Miattad vagyok éhes!

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

Illusztráció: #moszkvater/AI-generált grafika, OpenAI – DALL·E

„Ha az erőt csak erőnek erejével lehet megállítani – a hülyeségnek a hülyéskedés szabhat gátat?”

(Shayat Cout Pho)

Így az első mondatban szeretném kinyilatkoztatni, hogy nem vagyok éhes és elégedetlen sem. Nem szándékozom szemben a széllel, és minden úgy jó nekem, ahogyan van. Amit mégis leírok a következőkben, arra spontán figyeltem fel és jobbító szándékkal teszem ki az asztalra. Hiszen egységben az erő és nyomdokában ott lépked a tekintély – ekkor pedig problémának esélye sincsen felszínre törni.

„Azt észleltem, hogy a Nyugat egységesen és erősen dühös”

Bizonyára ismerik azt a népmesét – szerintem minden nép ajkán megtermett már –, mikor a farkas táplálkozás céljából megkörnyékezi a bárányokat, akik nem adják meg magukat, habár az ordas szinte minden trükköt bevetett. Ekkor dühösen leül egy farönkre és odavágja bárányoknak: – Miattatok vagyok éhes! Egyszóval, ha bárányok nem ellenkeznek, a farkas már rég jóllakott volna – megvan tehát a hibás. Birkák nem tanulták meg a táplálkozási lánc diktálta kötelességüket.

Napokban hallottam a következő sztorit. Német állampolgár, németországi lakhellyel, tősgyökeres születéssel csomagot kapott Oroszországból. Előzményként érdemes megemlíteni, hogy jóemberünk kertész és gyógynövények termesztésével foglalkozik. Valaha, mikor még a világ átjárható volt – bizonyára kíváncsiságból – felkereste az Oroszországban található Szibériát. Akkoriban még a szabad, német állampolgárok megtehettek ilyesmit. Ottan jártában megismerkedett egy ottani állampolgárral (aki anno szintén utazhatott szabadon), aki helyi természetes alapanyagokból készített szappant. Levédett licence nem lévén, Günter – fittyet hányva az immáron 18., de lassan már 19. szankciós intézkedésekre – elleste a készítés módját, s hazai pályán bedobta a bio piacra. Rendesen profitált is. Szibériai Szergej azonban őszinte lelkesedéssel dolgozott tovább, kidolgozott egy új terméket, s mintegy jópofaságból, grátisz, a saját számlájára feladott egy csomagnyi, frissen főzött szappant Günternek, Németországba. Szergej – vagy nem tudott a szankciókról (hisz a kutyaugatás nem hallatszik az égbe, pláne nem Szibériába), vagy rá se fitymált – abban a meggyőződésben zarándokolt el (kb. 180 kilométert) a helyi postára, hogy Günternek valami nagy örömöt okoz ott a messzi Germániában.

„A német hatóságok azonban résen voltak! Lecsaptak, mint éber éjjeliőr a nemzeti vagyont dézsmáló pocokra. Állampolgár fülét megcsípték szankciós vétség foganatosítása és elkövetése közben – in flagrante delicto”

Szappan elkobzás, és súlyos szabálysértés vétsége megalapozott tényének figyelembevételével rámértek 27 – egyelőre nem botütést – EURO pénzbüntetés. Csoda, hogy nem került rács mögé ez a mindenre elvetemült gazember Günter… Én nem is írnám ide a véleményemet – javaslom, találja ki az olvasó.

Erős vár a mi EU-nk! Arra az esetre, ha mégis kiderülne, hogy nem az, előre borítékolták a magyarázatot, mely hasonlatos ahhoz az esethez, mikor a ház összedőlt, mert nem az előírásoknak megfelelően ragasztották fel a tapétát. De itt azért még nem tartunk. Addig pedig az aranyszabály érvényes. Ha mindent úgy tesztek, ahogyan én akarom, akkor majd meglátom, mit tehetek értetek – addig is legyetek jók és ne gondolkodjatok!

