//Az eurázsiai szövetség próbája
„Az ODKB egységei a hírek szerint állami és közigazgatási épületek, valamint a kulcsfontosságú infrastruktúra védelmében segítenek, a kazah lakossággal azonban a helyi rendvédelmi szervek érintkeznek” Tüntetők Almatiban, Kazahsztán fővárosában 2022. január 5-én #moszkvater

Az eurázsiai szövetség próbája

MEGOSZTÁS

A keleti NATO-nak is nevezett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (ODKB) fordult segítségért a rend helyreállításához a kazah elnök. Az ODKB a zavargásokat részben külföldi beavatkozásnak tekintve a szervezet alapszabályának 4. cikkelye alapján segítséget nyújt a helyzet normalizálásában. A beavatkozás kockázatos, ám a késlekedés következményei még súlyosabbak lehettek volna. Az akció mindenképpen az ODKB és az eurázsiai szövetség komoly próbája.

„Az ODKB egységei a hírek szerint állami és közigazgatási épületek, valamint a kulcsfontosságú infrastruktúra védelmében segítenek, a kazah lakossággal azonban a helyi rendvédelmi szervek érintkeznek” Tüntetők Almatiban, Kazahsztán fővárosában 2022. január 5-én #moszkvater
„Az ODKB egységei a hírek szerint állami és közigazgatási épületek, valamint a kulcsfontosságú infrastruktúra védelmében segítenek, a kazah lakossággal azonban a helyi rendvédelmi szervek érintkeznek” Tüntetők Almatiban, Kazahsztán fővárosában 2022. január 5-én
Fotó:EUROPRESS/Abduaziz MADYAROV/AFP

A kazah hatalom elszámította magát. Úgy gondolta ugyanis, hogy két-három nap alatt leszereli az úgynevezett autógáz árának drasztikus emelkedése miatt az év elején Nyugat-Kazahsztánban kirobbant tiltakozást. Ehhez képest a tüntetések gyorsan kiterjedtek az ország egész területére, feltűnően szervezetté váltak, és a szociális alapú követelések helyett egyértelmű politikai felhangot kaptak. A cél ma már a rendszer megdöntése. Az ország lángba borult, a tiltakozók a közigazgatás épületeit támadják, üzleteket, bankokat fosztogatnak, és lőfegyvert használva összecsaptak a rendvédelmi erőkkel is. A kazah vezetés csak fut az események után, egyre kevésbé ura a helyzetnek, és félő volt, hogy a további késlekedés teljes anarchiába dönti a közép-ázsiai országot.

„Ebben a helyzetben fordult az OBKB-hez Kaszim-Zsomart Tokajev elnök, hogy segítsen megfékezni a <terroristákat>”

Hogy valóban külföldön kiképzett terroristákról van-e szó, az kétséges, az azonban egyértelmű, hogy a népi elégedetlenség hullámán immár egyértelműen a szervezettség jeleit mutató hatalomellenes lázadásról van szó. Ez még önmagában nem okvetlenül lenne alap az ODKB segítségnyújtására, ám az eseményeket figyelve nem kétséges, hogy a pogromokba torkolló randalírozás folytatódása már a térség stabilitását veszélyezteti. Az is látszik, hogy a kazah hatalom feje felett már átcsaptak a hullámok, így támogatásra van szüksége. Egyelőre nem lehet „színes forradalomnak” nevezni a történteket, bár annak bizonyos elemei kétségkívül jelen vannak. Az események eddig bizonyos látható törekvések ellenére sem jutottak el, a szociális elégedetlenség érezhető rásegítéssel romboló lázadásba csapott át, ennél azonban a jelek szerint talán nem jut tovább. Így aztán, ha klasszikus „színes forradalomról” nem is beszélhetünk, az minden esetre figyelmeztető, hogy mérsékelt ukrán elemzőket  jelenleg Kazahsztánban zajló események sok tekintetben emlékeztetik a Majdanra. Mindenek előtt a szervezettség. A tiltakozásokat saját bevallása szerint a börtön elől külföldre szökött, a BTA Bank elnökeként 5 milliárd dollárt elsikkasztó kleptokrata oligarcha, Muhtar Abljazov kijevi irodájából koordinálják. Ha azonban nem sikerül a rendet helyreállítani, akkor az események egyre inkább ebbe az irányba tolódnak, és veszélybe kerülhet Kazahsztán szuverenitása is.

