„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

A G7-ek ellenpólusa lehet a BRICS

2023. aug. 28.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Egyre nagyobb befolyással bír a világra az öt országot – Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság – tömörítő szövetség, a BRICS. A szervezet ajtaján már vagy 40 ország kopogtat, fejlesztési bankja pedig már közel száz projektet támogat. A BRICS a bővítés formáinak kialakításával, és a közös valuta megteremtésének megalapozásával johannesburgi találkozóján újabb lépést tesz afelé, hogy a G7-ek alternatívájává, az új világrend alakítójává váljon. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt hónapokban a csoport alternatívaként pozícionálta magát a G7-ek csoportjával szemben” #moszkvater

„Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt hónapokban a csoport alternatívaként pozícionálta magát a G7-ek csoportjával szemben”
Fotó:EUROPRESS/GIANLUIGI GUERCIA/POOL/AFP

A globális Dél, ezen belül is Eurázsia felemelkedését ígéri az Egyesült Államok hegemóniáját, a Nyugat dominanciáját megtörni szándékozó multipoláris, pontosabban policentrikus világrend. Ebben a jelenleg még alakuló új globális berendezkedésben egyre látványosabban formálódik a nem nyugati országok blokkja, amelynek a Sanghaji Együttműködés Szervezete mellett egyik bástyája a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát tömörítő BRICS. Nem véletlen tehát, hogy mind több szó esik erről a platformról. Az amerikai hegemóniát megelégelők az új ellenpólus magját látják benne, és némiképp túlértékelik a jelenlegi súlyát, addig a jelenlegi status quo mellett kiállók alábecsülik a jelentőségét.

„Míg a változást sürgetők tábora már Amerika összeomlását vizionálja, és a dollárt temeti, addig a nyugati oldal szerint a BRICS-et csupán a gazdagok iránti gyűlölet, valamint az Amerika ellenesség tartja össze”

Miként törhet globális szerepre egy olyan integrációs platform – teszik fel a kérdést –, amelynek egyes tagjai komoly gazdasági problémákkal küszködnek, a felek között évszázados vallási és területi viták vannak, a politikai berendezkedésük pedig eleve kizárja az önállóság feladását megkövetelő szorosabb kooperációs formákat? Sokan tényleg nem tudják elképzelni, hogy a nyugati integrációs formáknak létezik alternatívája, míg mások nagyon is érzik a BRICS erősödésében a veszélyt, és inkább Kína egyértelmű vezető szerepét felnagyítva igyekeznek megosztani a blokkot.

„A kétkedőknek és az áskálódóknak is határozott választ adhat a johannesburgi csúcs, amelynek középpontjában a közös valuta megteremtésének gondolata és a bővítés kérdése áll”

A strukturális heterogenitás fogalma, amelyet először Aníbal Pinto chilei közgazdász és politikus fogalmazott meg még az 1950-es években, tökéletesen alkalmazható a BRICS-országok esetében. Homogenitásuk nagyon relatív, hiszen a különbségek tényleg szembetűnőek, ez azonban nem akadályozza meg, hogy az őket egyesítő integrációs platform komoly szerepet töltsön be a világ új geopolitikai egyensúlyának kialakításában. A BRICS országcsoport tehát jól mutatja a fejlődő országok sokszínűségét, ám még az orosz-ukrán háborúval terhelt jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben sem sikerült megosztani az „ötöket”. Pedig az ellentétes póluson igencsak dolgoznak ezen.

„A BRICS, mint szervezet távol tartotta magát a konfliktustól, nem fogadott el közös nyilatkozatot, a tagok pedig – mint minden esetben – saját érdekeikből kiindulva állnak a kérdéshez”