„Egy hatalmas (globális) átalakulás kellős közepén kevergünk – térben és történelemben egyaránt. Az átalakulások – általában – olyanok, mint az özönvíz: tudjuk honnan jön, de csak sejtjük, hogy hova megy. Az azonban biztos, hogy a gravitáció és egyéb akadályok figyelembevételével meg fogja találni a maga vájta medrét – ha akarjuk, ha nem. Egyelőre egész zavaros minden – így tőlem se várjanak tiszta képet!  Csak követem az eseményeket, lázasan várom a megoldásokat, mert a víz az csak jön, és keresi magának az utat”

Imigyen töprengtem magamban tanácstalankodva, mikor derült égből szennyeskosár – arra lettem figyelmes, hogy van, aki már látja az alagút felé kanyargó síneket, s felelőségteljesen be is ígéri azt a bizonyos fényt, ott a végén: „Európa harcban áll. Egy egységes kontinensért harcol, ahol béke uralkodik. A szabadságáért és a függetlenségéért. Értékeinkért és demokráciáinkért. A szabadságunkért, és azért, hogy mi dönthessünk a sorsunkról. Ne legyenek kétségeink, a harc tétje a jövőnk. Hosszasan töprengtem, hogy az Európai Unió helyzetéről szóló beszédemet ilyen kíméletlen felütéssel kezdjem-e. Mi, európaiak ugyanis nem vagyunk hozzászokva ehhez, és nincs ínyünkre az ilyen hangnem. Hiszen Uniónk alapvetően békeprojekt. Azonban az az igazság, hogy a mai világ könyörtelen. Nem szépíthetjük a nehézségeket, amelyekkel az európaiak nap mint nap szembenéznek. Azt érezhetik, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól.” (Ursula von der Leyen elnök 2025. évi értékelő beszéde az Unió helyzetéről Strasbourg, 2025. szeptember 10.)

Már megbocsásson nekem mindenki, s főleg az, akinek meg kell bocsátania, de gyerekkorom jól megboldogult, Igazságos Mátyása jutott eszembe, aki – mikor már kifulladt az ideológia, lecsengett a lelkesedés és elaludt a győzelmi felmelegedés – a következőket találta mondani: „Az embernek mindig legyen célja, hogy mindig legyen célja!” (© Kádár János 1912-1989)

Ju-jujj! Milyen talaj, milyen békeprojekt? Milyen szembe nézünk bele-fele a szabadság reményében? De legalább világosan le van fektetve a jövő, még ha az maga a tét is! Ez a beszéd!

„Amit azonban érdemes észrevenni a tények forgatagában, az nem más, minthogy a Nyugat növekedési mechanizmusa – a kapitalizmus alap mintájából kiindulva – a kizsákmányolásra támaszkodott immáron az elmúlt, majd’ fél évezredben. Arra az esetre azonban sem az ideológusok, sem a közgazdászok és egyéb tudományosan megközelítők nem készültek fel, mi történik, ha a kizsákmányolásra kiszemelt préda nem adja meg magát?”

Mi történik akkor, ha a rabszolga felkel és jár? Nem Spartacus-féle engedetlenség mozgalomra gondolok ám! Pusztán arra az esetre, mikor egyensúlyba kerül a kizsákmányoló és a kizsákmányolt közötti erő-mérleg. Nem felkelésről, géprombolásról van szó, hanem a forradalom azon ismérvéről, mikor az egyik fél nem tudja fenntartani a hatalmát a másik felett, a másik viszont nem hajlandó tovább élni az alárendeltségi pozíciójában. Hoppá! Ismeretlen felállás, kidolgozatlan ellentámadás stratégia. Első, és legfontosabb lépés, hogy a társadalmat meg kell nyugtatni – miattuk vagyunk éhesek. Rátörtek a békénkre, a nyugalmunkra, a szabadságunkra, függetlenségünkre, a demokráciánkra!

