„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ukrán katonák T-64BV harckocsival a nemrég visszafoglalt Kupjanszk keleti felében 2022. szeptember 29-én
Fotó:EUROPRESS/Yasuyoshi CHIBA/AFP
Bár Oroszország ünnepként élte meg a négy egykori ukrajnai régiónak a föderációba történő felvételéről szóló dokumentumainak aláírását, az aktuális hadi helyzetet látva nem lehet felhőtlen Moszkva öröme. Ugyanis majdnem három hétnyi – 20 nap – felettébb heves harc után a kiemelt jelentőségű észak-donbasszi Liman település végül elesett. Habár már a szeptember közepi sikeres harkovi ellentámadás során felmerült Liman feladásának lehetősége, rövid ideig úgy tűnt, az orosz haderőnek mégis sikerült stabilizálnia a front vonalát a Donyec és az Oszkol folyók mentén. Ám utóbbi túl korainak bizonyult. Úgy tűnik, Kijev még a korábbi sikereit meglovagolva erőforrásainak többségét a donbasszi front északi régióiba irányítja, hogy a donyecki után a Luganszki Népköztársaság területére is behatoljon, és megpróbálja visszaszerezni a Szeverodonyeck-Liszicsanszk agglomerációt.
„De mi vezetett Liman elestéhez?”
Nos, a választ részben még a sikeres harkovi ellentámadásnál kell keressük. Ugyanis mint kiderült, az orosz hadvezetés azóta sem tudott igazán úrrá lenni az északkeleti fronton. Nem volt képes a meglévő állások mentén stabilizálni a védelmet, nem sikerült megoldást keríteni az Izjum és Balakleja elvesztését okozó legfőbb problémára. Ami nem más, mint a megfelelő számú élőerő hiánya. Ugyanis a kezdetben 6, majd a fokozatos erősítések térségbe vezénylése után 10 ezer fő körüli ukrán támadó csoporttal szemben az orosz védelem közel tízszeres hátrányban volt.
A front állása Liman feladását követően, 2022. október 1-jén
Forrás:Rybar
„Több egybehangzó orosz jelentés szerint a települést hosszú ideig nagyjából 500 luganszki és kubanyi kozák, valamint az önkéntesekből álló <Russzkij Légió> védte, akiknek a távolból biztosított tüzérségi támogatást a 20. orosz összfegyvernemi gárdahadsereg”
Egyúttal könnyen cáfolhatóak azok az időközben megjelent híresztelések, amelyek szerint 5 ezer fő feletti orosz helyőrség került Limanban csapdába. Egyrészt szó sincs csapdába esésről, másrészt pedig nem is tartózkodott akkora személyi állomány – még az erősítések megérkezése után sem – egyidőben Limanban. Amennyiben az emlegetett 5 ezres állomány védte volna Limant, akkor vélhetően még mindig orosz kézen lenne a település. Liman lényegében hasonló módon esett el, mint a Balakleja melletti Sevcsenkovo. Avagy a délről-délkeletről érkező frontális támadásokat rendre vissza tudta verni az orosz-szakadár haderő, ám gyenge pontnak ismét a szárnyak – azon belül is főképp az északi – bizonyultak. Elsőként a viszonylag alacsonyabb vízállású Oszkol folyón átkelve sikerült az ukrán haderőnek stabil hídfőállást létesítenie, amelyet aztán fokozatosan szélesített ki kelet felé, Redkodub település irányába. Miután pedig a szárnyak védelmére már még a harkovi visszavonulás mellett sem maradt elegendő erőforrás, így innen kiindulva aztán az ukrán támadó erőknek sikerült fokozatosan az összes orosz logisztikai-kommunikációs útvonalat elvágniuk. A limani helyőrséget ez idő alatt a délről, a Donyec folyón szintén átkelő ukrán erők támadásainak visszaverése kötötte le.