Brazília a „békeközvetítők klubját” hozná tető alá, ugyanakkor a BRICS egyetlen tagjaként nem tartózkodott 2022. február 25-én az ENSZ BT-ben a szavazáskor. Oroszország erősen közeledve Kínához próbálja megerősíteni eurázsiai, csendes-óceáni pozícióit. India hűen önmagához külpolitikai kérdésekben őrzi a stratégiai autonómiáját, hatalmas mennyiségben diszkont áron vásárolja fel az orosz kőolajat, ugyanakkor konkrét nyilatkozatok nélkül demonstratívan fenntartja a kapcsolatait az Egyesült Államokkal és az európai országokkal. Kína globális biztonsági stratégiát terjesztett elő, és Indiához valamint Dél-Afrikához hasonlóan csendesen ott áll Oroszország mögött, ám a globális kereskedelem, ezen keresztül a nyugathoz fűződő kapcsolatainak fenntartásához kötődő érdekeit követve, az óvatos semlegesség álláspontjára helyezkedik, amelyet egyre nehezebben tud fenntartani. Dél-Afrika ellenáll a nyugati nyomásnak, Kínával és Oroszországgal tartott közös hadgyakorlatot, és Vlagyimir Putyin meghívásának kérdése sem tudta szembe fordítani Moszkvával.

„A blokk így színes mozaik vagy egy tarka szőnyeg képét mutatja, amelyben Kína az egyértelmű vezető már csak azért is, mert nemzeti összterméke több mint kétszerese annak, mint a másik négy tagé együttesen”

Indiát inkább semleges, a saját érdekeit követve Kínát a blokkon belül ellensúlyozni próbáló – így érte el, hogy a BRICS bankjában nincs domináns részvényes – játékosként lehetne jellemezni, Brazília egyre otthonosabban mozog a nemzetközi térben, ahol kezdi magát feltalálni Dél-Afrika is, míg a háború miatt Oroszország a korábbinál kiszorítottabb helyzetbe került.

„A BRICS betűszó öt jelentős feltörekvő gazdaság 2009-ben indult társulását takarja. Az öt ország Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság”

Az országcsoport neve a Dél-afrikai Köztársaság 2010-es csatlakozását megelőzően BRIC volt. A tagok mindegyike gyorsan fejlődő és frissen iparosodott ország, és mindegyikük jelentős regionális és globális befolyással rendelkezik. Közös jellemzőjük, hogy munkaerőben és természeti forrásokban gazdagok, így folyamatosan növekszik a geopolitikai befolyásuk.  Az öt ország adja a Föld szárazföldi területeinek 26,5 és lakosságának 40,9 százalékát, a vásárlóerő paritás szerint számolt GDP-jük pedig a Világbank adatai szerint a globális GDP 31,3 százalékát teszi ki. Ezen túlmenően óriási az országok közötti szinergiák lehetősége is. A BRICS a várható bővítés első körét is figyelembe véve a világ olajtermelésének mintegy negyedét, az acélgyártáshoz használt vasércnek nagyjából a felét adja, és itt terem a kukorica 40, a búzának pedig majdnem 50 százaléka. A csoport globális súlyának mind érzékelhetőbb növekedése egyre határozottabban veti fel az ötösfogat bővítését, hiszen egyre több ország érdeklődik a tagság iránt.

„Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt hónapokban a csoport alternatívaként pozícionálta magát a G7-ek csoportjával szemben”

Az akkor még BRIC vezetőinek a 2009-es jekatyerinburgi alakuláskor kiadott közös nyilatkozata világosan megfogalmazza a feltörekvő hatalmak célkitűzéseit. A dokumentum érthető módon nem említi az Egyesült Államok akkor még egyértelmű globális vezető szerepét. Ehelyett számos nemzetközi szervezetet – ENSZ, WTO-t, G20-ak – nevezi meg a világkormányzás legitim intézményeiként. A nyilatkozat minden mondata azt sugallja, hogy a ma „globális Délként” emlegetett világ nagyobb beleszólást követel a nemzetközi ügyek intézésébe, a polaritást hangsúlyozza, és a kollektív döntéshozatalon, a kollektív fellépésen, valamint a viták békés megoldásán alapuló globális kormányzás modelljét javasolja. Az Egyesült Államok ezt joggal tekinthette már akkor az Amerika vezette világrend felváltására irányuló javaslatnak, a feltörekvők azonban ezt az átalakulást tárgyalások, nem pedig fegyveres konfrontáció útján képzelték el. A 2009-es nyilatkozat azt is egyértelműsíti, hogy a BRIC nem olyan, mint a NATO, így nem szándékozik biztonsági garanciákat nyújtani, és egyértelműen a kisebb hatalmak mellett szólal fel.

