Alexander Rahr
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Trefilov/Sputnik
– A világ az amerikai hegemónia lebontása felé halad. Hol tart ez a folyamat?
– Mindenek előtt egyértelműen leszögezhetjük, hogy ez a folyamat nem békés. Ez az átmenet nem egyszerűen fájdalmas hanem háborúktól kísért. Ukrajna e tekintetben csupán a kezdet az egypólusú világrend lebontásának folyamatában. Elkerülhetetlennek tűnik az összeütközés Tajvan körül, de egyre nő a feszültség az ambiciózus Törökország körül, a Kaukázusban, vagy a Földközi-tenger keleti medencéjében. Közben egyre szörnyűbb és ijesztőbb kijelentéseket tesz az amerikai elnök, aki azt szeretné, ha mindenhol virágozna a demokrácia liberális nyugati modellje, és most éppen a diktátoroktól akarja megtisztítani a világot. Ebben a törekvésében teljes mellszélességgel támogatja Washingtont az Európai Unió.
– Természetes, az erőviszonyok átalakulása által kikényszerített folyamatról beszélünk, avagy Amerika valamit nagyon elrontott?
– Természetes folyamatról van szó. A világrend mindig erőszakos úton alakult át. Így volt ez az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország, vagy ezt megelőzően Napóleon legyőzése után 1815-ben a bécsi kongresszussal lezárulva. Ezeket az átalakulásokat birodalmak összeomlása kísérte. A második világháború után szintén a győztesek írták az új rendet. Így lesz ez most is, hiszen az új világrendet az erő alakítja. Csak reménykedhetünk abban, hogy alapvetően a gazdasági háborúkon keresztül, és nem fegyveres harcban formálódik az új rend.
– Az úgynevezett globális Dél országai egy igazságosabb világrend kialakításáról beszélnek, mennyire lehet ez az új világ igazságosabb?
– Úgy gondolom, a világ nem lesz igazságosabb. Ez meglehetősen naiv elképzelés. Én megelégednék azzal, ha a hatalmak legalább képesek lennének tárgyalni egymással, mint volt ez a második világháború után. A legfontosabb, hogy a felek beszélő viszonyban legyenek, és képesek legyenek egyenrangú partnerekként, egymást tisztelve leülni egymással.
– Miként írná le az alakuló új világrendet? Két pólus feszül majd egymásnak, az egyik Kína, a másik az Egyesült Államok vezetésével, avagy pólusok nélküli, többközpontú lesz ez az új világ?
– Van némi remény arra, hogy a világ vezető hatalmai megállapodjanak az ENSZ Biztonsági Tanácsának demokratikus, az új erőviszonyokat tükröző átalakításáról. Mindenképpen ott a helye Indiának, Brazíliának, és valamelyik afrikai országnak. Ez lehetne az első lépés a viszonylag békés átalakulás felé. Ebben az esetben a világ lehetne multipoláris. Ha ez nem megy, akkor két vagy három pólusúvá alakul. Én inkább ez utóbbit valószínűsítem. Ha nincs konszenzus, akkor Amerika és Európa alkotja az egyik, míg a másik Eurázsia Kínával, Oroszországgal, Indiával, Iránnal, Törökországgal, aki egymás között megállapodnak e pólus belső viszonyairól. Ebben az esetben létrehozhatják a saját ENSZ-üket, míg Európa és Amerika pedig továbbra is New Yorkban maradnak. A harmadik pólust azok – arab, afrikai, latin-amerikai országok – alkothatják, akik sem Amerikából, sem pedig Kínából nem kérnek, és egyik tömbhöz sem akarnak csatlakozni. Ezekről a terminusokról egyébként még korai beszélni, az új világrendnek ugyanis még csak a körvonalai látszanak. A világ már valahol multipoláris, ennek a berendezkedésnek az intézményei azonban még nem alakultak ki.
– Az új világrend alakulásának kiemelt terepe jelenleg az orosz-ukrán háború? Milyen szerepet játszik ebben a fent említett folyamatban?
