Kezdőlap » x-demokrata » Lavrov: Ez több mint szuper!
Vlagyimir Putyin orosz elnök a Labdarúgó-világbajnokság hivatalos labdáját ajánékozza Donald Trump amerikai elnöknek Helsinki találkozásuk sajtótájékoztatóján 2018. július 16-án #moszkvater

Lavrov: Ez több mint szuper!

A külügyminiszter optimizmusa ellenére a sajtó visszafogottan értékeli az orosz-amerikai viszony jövőjét

Vlagyimir Putyin orosz elnök a Labdarúgó-világbajnokság hivatalos labdáját ajánékozza Donald Trump amerikai elnöknek Helsinki találkozásuk sajtótájékoztatóján 2018. július 16-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin orosz elnök a labdarúgó-világbajnokság hivatalos labdáját ajánékozza Donald Trump amerikai elnöknek helsinki találkozásuk sajtótájékoztatóján 2018. július 16-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Yuri KADOBNOV

Ez több mint szuper! Szergej Lavrov orosz külügyminiszter jellemezte így Vlagyimir Putyin és Donald Trump találkozóját. Elismerve, hogy megnyílt a lehetőség a lefagyott kétoldalú kapcsolatok kiolvasztása előtt, az orosz elemzők óvatosabbak. Mindenek előtt arra hívják fel a figyelmet, hogy az orosz-amerikai viszony alakulását alapvetően meghatározza Trump belpolitikai pozícióinak állása. Mint hozzáteszik, a már a tárgyalások utáni sajtóértekezleten megindult támadásokat már a hazaérkezése után vissza kell vernie. Ahogy az ismert külpolitikai újságíró és politikus Alekszej Puskov fogalmazott, Trumpot otthon információs gumibot várja. Az óvatosságot indokolja az is, hogy alig szállt fel Helsinkiből az amerikai elnök gépe, a Bloomberg világgá röpítette egy fiatal orosz politológus washingtoni letartóztatásának a hírét.

Visszafogott optimizmussal várták Moszkvában Putyin és Trump első teljes értékű csúcstalálkozóját. Ezt a finom szkepticizmust indokolta, hogy Trumpnak a kampányban tett ígéretei ellenére a kétoldalú kapcsolatok a mélypontra süllyedtek. Elsősorban azért, mert a demokratákkal az élen az amerikai elit meglehetős erőszakossággal szűkítette le az új elnök mozgásterét. Az ellene irányuló támadások legfőbb eszköze pedig állítólagos moszkvai kapcsolatainak folyamatos felemlegetése. Nem véletlen az sem, hogy a 2016-os választásokba történt állítólagos orosz beavatkozást vizsgáló bizottság éppen a helsinki találkozó előtt nevezte meg azt a 12 ügynököt, akik ezt szerintük végrehajtották. Moszkva tehát, mint azt Putyin most is megerősítette, hiába örült a kétoldalú kapcsolatok normalizálását célul kitűző Trump győzelmének, várakozásait az amerikai elit lehűtötte. Így a Kreml ugyan folyamatosan hangoztatja nyitottságát, de ma már nem vár sokat Amerikától.

Ezt tükrözik a mostani beszámolók is, amelyek inkább annak örülnek, hogy létrejött a találkozó. Ahogy a Gazeta.ru fogalmaz, konkrétum nem hangzott el, még memorandumot sem fogadtak el, ez azonban olyan csúcs, ahol nem a dokumentumokat kell vizsgálgatni, hanem a hangulatot értékelni. Ez pedig a korábbinál érezhetően oldottabbá vált. Mások azt emelik ki, a párbeszéd felújítása kiszámíthatóbbá és stabilabbá teszi a világot.

Jó indulásnak, egyértelmű előrelépésnek tartották a találkozót a Rosszija 24 csatorna vitaműsorának résztvevői is.

„Ám míg az optimistább megszólalók azt hangsúlyozták, hogy Trump már megengedheti magának a megegyezést Putyinnal, a szkeptikus többség az amerikai elnök hazai pozícióinak ingatag voltát hangsúlyozta”

A beavatkozás témája ugyan szerintük a tárgyalásokat nem tudta megzavarni, a jövőre azonban komoly hatással lehet. Mint az Amerika-szakértőként is ismert Vjacseszlav Nyikonov megjegyezte, az amerikai liberális sajtó idegessége is bizonyítja a megbeszélések jó hangulatát. Másokkal egyetemben ő is úgy vélte, hogy Putyin és Trump megtalálták a közös nyelvet, volt köztük „kémia”, s erre lehet alapozni. Figyelmeztetőnek tartják ugyanakkor, hogy a sajtótájékoztatón négyszer is feltették a kérdést Trumpnak, bízik-e Putyinban. Ez, akárcsak az elnök válasza a belpolitikai csatározások kiéleződését vetíti előre. Trump komoly kockázatot vállalt már azzal is, hogy tanácsadóinak a javaslata ellenére a közös pontokat keresve kerülte Oroszország bírálatát. Az pedig egyenesen kivágta a biztosítékot, hogy Trump értésre adta, jobban bízik Putyinban, mint a saját titkosszolgálatában. Az a ritka helyzet állt elő, hogy Trump Amerika hagyományosan első számú ellenségétől kért és kapott segítséget a saját otthoni csatáihoz. Mint azonban több elemző is megjegyezte, ezzel Helsinkiben nyert egy csatát, ám a háború vége még messze van, s gyengébben tért haza, mint ahogy elutazott. Így aztán hiába teljesíti legtöbb elődjénél nagyobb számban a kampányígéreteit, ez is kevés lehet az oroszellenes elit támadásainak a visszaverésére.

A részletekre kitérve az orosz sajtó és az elemzők a sajtótájékoztató alapján úgy látták, hogy Putyin dominálta a tárgyalásokat. Mint kiemelik, annak ellenére konstruktívnak lehet nevezni a megbeszéléseket, hogy Putyinnak engednie kellett volna az orosz álláspontból. Ez többek szerint azzal magyarázható, hogy Trump elsősorban otthoni ellenfeleire koncentrált. A sajtóbeszámolók megjegyzik még, hogy az amerikai elnök kerülte az ukrán témát, nem említette sem a Krímet, sem a Donbaszt, s a globális témák közül inkább a szíriai helyzetre koncentrált. Nem véletlenül, hiszen még a kampányban megígérte az amerikai katonák kivonását. Ezt észrevették az ukrán lapok is, s az Obozrevatel nem minden él nélkül jegyezte meg, hogy Trump érezhetően puhábban, finomabban viszonyul Putyinhoz, mint általában a politikusokhoz. Kiemelte több elemző azt is, hogy az amerikai elnök láthatóan meg akarta nyerni orosz kollégáját az Iránnal és Kínával folytatott kiszorítósdijához, Putyin azonban nem reagált ezekre a „felhívásokra”.

Az orosz véleményeket híven összefoglalja a Valdaj Klub elemzőjének az értékelése. Dmitrij Szuszlov úgy látja, Putyin és Trump csúcstalálkozója nem oldotta meg az orosz-amerikai kapcsolatok fő problémáit, fontos előrelépésnek tekinthető azonban, hogy a felek felismerték, a szembenállás ellenőrizhetetlen eszkalációját meg kell állítani. Ezzel párhuzamosan megtették az első lépéseket is a kapcsolatok stabilizálása és helyreállítása felé. Az elemző azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy a kétoldalú viszony alakulásának perspektíváit jelentős mértékben meghatározza majd a novemberi időközi választások eredménye, azaz az amerikai belpolitika, ezen belül is Trump pozícióinak alakulása.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.