„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Joe Biden amerikai elnök találkozója Olaf Scholz német kancellárral a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában 2023. március 3-án
Fotó:EUROPRESS/Andrew Caballero-Reynolds/AFP
A nyilvánosság szinte teljes kizárásával fogadta a napokban Joe Biden a Fehér Házban a német kancellárt Az amerikai elnök megköszönte Olaf Scholznak, hogy Németország bátor döntéssel átfogó támogatást nyújt Ukrajnának. Biden emellett elismeréssel szólt arról, hogy Berlin növeli a katonai kiadásokat. Olaf Scholz sem vitt magával újságírókat Washingtonba, a tárgyalások után pedig elmaradt a szokásos sajtótájékoztató is. Így aztán nem tudjuk, a nagyrészt négyszemközti találkozón miről is egyeztetett a két politikus. Azt azért valószínűsíthetjük, hogy jóval többről, mint ami a nyilvánosság számára kiderült. A lehetséges témák közül kizárhatjuk Ukrajnát, hiszen Berlin már szállít nehéz fegyverzetet, a Kínai elleni esetleges szankciókról vagy az Európa számára elfogadhatatlanul protekcionista amerikai úgynevezett inflációcsökkentési törvényről pedig biztosan beszéltek volna a nyilvánosság előtt.
„De akkor miért rendelte hirtelen a Fehér Házba a német kancellárt Joe Biden? Néhány nap múlva kiderült. Nem sokkal a washingtoni vizit után ugyanis az amerikai, a brit és a német sajtó egyszerre szellőztette meg az Északi Áramlat ellen még tavaly szeptemberben elkövetett diverzió új verzióját”
De ne rohanjunk ennyire előre. Előbb a kép teljessége kedvéért jegyezzük meg, hogy az ügyben nyomoztak a svédek, a dánok, a németek, részt vettek ebben az amerikaiak és a hollandok, közel fél éven át azonban mély hallgatásba burkolózott mindenki. A vezeték kiiktatása után még tettek néhány erőtlen kísérletet arra, hogy az oroszokat vádolják önrobbantással, az ügyben illetékes svéd és dán hatóságok a felelős megnevezése nélkül megállapították a szándékos szabotázs tényét, aztán csönd lett. Közben sokan emlékeztettek Olaf Scholz ezt megelőző, még a háború kitörése előtt tett washingtoni látogatására, amikor közös sajtóértekezletükön a kancellár mély hallgatása közepette Joe Biden figyelmeztetett arra, hogy az Északi Áramlatot Amerika el fogja pusztítani, ha és amennyiben Oroszország megtámadja Ukrajnát. Előtte hasonló kijelentést tett Victoria Nuland államtitkár is, a robbantás után pedig Radek Sikorski volt lengyel külügyminiszter az amerikaiaknak köszönte meg a vezeték kiiktatását, ezzel azonban nyugati fősodor média nem foglalkozott, mint ahogy a szaporodó bizonyítékok ellenére Berlin sem feszegette a nyilvánvaló kérdést.
Lassan feledésbe merült a robbantás, amikor február elején az ismert Pulitzer-díjas amerikai oknyomozó újságíró, Seymour Hersh elő nem állt a maga verziójával, miszerint
„az amerikai haditengerészet búvárai a Baltops 2022 nemzetközi hadgyakorlat leple alatt norvég közreműködéssel C4-tölteteket helyeztek el a gázvezetékek körül, amelyeket később felrobbantottak, a műveletről szóló döntést pedig az akció elleplezésének módjáról hónapokig tartó vita után még a háború előtt maga Joe Biden elnök hozta meg”
Hiába próbálta Hersh tényfeltárását eldugni, lejáratni a nyugati fősodor média, a leleplezés kínos helyzetbe hozta az Egyesült Államokat, és a lényegében továbbra is hallgató német kormányt is. Aztán egy hónap késéssel a sejtelmes Biden-Scholz tárgyalás után egy egyeztetett figyelemelterelő média kampány keretében megérkezett a válasz Hersch írására. A The New York Times névtelenül nyilatkozó amerikai hírszerzési tisztviselőkre hivatkozva azt állította, hogy egy ukránbarát csoport a felelős a gázvezeték felrobbantásáért. A lap arra is kitért, hogy bár bizonyíték nincs rá, de az újonnan gyűjtött hírszerzési adatok arra utalnak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ellenfelei voltak az elkövetők. A csoport tagjait azonban nem leplezték le, ahogyan azt sem, hogy ki irányította vagy fizette a műveletet. A Die Zeit ehhez még hozzáteszi, hogy a német nyomozók szerint hat ember követte el a szabotázs akciót egy Lengyelországban bérelt jachton, amely két ukrán tulajdonában volt. A hajót állítólag hamis útlevelekkel bérelték, és úgy adták vissza a tulajdonosainak, hogy a kabinban ott maradtak a robbanószer nyomai. A kijevi vezetés közben tagadja, hogy köze lenne az akcióhoz.