– Igen, ez a háború az egyik mozaik darabkája a multipoláris rend alakulásának. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ez a háború annyira meghatározó az új világrend alakulásában. Nem vesz részt benne Kína, India, az arab világ, és közvetlenül az Egyesült Államok sem. Ez egy számunkra szörnyű, ám mégis csak lokális háború. A kimenetele ugyanakkor hatással lehet a NATO sorsának alakulására. Ha Oroszország győz, akkor a NATO egyértelműen gyengül. Ha Ukrajna, akkor az megnövelheti a Nyugat önbizalmát, és ezután Kína ellen fordulhat. Ilyen értelemben ennek a háborúnak az eredménye befolyással lehet a világrend alakulásának további irányára is.
– Miként határozná meg ezt a háborút? Kik között folyik valójában? Reálisan lőtték be a főbb szereplők a célokat? Lehet-e ennek a háborúnak igazi győztese?
– Ez egy többvektorú háború. A két szláv nép bulldogként esett egymásnak. Ennek vannak történelmi előzményei, hiszen a Nyugat-Ukrajnában élők és az oroszok mindig is gyűlölték egymást. Az elmúlt mintegy kétszáz évnek ez a konfliktus a kulminációja. De egymásnak feszült a Nyugat és Oroszország. Utóbbi egyfajta posztmodern nagyhatalomként igyekszik megteremteni a tekintélyét Európában. Szemben áll Oroszország és a NATO. Ne felejtsük el, hogy a háború kirobbanásának fő oka az észak-atlanti szövetség agresszív terjeszkedése. De hogy válaszoljak a kérdésre, Ukrajna a legnagyobb vesztes, Európa és Oroszország, ha nem is veszít ebben a háborúban, de jelentősen meggyengül. A két legnagyobb haszonélvezője ennek a konfliktusnak az Egyesült Államok és Kína.
– Tudjuk, hogy egy háborút mindig könnyebb elkezdeni, mint befejezni. Hogy látja, le lehet-e zárni ezt a háborút belátható időn belül, vagy, ahogy egy német tábornok jósolta, ez akár 2032-ig is eltarthat?
– Nem nyugtatott meg Szergej Sojgu kijelentése sem, hiszen az orosz védelmi miniszter arról beszélt, hogy a háború 2025-ig eltarthat. Én úgy látom, felőrli az erőket ez az állóháború, és rengeteg lesz a halott. A háború egyszer véget ér, de nem a Nyugat elképzelései szerint. A Nyugatnak bele kell nyugodnia abba, hogy Ukrajna elveszíti területeinek egy részét. Minimum a Krímet és a Donbasszt. Egyszóval, ennek a háborúnak nem lesznek igazi győztesei és vesztesei sem. Amerika azonban azt fogja mondani, hogy a Nyugat győzött, mert meggyengítette a vetélytársát, Oroszországot. Kína ugyanakkor szintén győzelemről fog beszélni, és azt hangsúlyozza, hogy ez a háború meggyengítette a Nyugatot. Gazdasági értelemben egyébként mind az Egyesült Államok, mind pedig Kína nyerni fog ezen a háborún.
– Melyek lehetnek a „globális Dél” és a Nyugat között a jövőbeli pozíciókért folyó geopolitikai szembenállás további kiemelt terepei?
– Én inkább onnan közelítenék, hogy amiről az elmúlt húsz évben beszéltünk, bekövetkezik. Ázsia megelőzi Európát. Gazdasági értelemben az egykori „ázsiai kistigrisek” ma már komoly hatalmak, és lehagyták Európát. A német vagy a francia gazdaság Vietnámmal vagy Szingapúrral még állja a versenyt, de Kínával már nem. A spanyolokról, olaszokról, görögökről akkor még nem is beszéltem. Európa gyengül. Tudomásul kell vennünk, hogy Amerika mellett már nemcsak a jövő, hanem a jelen nagyhatalmai Kína, India. Az európai államok közben gyengülnek. Nemcsak a gazdasági, de a demográfiai mutatók tekintetében is. Amerika elfordul Európától, amelynek nincs pénze egy új hidegháborúra. Vissza kell fogni a szociális juttatásokat, az emberek pedig tiltakozni fognak. Ez persze még nem jelenti Európa alkonyát, de ez a szomorú realitás. Ahogy említettem, Oroszország sem erősödik, az elhúzódó háború sokba kerül, nem erre készült, így a tartalékai, ha lassan is, de fogynak.
– Mint látjuk, az átmenet évei elég hektikusak. Mennyire lehet majd stabil az új világrend?
