//Csalókalipszis
Armageddon #moszkvater

Csalókalipszis

MEGOSZTÁS

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

„A fantáziátlan emberek jelmondata – ez nem lehetséges, mert ilyet még elképzelni sem lehet.”

(Shayat Cout Pho)

Az úgy kezdődött, hogy találtam egy szórólapot a postaládámban. Naponta ér ilyen meglepetés, így a szokásos mozdulattal felnyitottam a közelben elhelyezett szemétgyűjtőt, és helyére repítettem a papírlapot. Ekkor azonban reptében megszúrta szemem egy öles betűkkel rajzolt cím: Készüljön fel a világvégére! Mi segítünk önnek. Aztarohadtleborult! Én azt sem tudtam, hogy itt az apokalipszis, ezek meg már azt is tudják, hogyan kell rá felkészülni!? Tüstént kikukáztam a kiadványt, s nyugodtabb helyre húzódva (nehogy valakinek feltűnjön, hogy deviáns propagandát olvasok) elkezdtem böngészgetni.

„Juttattak eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolatot, de igazán az mart belém komolyabban, hogy ezek a jóemberek bizony tudják, hogyan lehet besz@ratni az embert – ha nincs észnél”

Nem hiszem, hogy e kerek (gömbölyű) földünkön él valaki, aki tudja, mi a világvége. Ugyanis még azt sem tudjuk behatárolni, hogy mi a világ. Tudomány szolgái életüket szánják arra, hogy porszemnyi részét felderítsék, megismerjék. Magát a szót is többnyire homályos alakban használjuk, mikor valami megfoghatatlant, úgy egészében, térben és időben behatárolhatatlan valamit szeretnénk körülírni. Ezért van például egy sor olyan elem, amelyik ezt a nevet használja családnévként, pl. egyetem, mindenség, megváltó, fájdalom, szépe, háló, gondolat, gazdaság, béke, háború, politika, birodalom – de nem is sorolom. Mikor valamit ki szeretnénk terjeszteni, úgy mindenre, akkor világgá terebélyesítjük.

„Minden létezőnek összessége a maga összefüggésében és rendjében; a mindenség.” (A magyar nyelv értelmező szótára) Nos, ennek láthatja valaki a végét? Valljuk be, földi ésszel eljutni idáig azért komoly teljesítmény!

„Az útmutatások szerint a legfontosabb teendő világvége idején, hogy jó időben jó helyen kell lenni. Mondja már meg nekem valaki, mi az a jó idő, és hol van a jó hely? Amit ma annak hiszek, az holnap rám dőlhet. Szóval ezen alapból kiindulva kezdek kételkedni mindazokban, akik nekem a tutival állnak itten elő”

Na jó. Nem kerülgetem, s saját magam megnyugtatására bevallom, nem hiszek én abban, hogy ez a mindenség körülöttünk egy óvatlan pillanatban, csak úgy a semmiből véget érne. Sőt, mondok egy morbidabbat: szerintem a világ vége már volt! Na!? Meglehet ez legalább annyira hihetetlen, mint maga a világvége elmélet, de én is meg tudom ám magyarázni, annál is inkább, mert egyfajta véget már mindenki megélt. Nem kell hozzá más, mint elveszíteni az eszméletünket. Számunkra – mint a világról elmélkedő és a világot megélő emberkéknek – ekkor mindennek vége szakad. Arról pedig már nem is szeretnék beszélni, mikor valaki végleg elhagyja eszméletét és átköltözik a másvilágra.

„Egy tudományos feltevés szerint jelenlegi világunk már több világvégén van túl”

A fentebb említett tudományos jóberek úgy vélik, mikor a Földünk tengelye elferdült (bolygónk tengelyferdesége 22,1° és 24,5° között ingadozik körülbelül 41 000 évenként), s vége lett az addigi (paradicsomi) világnak, elindult az egyensúlyok programja, ahol a hideg a meleggel, a sötét a világossal, a jó a rosszal, fehér a feketével, továbbá a nemek, az igenek egyensúlyban vannak, s ez tart össze mindent. Meglehet, nem ítélem meg jól a helyzetet, de már egy jó ideje azon tüsténkedünk, hogy ezt az állapotot is megbontsuk, s magunkra rántsuk az egész világot – kierőszakoljuk egy újabb világvégét.

Elárulom, tudom én jól, hogy ezek a jóemberek az Aramageddon (héberül:הַר מְגִדֹּו , har mĕgiddōn; ógörögül: Ἁρμαγεδών , Harmagedōn ; latinul: armagedon) intézményével riogatnak itten engem, és nálam hiszékenyebb, és az ilyesmire fogékonyabb polgártársaimat az általam fellelt kiadványban. Na, de azt tudjuk-e, hogy ez miféle? A nálam okosabb történészek azon tanácskoznak mind a mai napig, hogy a héber jelentés, miszerint „Megiddó hegye” – milyen jelentéssel is bírhat, hiszen Megiddó környékén nincs is hegy. Bizonyára szimbolikus jelentést tulajdoníthatnak a kifejezésnek, hiszen azon a vidéken rendszeresek voltak a háborúk, s a szembenálló csapatok alaposan szétverték egymást. Összecsaptak az ókori egyiptomiak, az asszírok, a görögök, a rómaiak, a középkori keresztesek, de még Napóleon is harcolt ellenségeivel a vidéken. Rendesen érintve volt az Első Világégésben. 1948-ban az arab-izraeli háború csatáinak is helyszint adott. Szóval, nem egy nyugodt vidék, s a jelek szerint a jövőben is lesz még dolga.

„A Biblia (Jelenések könyve 16:16) tesz említést arról, hogy Isten seregei egy végső nagy csatát vívnak majd az Antikrisztus csapatával”

A látomást megélő így írja: „az egész föld királyai összegyűlnek egy háborúra, amely a Mindenható Isten nagy napján zajlik majd.” Az adott látomást értelmezők úgy vélik, hogy a „föld királyainak összegyűjtése” nem más, mint a „hatodik pohár” kiöntésének (Isten haragjának) eredménye, a hét utolsó csapás része. Nos, ez lesz tehát az az Armageddon, ami elhozza a véget. Amint a jövendölő elmesélte: „És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének, mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a Mindenható Isten nagy napjára… És egybegyűjti őket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek”. Már csak azt kell tisztázni, kikből áll a mindenható serege és ki a sárkány, a fenevad és az álpróféta – és indulhat a projekt.

„Mielőtt (képzeletben) ugranék egy nagyot – és egy jól sikerült éjszakai parti utózöngéjének tulajdonítanánk a képzelgést –, érdemesnek tartom végignézni a hét pohár (hét csapás) tartalmát. Na, nem azért, mert valami tényleg misztikus jelentőséget tulajdonítanék nekik, de nem árt, ha tudjuk mit is hoznak nekünk azokban a poharakban az Úr angyalai”

Az első pohár tartalma azokra dől, akik a „Sátán” szolgái. – Mindenki maga érezze, hogy önmagán kívül kiket tart e körbe tartozónak.

második pohár tartalma földünk tengervizeit mérgezi majd meg, elpusztítva annak élővilágát. – Hát ettől ugyan még távol érezzük magunkat, de valljuk be, rendesen melózunk rajta, hogy ledolgozzuk a hátrányt. Az a rengeteg mű és kémiai anyag, amit betolunk vizeinkbe, előbb-utóbb eléri áldásos hatását.

harmadik pohár tartalma az iménti pohár kiterjesztése Földünk édes vizeire. – Nagy szorgalommal dolgozik civilizációnk e tételen is.

negyedik pohár tartalma a Napot célozza meg, azon okból, hogy az emberek „tikkadjanak ki”. – Nos, e téren is teszünk eleget, hogy a tiszta levegőnk ne tartson sokáig, s a Nap is sürgölődik, hogy egyre nagyobb melegünk legyen.

Az ötödik pohár tartalma betegségeket zúdít az emberekre. – Talán ezért van egyre több gyógyszer a patikákban? Még olyan is akad, amelyik azokat a vírusokat öli meg, amelyeket mi magunk fejlesztettünk ki – csak úgy üzleti megfontolásból.

hatodik poharat már fentebb említettem. – Az maga a világvége beteljesülése.

hetedik pohár tartalma villámlást, mennydörgést, földrengést hoz, s egy, odáig soha nem hallott égi hang imigyen szól majd: „megtörtént”. – Ez maga az exodus, a világunk elköltözik jelenlegi helyéről oda, ahol még nem voltunk – a semmibe.

(A fenti gondolatokat bibliai magyarázatok, a világhálón fellelhető anyagok alapján következtettem ki)

„Javaslom, azt ne firtassuk, hogy mi marad meg az adott esemény után, ha semmi nem lesz többé. Bizonyára az egy olyan világvége lesz majd, amelyre felkészülni csak azok tudnak, akik hozzám hasonlóan kibányászták a szemetesből azon brosúrát, mely megadja a túlélés támpontjait. Abba pedig bele se gondoljunk, mifenét kezdünk majd magunkkal – mi túlélők – abban a véget ért világban, amely üres, anyag nélküli lesz”

Most megkérek mindenkit, hogy picit maradjon csendben, mert megpróbálok én is vizionálni. Elképzelem a hetedik pohár kiöntésének pillanatát a hétköznapi ember szemszögéből, a nappali sarkából. Enyhe morajlás, az ikea-polc összeroppan a morális teher alatt – puha fából és papírból készült, így ő lesz az első, aki feladja a harcot. Eldől az első dominó. Maga alá temeti a tízemeletes házunkat, amelyben eddig lakott 643 állampolgár, 116 kutya, 86 macska, 21 papagáj, valamint számtalan egyéb kategóriába sorolható élőlény. Ez a megsemmisült élő/élettelen törmelék beborítja a várost, amely alól hirtelen el kezd kicsúszni a talaj. Az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal ekkor adja ki a láng-piros figyelmeztetést, és emberek tízezrei homokzsákokkal és lapátokkal kezükben elindulnak a temető felé.

Az imigyen összetorlódott massza szép lassan ráömlik Brüsszelre, ahol már várnak bennünket a társ tagállamok masszái és a frissen választott auto-bürokraták. Kart-karba öltve, egy zászló alatt, s egy akaratot követve útnak indul, s az elegy eggyé lesz a tengerekkel, amelyek addigra már magukba fogják foglalni a maradék öt kontinens tömegét is. Egyedül Washington DC és a Capitolium marad még egy darabig állva – végjáték. Bruce Willis diadalittasan bedob egy csésze kávét, miután megmentette az amerikai elnököt, aki tétova léptekkel egy pulpitus elé botorkál – útközben kezet rázva a konnektorral –, s kiadja a világuralmi jelszót: irány a semmibe! Ekkor ez az egész katyvasz elhagyja majd a Földet, s ettől a pillanattól ez a bolygó már nem fog létezni többé. A Világegyetem ezen új felállástól oly mértékben meg fog hatódni, hogy átalakul, és ott sem marad fény-fényen és kő-kövön, megállnak a folyamatok, nem szaporodnak tovább a bogarak és az emberszabású ember sem nyüvi tovább a cipőt… Köszönöm türelmüket! Az én fantáziám eddig tartott.

„Én meg merném kockáztatni a következtetést miszerint, ha lesz is valami, az Armageddonhoz hasonlatos fordulat ebben a világban, a világ akkor sem ér majd véget. Mindössze az Úr/Rendező Elv/Sors-kohó megnyomja majd a <reset> gombot és a következő programot már az ember nélkül fogja lefuttatni – tegyük fel, a Mesterséges Intelligenciával (MISI), aki/ami akkorra már sokkal életképesebb lesz, mint a humán őse”

De mit csináljunk mindaddig, míg a jelenlegi program lefut? Azt ugye kevésnek tartjuk, hogy üljünk le egy sarokba és várjuk meg, míg az ikea-polc összeroskad!? Még ha mindenki is igy tenne, egy nap se telne bele, s ráunnánk. Mi lenne, ha kierőszakolnánk a „reset”-et? Például kitalálnánk egy jó kis vírust (ötödik pohár), amely csak a növényeket kímélné meg – egy darabig? Esetleg egymásnak is eshetnénk? (felborítva ezzel a hatodik poharat) Mondjuk egy véget nem érő háború Európa peremén? Tegyük fel, megrendezhetnénk a Páneurópai Armageddont!  Mondjuk a francia király odaküldene a jelenlegi harcmezőre – ahol naponta uszkve 3000 ezer (háromezer!) katona leli halálát – kétezer, na jó legyen ezerötszáz francia zsoldost – elveszni. A német király – elmondása szerint – akár 2029-re is össze tudná szedni magát és ráncfelvarrással ugyan, de tartalékos sereggel, meg tudna jelenni a harcmezőn. A brit uralkodóház, tengeren túli királyokra támaszkodva egyelőre kivár, hátha nagyobb falat is leeshet, mint egy Armageddon. Valljuk be, ez a legjobb taktika. Ha megtehetjük, várjuk ki, míg az ellenség elesik – akkor már csak a barátainkkal kell megküzdeni.

„Megjegyzem az Armageddon hatalmas üzlet”

A kezdeti stádiumban pedig még nagyobb! Ne firtassuk az igazságát annak a mondásnak, hogy „a fegyver a legdrágább ékszer”. A világunk pedig tele van pénzéhes ékszerészekkel. A napokban hallottam – természetesen rosszindulatú pletyka szintjén – egy hírt, miszerint egy nemzetközi vegyesvállalat kizárólagos jogot kapott a csatatéren hősi halált halt jóemberek, végső állami katonai tiszteletadási ceremóniájának lebonyolítására. Tudják, mikor vasalt lobogók, masírozó operett-huszárok, lakkozott koporsók – a post mortem megbecsülés és tisztelet szimbólumai. Az adott vállalkozás még a jelenlegi elnököt megelőző időkben alakult, s – a még rosszabb nyelvek szerint – sejtelmes tulajdonosai között meghúzódik maga az akkori elnök és amerikai támogatói. Csak nem a Burisma járvány ütötte fel már megint a fejét!? Én ezt el sem hiszem – azok nem is olyanok! hiszen, ha ez így lenne, az maga a zöld-gender-demokrácia komposztálása lenne…

„Végül engedjék meg, hogy egy orosz népmese elferdített változatát osszam meg Önökkel”

Túl az üveghegyen, a fél-meleg tengeren azonban innen, tétova birodalom trónján üldögélt egy naaagyon bölcs király. Új napra virradva ez a jóember arra serkent, hogy egy kósza gondolat szöget ütött a fejébe. Rohantak is a szolgák harapó fogókkal, hogy segítségére legyenek… Király urunk bekötözött fejjel, kiülve a tornácra azon tűnődött, miért van az, hogy hatalmas birodalmának még egy atombombája sincs!? Tüstént összehívta hát uradalma bölcseit és bolondjait, hogy íziben módosítsanak a helyzeten és építsenek egy rakétát, atomtöltettel. Össze is lettek dugva az okosnál butább, de a butábbnál okosabb fejek, s napokon belül megindult a projekt. Hordtak össze fűt-fát, műtrágyát, taknyos vajút és kínai petárdát. Ácsoltak, tákoltak. A sámán önnön kezével, saját nadrágkorcából sodort egy gyújtózsinórt. És lőőn! készen állt az atombomba. Nagy boldogság és büszkeség köszöntött ország népére, annak aprajára és nagyjára. Üstöllést népszavazást írtak ki – mit is írjanak fel a rakéta oldalára, mint üzenetet a címzettnek. Végül – felajzott indulatukra hallgatva – úgy döntöttek röviden, s tömören azt írják fel szerkezetre: „Moszkvára!”

Elégedett király kitűzte a kilövés napját. Titokban, hogy a világ számára meglepetés legyen az akció, a kerekerdő sűrűjének egy tisztásán fel is állították a kilövőállást. Király elérkezettnek érezte a pillanatot, s meggyújtotta a kanócot. Hatalmas robajlás, fülsiketítő sercegés, közeledő lángcsóva, hamueső, mérgesgomba alakú tölcsértorkolat, tudósok és tudatlanok égbe röpült testrészei, kígyók-békák levedlett bőrkabátjai… – majd hirtelen néma csend telepedett a tájra. A földön fekvő, jobb kezét (mellyel eleddig a jogart tartogatta) s bal lábát vesztett király szólalt meg először: „Megtörtént! képzelem, mi pusztítás mehetett végbe Moszkvában, ha mi így nézünk ki!”

MEGOSZTÁS