„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Az orosz-amerikai kapcsolatok koránt sem indultak rosszul. A cár kétszer is kisegítette Amerikát, előbb a 18. század vége felé, majd a 19. közepén. Aztán jött Alaszka eladása, amely nagy hiba volt, legalábbis a mából visszatekintve. Aztán az utolsó száz év története már két szünettel a szembenállás története. Nincs tehát új a Nap alatt, ma ugyanazt akarja a stafétabotot valahol a 20. század elején a Brit Birodalomtól átvéve Egyesült Államok, mint annak idején a Lenint támogató németek, meggyengíteni, felosztani Oroszországot.
De miért kellett eladni Alaszkát? Mikor kezdett el Amerika kihívásként tekinteni Oroszországra? Melyek voltak a gyengítés, a fellazítás eszközei? Miért köszöntött be és meddig tartott a kegyelmi állapot a Szovjetunió felbomlása után? Milyen amerikai tervek születtek Amerikában ekkor Szibéria megvásárlására? Mennyit adtak volna Szibériáért? Melyek a legismertebb elképzelések Oroszország felosztására? Miért nincs semmi új abban, hogy most éppen Ukrajnában néz begymással farkasszemet Amerika és Oroszország?
Egyebek mellett ezekről kérdésekről beszélgetett Stier Gáborral, a #moszkvatér alapító főszerkesztőjével a #moszkvater és az Ultrahang közös projektjének legújabb adásában a Király Tamást helyettesítő Nagy Jonatán Imrével.
A #moszkvatér a www.moszkvater.com és az Ultrahang közös műsora minden héten kétszer, általában hétfőn és szombaton elérhető az Ultrahang csatornáján. De olvasóink megtalálják ezeket a műsorokat a portálunkon, és követhetnek bennünket a Facebookon, a Telegramon, és a Twitteren is
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
M.I. says:
Hogyan lehet felosztani egy országot amit ötezer atombombával védenek? Sehogy.
Nem Oroszországot akarják felosztani, hanem Oroszország akarja felosztani Ukrajnát.
csakafidesz says:
Hogyan lehet felosztani? Autonóm területek, szeparatista mozgalmak, stb. és belső zavarkeltés útján. Tibetben villany sem volt a kínai területfoglalás előtt, ma már mobiltelefonnal a zsebükben sétálnak az emberek, és nem házilag szőtt anyagból vart ruhákat hordanak. A feudalizmus megszűnt, utak és modeern házak épültek. Ennek ellenére állandóan “Free Tibet” demonstrációkat tartanak. Ha Kína kivonulna akkor visszaesne a középkorba az egész. Tatárföldön a tatár nyelv (nem azonos a mongollal) hivatalosan is elismert, de Kazányból senki sem akar fővárost csinálni, sem egy külön köztársaságot a Volga és a Káma folyása mentén, holott ezt akár egy egy Magyarország méretű területen meg lehetne szervezni.
Érdemes elolvasni:
https://www.nyest.hu/hirek/oroszorszag-legnagyobb-nyelvi-es-muszlim-kisebbsege-a-kazani-tatarok
Hasonló helyzetben van Jakutföld is. Az eszkimók saját nyelvet beszélő emberek, de a régió mégis igényeli a nagyobb, melegebb háttérországot. Kisebb-nagyobb nemzetiségek tucatjai élnek a mai Oroszországban is. Egy ekkora országban az erős központi hatalom és politika is fontos, nemcsak az atombomba.
Amúgy a fényességes nyugat számára nem lényeges az erdélyi magyarok sorsa, de verik a kínai ujgurok miatt a tam-tam dobot.
Stier Gábor says:
Ne erőlködjön, felesleges!
Buzás Zoltán says:
“Amúgy a fényességes nyugat számára nem lényeges az erdélyi magyarok sorsa, de verik a kínai ujgurok miatt a tam-tam dobot.”
Ez azért egy kicsit durva összehasonlítás, alma és körte (Hadd ne részletezzem miért). Aki ilyent leír az az egyéb mondanivalójának hitelét is veszélyezteti.
“Tibetben villany sem volt a kínai területfoglalás előtt, ma már mobiltelefonnal a zsebükben sétálnak az emberek, és nem házilag szőtt anyagból vart ruhákat hordanak. A feudalizmus megszűnt, utak és modeern házak épültek. Ennek ellenére állandóan „Free Tibet” demonstrációkat tartanak. Ha Kína kivonulna akkor visszaesne a középkorba az egész.”
Ez a szöveg meg éppen olyan mint a csúnya színes forradalmak vagy még inkább Irak és az USA. Kína csak azért foglalta el Tibetet, hogy a tibeti emberek kiszabaduljanak a sötét középkorból és belépjenek a modern korba. Nos, nem azért foglalták el.
Putyin is csak jót akar az ukránoknak, de azok nem akarják belátni.
csakafidesz says:
Kezdjük azzal, hogy a cári Oroszország összes hódításaival, pontosabban annak a békekötések utáni maradványaival Szovjetunió néven élt tovább, mint “Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy”. Ez a kovácsolás ami még a cárok idejében történt sokmindent eredményezett, csak a népek barátságát nem. A Szovjetunión belül a különféle, főképp muszlim kisebbségek, kirgizek, stb. egyszerűen gyűlölték a Szovjetuniót, és az oroszokat. Az elnyomás folytatódott; az örmények, kozákok, ukránok, stb. messze a létszámuk felett voltak reprezentálva a szibériai táborokban. A Szovjetunió a megszűnése után szószerint szétrobbant. Az utódállamokban persze Amerika bejuttatta a dollárral bélelt ügynökeit és “színes forradalmakat” csináltak. A nagyon szegény országokkal nem volt sok dolguk, de a gazdag Ukrajna nagyon kellett nekik, még akkor is, ha a lakossága évszázados hagyományokkal, szláv nyelvével ezer szálon kötődött és kötődik az oroszokhoz. A baj ott van, hogy Ukrajnából NATO támaszpontot akartak csinálni, és az ukrán földeket az IMF segítségével a gazdag amerikaik megszerezték. Az utódállamokban, de Jelcin idején Oroszországban is bagóért vásárolták fel az üzemeket, akárcsak nálunk. A pénzügyi gyarmatosítás ezerrel folyt a Szovjetunióban éppen úgy, mint a gazdaságilag elmaradott Kelet Európában.
(Ne legyenek illúzióink, elég, ha az ipartörténészek átnyálazzák a kelet-európai, csehszlovák, lengyel, magyar, román stb. cégek történetét, nemzézik a tulajdonosokat. Itt Magyarországon a két háború között, de már az Osztrák Magyar Monarchia idején is a cégek nagyobbik hányada külföldi, főképp német érdekeltségű volt, jelentős tőkebeáramlás történt már a XX. század elejétől fogva, és ez most folytatódik.)
Nyugat eltökélt szándéka volt Oroszországot minél olcsóbban felvásárolni, de Putyin erősen lefékezte azt a törekvést. Ezért is olyan gyűlölt ember a Nyugat szemében Putyin, és Orbán Viktort is azért gyűlölik, mert kitessékelte az IMF-t és visszavásárolta amit csak vissza tudott vásárolni.
Tulajdonképp világszerte pénzügyi gyarmatosítás folyik, de szétdarabolva ez könnyebben megy, a kisebb részeket könnyebb függőségbe hozni.
Itt Kelet-Közép Európában a Trianoni béke miatt kisállamok jöttek létre, és a tőke nagyon gyorsan megtalálta az utat a szétforgácsolt és elmaradott térségben. Ne legyen illúziónk, soha nem a felzárkóztatás a célja a tőkének, hanem a haszonszerzés, és nem minket akarnak gazdaggá tenni. Az idetelepült gyárak hasznából nekünk csak kevés jut, a térségünket csak annyira fejlesztik amennyire nekik szükséges a zavartalan üzletmenethez, a többit nekünk kell megcsinálni. Erre a kínaiak jöttek rá a leggyorsabban és kezdettől úgy alakították a szabályokat, hogy a beáramló tőke hasznából minél több maradjon náluk. Ráadásul ott nem voltak olyan kormányok akik még a repülőteret is eladták fillérekért. Mivel Kína és Oroszország nagy országok, nemigen lehet őket feldarabolni, így a tőke kénytelen alkalmazkodni. (Persze érthetően támogatnak minden szeparatista törekvést, követelnek szabad Tibetet, autonóm tartományokat stb.)
csakafidesz says:
Kezdjük azzal, hogy a cári Oroszország összes hódításaival, pontosabban annak a békekötések utáni maradványaival Szovjetunió néven élt tovább, mint “Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy”. Ez a kovácsolás ami még a cárok idejében történt, és sokmindent eredményezett, csak a népek barátságát nem. A Szovjetunión belül a különféle kisebbségek egyszerűen gyűlölték a Szovjetuniót, és az oroszokat. Az elnyomás folytatódott; az örmények, kozákok, ukránok, stb. messze a létszámuk felett voltak reprezentálva a szibériai táborokban. A Szovjetunió a megszűnése után szószerint szétrobbant. Az utódállamokban persze Amerika bejuttatta a dollárral bélelt ügynökeit és “színes forradalmakat” csináltak. A nagyon szegény részekkel nem volt sok dolguk, de a gazdag Ukrajna nagyon kellett nekik, még akkor is, ha a lakossága évszázados hagyományokkal, szláv nyelvével ezer szálon kötődött és kötődik az oroszokhoz. A baj ott van, hogy Ukrajnából NATO támaszpontot akartak csinálni, és az ukrán földeket az IMF segítségével a gazdag amerikaik megszerezték. Az utódállamokban, de Jelcin idején Oroszországban is bagóért vásárolták fel az üzemeket, akárcsak nálunk. A pénzügyi gyarmatosítás ezerrel folyt a volt Szovjetunióban éppen úgy, mint a gazdaságilag elmaradott Kelet Európában.
lupilui says:
hogy mióta tervezi azt nem tudom, de hogy 25- 30 éve már konkrétan beszéltek róla az biztos. Biden még szenátorként, és Soros szóban már akkor kimondták mit akarnak.