Kezdőlap » Fókuszban » Az odesszai lépcsőn a halhatatlanságig
A Patyomkin páncélos film ikonikus jelenete az odessai lépcsőn #moszkvater

Az odesszai lépcsőn a halhatatlanságig

Kilencvenhárom éve, 1925. december 21-én mutatták be Szergej Eisenstein Patyomkin páncélos című filmjét

A Patyomkin páncélos film ikonikus jelenete az odessai lépcsőn #moszkvater
A Patyomkin páncélos film ikonikus jelenete az odesszai lépcsőn

Gondoljunk csak bele, ha egy olyan film, amelyet a Szovjetunióban eredetileg propaganda célokból forgattak le, nemcsak a kommunista országban, hanem a nyugati demokráciákban is feltűnést keltett, sőt, sikert aratott, annak milyen művészi értéke, mondanivalója lehetett. Nem véletlen, hogy Szergej Mihajlovics Eisenstein egyszerűen és hatásosan megkomponált filmjét, a Patyomkin páncélost, melyet az 1905-ös forradalmi felkelés huszadik évfordulójára forgatott, még a Brüsszeli 12-be is beválasztották. Persze ez a siker nem volt egyidejű, hiszen amíg Nyugaton egyre nagyobb érdeklődés mellett vetítették, és a kritikusok többször is a filmművészet csúcsaként jellemezték, addig például Németországban és Magyarországon betiltották. Pedig teljesen nyilvánvaló volt, hogy Eisenstein a filmet megbízásra készítette. A mozi az 1905-ös japán-orosz háború egy momentumát dolgozza fel propagandisztikus célzattal.

„Ha valaki ma megnézi a filmet, a technikai fejlődés miatt kissé érthetetlenül fogadhatja azt, hogy a 20-30-as években igazi látvány mozinak számított a maga városi tömegjeleneteivel, a hadihajók felvonulásával, a klasszikussá vált odesszai lépcsősoron leguruló babakocsival. A tisztek elleni lázadás, a hős matróz halála mind a rendszer önképébe beilleszthető helyen van, ami egyértelműen Eisenstein zsenialitásának köszönhető”

De ki is volt ez a zseniális filmrendező? Eisenstein 1898. január 23-án látta meg a napvilágot Rigában. Festőnek és mérnöknek tanult, ám diplomaszerzés helyett már 1918-tól önkéntes agitációs plakátokat készített a Vörös Hadsereg számára. Két év múlva egy moszkvai színház díszlettervezője, majd rendezője lett, és mint a hagyományos művészi formákat radikálisan elutasító áramlatok híve, azonnal új utakat keresve alakította ki első, úgynevezett attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmezéshez. Első, némafilmes korszakának mind a négy játékfilmje jelentős alkotás, bennük sikerrel alkalmazta és közben állandóan tovább is fejlesztette elméletét. Nem egyéni hősöket, hanem típusokat ábrázolt. Csak egy igazi hőse volt, a tömeg. Filmjei hatását gondosan megkonstruált jelenetekkel, pontosan kiszámított képi kifejezőeszközökkel érte el, amiben méltó alkotótársa volt állandó operatőre, Eduard Tissze.

Eisenstein számára a világhírnevet a ma már klasszikusnak számító Patyomkin páncélos hozta meg, amely az 1905-ös oroszországi forradalom egyik epizódját dolgozza fel erős kommunista propagandisztikus céllal. A megtörtént eseményt, a Patyomkin legénységének lázadását, Eisenstein a forradalomról szóló nagy hatású filmeposszá alakította, mely csakhamar a filmtörténet klasszikus alkotásai közé emelkedett. Az 1905-ös forradalom 20. évfordulójára eredetileg több filmből álló, hosszabb sorozatot terveztek, melyhez Nyina Agadzsanova Sutko írt forgatókönyvet. A sorozat végül nem készült el, de annak forgatókönyvéből emelte ki Eisenstein a Patyomkin-felkelés epizódját.

A történet az odesszai munkások sztrájkjával kezdődik, és a Patyomkin matrózainak egy csoportja Vakulincsuk vezetésével csatlakozik hozzájuk. S amikor megtagadják, hogy egyenek a férges húsból készített ebédből, a hajó kapitánya a parancsmegtagadókra ponyvát dobat és lövetni akar rájuk. A fedélzeten felsorakozott legénység viszont átáll a lázadók oldalára. A tűzharcban azonban nemcsak a kapitányt lövik le, hanem Vakulincsukot is halálos golyó éri. Holttestét partra szállítják, és a mólón felravatalozzák. A város népe gyászolja. A kikötői lépcsőn gyülekező tömeg ellen katonaságot vezényelnek, esztelen mészárlás kezdődik. Válaszul a hajó ágyúi lövéseket adnak le a városi palotára. A flotta hajói felsorakoznak a lázadó hajó elfogására, ám azok matrózai is szolidárisak a Patyomkinnal, amely így győztesen kifuthat a tengerre, miközben felhúzzák rá a vörös lobogót.

Szergej Eisenstein #moszkvater
Szergej Eisenstein
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik

Eisenstein montázsról kialakított elméletét ez a filmje a gyakorlatban igazolta. A fedélzetről vízbe hajított orvos cvikkerének bevágott közelképe, az odesszai lépcső szuggesztív jelenetei, a sortűzre „válaszoló” hajóágyúk, az ágyúlövésekre szinte felpattanó kőoroszlánok montázssorai ma már közismertek. Eisenstein számára a pátosz, a forradalom melletti agitáció, az erős emocionális hatás kiváltása az egyik legfontosabb cél volt alkotásában. A filmnek alig van cselekménye, főszereplője egyáltalán nincs, mert központi hőse – Eisenstein elveinek megfelelően – egy kollektíva, a fellázadt legénység. Két hivatásos filmes és egy színész – Vakulincsuk alakítója, Alekszandr Antonov – kivételével összes szereplője amatőr. A jeleneteket díszletek nélkül, szinte kizárólag külső helyszíneken forgatták, ennek és az operatőri munkának köszönhető, hogy még a legdrámaibb izzású és az eposzi emelkedettségű részek is a valóság erejével hatnak. A szereplők kifejező közelképei, a kikötői lépcsőn levonuló katonacsizmák zárt képkompozíciói, a lírai oldottságú totálképek önmagukban is kifejezőek, de mindig részei a film összhatásának.

A film a Goszkino – mai nevén Moszfilm – stúdióban készült, bemutatóját 1925. december 21-én tartották Moszkvában. A vetítésre Eisenstein az egész stábot matrózruhába öltöztette és a mozi előcsarnokát a tengerészet zászlóival díszíttette fel. A Patyomkin páncélos már a következő évben külföldön is sikert aratott. Díjat nyert a párizsi világkiállításon, és az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta. 1958-ban a legtöbb szavazattal került a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli 12 listájának élére. 20 évvel később, 1978-ban a filmtudomány szakemberei még mindig az első 100 legjobb alkotás közé sorolták. A 2015 júliusában megrendezett Odessza Nemzetközi Filmfesztiválon az Európai Filmakadémia (EFA) európai filmkultúra kincsei státusszal díjazta Szergej Eisenstein kilencvenhárom éve forgatott filmjének, a Patyomkin páncélosnak odesszai helyszínét, a Patyomkin-lépcsőt.

„A lépcső minden kétséget kizáróan a világ egyik leghíresebb filmes helyszíne” – olvasható az Európai Filmakadémia közleményében.  A lépcső az Európai Filmakadémia listáján szereplő ötödik helyszín, a svéd Bergman center, az orosz Eisenstein Központ, a francia Lumiere Intézet és az olasz Tonino Guerra Világa múzeum mellett”

Eisenstein – aki alkotótársaival Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Mexikóban is forgatott, majd hazatért a Szovjetunióba – sosem tudta felülmúlni a Patyomkin sikerét, ráadásul  állandó konfliktusban állt a filmipar nagyhatalmú vezetőjével. Történelmi tárgyú – immár hangos – filmjeiben, melyek zenéjét Szergej Prokofjev szerezte, előtérbe került az egyéni hős, a történelmi személyiség monumentálissá növesztett alakja. A három részesre tervezett Rettegett Iván első része ugyan siker lett, ám a másodikat elhibázottnak ítélték, Eisenstein pedig önkritikát gyakorolt, nekilátott filmje kijavításához. Ám nem volt ideje befejezni, mert 50 éves korában szívroham következtében meghalt.