„A dokumentum már akkor kiemelte, hogy a szervezet a nyílt és átlátható párbeszéd, a pragmatikus együttműködés híve”

A BRICS 4., indiai csúcstalálkozóján már több területen – fenntartható fejlődés, terrorizmus elleni harc, gazdasági együttműködés, kereskedelem – fogalmazott meg javaslatokat a globális kormányzás módjára, és sürgette a nemzetközi pénzügyi rendszer reformját. Rá két évre fontos lépésként a Nemzetközi Valutaalap alternatívájaként megalakult a New Development Bank. A BRICS Bank egyébként az év elején kapott új vezetőt, élére a 2014-ben megpuccsolt brazil elnök asszony, Dilma Rousseff került. A fejlesztési bank összesen 33 milliárd dollár értékben már 98 projektet támogatott, a további cél pedig az, hogy a finanszírozás 30 százalékban a tagországok nemzeti valutájában történjen.

„A bővítés egyfajta előszobájaként először 2017-ben merült fel a BRICS+ gondolata”

Hszi Csin-ping ötlete 2022-ben azzal teljesült ki, hogy a kínai elnökség video konferencia formájában megtartotta „BRICS+” csúcstalálkozót, amelyen az öt tag mellett további tizenhárom állam vett részt. Ennek folytatásaként Johannesburgba is meghívást kaptak a BRICS ajtaja előtt sorban állók. A 2017-es csúcstalálkozót követően a tagok közzétették a Hsziameni Nyilatkozatot, egy 68 pontból álló kiáltványt a Pax Americana felváltását célzó többpólusú világrendről. Jóváhagyták a blokkon belüli kapcsolatok „stratégiai partnerség” státusát, megerősítették az ENSZ központi szerepét, az ENSZ BT, valamint a Bretton Woods-i intézmények reformjának szükségességét.

„A johannesburgi csúcs a blokk bővítésével és a közös valuta alapjainak lerakásával újabb hatalmas lépés lehet a BRICS globális súlyának növekedésében”

Az Egyesült Államok aggodalommal figyeli a fejleményeket, hiszen már vagy 40 ország áll sorban a szervezet ajtaja előtt, közülük pedig 23 hivatalosan jelezte is a csatlakozási szándékát. Ezeknek az országoknak, köztük Algériának, Argentínának, Iránnak, Szaúd-Arábiának, Mexikónak, Indonéziának vagy Kazahsztánnak a vezetői ott lesznek a dél-afrikai fővárosban is. Egy ekkora tömb közös valutával pedig már komolyan veszélyeztetheti a dollár hegemóniáját is.

Ez azonban még csupán a jövő, jelenleg még nem beszélhetünk a dollár temetéséről. Az egyelőre még meghatározó pénzügyi rendszer, a SWIFT deviza súlyai alapján komoly feladatnak tűnik letaszítani a dobogóról a dollár-euró-font triumvirátust. A jüan ma ebben a rangsorban 2-4 százalékkal csupán az ötödik, a rubelt és a BRICS többi tagországának a valutáját pedig nem is jegyzik. A dollár manapság 41, míg az euró 36 százalékot tesz ki a világ valuta forgalmában. A dollár a globális tartalékok tekintetében is mérvadó, hiszen azok 57 százalékát teszi ki. A trend azonban nem neki kedvez, hiszen ez messze elmarad az 1999-es 70 százalékos aránytól.