„Mint azt az elnök asszony is szóvá tette, a Nyugat nem képes háborúk nélkül élni. A növekedési kényszer megköveteli az erőszakot, meg kell keresni a gyengébbet, a védtelenebbet”

Tételezzük már fel, hogy bekövetkezne azon béke állapota, amelyről a demokrácia, mint táptalajról értekezik. A Nyugat rendszere egyszerűen nem tudná kezelni a helyzetet. A béke egyensúlya ugyanis nem a mások értékeinek elvételére, hanem a közösen megtermelt javak egyenlőhöz közelítő elosztásán alapul. A Nyugat, mintegy ötszáz éven keresztül tudta fenntartani a kizsákmányoló struktúrát. Emeljük meg kalapjainkat az ősök előtt – ez azért igen komoly eredmény! Meg tudták valósítani a kolonizáció gépezetének azon elveit, hogy soha ne saját területen harcoljunk és ha lehet proxy módon vívjuk meg csatáinkat, s velük fölöztessük le a hasznot, melyet saját gazdagodásunkra fordítunk. A nagy konkvisztádoroknak eszében nem volt meghívni vendégségbe ellenségeinket és kenyerüket megosztva egy tálból étkezni. A kapitalizmus zseniális kigondolás volt – de elfelejtettük innoválni, így pedig elöregedett, elamortizálódott, eloxidálódott.

„A jelenleg kialakulóban lévő felállásban a Nyugat territoriális biztonsága is komoly kockázatnak van kitéve – erre a helyzetre se nagyon készültünk fel”

Hiába a NATO, mint védelmi struktúra, hiába az ideológiai támogatás – be kell vallanunk, hogy az utóbbi ötven évben senkinek eszébe nem jutott, hogy a másik fél képes lesz olyannyira megerősödni, hogy az reális veszéllyé eszkalálódhasson. Az erőviszonyok megváltoztak, de ilyesmire nem készült forgatókönyv (vagy még nem látott napvilágot). A verbális fenyegetéseket, az «összeülnek, bizottságot alkotnak és olyat mondanak, hogy mindenki berezel» módszer erejét vesztette, nevetség tárgyává lett. Valljuk be, kiürült az ideológiai fegyvertár (is). Fegyverzetben is alulmaradt a támadó. Erre szokták azt mondani a kocsmában: ne verekedjen az, aki ittas, s pláne ne, ha gyengébb!

„A Nyugat belső strukturális átalakulásai is nagymértékben hozzájárultak a jelenlegi sikertelen állapotokhoz”

Nem is igazán a zöldülésre, vagy a szivárványosodásra gondolok. A generációs degradálódást is inkább ideiglenes jelenségnek tekintem. Megfigyelték azonban, hogy a felső, irányadó és irányító vezetésből eltűntek a karizmatikus politikusok (tisztelet a kevéske kivételnek!), helyüket érdekek mentén beültetett vazallusok, bábjátékosok foglalták el. Ezek a jóemberek minden érdekérvényesítésre ki vannak képezve, azonban önálló iránymutatásra nem (felhatalmazás, és önálló koncepció hiányában). Nem csoda hát, hogy ezen okból is kiindulva a kapitalista gazdasági struktúra jelentős torzulásnak indult. A termelőerők államfüggővé váltak – mégpedig olyan formában, hogy azok a beruházók kerültek előnybe, akik gazdái az imént említett delikvenseket hatalmi pozícióba voltak képesek juttatni. Ráadásul, e körmenet oda-vissza kezdett el ingázni, kizárva az alapvető piaci és kereslet-kínálati viszonyokat. Felborult az „egészséges”, a magántőke érdekein alapuló egyensúly. Egy roppant eklatáns példát hozok elő, a fegyvergyártást. Egyéni érdekek, állami érdekek hátán. Központi, koncepciótlan megrendelések, eltűnő pénzek, elpancsolt gyártás, elmaszatolt fegyveres erők – hatástalan katonai gépezet. A szomorú az, hogy ez a szemlélet beszivárgott a gazdaság minden szférájába.

„Legyünk őszinték, azért jól ki lett gondolva ám az a kapitalizmus! Hiszen, nagyjából ötszáz év kellett ahhoz is, hogy a másik oldal rést találjon a jól kigondolt kapitalista szellem várán. Beszivárgott és belülről-kívülről ostromolni kezdte. Egyelőre még nem kristályosodtak ki a célok és az irányok, annyi azonban bizonyos, hogy a nyugati felsőbbrendűségnek gátat fognak szabni. Meglehet, nem a héten, de még csak nem is a következő években – de a folyamat roppant intenzív szakaszába lépett”

Minden bizonnyal rá leszünk kényszerítve, hogy az erő platformjáról átvánszorogjunk a racionalitás és az egyensúly – a közös érdek talajára. Minél hamarabb jövünk rá erre a tényre, annál kevésbé fog fájni a jövő tényállásának tudomásul vétele. A makacs erőfitogtatás egyre eredménytelenebb lesz. Az erő pozíciójából létrehozott egyezmények minden részletét ugyanis csak erővel lehet fenntartani – az erő megszűntével kezelhetetlenné válnak ezek a folyamatok.

A szankciókat érintve pedig én úgy vélem, azok az intézkedések, amelyeket egy átmeneti állapotban hoznak, rendre meg lesznek szegve, hiszen egyik fél sem ismeri a változások kimenetelét, a majdani helyzetet. Azok a körülmények pedig biztosan nem fognak hasonlítani az átmeneti állapotra.

„Semmilyen egyezség nem valós mindaddig, míg alapjaiban nem változnak meg a körülmények”

Más. Miközben a globális világban zajlik az intenzív átalakulás, addig – mindazok, akik nem tudják mihez nyúljanak, merre menjenek – látszat mozdulatokkal ütik el az időt. Tudják ez olyasmi, mint mikor otthon nem vagyunk képesek megoldani a családi konfliktust – erre anya kirohan a konyhába mosogatni…

„Németország is készül a háborúra, amiből ki szeretne maradni”

Nem szeretném elbagatellizálni Európa zászlóshajója lelkesedését – de ők maguk teszik ezt. A mezőgazdasági miniszter (Alois Rainer) felhívta figyelmet a tartalék képzésre. Azt is megemlítette, hogy az egyik leghatékonyabb étel a ravioli, és a lencse – szárítva, vagy konzerválva. A raktározás és logisztikai elosztás feladata a nagykereskedelmi áruházláncolatokra hárul. Felhívás hangzott el az óvóhelyek létesítésére is. Jelenleg kb. 400 darab lehet országszerte, amelyek üzemképes állapotba hozhatóak (kb. 450 ezer ember befogadó képességgel). A német hadsereg – saját bevallása szerint, perspektíva hiányában – nemhogy nincs kész az „Európa harcban áll. Egy egységes kontinensért harcol, ahol béke uralkodik. A szabadságáért és a függetlenségéért. Értékeinkért és demokráciáinkért.” felhívásra, de még a hatékony védekezéshez szükséges emberanyaggal, s fegyverzettel sem rendelkezik. Egy 2022-es felmérés szerint a német rendfenntartó szervek állományának 42 százaléka migráns, vagy migráns felmenőkkel rendelkezik – az arány az utóbbi három évben az idegenek irányába erősödött – de ilyesmiről ma már nem illik beszélni.

„Azt a felmérést is igyekeznek véka alá rejteni, hogy a katonaság soraiban – az iménti felállás következtében – igen komoly problémát jelent a német nyelv tökéletes ismerete is”

Nem mindegy például ki gondol virslire és az étkezésre, mikor elhangzik a mondat: „Das ist mir Wurst” – ekkor pedig ne lepődjön meg az érkező, ha valaki elküldi a vasútállomásra, „Ich verstehe nur Bahnhof”. Mindkét kifejezés ugyanis arról szól, hogy sz@rok én az egészre…

 Viszont találtam egy jó orosz anekdotát – most is – így a végére:

Utcán beszélgetnek:

– Hallottad, hogy az orosz gazdaság a szankciók ellenére is növekszik? Biztosan kevesebbet lopnak ott fenn.

– Ááá, a fenét! Lopni ugyanannyit lopnak, csak most nem külföldön, hanem idehaza költik el.

De mondok jobbat! Az európai gazdaság nem az inflációtól vagy a szankcióktól fog megrokkanni, hanem azoktól a lelkes aktivistáktól, akik nem vesznek zacskót a pénztárnál.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com