„Miután pedig az utolsó, Torszkojén keresztülhaladó utánpótlási vonal is az ukrán tüzérség lőtávolságán belülre került, csak idő kérdése volt Liman feladása”
Ezt követően ugyanis a település úgynevezett hadászati bekerítésbe kerül, amely gyakorlatilag minimális utánpótlás szállítását tette lehetővé. A folyamatosan egyre kisebb szakaszra koncentrálódó ukrán támadás mellett pedig az orosz parancsnokság a Limanból való kivonulás mellett döntött. Utóbbit Izjumhoz hasonlóan az orosz haderő sikeresen végre tudta hajtani, majd a már említett Torszkoje településnél felrobbantotta a Zserebec folyón átívelő közúti hidat. Vélhetően az új védelmi vonal immár luganszki területen, a Limantól keletre fekvő Szvatovo-Kremennaja települések alkotta vonal mentén fog haladni. A legfőbb kérdést ismét csak az jelenti, vajon Moszkva képes lesz-e az immár másodszori visszavonulás után kialakított állásainál stabilizálni a frontvonalat. Egyáltalán Liman kitartása biztosított-e elegendő időt a második vonal mélységi védelmének kiépítéséhez, vagy csak egy ideiglenes megoldást láthatunk, ami ismét nem tartható tartósan?
A Liman környéki frontok állása 2022. október 2-án, helyi idő szerint 17 órakor
Forrás:Rybar
Orosz szempontból némi optimizmusra adhat okot, hogy haditudósítók egymástól független, ám egybehangzó jelentése szerint jelentős számú műszaki jármű, valamint személyzet érkezett a térségbe, amelyek már Liman eleste előtt nekikezdtek a többszörösen tagolt mélységi védelem kiépítésének. Figyelembe véve az elmúlt hetekben tapasztalt védelmi hiányosságokat, ez mindenképp pozitív fejlemény, ám kérdés miért csak most, egy újabb stratégiai település elvesztése után kezdte meg Moszkva a védelmet kiépíteni? Nem megerősített információk szerint a késlekedésnek köze lehet az utász alakulatok terén tapasztalható létszám hiánynak, amely következtében a nem közvetlen harci zónában fekvő objektumok kiépítéséhez a haderő civil alvállalkozókat is igénybe vesz.
„Egyúttal a Donbassz elfoglalásához Liman visszaszerzésére okvetlenül szükség lenne”
Vasúti csomópont jellegén túl ugyanis a háború előtt 20 ezer lakosú Liman volt az utolsó nagyobb település a mintegy fél milliós Szlavjanszk-Kramatorszk agglomeráció előterében. Egyszerűen Liman egy megkerülhetetlen ugródeszka, amely megfelelő előkészület mellett lehetővé teszi az „orosz tavasz” szülőhelyeként emlegetett térség elfoglalását, ezáltal a Donbassz fennmaradó területeinek megszerzését. Viszont a 300 ezer mozgósított megérkezéséig még eléggé utópisztikus ilyenekről gondolkodni, mivel már az ukrán támadó alakulatok megállítása is eredmény lenne. Mint fentebb már említettük, a cél egyelőre a Kremennaja-Szvatovo vonal mentén megállítani az ukrán előrenyomulást. Jelenleg a harcok egyre fokozódó tüzérségi párbajok kíséretében Kremennaja előterében zajlanak, ahol az ukrán diverzáns alakulatok folyamatosan próbálkoznak az orosz védelem feltörésével.
Orosz tüzérség Kremennaja térségében
Forrás:Telegram
„Viszont a Liman környéki harcok megmutatták, hogy ha nem is teljesen lelassult, de egy időre mindenképpen megakadt a Harkov környékén tapasztalt jelentős ukrán lendület”
Immár az ukrán parancsnokságnak szó szerint egymás utáni hullámokban kellett beküldenie a gyalogságot, hogy aztán a puszta élőerő terén tapasztalható fölénnyel végül túl tudja terhelni az orosz védelmet. Az ukrán kormányzathoz közeli források információi szerint Zelenszkij már szeptember 30-án, azaz a csatlakozási dokumentumok aláírásának napján el akarta foglalni Limant. Miután viszont aznap a kísérlet még nem sikerült, az elnök felhatalmazta Zaluzsnij főparancsnokot, hogy az összes rendelkezésre álló erőforrással mérjen csapást Limanra. Az erősítés főképp Szeverszk és Szoledar térségéből érkezett – valamint egyes jelentések a déli front irányából érkező ukrán alakulatokról is beszámoltak –, amely potenciálisan védtelenebbé tette a településeket. Ám jelen helyzetben Moszkva aligha fog támadást indítani a térségben. Végső soron a korábban kialakított recept működött, ám Izjummal ellentétben Liman bevétele már nem sikerült lendületből.
