Megadta az idei év alaphangját az iráni vezetés kulcsfigurájának, Kászim Szulejmáninak a kilövésével az Egyesült Államok. Így aztán miközben az elemzők még az idei év várható trendjeit latolgatták, Donald Trump ébresztőt fújt.
Megkezdődött a 2020-as év, és az első hét rögtön világossá tette, hogy a Közel-Kelet továbbra is a figyelem középpontjában marad. Ezt már Szulejmáni kilövése előtt is megelőlegezték a szakértők, aláhúzva, hogy a térség az instabilitás potenciális forrása lesz ebben az évben is. Andrei Tsygankov a San Francisco State University orosz származású professzora a Facebookon közzétett prognózisában
„éppen Iránt említette, mint amely körül eszkalálódhat a helyzet”
Arra már egyebek mellett a Frankfurter Allgemeine Zeitung hívja fel a figyelmet, hogy az iráni tábornok Ali Hamenei ajatollah legfőbb bizalmasa volt, és nagyon sokat tett Irán közel-keleti befolyásának növeléséért. Mint a német konzervatív lap rámutat, Szulejmáni megölésével az amerikai elnök a háborút kockáztatja a Perzsa-öbölben. A tábornok kilövése ugyanis hadüzenettel ér fel. Irán ugyanis az adott helyzetben nem teheti meg, hogy válasz nélkül hagyja a történteket, ám meggondolatlan lépést sem tehet. A lap összefüggésbe hozza a gyilkosságot az amerikai választásokkal is, a különböző elemzések azonban megoszlanak abban a tekintetben, hogy a közel-keleti helyzet eldurvulása érdekében áll-e Trumpnak.
„Az amerikai elnökválasztás mindenképpen az év eseményének tűnik, amely nemcsak azért lesz hatással a világ folyására, mert az Egyesült Államok továbbra is az első számú hatalom”
Erről már az idézett professzor írt, megjegyezve, hogy Amerika minden korábbinál megosztottabb, és belső feszültségektől terheltebb. A helyzet komolyságát jól érzékelteti a Business Insider híre, miszerint Vlagyimir Putyint – minden bizonnyal az akkori nemzetbiztonsági főtanácsadó Michael Flynn döntése alapján – 2017 januárjában egyszerűen nem kapcsolták be Trumphoz, aki erről csak utólag értesült. Tsygankov úgy látja, hogy a választásokon minden lehetséges, és egyáltalán nem kizárt Trump újabb győzelme. Főképp akkor, ha mint látjuk, az impeachment körüli csaták nem igazán hatnak a közvéleményre. Az esélyekre komoly hatással lehet az ukrán szál, amelynek kapcsán érdekes megemlíteni a jobbközép Real Clear Politics hírét, miszerint kezdenek kipotyogni a csontvázak a Joe Biden és fia ukrajnai ügyeit rejtő szekrényből. Mint a lap hírül adja, több mint 150 millió dollár ukrán korrupciós-pénzmosodai nyereség zsebre vágásával vádolják egy arkansasi bíróságon az ifjabb Bident.
„De akárki is lesz a Fehér Ház következő lakója, Kína és az Egyesült Államok szembenállása az év végén megkötött megállapodás ellenére is erősödni fog”
Mint Tsygankov megjegyzi, a két nagyhatalom közötti feszültség a globális bizonytalanság első számú forrása marad. Az amerikai elnökválasztás kimenetele hatással lesz a posztszovjet térségre is. A demokrata győzelem fokozza a feszültséget, Trump ismétlése ugyanakkor a San Francisco-i elemző szerint a nukleáris fegyverkezés terén nagy eséllyel enyhülést hozna. Ugyanígy a jelenleg láthatóan a demokraták győzelmére tevő ukrán vezetést is kompromisszumokra késztetné Trump ismétlése. Mivel most mindenki Washingtonra figyel, idén nagy elmozdulást az „ukrán fronton” nem vár a professzor. Mint ahogy meglátása szerint Oroszország mozgástere sem fog lényegesen változni a nyugati világban annak ellenére, hogy érezhető egyfajta olvadás a Nyugat és Moszkva viszonyában. Ahogy Tsygankov fogalmaz, sem a brexit, sem pedig az Északi Áramlat bővítésének befejeződése nem változtat lényegesen ezen a helyzeten. Tovább aktivizálódik ugyanakkor az orosz külpolitika Eurázsiában, Ázsiában és a fejlődő világban, miközben a globális bizonytalanság és általában a kedvezőtlen nemzetközi környezet, ebből következően az állam gyengülése a rendszer konzerválására és nem a változásokra inspirálja a hatalmat.
„Eközben nő a globális recesszió valószínűsége, hiszen a növekedés már most a legalacsonyabb az elmúlt 10 évben”
Az idei év irányai a politikai vezetők újévi köszöntőiből is ki-kirajzolódik. A szándékokat mindenképpen jelzik a beszédek. Míg Donald Trump a gazdasági növekedésre, a munkahelyekre, a gazdasági sikerekre helyezte a hangsúlyt, addig Boris Johnson a brexit befejezését, ezzel a szuverenitás erősítését, a borús globális prognózisok ellenére pedig szintén gazdasági növekedést ígért. Akárcsak Hszi Csin-ping, aki emellett még a szegénység elleni harc fokozását, az űrprogram látványos folytatását, sportsikereket és a kínai hadsereg újrafegyverzéséről beszélt. A család, mint érték és a II. világháborúban aratott győzelem 75. évfordulójának megünneplése köré építve a nemzeti egység erősítésére helyezte a hangsúlyt Vlagyimir Putyin.
„A II. világháború befejezésének 75. évfordulója központi szerepet kap idén az orosz külpolitikában, ám az ekörül az év végén kibontakozott viták is jelzik, hogy aligha lesz ott mindenki a moszkvai megemlékezésen”
Bizonyára sokan meglepődnének például azon, ha Volodimir Zelenszkij elmenne Moszkvába, azon pedig még inkább, ha a lengyel államfő is ott lenne. Andrzej Duda a kiszivárgott hírek szerint a holokauszt áldozatainak emlékét ápoló világfórumra sem megy el Jeruzsálembe, mert ott Vlagyimir Putyin lesz az egyik legfőbb vendég. Az orosz elnököt pedig ismét nem hívták meg az Auschwitz felszabadítására emlékező rendezvényre. A legfőbb kérdés a moszkvai ünnepségek kapcsán az, hogy elfogadja-e a meghívást Donald Trump, és az európai vezetők közül ki lesz ott a Vörös-téren május 9-én. A névsor újabb támpont lesz ahhoz, miként viszonyul a világ Oroszországhoz.
„Bár a 2019-es év a médiában mindenképp Greta Thunbergről szólt, anélkül, hogy alábecsülnénk a klímaváltozás jelentette kihívást, a berlini fal leomlása óta a világban zajlott geopolitikai változások megerősödése legalább ennyire fontos volt”
Mint arra a Le Figaro rámutat, az elmúlt évtized mindenek előtt azzal fog bekerülni a történelembe, hogy a hidegháborúban győztes Nyugat elveszítette globális vezető szerepét. A Nyugat, mint kulturális fenomén továbbra sem lesz ettől kevésbé fontos, ám ma már nem a világ ezen fele adja meg egyedül a globális diplomácia ritmusát. Jól mutatja ezt, hogy az euroatlanti világ minden ellenkezése ellenére is tovább épül az Északi Áramlat, a Török Áramlaton pedig a héten eljutott a gáz Bulgáriába és Görögországba. Ennél még látványosabban demonstrálja a világban zajló átalakulást, hogy 2019 utolsó napjaiban az Arab-tengeren közös hadgyakorlatot tartott Irán, Kína és Oroszország. Ahogy a francia lap fogalmaz, ez azt jelenti, hogy a Perzsa-öböl lassan megszűnik „amerikai felségterület” lenni, Kína pedig már nem fél bevetni a fegyveres erőit gazdasági érdekeinek a védelmében. Mindehhez azért hozzátehetjük, hogy egy ilyen katonai koalícióra aligha számíthatunk, ha felizzana az iráni-amerikai konfliktus, és háború törne ki a két ország között.