„Ráadásul mind a bővítés, mind pedig a közös valuta kérdésében megosztottak a BRICS tagországai is”

Pozitív külkereskedelmi mérleggel hosszú távon a tagok közül csak Kína és Oroszország büszkélkedhet, ami eleve behatárolja a valuta tekintetében a többiek mozgásterét. India deficitje például 2022-ben 280 milliárd dollár volt, amit csak a globális pénzpiacokról finanszírozhat. Ezért aztán Új-Delhi a dollárról leválás kérdésében hirtelen mozdulatokat nem engedhet meg magának. Brazília szintén erősen kapcsolódik a globális részvénypiachoz, így nem dobhatja el egyik pillanatról a másikra a dollárt, Lula elnök azonban ennek ellenére támogatja a közös valuta ötletét. Pénzügyi és gazdasági értelemben e két országnál is erősebb a függősége a globális rendszerektől a gyarmati múlt miatt Dél-Afrikának. A globalizáció nyerteseként Kínának sem egyértelmű érdeke, hogy a világ makrorégókra, valuta zónákra essen szét. Indokként elég megemlíteni, hogy a 877,6 milliárd dolláros külkereskedelmi proficitból az amerikai reláció tavaly 404 milliárd, míg az európai 276,6 milliárd dollárt hozott. Ugyanakkor Pekinggel egyre ellenségesebb a nyugati blokk, ami az ellensúly mélyítésére, erősítésére inspirálja Kínát. A kapitalizáció mértékét tekintve Oroszországnak a legnagyobb az öt ország közül a mozgástere, ráadásul a szankciók miatt is a BRICS mélyítése az orosz érdek.

„Még látványosabbak az érdekellentétek a bővítés kérdésében. Elvben ugyan mindenki egyetért a blokk kiszélesítésével, a módjáról azonban megoszlanak a vélemények”

Olyannyira, hogy Norenda Modi indiai miniszterelnök még azt is meglebegtette, hogy személyesen nem vesz részt a találkozón, ha a BRICS átgondolatlanul elkezdi a bővítést. Indiához hasonlóan visszafogott e tekintetben Brazília is. Tovább színezi utóbbi esetében a képet, hogy Lula elnök e kérdésben is megengedőbb, mint a külügyminisztérium. Az óvatosság magyarázható azzal, hogy különösen India tart Kína túlsúlyától, de e két ország azt sem szeretné, ha a BRICS túlságosan konfrontatív jelleget öltene, és élesen szembe menne a Nyugattal. Így érthetően azt sem támogatják, hogy az új, a Nyugat szemében kétes reputációval bíró tagok szerepe a döntéshozatalban hirtelen megnövekedne.

„De Brazília és Dél-Afrika emellett a regionális hatalmi szerepét is félti, amelyet jelentős mértékben segít a BRICS-ben jelenleg elfoglalt exkluzív helyük”

Johannesburg így támogatja ugyan a bővítést, hajlik azonban azon álláspontok felé is, amelyek diverzifikálnák a tagság formáit. A gyors bővítés helyett Új-Delhi és Brazíliaváros a megfigyelői és partneri státus bevezetésével látna hozzá a csoport kiterjesztéséhez. Kína kimondottan szorgalmazza a bővítést, hiszen a Nyugattal szembeni ellensúly lehetőségét látja benne. Az elmúlt másfél évben kialakult helyzetre való tekintettel Moszkva is félretette fenntartásait, nem ellenzi a bővítést, amely újabb bizonyíték lenne arra, hogy Oroszországot nem lehet elszigetelni.

„Ebből is látszik, hogy az alternatív tömb alakulása nem lesz gyors, az azonban figyelemre méltó, hogy az országoknak eddig sikerült pragmatikusan félretenni az egymás közötti ellentéteiket”

A pragmatikus, a közös érdekekre, mindenek előtt a világrend átalakítására koncentráló hozzáállás jó esélyt ad arra, hogy a BRICS a jövőben a többközpontú világrend egyik sarokköve legyen. Megállíthatatlanul formálódik ugyanis az új világrend, amely már nem a Nyugat érdekei körül forog.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    „Vlagyimir Putyin 24 éve áll a világ legnagyobb országának élén. Ha körülötte mindenütt szövetségesek hullanak el, és a lehetséges új szövetségeket Brüsszel és Washington csírájában elfojtja, akkor Moszkvában és máshol is fel fogják tenni maguknak a kérdést, hogy nem lenne-e ideje lecserélni a gyeplőst a fogatban” #moszkvater

    Putyin vége?

    A kérdőjelek a szalagcímekben nem jöhetnek szóba. Ezt minden újságíró megtanulja az első szakmai gyakorlatán. Legfeljebb csak kommentárokban használhatja ezt…

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK