Az ünnepek alatt két fiús szülő is megkérdezte tőlem, hogy ha tovább vadul a háború, akkor az ő fiaikat is behívhatják katonának? Nem Kijevben vagy Ungváron, hanem itt Budapesten. A kérdés sokak szemében furcsa lehet, de ha a háború tovább eszkalálódik, akkor sok minden megtörténhet, amit néhány éve még elképzelhetetlennek gondoltunk. A mai kiskamasz fiúk apái jórészt ahhoz a generációhoz tartoznak, amely már megúszta a kötelező sorkatonai szolgálatot. Ezekben a családokban a „sereg” emléke leginkább a nagypapák százszor hallott, unalmas anekdotáiban szokott előjönni. Pedig kevesebb, mint két évtized telt csak el a sorkötelezettség magyarországi eltörlése óta. De a jót – amint magát a békét is – könnyű megszokni, és nem szívesen gondolunk arra, hogy a rossz bármikor visszatérhet.
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com-on
Néhány évvel ezelőtt Kövér László vetette fel a sorkötelezettség visszaállítását, amit akkor Orbán Viktor elutasított. Magától nyilván most sem javasolná, és remélhetőleg nem is lesz rá szükség Magyarországon. De a szülői aggodalmak emberileg mégis érthetőek. Tavaly február óta olyan egyirányú utcába jutottunk, amelyben fokozatosan egyre közelebb sodródunk, ha talán nem is a háborúhoz, de a hidegháborúhoz mindenképp. És a hidegháború egyik legfőbb jellemzője a háborús pszichózis, amelyhez katonák és fegyverek is szükségeltetnek. Ha az orosz-ukrán háború elhúzódik, ha a Nyugat fegyvereivel és „tanácsadóival” egyre aktívabb résztvevője lesz, akkor félő, hogy a fegyverek elhallgatása nem tartós békét, hanem a még pusztítóbb revánsra való felkészülést hozza számunkra is.
„A béketárgyalások következetes elutasítása a Nyugat részéről önmagában is a hidegháborús hangulatot fokozza, de az Oroszország lényegi megsemmisítésével való kijevi fenyegetés az orosz társadalmat is hidegháborús üzemmódba, a híres <honvédő háborúk> légkörébe taszíthatja. Ha pedig a nyugati támadó fegyverek túl sok kárt okoznak a Krímben és az orosz törzsterületeken, akkor valóban elszabadulhat a pokol”
Nem kell hadtörténésznek lennünk ahhoz, hogy megértsük az ukrajnai háború néhány tanulságát. Megint bebizonyosodott, hogy repülőgépekről, csak légi támadással nem lehet megnyerni egy háborút. Most az is kiderült, hogy önmagában a kiber hadviselés, a számítógépes és űrbeli technika is kevés a győzelemhez. Az ukrajnai hadi elemzések most egészen hagyományos módon sárról, fagyott vagy felolvadt talajról, megáradt vagy felduzzasztott folyókról szólnak, és nem lézerágyúkról, szupermodern csodafegyverekről. Egy város elfoglalásához sok katona kell jó fegyverekkel, a háború megnyeréséhez pedig tömeghadsereg, mely az ellenségénél több és jobb fegyverzettel rendelkezik.
„A tömeghadsereg erősítése és a fegyverarzenál növelése minden más értéket, civil megfontolást felülír”
Minél jobban belesodródik az EU és a NATO a háború eszkalációjába, annál inkább így lesz ez nálunk, a nyugati tömb országaiban is. Ez a hidegháború logikája.
Ha a hadkötelezettség bevezetését remélhetőleg el is kerüljük, a háborús pszichózis és a fokozott felfegyverkezés elől aligha menekülhetünk. Bizarr látni, hogy az ukrajnai háború máris mennyire megváltoztatta a közbeszédet.
„Azok a liberális médiumok, amelyek nemrég még transzgender témában utaztak, és a <férfiasságot> a fasizmussal azonosították, most bátor ukrán katonák, állig felfegyverzett férfiak hősiességét ünneplik”
Nyilván nem alaptalanul, de mégis meglepő ez a hirtelen váltás. Hiszen a férfiúi felsőbbrendűség mítosza mégis arra épül, hogy a háborúban a férfiak harcolnak családjuk és a haza védelmében. (Igen, mert haza is van.) Ha elhúzódik a háború és a hidegháború, akkor sok mindent elsöpör az elmúlt évtizedek divatos teóriái közül.
A hidegháború másik jellemzője a fegyverkezés felpörgetése. Az Egyesült Államok és a NATO vezetői hosszú évek óta sürgetik a katonai kiadások növelését a szövetség európai tagállamaiban. A legtöbb európai ország eddig igyekezett kibújni e kötelezettség alól. Nem véletlenül. A nyugat-európai demokráciák egészségügyben, közoktatásban, jóléti rendszerekben részben azért tudnak többet, jobbat adni a polgáraiknak, mint az Egyesült Államok, mert kevesebbet költenek hadi célokra.
