„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Orbán politikai súlyát, és a vele szemben az európai elit köreiben jelenleg sem kicsi ellenszenvet tovább növelheti, ha Trump szerepet szán a magyar kormányfőnek a progresszív globalisták ellen ideológiai fronton vívott harcában”
Fotó:EUROPRESS/ZOLTAN FISCHER/X ACCOUNT OF HUNGARY’S PRIME MINISTER VIKTOR ORBAN/AFP
Orbán 19-re lapot húzott, és bejött. A hatalmas ellenszél ellenére Európában elsőként még jóval a választások előtt kiállt Donald Trump mellett. Megvolt ebben az egyértelmű támogatásban ekkor még a kockázat, ám a magyar miniszterelnök bízott a politikai érzékében, ráadásul joggal gondolhatta úgy, hogy a rá nehezedő nyomás Kamala Harris győzelme esetén sem lehet már nagyobb, és a magyar-amerikai kapcsolatok sem romolhatnak tovább. Ellenben Trump visszatérésével megszűnhet a végső soron az Orbán-kormány megbuktatását célzó amerikai beavatkozás a magyar belpolitikába, és ami talán ennél is fontosabb, a civilizációs küzdelemben Orbánnal egy oldalon álló republikánus politikus sikere szélesítheti az európai patrióták, ezzel a magyar kormány mozgásterét.
„Arról már nem is beszélve, hogy az ukrajnai konfliktus rendezését, a háború lezárását ígérő Trump ebbéli törekvésében is megerősíti Orbán Viktort, mint ahogy a sok tekintetben a liberális, globalista fősodorral szembe menő, e tekintetben unortodox magyar külpolitikát is elfogadottabbá teheti”
A magyar külpolitika azonban csupán az éppen visszaszorulóban lévő globális berendezkedési modell, a súlyából folyamatosan veszítő nyugati fősodor felől nézve unortodox. Közelebb jutunk azonban e politika megfejtéséhez, ha ezt a gondolkodást a szuverenitással, a nemzeti érdekek minél hatékonyabb érvényesítésével a középpontjában pragmatikusként, a realista iskolát követőként írjuk le. Ahogy Orbán Viktor megfogalmazta, a nemzeti érdekeken alapuló külpolitika egyesíti az idealizmus és a realizmus legjobb elemeit. A nemzeti szó ebben a szókapcsolatban az idealista elemre utal, hiszen a nemzet elsősorban egy eszme. Az érdek szó pedig maga a realizmus, a szükséges, hasznos és praktikus dolgok gyűjtőneve.
„Magyarország nem nagyhatalom, ettől azonban a jelenlegi kormánya még igényt tart önálló külpolitikára, és elvárja, hogy ezt a törekvést mások is elfogadják”
Orbán elképzelései szerint egy ilyen ambíciójú és méretű országnak nem maradt más választása, mint hogy a tartására, a markáns és karakán kiállására hagyatkozzon. Arra az ösztönre, hogy nehéz helyzetben nem megfutamodik, nem rejtőzködik, hanem vállalja a konfliktust. A magyar kormányfő úgy látja, hogy egy ilyen súllyal, adottságokkal bíró ország külpolitikája csak akkor lehet sikeres, ha radikális, pontosabban a lényegét megragadó álláspontot képvisel. Már csak azért is, hogy legyen miből engedni. Így például nem arról vitatkozik, milyen mechanizmussal kellene elosztani és integrálni a migránsokat, hanem azt veti fel, vajon jó dolog-e egyáltalán a migráció. Ha vannak nagyívű víziói, távlatos, de konkrét céljai, stratégiája arra, hogyan vívja ki a többiek tiszteletét. Nem valamelyik másik hatalom legjobb tanítványa akar lenni, hanem önmaga mestere.
„Magyarország talán legsikeresebb politikai terméke a globális porondon éppen az, hogy képes önálló külpolitikát folytatni”
Nem enged annak a hol szelíd, hol pedig durva nyomásnak, amellyel a jólnevelt külpolitikai viselkedésre próbálják rákényszeríteni. Az európai fősodor egyre erőteljesebb bezárkózása helyett a nyugati blokk részeként kapcsolatokat keres keleti és déli irányba. A hidegháborús logika, a blokkosodás helyett a kapcsolódásra építi politikai és gazdasági stratégiáját. Ennek az alapja a konnektivitás, vagyis az a törekvés, hogy Magyarország ne zárkózzon be sem a nyugati, sem a keleti világgazdaságba, hanem mindkettőben jelen legyen. Ez a politika leírható egyfajta nemzeti realizmusként is, amely rugalmasan alkalmazkodik az aktuális geopolitikai helyzethez, miközben következetesen képviseli a nemzet érdekeit. Ezáltal ötvözi a hagyományos realizmus pragmatikus szemléletét az idealizmus értékalapú elkötelezettségével.
„Ez a nemzeti realizmusra építő magyar út csak a valóságból indulhat ki. Így a világrendnek a változásából, amelyben Magyarország helyzete is változik. Az úgynevezett globális Dél egyre versenyképesebb, az Egyesült Államok politikája radikálisan átalakul, miközben az Európai Unió befolyása csökken”
Ebben a dinamikusan változó környezetben a nyugati kapcsolatok fenntartása mellett Magyarországnak az Egyesült Államokkal való kétoldalú viszonyt kell erősítenie, míg az Európai Unión belül egy autonóm, integrációs szervező szerep kialakítása lehet cél. Ezzel párhuzamosan a „globális Délen”, a türk államokkal és a kínai Övezet és Út kezdeményezéssel a lehető legnagyobb mértékű együttműködésre kell törekedni a jogi, illetve gazdasági keretek adta lehetőségek mellett.
„Ennek a politikának a gyökerei mintegy másfél évtizedre nyúlnak vissza, és amikor a nyugati világ válsága egyre mélyebb, új aktualitást nyer”
A jövő ugyanis a nyugati világon kívül, az arab térségben, Kínában vagy Közép-Ázsiában van. Magyarország számára azonban nem újdonság, hogy nem maradhat kizárólag a lendületét vesztett, gyengülő és az átalakulás irányát nem igazán értő Európai Unió egyre jobban recsegő keretrendszerében, és a közben a nyugati világon kívül kiépült kapcsolatait annak ellenére nem engedi elveszni, hogy a blokkosodó világ mindinkább választásra kényszerít mindenkit.
„Ez az út kockázatos és veszélyekkel teli, ám amennyiben Orbán Viktor számítása bejön, akkor a mindinkább többpólusúvá, policentrikussá váló világrendben Magyarországnak a tényleges súlyánál nagyobb lehet a mozgástere”
Addig azonban ki kell bírni az Európai Unión belül a szuverenista erőkre, mindenek előtt Magyarországra egyre nagyobb súllyal nehezedő nyomást. Az amerikai változásokkal ugyanis a progresszív globalista politika súlypontja jobb híján Nyugat-Európába helyeződik át, és ilyen értelemben nehezíti a patrióták helyzetét. Trump visszatérésének ugyanakkor egyértelmű, az európai szuverenisták, kiemelten Orbán szempontjából kedvező hatása is van. Az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök közötti jó viszony ugyanis nemcsak átsegítheti Orbánt a jelenleg körülötte egyre sűrűsödő nehézségeken, de középtávon határozottan szélesítheti is a mozgásterét.
„Egyelőre a legfontosabb hozadéka Orbán számára Trump győzelmének az, hogy megszűnt a rá nehezedő amerikai nyomás”
Távozott a megbuktatásán dolgozó nagykövet, így a magyar kormányzó pártnak a saját gyengeségein, érezhető elfáradásán kívül már „csak” Brüsszellel kell megvívnia. Az európai pénzekre azonban továbbra sem számíthat, Kína felé sem nagyon lenne ildomos még jobban eladósodni, így Trump segíthet egy komolyabb hitellel még a 2026-os választások előtt a valutaínséggel küszködő, Magyarország európai mozgásterét is szűkítő, egyre mélyebb válságba süllyedő gazdaságon. Ezen kívül szó van komolyabb befektetésekről is. De ne felejtsük el azt sem, hogy nagy szolgálatot tenne az emellett kezdettől kiálló Orbánnak és a magyar gazdaságnak Donald Trump a háború befejezésével is. Az új amerikai adminisztráció emellett azzal is javíthatna Orbán kissé megkopó hazai presztízsén, ha levennék a korrupció miatt Amerikából kitiltottak listájáról a kormány egyik legfontosabb miniszterét, Rogán Antalt. Egyelőre azonban inkább a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, hasonlóan politikai okokból még 2022-ben Amerika részéről felmondott egyezmény visszaállítására lehet gesztusként számítani. Hasonlóan nagyot emelne Orbán elismertségén egy washingtoni látogatás is, ha már a beiktatásra sokak meglepetésére nem ment el a magyar kormányfő. Ezt előzetesen már bejelentették, és feltehetően ennek előkészítését célozta a magyar külügyminiszter minapi amerikai látogatása is.
„Az egyébként a multilaterális kapcsolatok helyett inkább a kétoldalúakra fókuszáló, értékrendjében is a magyar kormányfőhöz közel álló Trump egészpályás letámadásának a hatásai érezhetően megnövelték Orbán önbizalmát, aki így a korábbinál is magabiztosabban lép fel a fősodorral szemben”
Ahogy legutóbb fogalmazott, a küzdelem folytatódik, de van egy fontos különbség, immár nem a túlélés, hanem a győzelem a cél. Érezhető volt ez az EU legutóbbi csúcstalálkozója kapcsán is. Nem véletlen, hogy Macron – már nem először – külön foglalkozott Orbán meggyőzésével, és a találkozó előestéjén Párizsba hívta meg a magyar miniszterelnököt. Orbán azonban a korábbiakkal ellentétben nemcsak lebegtette a vétót, hanem érvényesítette is azt Ukrajna támogatásának kérdésében. Az európai liberális fősodor így kénytelen megkerülni Orbánt a számára legfontosabb kérdésekben, ezzel azonban visszavonhatatlanul egyértelművé vált az EU megosztottsága.
„Orbán politikai súlyát, és a vele szemben az európai elit köreiben jelenleg sem kicsi ellenszenvet tovább növelheti, ha Trump szerepet szán a magyar kormányfőnek a progresszív globalisták ellen ideológiai fronton vívott harcában”
Erre már csak azért is lehet számítani, mert Amerika továbbra is rövid pórázon tartaná Európát, ennek érdekében pedig a jelenlegi európai elit sakkban tartása jegyében új klientúrát, függőségeket alakít ki. Bizonyos engedményekért, privilégiumokért cserébe Orbánt, Melonit, Kicklt, Le Pent, Weidelt, Ficot egyrészt használná a Trump-csapat, másrészt lojalitási versenybe kényszerítené. Ugyanez vonatkozik az Európai Parlament szuverenista pártcsaládjaira is. Közben azért az alternatívok áttörésén dolgozva jó eséllyel addig is az igazi alkut a nagy országok fősodor elitjével kötnék meg, a szuverenistákkal inkább csak nyomás alatt tartva őket. Trumpék célja ugyanis a nyugati világot illetően az, hogy mindenkit beállítsanak a sorba, vagy ha nem megy, nyomás alatt tartsanak, csak éppen másképp, más eszközökkel.
„Az európai progresszív erők azonban nem adják meg könnyen magukat, így a szuverenisták ugyan folyamatosan erősödnek, ám az áttörésükre, a szuverenista, nemzeti alapú konzervatív gondolkodás fősodorrá válására Európában még várni kell”
Ezért aztán akár előállhat az a paradox helyzet is, hogy az európai patrióták egyik vezéralakja, Orbán Viktor éppen akkor veszíti el otthon a hatalmát, mire Európában beérnek évtizedes erőfeszítései. Orbán számára tehát rövid távon a legfontosabb a 2026-os választások megnyerése, hogy aztán jó amerikai kapcsolataira és a világban számára kedvező fordulatra alapozva folytathassa Brüsszelben az európai fősodor ellen vívott csatáját.
(A cikk eredetileg a Valdaj Klub honlapján jelent meg, oroszul itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Stier úr a véleményéhez még hozzátehetné az LMBTQ viszonyát a két ország vezetői részéről.
Itt is érezhető a két ország hasonló álláspontja, a normalitás védelme, ez is latba esik a 2026-os választásokon.
Na meg az sem hátrány, hogy Orbán Viktor ismeri az angol nyelvet, így közvetlenebbül tud társalogni Donald Trumppal.