„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Európa érdeke nem egy állig felfegyverzett, egymilliós ukrán hadsereg, hanem egy olyan békés Ukrajna, amelynek semlegességét az amerikaiak és az oroszok garantálják. Erről szólt valójában a sokat emlegetett Budapesti Memorandum is, amely eleve feltételezte Ukrajna semlegességét”
Fotó:EUROPRESS/AFP/65th mecanized brigade of Ukraine Armed Forces/ANDRIY ANDRIYENKO
„Naponta kétszer a Moszkva tér és a Blaha Lujza tér között utazom a földalattin, de jelesebb napokon kiszálltam már a Montparnasse, a Sztyugyencseszkaja, az athéni Omonoia és a Hauptbahnhof nevű mélyállomásokon is. Hiszem, hogy valamiképp összekapcsolódnak ezek a vonalak.” Még huszonévesen írtam le ezeket a sorokat 1980-ban megjelent, Európai földalatti című verseskötetem fülszövegének. Közel fél évszázad telt el azóta. Nyilván sokat változott a világ, és benne magam is, de az egységes Európába vetett hitemet azóta sem vesztettem el. Büszke vagyok arra, hogy húsz éven át nemcsak az írásaimmal, de politikusként és uniós tisztviselőként is szolgálhattam az európai ügyet.
Amikor ma az Európai Uniót attól féltem, hogy toxikusan belesodródik az ukrán válságba, akkor valóban őszinte féltésről, és nem rosszindulatú kötözködésről van szó. Ha az EU nem változtat irányt, és a geopolitikai realizmust továbbra is elfedi a vörös köd, akkor az unió valóban széteshet, vagy végzetesen meggyengülhet Ukrajna állítólagos – de az ukrán népnek semmi jót sem hozó – támogatása miatt.
„Az unió Ukrajna-politikája több alapvető ponton ellentétes önmaga fundamentális elveivel, és ezt büntetlenül nem lehet sokáig folytatni”
Minden emberi közösség a házasságtól a különböző társulásokon át az államokig és államszövetségekig a belső szolidaritás elvére épül. Aki belül van, az a kívülállóknál előnyösebb bánásmódra számíthat, érdekei a külsősök érdekei fölé kerülnek. Az elesetteket persze gyámolítani kell, és az EU hagyományosan segíti a szegényebb és fejlődő országokat. De az összetartozásnak addig van értelme, amíg valamilyen előnnyel jár a benne részesek számára. Mára azonban jó néhány tagállam saját szociális ellátását, polgárai jólétét is megkurtítja Ukrajna támogatása és a háborús feszültség élezése miatt. Sőt, egész tagállamokat büntetéssel sújt korrupciós vádak, vagy az emberi jogok vélt/valós megsértése miatt, miközben Ukrajnát nagyságrendekkel nagyobb jogsértései ellenére kiemelten támogatja.
„Ez a gyakorlat éppen a kohézió lényegét, a <mi mindannyian az unió vagyunk> alapelvét veri szét”
Az Európai Unió és elődszervezetei az 1957-es Római Szerződés óta a folyamatos kompromisszumokra, a tárgyalásos megegyezésre épülnek. Magam is ültem hajnalig tartó egyezkedéseken, amelyeknek az asszisztensem örült a legjobban, mert éjfél után finom szendvicseket osztottak a túlórázóknak az adófizetők költségére. Az ukrajnai háborúval és Oroszországgal kapcsolatban az Európai Bizottság és a nagyobb nyugat-európai államok vezetői minden kompromisszumtól, minden diplomáciai tárgyalástól elzárkóznak. Ez akkor is kínos volt, amikor a Biden-féle Amerika is hasonlóképp cselekedett. (Bár sejthető volt, hogy a CIA és az orosz szolgálatok akkor is egyeztettek az életveszélyes eszkaláció elkerülése érdekében.)
„Mióta Trump elnök és stábja folyamatosan tárgyal az oroszokkal, az EU képtelensége a kompromisszumra és a tárgyalásra már az önpusztító ostobaság jele”
Az EU diplomáciai impotenciájában jelentős része van az Egyesült Királyság kártékony beavatkozásának. Miután a britek saját kompromisszumképtelenségük miatt sodródtak ki az unióból, bosszúként ugyanezt a kudarcos merevséget erőltetnék a megmaradt EU vezetőire is. Az eredmény már látható, az amerikaiak, ukránok és oroszok hármasban tárgyalnak egymással, az „elszántak koalíciója” meg elszánná magát, de hiába. Ukrajnának csak az unió pénze kell, katonailag egyedül – és helyesen – az Egyesült Államokat veszi komolyan. Nagyobb és megalázóbb sértés aligha érhette az úgynevezett „európai elitet” annál, mint hogy az új amerikai nemzetbiztonsági doktrína segítséget ígér Európának az Oroszországgal való kapcsolat javításában.