„Ott tartunk tehát, hogy az orosz szálat immár teljesen kizárhatjuk, innentől pedig a dolog egyre durvábban néz ki, hiszen akkor a diverzáns akció a NATO valamelyik tagjához vagy szövetségeséhez köthető. Ezért aztán az elkövető megnevezését ne várjuk, mert akkor azt szankcionálni kellene”
Az elterelő hadművelet kiötlői úgy gondolkodtak, hogy két legyet ütnek egy csapásra. Egyrészről Ukrajnára terelik a gyanút, hiszen ez az áldozat iránti megértés miatt a nyugati információs burokban veszélytelen. De nem a hatalomra, hanem valamilyen ismeretlen, Putyinnal szembenálló csoportra, amelyben akár orosz állampolgár is van. Ezzel erősítik a Kremllel szemben álló „partizánok” utóbbi időben a kommunikációs térben tudatosan épített narratíváját. Azzal persze e verzió kidolgozói keveset törődtek, hogy egy ilyen diverzáns akció technikai kivitelezésére – feladat végrehajtásához nyolcvan méternél mélyebbre kellett lemerülni, ez pedig ipari méreteket igénylő feladat, amely több száz kiló robbanóanyag elhelyezését jelenti – az országok csupán szűk köre képes. Mint ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy a műholdról származó információkat feldolgozó SpaceKnow nem egy jachtot, hanem két nagyméretű, 100-130 méter hosszú, „sötét”, azaz kikapcsolt AIS-transzponderrel közlekedő hajót azonosított, amelyek a robbanások előtt haladtak el a szóban forgó területen. De ezzel a nyugati fősodor ugyanúgy nem foglalkozik, mint Hersh állításainak cáfolatával.
„Mondjuk ki, az Egyesült Államok ismét csak hülyének nézi a világot, a szövetségeseit is, amelyhez Berlin továbbra is asszisztál. Az szinte mindegy, hogy a NATO egységének megőrzése miatt, vagy csupán képtelen ellenállni Washington nyomásának”
A Fehér Ház szempontjából pedig még csak nem is a presztízs, sokkal inkább a hegemón szerep megőrzése, pontosabban a multipoláris világrend kialakulásának elodázása, ennek érdekében a nyugati tömb összetartása a fontos. Ha a konkrét esetet nézzük, akkor Washington a fő célt már elérte, hiszen egyrészről hosszú időre megszakított minden, az európai versenyképességet jelentős részben fenntartó kapcsolatot Oroszországgal, ezzel egyúttal ki is szorította a legnagyobb vetélytársát az európai energetikai piacról. Ebben a történetben kulcsfontosságú momentum a háború mellett az Északi Áramlat kiiktatása, ezzel – Antony Blinken amerikai külügyminiszter szavaival – Európa leszoktatása az orosz gázról.
