Óriási veszteségek mindkét oldalon, érezhető zavar az orosz oldalon. Az orosz erők megerősítették a Kurszki atomerőmű védelmét, az európai gázár viszont kilőtt, miután háborús zónává vált Szudzsában a gázátadó állomás. Oroszország azzal szembesül, hogy ebben a háborúban lassan már nem lesznek tabuk, és a saját határaikat is komolyan védeni kell. A kurszki régióba betört ukrán erők aligha érik el az erőművet, sőt a megszerzett falvak megtartására sincs igazán komoly esély, a fő célja azonban az orosz társadalom destabilizálása, ezen keresztül a hatalom megbuktatása. Egyelőre ez sem tűnik reális célnak, ám az orosz hadsereget a szaporodó ilyen jellegű támadások óvatosságra kényszerítik.
Fotó:EUROPRESS/AFP/RUSSIAN DEFENCE MINISTRY
Meglepték az ukrán erők az oroszokat azzal, hogy páncélosokkal törtek be a kurszki régióba. Az akció összevethető a harkivi/harkovi területen történt orosz betöréshez, de a 2022 őszén ugyancsak ebben a régióban zajlott előretöréshez is. Az ukrán hadsereg sok tekintetben lemásolta az oroszok év eleji harkovi betörését, csak ők ellenkező irányba, és páncélozott harcjárművekkel lépték át az orosz határt. Az oroszok nem számítottak támadásra, nem voltak kiépített védművek.
„Így a legjobb egységeikkel betörő ukránok viszonylag gyorsan haladtak, és egy nagyjából 25 kilométer széles szakaszon gyorsan 10-15 kilométer mélységben törtek be. Ez annak ellenére érezhető zavart okozott orosz oldalon, hogy csupán néhány kis falut tudtak elfoglalni, és Kurszk városig még nagyjából 70 kilométert kellene megtenniük”
A harcok a járási székhelyen, az ötezer fős Szudzsában folynak, amelyet kijevi információk szerint elfoglaltak, míg az orosz források szerint település egyik felét még ők tartják, és megkezdték az ukránok visszaszorítását. A negyedik napja tartó harcokban mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, és folyamatosan küldi az erősítést.
A szudzsai harcok hírére egyébként az európai gázárak kilőttek, miután a kulcsfontosságú gáztranzit pontnál megjelent az ukrán hadsereg. A határidős ügyletek 4,8 százalékkal emelkedtek, elérve a 38,45 eurót megawattóránként, ami a legmagasabb december óta. Ez az állomás az utolsó fennmaradó vezeték kapcsolat, amely orosz gázt szállít Európába Ukrajnán keresztül.
„Oroszország azt állítja, hogy sikeresen megállították az ukrán behatolást, a harcok azonban még mindig folytatódnak. Az orosz katonai bloggerek nehéznek minősítették a helyzetet, a kommunikáció megakadt”
Az ukrán elnök a támadás kapcsán arról beszélt, hogy Oroszország indította el a háborút, ezért neki is éreznie kell annak következményeit. Volodimir Zelenszkij videóüzenetében úgy fogalmazott, minél nagyobb nyomás nehezedik Oroszországra, annál hamarabb lesz béke. Ebben a szellemben nyilatkozott Mihajlo Podoljak is. Az ukrán elnöki tanácsadó azt erősítette, hogy a kurszki terület elleni támadás célja a félelemkeltés az orosz lakosság körében. Az ukrán hadsereg célja, hogy pszichológiai nyomást gyakoroljon az oroszokra, így csökkentve a kormányuk támogatottságát. Podoljak szerint az ilyen támadások javítják Ukrajna tárgyalási pozícióit, mivel Oroszország veszteségei növelik a nyomást az orosz vezetésre és a lakosságra. Az már most látszik, hogy az ukránok célja nem az elfoglalt területek megtartása, hanem hogy hosszú távon feszültséget keltsenek és presztízsveszteséget okozzanak Oroszországnak.
„A betörés célja a társadalom egységének megbontásán kívül optimista esetben feltehetően Kurcsatov, a Kurszki atomerőmű elfoglalása, ehhez azonban előbb még túl kellene jutni Szudzsán”
Az sem teljesen világos, hogy Kijev miért kockáztatja a nehezen összekapart tartalékok feláldozását, miközben a Donbaszban az ország legjobban kiépített védelmi vonalai mind nagyobb veszélyben vannak a folyamatos orosz előretörés miatt.
A jelenlegi helyzetben több a kérdés, mint a válasz. Így nehezen érthető, hogy az oroszok miért nem készültek egy ilyen támadásra, mint ahogy azt is a következő napok döntik el, hogy ukrán részről volt-e értelme az elit egységek ilyen öngyilkos bevetésének.