„Nem kétséges, hogy a segítségnyújtást bírálni fogják, méghozzá elsősorban éppen azok az államok, amelyek előszeretettel avatkoznak be más országok belügyeibe”

Tokajev elnök az egész ország területére rendkívüli állapotot hirdetett, a kazah rendvédelmi erők pedig Almatiban megkezdték a helyzet stabilizálását, s ahogy a hatóságok fogalmaztak, a terroristaellenes akció keretében az elmúlt éjszaka folyamán több tucat rendbontót lelőttek. Tokajev azt is bejelentette, hogy bevetik a katonaságot, hogy rendet tegyenek az országban. Az elnök többször is a terroristák, terrorizmus szót használta a tüntetésekkel és az épület foglalásokkal kapcsolatban. Közben némi önkritikáról árulkodik, hogy az államfő új vezetőt nevezett ki a titkosszolgálatok élére.

Ebben a helyzetben érkeznek az ODKB egységei, és a szervezet feltehetően különleges egységeket (OMON), katonai rendőröket küld, és titkosszolgálati segítséget nyújt. A hasonló helyzetek kezelésében komoly tapasztalattal rendelkező Oroszország és Belarusz azonnal jelezte, hogy kész segíteni, a békefenntartó kontingens küldését azonban az ODKB soros elnöke, Nikol Pasinjan örmény elnök jelentette be. Közben az is kiderült, hogy kirgiz, tádzsik és örmény békefenntartók is érkeznek, az operációban részt vevő országok a számarányok tekintetében azonban jelzés értékű, hogy a műveleteket a két csecsen háborút és Szíriát is megjárt Andrej Szergyukov, az Orosz Légideszant Csapatok főparancsnoka vezeti.

„Az ODKB egységei a hírek szerint állami és közigazgatási épületek, valamint a kulcsfontosságú infrastruktúra védelmében segítenek, a kazah lakossággal azonban a helyi rendvédelmi szervek érintkeznek”

A tét komoly, és a helyzettel kapcsolatban rengeteg kérdés felmerül. Így mindenek előtt az, hogy mit csináltak idáig a kazah rendvédelmi szervek és a titkosszolgálatok? Alapvetően a rend helyreállítása is rájuk hárul, még akkor is, ha a kazah klán viszonyok, a kiterjedt rokoni kapcsolatok ezt nem könnyítik meg. Tokajevnek most nem szabad úgy viselkednie, mint tette azt ukrán elnökként Viktor Janukovics 2014-ben. A helyzet ugyanis annyira elfajult, hogy immár a helyzet stabilizálásához Lukasenkóhoz hasonló keménységet kell mutatnia.

„Úgy tűnik azonban, hogy minden érintett fél tanult 2014-ből és 2020-ból is”

Az teljes mértékben logikus, hogy elsőként Belarusz siet az eurázsiai szövetséges megsegítésére, a térség további megingatásának elkerülésére. De egyértelműek Oroszország stratégiai érdekei is. Moszkva ezúttal nem elégedhet meg azzal, hogy Janukovicshoz hasonlóan kimenti az országból a kazah vezetőket. Elemi érdeke, hogy legalább néhány évig fennmaradjon Kazahsztánban és a térségben a jelenlegi status quo. S nemcsak a posztszovjet térségben már enélkül is érezhető pozícióvesztése miatt. Ezt konkrét okok is alátámasztják. Így az alapvetően az ország északi részén élő néhány milliós orosz etnikumú kisebbség, és emellett még az oroszajkúak védelme, aztán Bajkonur az űrprogram miatt, vagy a Szari-Sagan tesztmező, ahol az 1950-es évek óta tesztelik a ballisztikus rakétákat. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy Kazahsztán a világ első számú urán kitermelője.

„Oroszországnak most tevékenyen hozzá kell járulnia pozícióinak a megtartásához, ugyanakkor ezt nagyon óvatosan, pontszerűen, gyorsan és lehetőleg a háttérből kell tennie a helyzet kényes volta, az etnikai viszonyok és a lehetséges következmények miatt”

Ám nemcsak Moszkva van úgy ezzel az operációval, hogy nagyot nyerhet, de nagyot is veszíthet vele. Vizsga ez az ODKB számára is, és biztonsági téren mutathatja meg szilárdságát az eurázsiai együttműködés is. Ha ez sikerül, Moszkva jelentősen megerősítheti a térségbeli pozícióit. Az immár Nazarbajevtől megszabaduló rendszernek a mostani állapotokhoz vezető problémáit – a korrupciót, a demográfiai kihívásokat, a fiatalok elérését és szocializálását, a szociális helyzet javítását, a politikai rendszer dinamizálását – azonban ez az operáció sem oldhatja meg. Ám lehetőséget teremthet arra, hogy a kazah politikai elit kijavítsa a hibáit, javítsa az elfogadottságát.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.