„Oroszország Európa része, közösen osztozunk az eurázsiai társbérletben. Ennek a geopolitikai alapvetésnek a tagadásával az unió csak önmagát gyengíti meg”
Ukrajna támogatását az unió vezetői szeretik a liberális demokrácia alapelveivel magyarázni. Nem veszik észre, hogy közben lassan mindent felszámolnak az úgynevezett liberális alapelvekből. Háborúban álló országok hadicenzúrát alkalmaznak, ami egy határig elfogadható gyakorlat Ukrajna esetében. De Európa nem áll háborúban. Az orosz média teljes kitiltása az európai netes világból ellentétes a sajtószabadság alapelveivel. Nem beszélve arról, hogy a front valósága előbb-utóbb ráomlik a kenetteljes propagandára, és a liberális sajtó elveszti korábbi hitelét, teret engedve a felelőtlen szélsőségeknek.
„Orosz zenészek, sportolók kitiltása európai színpadokról, pályákról a kontinens legsötétebb korszakát idézi, és aki hallgat erről a botrányról, annak nem marad erkölcsi joga másfajta diszkriminációkat elítélni”
Elképesztő az a süketség és vakság is, amellyel az Európai Bizottság az orosz nyelv és az orosz ortodox egyház betiltását tolerálja sok millió ukrajnai ember rovására. Ezzel nem Ukrajnát segíti, hanem a sajnos valóban megerősödő orosz nacionalizmust és bosszúvágyat tüzeli.
A magas erkölcsi elvek mellett a liberalizmus persze üzletről, gazdaságról is szól. Aki helyesnek ítéli egy nemzeti jegybank külső betéteinek elkobzását politikai okokból, annak annyi köze sincs a liberalizmushoz, mint nekem a maja hitvilághoz. Még szerencse, hogy a józanok csendes koalíciója megbuktatta a von der Leyen-féle fanatikusok tervét. Bárcsak össze tudnának kovácsolódni az EU vezetésének teljes megújítására.
„Ha az Európai Unió nem tud időben leszállni az ukrán vonatról, akkor saját alapelveit és elemi érdekeit adja fel egy átalakuló világban”
Minden euró milliárd, amelyet a feneketlen kijevi zsákba önt, saját versenyképességének javításából, a szociális béke és a tagállamok kohéziójának fenntartásából fog hiányozni. Ukrajna újjáépítése elvben nemes cél lenne, de az alaszkai alku megcsáklyázásával az EU valójában csak újabb emberéletek és az ukrán infrastruktúra további elpusztításához asszisztált. Pedig Ukrajna – bár nem feltétlenül a jelenlegi vezetői – számára a mielőbbi béke lenne a megváltás. Ha az új határok mentén valós amerikai garanciákat kap, akkor remélhetőleg belső önépítésre használja fel a fegyvernyugvást.
„Európa érdeke nem egy állig felfegyverzett, egymilliós ukrán hadsereg, hanem egy olyan békés Ukrajna, amelynek semlegességét az amerikaiak és az oroszok garantálják. Erről szólt valójában a sokat emlegetett Budapesti Memorandum is, amely eleve feltételezte Ukrajna semlegességét”
Így valósulhat meg a „Lisszabontól Vlagyivosztokig” terjedő Európa, amely erősebbé és gazdagabbá tenné Európát. Így biztosíthatja keleti hátországát a hegemóniáját őrző Egyesült Államok és a feltörekvő Kína gigászi mérkőzésében. Így lehet kontinentális méretben önellátó energiából, így ápolhatja az egységes európai kultúrát az ír bárdoktól Puskinig. És a hajdani írásomban szereplő Sztyugyencseszkaja állomásig így utazhatunk el bárhonnan Európából.
(A szerző volt európai parlamenti képviselő.)