Mindkét fél – az oroszok a saját, az ukránok az amerikai – műholdas felderítő rendszerek alapján is tudnak tájékozódni az aktuális harctéri helyzetről. Plusz a megfigyelők, a drónok, lehallgatások adatai alapján is. Tehát a csoportosításokat észlelni kellet volna. A kiértékelők munkája, elemzése, jelentéseik meghatározóak a helyzet és a várható tevékenységek értékelése és ellenintézkedések meghozatala érdekében. Mivel az ukrán támadás megvalósult, akkor vagy nem értékelték veszélyesnek az ukrán csoportosításokat, vagy szándékosság is feltételezhető – azaz magukra húzni, majd katlanba zárni az ukrán erőket – ami nagyon komoly, vagy akár végzetes is lenne az ukránokra nézve.Persze egyelőre ez spekuláció, az események fogják megmutatni, hogy hanyagság, vagy zsenialitás áll a háttérben.
Ez az eset az orosz nukleáris doktrína szerint okot adhatna ilyen jellegű fegyverek bevetésére. Tényleg nem érzi az usa, nato, hogy lassan túlfeszítik a húrt? Valamelyik ponton Oroszországnak is bizonyítania „kell”, hogy ez a doktrína nem csak egy papír fecni. Én félek, ha nem tudják gyorsan az ukránokat kiszorítani, akkor ez a pont lassan eljön…
Egyelőre nem adhatna. Ezzel erősen felértékeli az ukrán támadás hatékonységát.
A fenti elemzésekre, amelyek több ponton is túllépik a profi elemzők szemhatárát, és erre méltán büszkék lehetünk.Sajnos a két stratégiai fontosságú hely kiválasztása kiemeli a kérdést a szokásos körből. Európa gázellátásanak biztosítása és egy, mind a két országhoz közeli atomerőmű felrobbantása különösen, ha sikerül mindkettőt az oroszokra fogni, bizonyos helyzetekben súlyos haditettekkel lehet egyenértékű. És most bizony „helyzet van”! És ez nem csupán Zelenszkij elnök végjátéka, hanem sok szempontból nála sokkal nagyobb hatalmake is. Emellett figyelmeztető a taktikai atomfegyverekkel való jatszadozasnak a komolyságára is.
El lehet hinni, hogy az oroszok erről nem tudtak előre? Esetleg árulás, vagy egyéb érdekek miatt alakult így?
Miért nem sikerült győzni még? Ugye senki nem fogja azt mondani, hogy „nem számítottak arra, hogy majd az USA /EU segíteni fog a hoholoknak fegyverrel/pénzzel/emberrel?” Hiszen az egész háború emiatt kezdődött…
Az oroszok azt mondják hogy a következők történtek:
– Meg akarkák ismételni a Harkove betörést, most Szuminál.
– Ehhez elkezdték felszedni az aknazárat, hogy ne robbanjanak fel a saját aknáikon, amikor megindulnak.
– Az elmúlt egy hónapban ezt csinálták. Tudták, hogy az ukránok tudnak erről, de Harkovnál is tudtak, és ott nem történt semmi.
– A határon csak kevés orosz katona és határőr volt, mert a támadó erőket hátrébb állomásoztatták, hogy az ukránok ne lőhessék őket
– Mindezt az ukránok kihasználták, és támadtak. Az első két napban komoly sikereket értek el, mert az orosz erőknek oda kellett érniük.
– Most már jelentős orosz erő van a fronton, és néhány helyen el is kezdték visszaszorítani az ukránokat, de még nem sikerült kialakítaniuk egy egybefüggő frontvonalat.
– Amíg nincs egybefüggő front, addig az ukrán taktika további területek elfoglalását teszi lehetővé. Ez is történt tegnap, de látszik, hogy most már települést nem igazán, csak szántóföldeket akarnak elfoglalni.
– A dombaszi harcoktól az ukrán akció nem fog orosz csapatokat elvonni, mert azok a csapatok már ott vannak, hiszen orosz támadás készült.
– A dombaszi ukrán erők viszont morcosak amiatt, hogy az összeomló front helyett PR akciókra pazarolja a maradék tartalékokat a hadvezetésük. Ez nem tesz jót a morálnak.
– Az ukrán morálnak az sem fog jót tenni, amikor végleg megállítják az oroszok az előrenyomulást, és átmennek ellentámadásba. Különösen, ha sikerül átlépniük az országhatárt.
