„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Posta Ákos István interjúja a #moszkvater.com számára
Greszko jekatyerinburgi kávézójában
– Hogyan került Németországba?
– Teljesen normális és legális politikai tevékenységet végeztem Alekszej Navalnijnak Jekatyerinburgban. Egyáltalán nem terveztem, hogy elmeneküljek az országból. De Navalnij megmérgezését követően egyre inkább szűkült a tér a segítőinek is. Először akkor tartóztattak le, amikor Navalnij testvérével együtt vártunk rá a repülőtéren. Ezt még három letartóztatás követte, és amikor legutóbb kikerültem, az ügyvédem javaslatára külföldre távoztam. Mivel a feleségem és én is beszélünk németül, és egyetemi éveink alatt töltöttünk időt Németországban, úgy döntöttünk, hogy itt fogunk letelepedni.
– Milyen jelenleg Oroszország helyzete személyes szemszögből és a nemzetközi politikai térben?
– Nem vagyok külpolitikai szakember, Oroszország helyzetét ugyanakkor katasztrofálisnak tartom. Minél tovább tart ez a helyzet, annál rosszabb, ezért remélem, sőt, annak ellenére, hogy orosz állampolgár vagyok, kívánom, hogy az orosz hadsereg minél hamarabb egyértelmű katonai vereséget szenvedjen el. Ez patriotizmus, és jót tenne az országnak, az ország népeinek.
– Ki követhetné Putyint az ország élén? Jelenleg a konzervatív erők megerősödése látszik a liberálisok visszaszorulása mellett. Milyen irányt vehetne az ország, ha Putyin kikerülne a hatalomból?
– Az, hogy ki jöhetne Putyin után, puszta spekuláció, mivel egyszerűen nincsenek meg annak a feltételei, hogy Putyin csapata kiessen a hatalomból. Nem belátható, hogy ez mikor és hogyan következik be, ki jöhetne utána. Azt azonban el tudom mondani, hogy én milyen jövőt szeretnék Oroszországnak. Nem az a lényeg, hogy konkrétan ki jönne utána, hanem, hogy milyen politikusi karakter. Olyan jöjjön, aki tiszteletben tartja Ukrajna szuverenitását és területi egységét, és visszaállítja a 2014 előtti állapotokat, beleértve a Krím visszaadását is. Olyan elnök kell, aki nem a saját népének magyaráz be mindenfélét a rozsdásodó államigazgatás helyzetének tényleges megoldása helyett. Hogy mi lesz az utolsó csepp a pohárban, még nem tudjuk. Az új vezetőnek azonban majd reformokat kell véghez vinnie. Gazdasági, politikai és jogi területen egyaránt. A bíróság reformját például Navalnij kidolgozta a 2018-as választási programjában, tehát már megvan. Olyan elnöknek kell jönnie, aki demokratikus választáson nyeri el a szavazópolgárok bizalmát.
– Navalnij korábban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ő se adná vissza Ukrajnának a Krím-félszigetet…
– Ezt a kijelentését kiragadták a kontextusából. Soha nem mondott ilyet! Azt mondta, hogy Krím egy nehéz kérdés. Azóta azonban a kérdés leegyszerűsödött. A háború kitörése óta Oroszország magát egyértelműen brutális agresszorként mutatja, és nincs morális joga ukrán területre. Az a terület ugyanis mindig Ukrajna volt, soha nem Oroszoroszág.
– Ha kronologikusan nézzük, milyen volt az élet Jekatyerinburgban a szovjet időkben, Jelcin alatt és most, Putyin idején? Saját szemszögből nézve hogyan alakult a város, mint élettér?!
– Ez egy nagyon jó kérdés, és rengeteg múlik a személyes tapasztalaton, értékrenden. Ha valakit csak a gazdaság és a város infrastrukturális fejlettsége érdekli, akkor most Jekatyerinburg gyakorlatilag Oroszország legszebb és legfejlettebb városa, különösen a kilencvenes évekbeli állapotokhoz viszonyítva. Nekem azonban a szabadságjogok is mindig is nagyon fontosak voltak. Fontos, hogy mindig kimondhassam, amit gondolok. Emlékszem, hogy 1991 augusztusában, amikor egyetemre mentem, találkoztunk a barátokkal és beszéltük, hogy milyen csodálatos élet áll előttünk, hiszen beiratkoztunk a főiskolára, a Szovjetunió összeomlott, mehetünk bárhová a világba. Egyértelműen optimista volt a hangulat. Később már úgy alakult a helyzet, hogy a gazdaság és a sajtószabadság sem volt már olyan jó, de azért még mindig lehetett valamit csinálni. De az, ami az utóbbi két évben történt, az egyenesen őrület!
– Mi lehet az oka annak, hogy ez így alakult?
– Valószínűleg az, hogy a társadalom belement ebbe a „szerződésbe”, amit Putyin felajánlott: „Évről évre egyre jobbá teszem a helyzeteteket, kereshettek egy kis pénzt, vehettek autót, mehettek évente Törökországba nyaralni, de ne szóljatok bele a politikába, és ne zavarjatok a korrupcióval!” A társadalom pedig – sajnos – ezt elfogadta. Ha viszont minden politikai szabadságjogodat elveszik, és a gazdaság sem működik, akkor nagy a baj.
– Ha az ellenzéki gondolkozók elhagyják az országot, akkor ki marad?
– Az ellenzéki aktivistákat szabályosan kiüldözik az országból. A mai világban nagyon kevesen vannak olyanok, mint Navalnij, aki Oroszországban marad, sőt, külföldről is visszatér. Sok fiatal nem akar olyan helyzetbe kerülni, mint ő. De ha lehetőséget látnak az emberek arra, hogy az erős ellenzéki mozgalom részeként megbuktassák a rezsimet, akkor gyorsan fog menni.
– De nem úgy van, hogy ez az erős ellenzéki mozgalom csak a főként nagyvárosi, felső-középosztálybeli értelmiség köreiben létezik, a vidéki Oroszországban pedig még nyomokban sem?
– A lakosság általában véve elégedetlen Putyinnal. Ez a választásokon is látszott. Minden társadalmi rétegből voltak sokan, akik aktívan tettek a változásokért. Ez nem jelenti azt, hogy ők mondjuk mind konkrétan Navalnij, vagy egy másik ellenzéki vezér szavazói lennének, hanem általános politikai elégedetlenségről van szó. Meg vagyok győződve arról, hogy az oroszok többsége változást akar!
– Ön befogadott a németországi lakásába egy ukrán házaspárt, amiről a német regionális közszolgálati tv, az SWR is készített egy riportfilmet. Hogyan került ide az a család? Ismerték már egymást korábbról is?
– Ez egy orosz-ukrán család. A férj orosz, a feleség ukrán. Mivel Kijevben éltek, az orosz állampolgárságú férj is megkapta a lehetőséget, hogy együtt jöhessenek Németországba. Korábbról ismertük egymást, üzleti partnerként, mivel a férj tervezte informatikusként a jekatyerinburgi kávézóm számlázási rendszerét. De már nem is laknak nálam. Egy hónap után találtak lakást, munkahelyet. A gyereket beíratták az iskolába, ők maguk pedig integrációs kurzusra járnak.
– Nem tart attól, hogy a kezdetben Ukrajnát lelkesen támogató Nyugat belefárad, és úgy otthagyja, mint mondjuk Afganisztánt vagy Irakot? Ami az Oroszországon belüli belső ellenzékre is negatívan hatna…
– A Nyugat nem egységes. Vannak országok – mint Lengyelország, a balti államok, Anglia – , amelyek nagyon erőteljesen támogatják Ukrajnát, és Oroszországnak is egy új Marshall-segélyt akarnak. Franciaország, Németország, Olaszország jelenleg vonakodik erős, konkrét, egyértelmű lépéseket tenni. És vannak országok, mint Magyarország, Szerbia, amelyeknek a vezető politikusait vagy megvették, vagy úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzetben ki tudnak valami előnyt zsarolni az országaik számára. Ez bosszantó, ezért fontos, hogy igyekezzünk meggyőzni a politikusokat. Én ma például Frankfurt am Mainban voltam, ahol ellenzéki, CDU-s politikusokkal beszélgettem a helyzetről. Követeltük a szankciók bővítését, és nehézfegyverzet szállítását. Továbbá az orosz civil társadalom támogatását is!
– Milyen most azoknak az embereknek a helyzete, akik orosz útlevéllel élnek Nyugaton? Elvégre az országspecifikus szankciók őket is sújthatják. (pl. bankszámlák használatának ellehetetlenülése) Milyen megélni ezt a helyzetet? Mennyire éri diszkrimináció az oroszokat Németországban?