(A cikk eredetileg az Index.hu portálon jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
ng says:
Hová jutott szegény Gyula. De szeretné, ha Ukrajna orosz gyarmat lenne, ahelyett, hogy többszáz ezres hadseregével útját állná a terjeszkedő Birodalomnak – védve ezzel Európát is. “Békés Ukrajna” = demilitarizált, hadsereg nélküli. 4 éve látjuk, hogy milyen jók az oroszok a “semlegesség garantálásában”.
Stier Gábor says:
Ez is egy vélemény, de belegondolt abba, hogy mi lesz, ha Ukrajna a 800 ezres hadseregével túszul ejti Európát?
ng says:
Bele. És arra jutottam, hogy nagy ökörség. Ukrajnának 1. akad egyéb dolga is, mint a kétfrontos háború. 2. nincs érdemi légiereje. 3. gyakorlatilag 0 a logisztikája, európai dotációra szorul. Ergo: ha akarná se tudná “túszul ejteni Európát”. Ellenben az oroszok – ha túljutnának az EU előtti utolsó komoly akadályon – annál inkább.
HandaBandy says:
Nos, pont ugyanezekkel szokták az orosz sereget is leminősíteni. Aztán mégis.
Biztos tudja idézni, hogy pl. Putyin hol is tervezi az EU lerohanását. Mondjuk az ukránok már mondtak ilyet. Ugye nem gondolja komolyan, hogy egy 800 ezres sereg nem komoly erő? Akár gyalog is. Az EU konkrétan hogyan is tudna megállítani a beszivárgó martalócbandákat? Az LMBTQ aktivistákkal? Konkrét tervek vannak-e rá? Mennyi az EU-s NATO tagok katonalétszáma? Nem a NATO, hanem EU. Akkor ugye minusz USA és mínusz Törökország. Németország a Nagy Háború után két vállon volt. Mégis kreált egy 2. világégést. Az ukránok sem holnap indulnának meg nyugat felé.
Mivel Ukrajna megerődítése egy halva született, bizonyítottan kontraproduktív ötlet volt, így egy kvázi milliós ukrán haderő olyan lenne mint a szobabiciklin a csengő. Pont Nyugat-Európa csinált egy helyi csetepatéból egy kontinensnyi problémát. Igen, borzalom, meg kéne bízni az oroszokban! Nekik mi a jóisten szerelméért lenne nyereséges egy háború az EU-val? Felvevőpiacnak voltak jók, meg technológiai szállítóknak, de bedurcizott Brüsszel, amitől inkább az EU járt rosszabbul. Ezt hogy tudná egy orosz megszállás orvosolni. Belegondolt valaki?
Ha meg zéró értékűek akkor miért is erőlködik az EU, kvázi békefeltételként bejátszva ezt a haramia bandita armadát? Merthogy az oroszok ellen se tudtak semmit csinálni, pedig, ahogy Ön mondja, Európa dotálja őket. Akkor mire jó az egész?
Köszönöm a türelmet.
csakafidesz says:
Oroszorazágnak pont a háború hiányzik? Mit kezdene Európával és az európai területekkel? Legutóbb Gorbacsov mondta ki Kelet Berlinben az NDK 40, évfordulójára adott fogadáson, hogy nincsen tovább, nem akar és nem tud többmillió katonát állomásoztatni külföldön, nem képes a KGST fenntartására sem milliókat áldozni, mert számára mindez veszteséges. Miért is érné meg Oroszországnak, hogy a három kicsi, ordító balti országon kivül bárhová betegye a lábát? Ez a három kicsi ország is csak a kikötők miatt lenne fontos, de nélkülük is boldogulnak. Területük van elég, nem kívánják bővíteni a hatalmas országot.
HandaBandy says:
Azóta amióta az USE és az EU szirén énekeire kezdtek bután gátlástalanul hagyatkozni — tegyük hozzá gyorsan, azzal kiegészítve, hogy akezdeti 10-12 év valahogy “elfelejtődik”. Hiába, a szelektív és könnyen suhanó emlékezet a kettős mérce egy szövődménye. Aztán azt, hogy Ukrajna mivé lesz az oroszok szempontjából azt talán nekik kettőjüknek kéne kisnóblizni. Vagy máshogy gondolja, kedves ng? Hogy időt spóroljunk, kérem hagyja a(z) (ál)morális fejtegetéseket! Különös tekintettel a “nemzetközileg …” kezdetű jelzős szerkezetekre.
Krötinger says:
Teljes mértékben egyetértek önnel, csak a szövegcimmel nem. De, legyen csak az! Akkor legalább gyorsan túl leszünk rajta. Monnet, Schuman ezt akarták volna??? Ez az ifjú korában oly ígéretesnek indult EU ma már csak önmaga végtelenül eltorzult, pervertált árnyék képe, egy gazdasági, kül- és belpolitikai, és ami talán a legrosszabb: morális csődhalom, ami belülről soha többé nem lesz megjavítható, reformálható. ENNEK az Uniónak sajnos nagyon is méltó végzet, és vég, ha egy agresszív, végtelenül korrupt, ultranacionalista, a demokráciát és az emberi jogokat lábbal taposó maffiaállam támogatása végzi be a történetét.
csakafidesz says:
Anno elég komoly viták voltak a német újraegyesítéssel. Igazából Gorbacsov sem akarta, de anno az NDK 40. évfordulóján kénytelen volt megmondani Honeckernek, hogy vége. A Szovjetunió már saját magát is alig képes fenntartani, a KGST pedig régóta nem működik. Igazából csak egy fikció volt, nem tényleges együttműködés, a szocialista tábor csakis a szovjet hadseregnek köszönhetően létezik még.
Az NDK beolvadását az NSZK-ba a bölcs francia elnök Mitterrand ellenezte a legjobban, és valahol igaza is volt. Utána valakik odaküldték Angela Merkelt, hogy legyen szíves tegye tönkre Németországot amit örömmel meg is tett, miközben a kezébe adott német zászlót a kukába dobta. “Wir schaffen das” holott a migránsáradat már seperte is el a német gazdaságot és kultúrát. Sokan látták és látják, hogy Németország bele fog rokkanni, félig már bele is rokkant. Most még kaphat egy atombombát is, és ennyi volt. Vége lesz a német vezetésű Európának, és ezzel az uniónak is.
csakafidesz says:
Nekem mindegy, hogy mi lesz az EU végzete, csak mielőbb legyen már vége! Arra is gondolni kell, hogy minket ne temessen maga alá, tehát mielőbb ki kell lépni! HUXIT.
ng says:
A magyar export 80%-a megy az EU-ba (Nyugat-Európába). Ha az EU-nak vége lesz, elkerülhetetlenül vége lesz Magyarországnak is. A kilépéssel előrehozhatnánk a katasztrófát. Grat, hogy a nemzeti öngyilkosságnak szurkol, sőt, követeli.
HandaBandy says:
Igen, ezt a fajta, kissé unalmas nemzethalál próféciát már igen sokszor hallottuk. A HUXIT ugye messze nem azt jelenti, hogy a gazdasági kapcsolatok megszűnnének. Pont fordítva igaz az egész, sok ember természetes megrökönyödésére. Pont az EU akarja a tagoknak megmondani, hogy kikkel kereskedhetnek s kikkel nem. A piac/verseny korifeusai érdekes módon most nem hallatják szavukat. Vannak bilaterális kapcsolatok is. Nyilvánvaló lennének tisztázandó formai és igen, talán tartalmi kérdések kérdések is bőven. De ne essünk furtonfurt abba a hibába, hogy az EU a világ közepe! Elég ha a hírhedt és megszenvedett Bizottság győzi meg magát nap mint nap erről. Nem az, lassan már a széle se. Hmm, talán a Mercado Común del Sur és India az EU tagja? Ukrajnát már nem is említem. Mégis megy a dörgölődzés? Na ugye! Egy régi főnököm mondta szívesen , hogy nem kifogásokat hanem megoldásokat kell keresni.
Avagy a rossz táncost a zacskója is zavarja.
Papír-ceruza és EXCEL tábla. Ez a rémes, szerepét messze meghaladó EB a maga bornírt utasítgatásaival és horribile dictu büntetéseivel…
Anno nem börtönőröket választottunk hanem a konzultatív közösséget. Akármennyire is hangoskodnak azok a politikai himpellérek ott a messzi távolban egy államszövetségnek az irodistái és nem egy szövetségi államnak a kormányzói.
Piktor says:
Aha, HUXIT… És milyen alternatívát javasolsz?
csakafidesz says:
Mi a gond? Eddig is kereskedtünk a Nyugattal és kölcsönösen előnyös inkább csak nekik volt. Ezután is ez lesz. A bérmunkásaink ugyanúgy fogják a gépkocsi összeszerelést végezni, mert a bevándorlók erre túlképzettek és csak atomfizikához meg agysebészethez értenek. (Ráadául mindegyiket Alinak hívják és január 1.-én születettek.)