– Nem hiszem, hogy stabil lesz. Eleve hosszú évekig fog még tartani, amíg kialakul. Ráadásul az emberiség olyan hatalmas kihívások előtt áll, amibe sokszor bele sem gondolunk. Itt van rögtön a klímaváltozás. Afrikában, az arab országokban nem lehet majd normálisan élni, így migráns hullámok sora indul majd el, mindenek előtt Európába. A következő két évtizedben ez a helyzet aligha úszható meg háború nélkül. Ehhez vegyük hozzá, hogy a Föld nem bír el ennyi embert. Mindebből következik, hogy bizonyos régiókban egyre elviselhetetlenebb lesz a szegénység. Ez a feszültség etnikai konfliktusokat gerjeszt. Bizonyos térségekben már most kisebb fegyveres konfliktusok törnek ki a víz miatt. De vegyük az egyre látványosabban elöregedő Európát. Nem világos, hogy fog megbirkózni az előtte tornyosuló kihívásokkal, a migrációval, a demográfiai válsággal, az energia hiánnyal. S akkor említsük meg a mesterséges intelligencia térnyerését, a felgyorsuló, és már az űrt érintő fegyverkezést. Ilyen kihívások közepette formálódik az új világrend. A világ a következő húsz évben rá fog döbbenni arra, hogy nem az ideológiák, a demokrácia, a morál lesznek az emberiség számára a legfontosabb kérdések, hanem az, hogy miként lesz képes együtt élni ezen a Földön.
– Jelenleg még ott tartunk, hogy a Nyugat gyengül, a „globális Dél” azonban még nem kerekedett fölébe. Közben Amerika az orosz-ukrán háború kirobbanásakor keményen összeszedte, felsorakoztatta maga mögé a nyugati blokkot. Fenntartható-e ez az egység?
– Úgy látom, hogy Amerika el fog távolodni Európától, és elsősorban Kínára valamint az előtte sűrűsödő többi kihívásra koncentrál. Európa számára már nem érdekes. De az Egyesült Államok csak úgy nem hagyja magára Európát. Rákényszeríti, hogy fizessen a biztonságért, a NATO-ért, kinevezi a „helytartóit”. Hogy ez mennyire fog sikerülni, majd meglátjuk. Az viszont borítékolható, hogy ez a hozzáállás megtöri az euroatlanti összefogást.
– Sajnos, azt már látjuk, hogy Európa az átalakulásnak, az orosz-ukrán háborúnak az egyik legnagyobb vesztese? Miben látja ennek az okait? Hol lehet Európa helye az új világrendben?
– Európa megszűnt Európa lenni. Ez a legnagyobb probléma. Európa ma mindenek előtt a biztonsági kérdésekben Amerika alárendeltje. Európának valami saját dolgot kellene kitalálnia, azt, ami európai, nem pedig Amerika érdekeiért harcolni. Európának nincsenek saját geopolitikai elképzelései, globális érdekei. Sőt, már, vagy még saját identitása sincs. Ezt persze nehéz kialakítani, mert a németeknek például fontosak az értékek, a kelet-európaiaknak ugyanakkor fontosabbak a nemzeti érdekek. De a legnagyobb gond, hogy Európa nem szuverén. Újra kellene gondolni sok dolgot, és az alapoktól építkezni. Új intézményekre lenne szükség, hiszen ez a túlbürokratizált Európai Unió már nem működik. Az európaiak többsége nem elégedett az Európai Unióval, és ez földrengést okozhat a következő európai választásokon. Ezekkel a kihívásokkal a jövő politikai nemzedékének kell megbirkóznia, mert a jelenlegi elit erre képtelen. Ez az elkényelmesedett, felkészületlen politikai generáció a világot annyira nem érti, hogy még a kihívások nagyságával sincs tisztában.
– Sokan gondolják úgy, hogy úgy 2030-ra nagyjából kialakulhat az új világrend. De mi lesz addig a szintén válságban lévő Európai Unióval? Létezik még mondjuk tíz év múlva? Ukrajna felvétele végképp szétfeszítheti. Hogy fog kinézni ez az Európa?
– Egy dolgot biztosan látok, az Európai Unió nem fog bővülni. Az Európai Unió egyre inkább többsebességűvé válik. Olyan lesz, mint a matrjoska, lesz három-négy köre, szintje. A belső Németország körül a teljesen integrálódni akarók, az úgynevezett mag Európa, míg a külső körben az olyan távolságot tartók, mint Svédország, Norvégia, esetleg Svájc, Magyarország meg valahol e két szint között.
– S mi lesz akkor Ukrajnával?
– Úgy gondolom, hogy Ukrajna számára az EU kitalál valamilyen új formát a tagságra. Ez nem valamiféle társulás, hanem protektorátus lesz. Ez nagyjából a tagsággal járó jogokat, de nem teljes értékű tagságot, dotációt és befektetéseket jelent. Mindez abból az elgondolásból, mert Brüsszel Ukrajnára mint Oroszországgal szembeni fontos hídfőállásra tekint. Kijev persze ezt a helyzetet igyekszik kihasználni, de ez olyan forma lesz, amit idáig még nem láttunk.
– S mi lesz a NATO-val?
– Ukrajnának a megmaradó része a NATO tagja lesz. Egyfajta kompenzációként az elvesztett területekért.
– Ez aligha fogja erősíteni az európai biztonságot…
– Lehet, de az is igaz, hogy másként kell tekintenünk ezek után Európára, mint ahogy eddig tettük.
– Oroszország ezt nem fogadja el…
– Oroszországnak azt kell mindenek előtt eldöntenie, hogy európai vagy ázsiai ország akar lenni. Ha az előbbi mellett dönt, akkor megpróbál Európával valahogy kiegyezni. Persze, lehet, hogy Európa nem akar erről hallani sem. Lehet, hogy Oroszország makacsolja meg magát. Akkor Oroszország ázsiai ország lesz, ami a történelemben soha nem volt, az európai határán pedig újra leereszkedik a vasfüggöny. Látja, történelmi időket élünk. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy a világ olyan lesz, amilyen soha nem volt.
(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Érdekes, és elgondolkodtató ez az írás.
Ha belegondolunk, a cári Oroszország sok szállal kapcsolódott Európához, nem véletlenül mondták, hogy Szent Pétervár egy kis Párizs.
Tulajdonképpen két részre oszlik Oroszország, éspedig a nyugati rész, ahol a tudomány, a kultúra, kutatás dominál, keleten inkább a fizikai megvalósítás a gyakorlati.
Persze nem olyan éles ez a határ, főleg háborúk idején. lásd a második világháború idején.
Szóval a kettősség jellemzi a mai Oroszországot, és a hangsúly egyre inkább kelet felé tolódik el.
csakafidesz says:
“Látja, történelmi időket élünk. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy a világ olyan lesz, amilyen soha nem volt.”
——————————————————————————————————————————————————————
Szakállas bölcsesség. Mindig történelmi időket élünk és a világ mindig olyan amelyen még sohasem volt. Ami Európa meggyengülését illeti nem az oroszok okozták, hanem azok akik nemcsak kitalálták a szankciókat, és a gázvezetéket is felrobbantották hozzá. Abban reménykedek, hogy nem lesz sem kettő, sem többsebességű az Európai Unió, hanem felbomlik és megszűnik. Ennek az uniónak a történelem szemétdombján van a helye, és nagyon hamar oda is fog kerülni. Ennek fő oka, hogy gazdasági helyett politikai síkra terelték az együtt (nem)működést.
Nézzünk egy kicsit körül: Előttem a LCD lapos képernyő. Ilyet nem gyárt Európa, tudtommal Amerika sem. Az összest Japánban, Kínában, Koreában, stb. csinálják, itt Jászfényszarún a Samsung csak összerakja az otthonról hozott paneleket. A mikroelektronika terén Európa lemaradása történelmi. Nincsen olyan európai cég amelyik mobiltelefont készítene. A mobiltelefonok legnagyobb gyártója Kína és a Huawei. Az olyan egykori nagy európai cégek, mint a Philips jelenleg kávéfőzőt gyártanak komputerek helyett és azokat is Kínában rakják össze. A volt Moszkvics gyárban, a kivonuló Renault helyén a kínaiak gyártanak autót, ráadásul sokkal jobbat, mint korábban a franciák.
Az NWO (New World Order) meghatározója nem a politikai hatalom lesz döntő, hanem a csúcstechnológia birtokosai kerülnek a nyeregbe. Ennek leginkább látványos eleme a mai Németország életszínvonalának a volt NDK-ban tapasztalt szintre süllyedése lesz.