– Szétbontanám a kérdést. Először is, ami a diszkriminációt illeti, engem nem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Ha vannak is szórványosan ilyen esetek, azokat az oroszországi propaganda felfújja. Másrészt mi, azok az oroszok, akik támogatjuk az ukránokat, ezzel megmentjük a nemzet becsületét! Harmadrészt engem is érint, hogy nem tudok hozzáférni az orosz bankszámlámhoz, mivel a kártyám blokkolva van. Ezt ugyanakkor úgy fogom fel, hogy ez része annak a kollektív felelősségnek, amit az egész nemzet visel a mostani helyzetért.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Fck Putin says:
How touchy, really moving. We did hate these goddamn communist KGB-heros, both in Hungary and in Russia 30+ years ago. Our young, liberal Navalnij, then with the name of Orban, paid by Mr. George Soros, fought against them.
Then 30 years have passed, and he’s deep in the smelling ass of these very same KGB-heros, these killing, fucking, goddamn communists, which you and these morons, writing these fucking articles here, defend.
Not the adverredly ugly words are disturbing, but the killing of a free country – by your admred killers. I hate you and this entire rotten KGB-friend group.
alf says:
Találtak egy oroszt, aki jobban érzi magát a nyugati pénzen, nyugati jólétben, és cserébe azt mondja, amit a nyugat elvár. (Saját szempontjából teljesen igaza van, mivel ezért élvezi a nyugat áldásait.)Tiszta jó-rossz kategorizálás. Találhatnak legközelebb egy olyan oroszt aki széles mellszélességgel kiáll a jelenlegi berendezkedés mellett és azt dicséri. Esetleg találhatnak egy-egy olyan oroszt is, aki jót-rosszat egyaránt mond és a fekete-fehér helyett a szürke sötétebb világosabb árnyalatát vázolná fel. Ez a fajta kép jobb lenne, és méltóbb ehhez az oldalhoz.
Kovács Gábor says:
Érdekes volt olvasni az interjú alanyától a bírálatot, az orosz sajtószabadságról. Udo Ulfkotte óta pontosan tudjuk, hogy a német “sajtószabadság” milyen remek állapotban van.
Azt viszont nem értettem, hogy minek alapján állítja, hogy Oroszországban az emberek többsége “változást” akar.
Az emberek döntő többségét, nem érdeklik a liberális szlogenek, őket kizárólag az érdekli, hogy hogyan élnek. Márpedig ebben a kérdésben komoly előrelépés volt Oroszországban, Putyin vezetése alatt és ezt még az interjúalany is elismeri.
Innentől kezdve teljesen hiteltelenné válik egy Németországból nyilatkozó, balliberális, orosz “ellenzéki”.
Imre Bácsi says:
Jó a pasi, egy mondaton belül cáfolja magát, hitelesen hiteltelenítve: “ami a diszkriminációt illeti, engem nem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés.” + “nem tudok hozzáférni az orosz bankszámlámhoz, mivel a kártyám blokkolva van.” :)
Amíg ilyen ellenzéke van, Putyin nyugodtan alhat.
Alekszej Greszko says:
hufi,
I am sorry not to speak Hungarian, I could only translate your commentar with Google.
you are right, my opinion is one-sided. After the war began, the situation has become black-and-white. war crimes cannot be justified by injustices that were once committed by the other side.
You can’t stand by and pretend it doesn’t concern you.
I have been to Hungary several times and love this country very much.
It seems to me that it is high time for Hungarian civil society to openly and strongly support their Ukrainian neighbors in trouble. Forget old questions and grievances. It is this kind of help in difficult times that will overcome all differences. Both nations will benefit from this.
I hope to visit Budapest again and communicate with open, free and beautiful citizens of democratic Hungary.
Fck Putin says:
Dear Alekszej,
thank you for your comment. It’s a terrible lie that most Hungarians are such stupid morons like this goddamn sonovabitch. Putin is afraid of Navalnij, but he does have the reason,
All the best!
Imre Bácsi says:
From these few sentences, you can clearly see the intellectual and moral standards of the few people who support you.
Imre Bácsi says:
Dear Alexei,
most people in Hungary consider you and Navalny to be the dark side of Russian society. Few people believe in the story you presented. Most people think you are paid agents.
You would be in jail for treason.
hufi says:
Kínosan egyoldalú az interjú! Úgy általában (leegyszerüsítve Oroszország rossz, Ukrajna meg jó), nem vizsgálja miért lett ez az állapot, mi vezetett ehhez.
Azt elvárom, hogy a másik nézőpont véleményét is akceptálják, és ütköztessék az eltérő véleményeket., úgy kerek ez az interjú.