Most olvasom, hogy az ukranok a Kinburn-felszigetnel is tamadnak. Olyan ez az egesz, mint a nemetek ardenneki offenzivaja 1944-ben, csak kicsiben, amivel a veszett fejsze utan meg a nyelet is nagy ivben utanahajitottak. Ha az ukranok is idöt akartak ezzel nyerni (mire is?), ez itt sem fog sikerülni, viszont ertekes emberi es felszerelesbeli eröforrasokat pazarolnak el, amire mashol sokkal nagyobb szükseg lenne. Az ukran moralnak talan az tenne a legjobbat, ha a szinesz-elnök nem tekintene ezt a haborut puszta valosagshownak, amelyhez mindig korlatlan szamu, mindenre kesz es barmikor potolhato szereplö all a rendelkezesere.
A háború célja a győzelem, a háború megnyerése. Itt az ukránok elértek egy időleges taktikai-hadműveleti sikert, amely pár napig jól utat az újságcikkekben. Valójában stratégiai kétségbeesésről árulkodik. Öncélú akció, ami a háború lefolyását nem befolyásolja, főleg nem Ukrajna javára.
A támadásért cserében az oroszok szétlőtték a Hmelnyickij városban lévő napraforgó-feldolgozó üzemet.
Amit érdemes tudni, hogy az üzem a KERNEL ukrán agroholding tulajdonában áll, annak legnagyobb és legmodernebb, bár nem egyetlen napraforgó-feldolgozó üzeme.
A KERNEL Ukrajna legnagyobb napraforgó-feldolgozó cége de emellett a legnagyobb gabonakereskedő/gabonaexportőr is. Emellett 530 000 ha bérelt földön gazdálkodik — ezzel szintén a legnagyobb agrárcégnek számít ebben a kategóriában is.
A KERNEL agroholding elméletben ukránnak számít, de a valóság picit/sokkal bonyolultabb. Az agroholding tucatnyi ukrán cégből áll össze, de a holdingcég Luxemburgban van bejegyezve. Viszont a részvényekkel elméletben a varsói tőzsdén kereskednek — gyakorlatban a cég kiszorítási eljárás alatt áll. A kiszorítási eljárás abból áll, hogy a cég főtulajdonosa kiszorítja a cég tulajdonlásából a kisrészvényeseket.
A cég főtulajdonosa Andrej Verevszkij, orosz nemzetiségű ukrán állampolgár. A fickó maga már a háború előtt Svájcban élt, papája meg a szovjet időkben az ukrán mezőgazdasági miniszterhelyettes volt. Ennek eredőjeként Andrej Verevszkij az egyetem elvégzése után kapásból a Hleb Ukrainyi nevű állami ukrán akkori monopol és mamut gabonatároló/kereskedő cég Poltava megyei igazgatójaként kezdett.
Andrej Verevszkij egykor parlamenti képviselő is volt jó oligarchához méltóan. Részben származása és családja miatt a háború előtt az oroszbarát oligarchák között tartották nyilván. Azt hozzá kell tenni, hogy a háború sok urán politikai preferanciáját megváltoztatta —- oda-vissza. De mostanában már mégjobb oligarchához méltóan már nem saját maga, hanem a Dovira (Bizalom) egyéni körzetek képviselőiből összeszedett képviselőcsoporton keresztül lobbizik a Verhovna Radában az érdekeiért.
Mondani se kell talán, de az eddig megkímélt Hmelnyickij-i napraforgóolaj-üzem elleni támadás politikai szempontból egyértelműen arra utal, hogy a háború tovább eszkalálódik orosz részről is.
Egyrészt felfoghatatlan, hogy az idevágó katonai szolgálatok ezt nem jelezték előre, ugyanannyira felfoghatatlan, mint az október 7.-ei meglepetésszerű Hamasz-támadás. Mégis mivel vannak azok a szolgálatok elfoglalva, akik nemzetbiztonsági téren tevékenykednek? Másrészt ha az ukránok tényleg elfoglalnák a szudzsai elosztópontot és megszakítanák a gázellátást, akkor megint igencsak szépen köszönnék meg azokat az adómilliárdokat, amelyekkel az EU polgárai a háborújukat finanszírozzák. Legfeljebb majd fázzon is az a hülye EU-polgár, ha nem tudja kifizetni a még drágább fűtést. Úgy emlékszem, hogy a csatlakozási szerződésben van egy cikkely, ami arról szól, hogy Ukrajna nem veszélyeztetheti az EU energiaellátását. De számítanak még, érnek egyáltalán még valamennyit a szerződések az EU-ban? Akkor igencsak közeledünk a latorállamok szintjéhez – ennyiből Ukrajna már most méltó partnere az EU-nak.