„Méghozzá úgy, hogy az eszközökben nem válogatnak, a tetteikért pedig – adott esetben a robbantásért – felelősséget nem vállalnak. Ezt nagyon jól demonstrálja ez a történet”
S hogy jön a képbe közreműködőként éppen Norvégia? A régi és megbízható titkosszolgálati kapcsolatok mellett ne felejtsük el, hogy a vezeték felrobbantása utáni napokban adták át a Lengyelországig futó Baltic Pipe gázvezetéket. Mint ahogy azt se, hogy Norvégia az orosz gáz kiesésének legnagyobb rövid távú nyertese, és Európa legnagyobb gázszállítójává lépett elő. A norvég állam az ukrajnai háború kitörése óta hozzávetőlegesen 180 milliárd eurós profitot szerzett a gázexportból, és mintegy 113 milliárd eurót a kőolajexportból is. Olajból az idei nyereségnek a 130 milliárd eurót célozták meg, amely a 2021-es bevétel ötszörösének felel meg. Norvégia tavaly 122 milliárd köbméter földgázt termelt ki, 9 milliárd köbméterrel többet, mint az előző évben, és e rekordközeli szinten marad a következő négy-öt évben is. Az olajtermelés az idén közel hét százalékkal, napi 2,02 millió hordóra emelkedik a tavalyi 1,89 millióhoz képest.
Nem lepődhetnénk meg azon sem, ha e kiszorítás folytatódna, hiszen mint látjuk, Amerika a saját szövetségeseit sem kíméli a piacokért és a hegemónia, ennek érdekében a dollár kiemelt globális szerepének megőrzéséért – ezért keresletet kell generálni a cseppfolyósított gáz, az olaj eladásával a dollárra, a megfelelő nagyságú piac pedig erre Európa, csak ki kellett szorítani az oroszokat – folyó versenyben.
„Szóval, ebben a kiszorítósdiban Amerika nem válogat az eszközökben. Így az is beleférhet akár, hogy még a Katar-gate néven elhíresült korrupciós botrányt is kirobbantsa”
Ezzel ugyanis egyszerre ütheti ki a nyeregből az LNG piacán vetélytársként jelentkező Öböl-menti államot, és teheti még kezesebbé az Európai Uniót. Ne felejtsük el, hogy Ursula von der Leyent egy héttel Scholz után rendelte a Fehér Házba Joe Biden. Az Európai Bizottság elnökével pedig az Ukrajna felfegyverzésében, az állam fenntartásában és az ország újjáépítésében Európára kirótt feladatok mellett az európai energiapiac orosz gáz és olaj utáni. természetesen amerikai szempontú perspektíváiról tárgyalt.
De ha már az energia piacnál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a háborún nemcsak egyes államok, hanem a nagy energiacégek is óriásit nyernek. Az osztrák OMV például rekord évet zárt, adózás után 5 milliárd eurója maradt a cégnek. A Shell minden idők legnagyobb nyereségét érte el 40 milliárd dollárral, ami több mint kétszerese a háború előtti profitjának. A londoni székhelyű British Petrol a cég 114 éves történetének legjobb bevételét érte el tavaly, a nyerség 28 milliárd dollár, ami szintén több mint kétszerese a tavalyelőttinek. A francia Total is történelmi bevételt könyvelhetett el, 20,5 milliárd dollár a tiszta profit. Az amerikai Chevron 35 milliárd dolláros rekord bevétellel duplázott, míg a másik amerikai „giga cég”, az Exxon 56 milliárd dolláros rekord bevételt söpört be, és minden idők legnagyobb nyereségével óránként mintegy 2 milliárd forintot keresett.
„A sort még folytathatnánk, de a lényeg az, hogy ami rossz Európának, az nagyon is jó lehet másoknak”
Éppen ezért érthetetlen, hogy miért asszisztál ehhez a német kancellár vezetésével az egész nyugat-európai elit.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Józsa Edmond says:
“…csupán képtelen ellenállni Washington nyomásának.”
Oliver Stone-nak adott interjúban Putyin kiemelte, a NATO-tagsággal az a baja, hogy egyetlen NATO-tagállam sem tud ellenállni az USA hatalomgyakorlásának, azaz a tagok szolgai módon az USA nótájára ugrálnak. Így minden új tagállam az USA hatalmi terjeszkedését jelenti. (>> A Putyin interjúk és Lángoló Ukrajna filmek)