„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Eurázsia Központ
Századunk negyede eltelik 2025-ben, miközben a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik. Ebben a környezetben kell országos, regionális és globális méretekben megfogalmazni Magyarország saját nemzeti útját. Egy olyan magyar nemzeti nagystratégia számára, ami legalább a 21. század derekáig érvényes, a nemzeti prioritások adottak: befelé szabadság, kifelé függetlenség.
„A rövid távú cél az elkövetkező évek viharai közepette fenntartani a stabil belrendet és biztonságossá tenni a külső környezetet. Középtávon nem akarhatunk mást, mint a 2020-as évek második felében minden bizonnyal fokozódó geopolitikai küzdelmek közepette kívül tartani az országot a nemzetközi összeütközésekből. A hosszú távú törekvés nem kevesebb, mint évszázadunk egészének megnyerése, amelyen a magyarság további demográfiai, gazdasági és kulturális fejlődését értjük”
A nemzetközi környezet megváltoztatásához fekvésünk, népességünk, gazdasági lehetőségeink és fegyveres erőnk egyedül nem elegendő, ahhoz nagyobb szövetségesek kellenek, méghozzá a világ minden tájáról.
Azt az egyre gyorsuló folyamatot, melynek során a korábbi „liberális nemzetközi rendszer” átadja a helyét valami másnak, világrendszerváltásnak nevezzük. Ez a három szóból álló összetett fogalom önmagából egyszerre jelenti a világrendszer megváltozását és a világ rendszerváltását. Ez alatt azt kell érteni, hogy körvonalazódni látjuk a Föld multipoláris berendezkedését, amely együtt járva a birodalmi kísérletek bukásával és a nemzetállami keretek megtartásával, a jövőben nagytéralapú szintézist eredményez. A legfontosabb globális geopolitikai változás oka, hogy az Egyesült Államok hegemóniája, amely 1989 és 2016 között gazdaságilag, katonailag és kulturálisan majdhogynem hiánytalanul funkcionált világszerte, az elmúlt évtizedben látványosan bomladozik.
„Ebben a mára kétségbevonhatatlan folyamatban újabb csavar, hogy az Egyesült Államok 2025-től kezdődően a korábbiakhoz képest részben sebességet vált, részben eltérő pozíciót vesz fel.
Ezenközben Kína gazdasági súlypontemelkedése töretlenül folytatódik, ráadásul megjelentek olyan regionális középhatalmak, amelyek vagy fokozatosan függetlenednek a Washington által vezetett szövetségi rendszer elemeitől (Brazília, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Törökország), vagy el nem kötelezett hagyományt folytatnak (Afrika egésze, Dél-Afrika, India, Indonézia, Mexikó)”
Tagadhatatlan a „globális Délnek” nevezett heterogén, szabad vegyértékekkel rendelkező országcsoport fórumainak bővülése, sőt immár összekapcsolódása. Utóbbiak közé számítjuk többek között a BRICS-csoportot, az Eurázsiai Gazdasági Uniót, az Övezet és Út kezdeményezést és a Sanghaji Együttműködés Szervezetét. Az erőegyensúly-változásáról szóló adatok kétségbevonhatatlanok, és az látszik belőlük, hogy a ’90-es évek cinikus megfogalmazása, amely a „Nyugat és a többiek” relációjáról szólt, megfordult: a West lett a rest.
„A világgazdasági adatokból kétségbevonhatatlanul kiolvasható a <globális Dél> versenyképességének növekedése. Nem arról van szó, hogy a Nyugaton kívüli világ egy vele ellenséges blokká formálódik, és az oldalak között valamiféle új hidegháborús konfliktusban dönteni kellene, hanem arról, hogy a multipolarizálódás folyamatában az együttműködések lehetősége is kibővül”
Másodszor, a „globális Dél” térnyerésében kapóra jöttek a G7-ek, illetve az EU különböző szankciói, amelyek 2022-től kezdődően az orosz energiahordozókat sújtják. A „globális Dél” országainak rugalmas összerendeződése logikusan vezetett oda, hogy az energiaszektorban ötven év után megroppant a petrodollár, vagyis az olajért dollárban való fizetés hegemóniája. A harmadik tanulság, hogy ebben a változó világszituációban az Egyesült Államok – epizodikus gazdasági-geopolitikai expanziói ellenére – egyre inkább úgy tűnik, túl van a zeniten. A Trump által meghirdetett politika maga is felismeri ezt.
„Ezekkel a látványos fejleményekkel párhuzamosan, s tőlük nem függetlenül, Európa erősen lemaradt, az Egyesült Államok realista fordulatával pedig magára is maradt”
A versenyképesség csökkenése sorsszerű, hiszen az EU maga döntött úgy, hogy leválik az olcsó orosz energiahordozókról, ahogy szintén a maga akaratából terhelte agyon saját vállalatait karbonvámokkal és más klímapolitikai megfontolású zöldadókkal. Az sem maradhatott következmények nélkül, hogy az EU jóformán egyik pillanatról a másikra fosszilisről megújulókra állította át a gazdaságpolitika váltóit, hiszen ezzel egy olyan technológiát választott, amit a napelempanel-gyártással már Kína dominál. Mindennek szükségszerű társadalmi következménye az európai szavazópolgárok elégedetlensége.
Magyarország több ágazatban képviselt semleges politikája és a keleti nyitással megvalósult sikeres partnerkeresése, a minket is magában foglaló nyugati szövetségi rendszer (azaz az Európai Unió és a NATO) kereteinek megtartása mellett, egy újabb kapcsolattal egészíthető ki, amelyet déli nyitásnak nevezünk.
„Adottság, hogy Magyarország EU- és NATO-tag, ugyanakkor vitális gazdasági, infrastrukturális és kereskedelmi érdeke közeledni a felemelkedő nagyhatalmakhoz, mint India és Kína, valamint a regionális középhatalmakhoz, mint például Törökország”
Hazánk már most is számos olyan integrációnak része (Övezet és Út kezdeményezés, megfigyelő tagság a Türk Államok Szervezetében), nem is beszélve a bilaterális – energetikai, gazdasági, kereskedelmi – kapcsolatokról, amelyek a „globális Délhez” sorolt államokhoz kötik. Szintén megváltoztathatatlan geopolitikai keretet jelent, hogy a Kárpát-medence centrális erőtere Magyarország. Több mint szükséges regionális szövetségeink megerősítése, ami Magyarországnak a Kárpát-medencében betöltött központi helyzetéből természetes módon adódik is. Az északi és nyugati irányba való nyitás mellett a gazdasági logika a Balkán viszonylatában természetesen és szükségszerűen vezet regionális kapcsolódásokhoz, ráadásul az energiapolitika itt a geopolitika rangjára emelkedik.
„A 21. századi magyar nagystratégia elméleti-gyakorlati magja a nemzeti realizmus, melynek lényege, hogy geopolitikai origónk és gazdasági kiindulópontunk saját magunk, a saját erőforrásaink és munkánk megszervezése”
Ez a stratégia önmagából mint vonatkoztatási pontból indul ki, és semlegesen viszonyul minden irányba – fenntartva nyugatra, de nyitva kelet, valamint dél felé is.
(Ez a cikk az Eurázsia 2025. áprilisi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek! A friss szám tartalma itt elérhető.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
