„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Viszont a jelen közel-keleti konfliktusban nem annyira egyszerű meghatározni azt a pontot, hol és hogyan vált ez a versengés nyílt légi támadásokkal járó konfliktussá”
Fotó:EUROPRESS/Atta KENARE/AFP
Kezdjük a legalapvetőbb kérdéssel. Hogyan is hívjuk ezt az összecsapást? A történettudományban a háborúk elnevezésében hagyományosan a támadó ország, vagy birodalom neve szerepel először. Így beszélünk a 1870-71 közötti francia-porosz háborúról, attól függetlenül, hogy az ennsi távirattal egyértelműen Bismarck provokálta ki a konfliktust. Mégis a franciák üzentek hadat.
„Viszont a jelen közel-keleti konfliktusban nem annyira egyszerű meghatározni azt a pontot, hol és hogyan vált ez a versengés nyílt légi támadásokkal járó konfliktussá”
Logikus lenne azt mondani, hogy a Szíriában – egyértelműen iráni szakértők ellen – végrehajtott támadások jelentették azt a pontot, ahonnan nyílt konfliktusról beszélhetünk. Azonban a két ország közötti titkos háború már gyakorlatilag évtizedek óta tartott. Egy oldalról az iráni nukleáris szakértők meggyilkolásával, az iráni hadiipar elleni diverzáns akciókkal, a másik oldalról a Hezbollahhoz és a Hamaszhoz hasonló proxy szervezetek kiterjedt támogatásával, zsidó, valamint izraeli érdekeltségek ellen tervezett és tényleges terrortámadásokkal iráni részről, lényegében már régóta folyamatosan tart.
„2015 után az orosz (és a kevésbé látható iráni) beavatkozás nyomán az Aszad rendszer megszilárdította a helyzetét. Izrael folyamatos légi csapásokkal és titkosszolgálati, illetve diverzáns műveletekkel igyekezett megakadályozni, hogy akár a rezsim, akár a libanoni Hezbollah túlságosan megerősödjön”
A sokadik ilyen támadás után – véleményem szerint – az iráni vezetés súlyos hibát vétett, amikor 2024 áprilisában közvetlen támadást intézett Izrael ellen. A fentiek miatt – bár a sajtóban egy többször az izraeli-iráni háború szerepel – véleményem szerint az iráni-izraeli konfliktus elnevezés a pontosabb. A tavaly áprilisi – tegyük hozzá, szimbolikus erejű – támadás óta több körben támadták egymást a felek, míg végül a feszültség a szemünk előtt kibontakozó egyértelmű, bár kissé korlátozott légi háborúvá fokozódott.
„Jól jellemzi a biztonságpolitikai szakértők munkájának nehézségét, hogy csak a konfliktus kirobbanása után kerültek napvilágra olyan hírek, amelyek szerint a 2024 júniusában Oroszország és Észak Korea között megkötött Átfogó Stratégiai Partnerségi megállapodáshoz rendkívül hasonló, védelmi kitételeket is tartalmazó szerződést az iráni vezetés elutasította, és csak egy általánosabb, kevesebb konkrétumot tartalmazó szerződést írt alá Oroszországgal”
Mivel a hírek szerint a 23 fejezetből álló fenti, átfogó szerződés egyértelmű garanciákat is tartalmaz, a szemünk láttára kibontakozó konfliktust – amennyiben igazak a hírek – megakadályozhatta volna egy hasonló megállapodás. Sőt, hogy a helyzettel kapcsolatos káosz még nagyobb legyen, állítólag Kína is tett hasonló jellegű ajánlatot Irán számára valamikor a közelmúltban, nem tudni, hogy az orosz ajánlattal egy időben, előtte, utána, illetve, hogy annak konkurenciájaként, vagy csatlakozó partnerként.
Szintén fontos kiemelni, hogy Trump eleinte egyértelműen elutasította az Egyesült Államok direkt részvételét a csapás sorozatban, ettől függetlenül az amerikai vezetésű NATO felderítési információkkal légi utántöltéssel és egyéb eszközökkel egyértelműen támogatta az izraeli támadást. Az elmúlt napokban arról érkeztek hírek, hogy a rendkívül megerősített fordói iráni nukleáris létesítmény elleni támadáshoz szükség lesz amerikai bombázók és különleges bunkerromboló fegyverek bevetésére. Ezen forgatókönyv azonban Amerika arab és egyéb muszlim szövetségesei számára jelent elfogadhatatlan helyzetet. Persze kérdés, hivatalosan tudnak-e valamit tenni a tiltakozáson kívül.
„Trump korábbi üzenteiben azt is kiemelte, hogy Irán 60 napot kapott tárgyalni atom programjáról, és a támadás a 61. napon indult meg. Emellett érdemes lenne megvizsgálni azonban az izraeli belpolitikai események szerepét is abban, hogy miért most döntött a Netanjahu-kormány a konfliktus magasabb szintre emelésében”
Ha számba vesszük azokat a sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint egy ultraortodox párt kiválásával kormányválság bontakozott ki, illetve folyamatban van egy parlamenti vizsgálat súlyos szexuális visszaélések és egyéb bűncselekményekkel kapcsolatban több képviselő ellen, akkor már felsejteni látszik az a belpolitikai háttér, amely a régóta húzódó és valóban komoly geopolitikai feszültségeket gerjesztő konfliktus kiszélesítéséhez vezetett.
Mivel a fentiekben bemutatott módon megbízható tény meglehetősen kevés van, ez a helyzet bőséges táptalajt kínál az egymásnak durván ellentmondó, sokszor a képviseleten alapuló magyarázatok gyors terjedéséhez.
„Emiatt gyakorlatilag a lehetetlennel határos megjósolni, mi lesz a végkimenetele az egyelőre nagyrészt légi háborúra korlátozódó összecsapásnak”
A tagadhatatlanul meglévő gazdasági, és ebből következő társadalmi feszültségek, illetve a valószínűleg ebből származó totális és teljes csődje az iráni titkosszolgálatnak akár ahhoz az egyre több helyen megjelenő helyzethez is elvezethetnek, amelyben nemcsak az iráni teokrácia bukik meg, hanem a több nemzetiségű állam is részekre szakad. Másrészt az sem elképzelhetetlen, hogy az iráni légierő korlátozott képességeit felismerő, illetve az iraki 2003-as amerikai műveletek hatását alaposan kielemző iráni vezetés által már a kétezres évek elején létrehozott passzív védelem nevű koncepció lehetővé teszi, hogy az iráni iszlám köztársaság túlélje azt a helyzetet, amelyben az izraeli légierő gyakorlatilag ellenállás nélkül tevékenykedik a légterében.
Abban az esetben viszont, ha heteken keresztül folytatódnak az iráni rakéta támadások Izrael ellen, a másik oldal megingása vagy kimerülése – még teljes amerikai támogatás mellett – sem elképzelhetetlen. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy a fokozódó veszteségek, illetve a 2023 nyara óta tapasztalt rendkívül éles politikai megosztottság milyen lépésre kényszeríti rá a Netanyahu kormányzatot.
„Persze ezek a legrosszabb forgatókönyvek”
Összefoglalva a fentieket nemcsak a világ, hanem a háborúzó felek érdekeit is egy kompromisszum szolgálná leginkább, figyelembe véve, hogy mindkét fél rendelkezik olyan megoldásokkal, eszközökkel, amelyek az egész világra súlyos és nem figyelmen kívül hagyható hatással járnának. Kérdés, hogy az elszabadult indulatok, a kölcsönös fenyegetőzések tükrében mikor kerekedik felül a hideg racionalitás.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
