az országos főügyészségen is gyorsan lépkedett előre a ranglétrán.

„A Majdan és a hatalomátvétel tehát Kijevben érte, s nem tudott megbékélni a tomboló nacionalizmussal. Beadta felmondását, amelyet azzal indokolt, hogy nem tud olyan országot szolgálni, amelyet banditák irányítanak”

A főnöke nyugtatta, s azt javasolta, vegyen ki szabadságot, s gondolja át a dolgot.  Poklonszkaja hazautazott a szüleihez a Krímbe, ahol ekkor már a félsziget státusáról döntő referendum előkészületei zajlottak.

Az ügyésznő bármilyen segítséget felajánlott, csakhogy ne ismétlődjenek meg a Krímben is a kijevi események. Miután három férfi is visszautasította a posztot, nem sokkal később kinevezték főügyésznek, amire ugyancsak megorroltak Kijevben. Előbb kizárták az ügyészség kötelékéből, majd erőszakos hatalomátvételben részvétel vádjával körözést adtak ki ellene, végül feltették a beutazási szankciókkal sújtottak listájára.

Krími főügyészként tartott első, 5 perc 43 másodperces sajtóértekezlete azonban rögtön meghozta számára a világhírt. A törékeny, babaarcú, ugyanakkor szigorúnak látszani akaró egyenruhás szláv szépség már önmagában felkeltette az érdeklődést, ráadásul a videó megosztóra feltett felvételben talán a kifejező tekintete miatt egy japán rögtön meglátta az animék potenciális hősét. A közösségi háló szláv szegmensében inkább az arcsérülése miatt sajátos beszédmodorával, a fogai között kipréselt szavakkal, s egy-egy idézettel arat.

Poklonszkaja azonban láthatóan nem szereti, többször is kikérte magának ezt az orosz-japán „Nyjasa Natasa” szerepet, s arra vágyik, hogy a munkája miatt értékeljék. S lenne is miért, hiszen már az ukrán ügyészség kötelékében is letette a névjegyét az egész félszigetet a kezében tartó, „Basmaki” néven elhíresült maffiacsoport vezetőjének, a volt krími képviselő, a Tavrija futball klub elnökének Ruvim Aronovnak a perében. Fővádlóként nem hagyta magát, s kitartásával végigvitte az ügyet. Harcos kiállásának „elismeréseként” nem sokkal később lakásának lépcsőházában megverték, s ekkor sérült meg néhány arcizma.  Főügyészi tevékenységét az ukrán különleges erők, a Berkut túlkapásainak kivizsgálásával kezdte, keményen fellépett a korrupció ellen, amelynek következtében letartóztatták a jaltai ügyészség egy munkatársát, a medzslisz nagy visszhangot kiváltó betiltásával letörte a krími tatárok radikális szárnyának tiltakozását, s kesztyűt dobott a félsziget blokádját szervező üzletembernek, Lenur Iszlamovnak.

„Poklonszkaja azonban nem csak nőiessége, hanem sokakat meghökkentő kijelentései miatt is „népszerű” a világhálón. A Kreml melletti kiállása miatt a liberálisok már vadásznak néha valóban botladozó mondataira. Ezekben a körökben eleve visszatetszést kelt az utolsó cár, II. Miklós iránti imádata”

Az ő portréja függ irodájának falán is. Még krími főügyészként személyesen adott át a Livádia Palota múzeumának egy 80 fényképből álló, a cári családról szóló fénykép gyűjteményt, s egykori zeneiskolásként régi orosz románcot játszott a múzeum egyik darabján, a cári család egykori zongoráján.

Máskor minden jogi alapot nélkülözőnek nevezte a lemondást a trónról, legutóbb pedig azt fájlalta, hogy II. Miklós az orosz történelem legtöbbet igazságtalanul bántott államférfija. Ennek kapcsán immár a duma képviselőjeként paradoxnak nevezte, hogy a 20. század olyan alakjaival szemben, mint Hitler, Lenin, Trockij vagy Mao sem szítanak ekkora gyűlöletet. Persze, e kijelentéséből is csak annyit kapott fel a sajtó, hogy egy sorba állította Lenint Hitlerrel. Az imperátort védve foglalt állást a kor ismert balerinájával Matilda Kseszinszkajával folytatott viszonyát feldolgozó Matilda című film körüli vitában is, de sok gúnyos megjegyzést kiváltva még a II. világháború hőseire emlékező, Halhatatlan ezred néven ismertté vált rendezvényen is II. Miklós képével vonult.

Rebellis lelkülete hamar kiütközött a dumában is. Bátran állt a választói mellé akár a hatalommal szemben is. Legutóbb például a hatalmi párt egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg a nyugdíj reformot. Ezt az árulást nem is bocsájtotta meg neki az Egységes Oroszország, s nem sokkal később megszüntette az általa vezetett, a jövedelmeket vizsgáló bizottságot. Így aztán az Egységes Oroszországban karrierje további kibontakozására aligha számíthat. Semmit sem veszíthet tehát azzal, hogy pártot alapít. Sőt, akár még nagyot is nyerhet, hiszen az elfáradó a hatalmi párt helyéért már három évvel a választások előtt megindult a verseny.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.