„Az ukrajnai háború erkölcsi szorításában sokkal nehezebb lesz ellenállni a katonai kiadások megemelésének, és a drága amerikai fegyverek importjának. Ebben a kérdésben is újra érvényesül egy régi igazság, a <vaj vagy ágyú> dilemmája”
A baloldali pártok, szakszervezetek egy ideig igyekeznek védeni a szociális vívmányokat, de a hidegháborús pszichózis légkörében sokáig nem állhatnak ellen a nyomásnak. A skandinávok őszinte emberek, kellemetlen dolgokat is ki szokták mondani. Dániában a szociáldemokrata vezetésű kormány eltörölt egy állami ünnepet azzal az indoklással, hogy az így megspórolt összeget a hadsereg fejlesztésére kell fordítani. Ez is régi történelmi emlékeket idéz. 1914-ben a nagy szociáldemokrata pártok is támogatták országaik háborús felkészülését. Üdítő kivételt jelentettek a magyar szocdemek, de hát ők akkor még nem rendelkeztek parlamenti mandátummal.
„A fegyverkezéshez sok állami pénz és hadiipar kell. A pénzt részint a humán kiadások lefaragásával, részint a költségvetési fegyelem fellazításával lehet biztosítani. Ez amúgy rövid távon akár háborús konjunktúrát is teremthet, de tartósan nincs köszönet benne”
Ami fontosabb, a hadfelszereléshez nehézipar kell. A nehéziparhoz pedig vasra, acélra, mindenféle nyersanyagra van szükség. A fegyverek, harci eszközök működtetése pedig fosszilis energiát igényel. Ezekről az alapvető igazságokról nem beszélnek azok, akik egyszerre hirdetnek „zöld fordulatot” és a fegyverkezés fokozását. A 21. század embere lassan tanulja meg, hogy a háború törvényei alapvetően nem változtak meg. Aki igent mond a háborúra, annak háttérbe kell szorítania minden más értéket és megfontolást. Természetesen vannak esetek, amikor bátran vállalni kell a háborút. De a jelenlegi orosz-ukrán háborút a Nyugat meg tudná állítani a diplomácia és a kölcsönös érdekbeszámítás eszközeivel. Ha nem teszi, akkor sokat fel kell adnia korszerű teóriáiból és értékeiből.
„A hidegháború alapvetően konzervatív, nacionalista és bezárkózó légkört kényszerít a társadalmakra”
Ezért is furcsa látni, hogy Magyarországon a háború minden áron való folytatását, a fegyverszállítások fokozását, egy új szellemi-politikai vasfüggöny kiépítését jórészt magukat baloldalinak, zöldnek vagy liberálisnak hirdető erők hirdetik.
(A szerző volt európai parlamenti képviselő.)
(Az írás eredetileg az index.hu portálon jelent meg.)
Én voltam katona két évet. Már akkor is nagy hibának tartottam a sorkatonaság megszüntetését amikor ez megtörtént. De komoly kétségeim vannak afelöl hogy hogyan lehet ujra bevezetni. Csak megkell nézni illetve olvasni amikor különböző fórumukon felmerül a sorkötelezetség visza állitása milyen hisztit levágnak nők és férfiak vegyessen. Egyszerüen képtelenek megérteni hogy egy háborus helyzetben nem fogg ide jönni és meghalni értünk a hollandus, na hollandok aztán végkép nem mint tudjuk.
A sorkötelezettség visszaállításának nagyon is komoly pozitív hatása lenne. A mai modern társadalomban komolyan hiányzik egy olyan beavatási szertartás a férfiak számára amivel felnőttkorba lépnek, egy nehéz és fizikailag megterhelő kiképzés ezt a szerepet be tudja tölteni a társadalomban, nagyon is ráfér az elkényelmesedett fiatalokra ez. Az izraeli hadseregben való kiképzés nagyon sokat tesz az izraeli fiatalok életében, utána is fittebbek maradnak, egyfajta társadalmi kiegyenlítődést is jelent mert a katonaságban szerzett barátságok később az üzleti életben és a cégek közötti kapcsolatokban is számítanak. Katonaságban sokfajta hasznos mesterséget is meg lehet tanulni, a járművek (beleértve nehéz járművek) vezetésétől, az alapvető dolgok szereléséig, megjavításáig egy eszközön (kezdve egy fegyver szétszedésétől, karbantartásától) egészen az elsősegélyig, mások életének megmentéséig. Arról nem is beszélve hogy a katonaság férfiasságra nevel, hazaszeretetre és ha tényleg baj lesz akkor nem utolsó pillanatban kell kapkodni hanem van egy komoly mozgósítható tartalék az országban. A svájciak így csinálják, az osztrákok így csinálják, Magyarországhoz hasonló méretű országok lakosságban. Igazából az elmúlt 30 év a furcsa hogy ez megszűnt közben sok európai országban, ez az ami történelmileg egy anomália, nem az hogy legyen egy kiképzett lakosság.
Részben igaz ez is, tehát a fiúkból fegyelmezett férfit rendszerint a katonaság szokott faragni. De a másik fele is fontos. Valóban kell, hogy egy ország felnőtt lakosságának nagyrésze értsen a fegyverhasználathoz és kiképzést kapjon. Nem lehet tudni mikor adódik olyan helyzet, hogy ránktörik az ajtót, és akkor már késő kiképezni katonákat.