Az „orosz Apolló” szomorkás utóélete

Vaszilij Szergejevics Sztyepanov, az orosz film félelmetesen gyors és tragikusan rövid karriert befutott csillaga – mondhatnánk, hulló csillaga – 1986. január 14-én átlagos szovjet családba született Moszkvában. Az apja rendőr, az anyja tanárnő, gyermekkora jelentős részét pedig a szerető nagymamánál, a „bábuskánál” töltötte vidéken. Jó testalkatú, 192 cm magas fiúként sportolónak és testnevelő tanárnak készült, aztán éles váltással jogot kezdett tanulni, de egyikből sem lett semmi. bártenderként dolgozott, rövid reklámokban szerepelt, az egyikben fiatal katonaként népszerűsítette a hadsereget. Életében – és az orosz mozi történetében – az a nap jelentett változást, amikor megjelent a Lakott sziget (Обитаемый остров) című orosz sci-fi szereplőválogatásán. A kétrészes filmet Fjodor Bondarcsuk rendezte a sci-fi kedvelők körében nálunk is jól ismert Sztrugackij-fivérek regényéből. Tehát igényes alapanyagból, hiszen Tarkovszkij egy másik Sztrugackij-műből készítette a világhírű Stalker című filmjét.

Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára

„A putyini Oroszország legsikeresebb évei voltak ezek, a visszanyert nagyhatalmi öntudathoz jól illett egy hollywoodi léptékkel mérhető hazai mozisztár. Sztyepanov ott mosolygott minden moziplakáton, bulvárlap címlapján, gyakran a csinos színésznő barátnőjével az oldalán. Aztán nagyon gyorsan vége lett a ragyogásnak”
Forrás:IMDb

Bondarcsuk nem pályázott Tarkovszkij művészi babérjaira, ő a közönségsikerre törekedett és a kétrészes film valóban kasszasiker lett. A legenda szerint a 22 éves, semmilyen komoly színészi múlttal sem rendelkező Sztyepanov megjelenésekor a castingon Bondarcsuk felpattant a rendezői székből örömében. Az amúgy is jó megjelenésű fiatalemberben meglátta egy orosz szupersztár lehetőségét. A film mindvégig Vaszilij Sztyepanov főszereplésére épül. A természetes adottságok és a filmes praktikák révén a vásznon megejtő szépségű fiatalember egy csapásra Oroszország leghíresebb filmszínésze lett. Elnevezték Oroszország, sőt a világ legszebb férfijának, orosz Apollónak, a mozi Istenének.

„A putyini Oroszország legsikeresebb évei voltak ezek, a visszanyert nagyhatalmi öntudathoz jól illett egy hollywoodi léptékkel mérhető hazai mozisztár. Sztyepanov ott mosolygott minden moziplakáton, bulvárlap címlapján, gyakran a csinos színésznő barátnőjével az oldalán. Aztán nagyon gyorsan vége lett a ragyogásnak”

Egy-két filmben még feltűnt, de komolyabb szerepeket már nem kapott. Azaz állítólag kapott volna, de nem vonzotta a forgatással járó feszültség, az állandó utazás, a végigdolgozott hétvége. Az orgánumával is gondok voltak. Bondarcsuk filmjében egy másik színész kölcsönözte neki a hangját, ami nyilván csak egyszeri megoldás lehetett. A „görög isten” olyan munkákra kényszerült, mint a trolik éjszakai lemosása. Nyilván már akkor is megvoltak a később kibontakozó lelki problémái. Édesanyja hosszú ideig tagadta, hogy fia idegorvosi kezelésre szorulna, tanárnő létére jósokkal, léleklátókkal akarta meggyógyítani Vaszilijt. Bár az orosz médiában a homoszexualitás nem olyan divatos téma, mint Nyugaton, azt feljegyezték róla, hogy egy filmrendező egyszer el akarta csábítani, ami tovább növelte a depresszióját. A fizikai bajok sem kerülték el. Egy trombózis miatt majdnem elvesztette az egyik lábát. Majd elcsúszott a jégen, és eltörte a gerincét.

„Aztán 2017. április 10-én kiesett harmadik (más források szerint ötödik) emeleti lakása ablakából. Még harminc éves sem volt ekkor. A kremlinológusok szeretnek politikai konteót feltételezni az ilyen esetek mögött, de Sztyepanov esetében egészen bizonyosan nem ilyesmiről volt szó”

Az első magyarázatok szerint egy macskát szeretett volna megmenteni, ezért hajolt ki az ablakon. Más változat szerint baleset volt. De aligha tévedünk, ha az előzmények alapján öngyilkossági kísérletet feltételezünk. Az eset után szerencsére szakemberek kezébe került, kezelni kezdték a skizofréniáját. Fizikailag szinte csodával hatásos módon nagyjából rendbe hozták az orvosok, de az eset immár egyértelműen lezárta huszonkét évesen indult filmsztári karrierjét. Vonzereje azonban nem hunyt ki, különböző netes rajongói oldalain ma is vannak friss bejegyzések, és nem csak oroszul.

„Bár hollywoodi stílusú sztárnak szánták, a mai Vaszilij Sztyepanovnak sikerült visszailleszkednie a nem túl fényes, de védelmet és biztonságot nyújtó orosz családi életbe”

Szmolenszk környékén él az anyjával és a nagypapájával, rokkant nyugdíjat kap az államtól. A nyilvánosság előtt elzárkózik, de néhány hónapja az egyik orosz tévé riportere elkapta egy rövid utcai beszélgetésre. Vaszilij nem pusztította el magát kábítószerrel, itallal, a látszat szerint legalábbis elfogadja a hétköznapi emberek normális életét. A színházi munkákkal kapcsolatban elmondja, hogy igen, dolgozott színházban, a Puskin színház ruhatárában. És megindító, ahogy büszkén mutatja a cipőjét, amit az öccse vett neki. Akármilyen szomorú a sorsa, valahogy mégis visszatalált egyféle normalitásba, ami nem sok egykori filmsztárnak sikerült.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com