„Amennyiben Liman nem tartott volna ki ilyen sokáig, vélhetően a harkovi lendületet tovább halmozva Kijev sokkal mélyebben hatolt volna be a luganszki területekre”
Bár Liman elvesztése egyértelműen negatívan befolyásolja a későbbi orosz pozíciókat, egyelőre még egy, az izjuminál kisebb, valamint részben előre látható műveleti – de jelen helyzetben főképp presztízst érintő – vereségről beszélhetünk. Ugyanis bár még csak félig hivatalosan, de moszkvai szemmel nézve az orosz haderő immár egy orosz várost adott fel. Másrészt viszont a feladás mellett orosz szempontból Liman egyfajta időnyerésként is felfogható, amely részben, de nem teljesen lehetőséget teremtett a „sorok részleges rendezésére”.
„Úgy tűnik, a legutóbbi jelentésünkben említett novemberig tartó időablakot Ukrajna igyekszik a lehető legnagyobb mértékben kihasználni”
Ugyanis a meglévő erőforrásokat figyelembe véve Kijev még mindig képes a személyi állomány terén mutatkozó jelentősebb fölényét területi nyereségekre váltani. Miután pedig az orosz mozgósítottak nagy számban csak november-december fordulóján érkezhetnek meg a frontra, addig Kijev igyekszik a számára lehető leginkább kedvező pozíciókat felvenni. Vélhetően a luganszki területek mellett az ukrán parancsnokság más frontszakaszokon is támadást indíthat. Ezek közül legvalószínűbb egy újabb déli ellentámadás lehetősége, amely ismét vagy a herszoni, vagy a zaporozsjei területek ellen irányulhat. Többek közt e sorok írásának pillanatában érkeztek be az első jelentések egy, a herszoni front északi szakasza mentén kibontakozó nagyszabású ukrán műveletről, amely közvetlen a Dnyeper partjai mentén haladva próbálná az orosz csapatokat visszaszorítani. A helyzet mindenképp súlyos, ám jelen állapotban még nem rendelkezünk elegendő információval a harcok további kimenetelét, vagy a front pontos állását illetően. Ne feledjük, az ukrán haderő a lassan illusztrissá váló andrejevkai hídfő térségében is folyamatosan támadásokat indított a napokban, ám azok mind sikertelenül zárultak.
Az újabb herszoni ukrán támadás lehetséges irányai
Forrás:Telegram
„Míg az izjumi összeomlás esetében politikai szinten még elmaradt, Limannál viszont szinte azonnal megkezdődött a bűnbakkeresés”
A sort Ramzan Kadirov csecsen vezető kezdte, aki Alekszandr Lapin tábornokot, a terület védelmét frissen átvevő parancsnokot vádolta meg az összeomlásért felelős személyként. Kadirov szerint ugyanis Lapin a parancsnokságot Sztarobilszkbe telepítve a frontvonal helyett 150 kilométeres távolságból irányította a műveleteket, miközben nem látta el a harcoló csapatokat megfelelő utánpótlással, valamint a kommunikáció is hiányosnak bizonyult. Kadirov Lapint inkompetensnek nevezve egyenesen a tábornok közlegénnyé való lefokozását, valamint mezítláb való frontvonalba küldését követelte. Kadirovhoz aztán az ismert orosz katonai magánvállalat immár nyíltan vállalt alapítója, Jevgenyij Prigozsin is csatlakozott, támogatva a csecsen vezetőt elképzelésében.
„Kadirov közleménye viszont egy lavinát indított el”
Ugyanis Kadirov szavaira az érintett „Otvazsnije” harccsoport katonái egy kevésbé hangzatos, ám mindenképp erőteljes közleményben válaszoltak. Utóbbi szerint szó sem volt Lapin „hátországba” vonulásáról, a tábornok mindvégig közvetlen a frontvonal mellől irányította a műveleteket. Ezt követően egymást érték a Lapin felelősségre vonását követelő, valamint a tábornokot támogató posztok az orosz közösségi oldalakon, amely során egyesek már nem is Lapin, hanem Geraszimov vezérkari főnök, illetve Sojgu védelmi miniszter fejét követék. Főképp a háborút támogató orosz oldalak hördültek fel az újabb műveleti vereségen, amely persze egyszerre érthető, ám az erre adott reakciók sokszor már túlságosan túlzóra sikerültek.
A teljes közlemény szövege
Forrás:Telegram
„Vélhetően a probléma ennél mélyebben gyökerezik és mind a közvetlenül harcoló állományt, mind pedig a parancsnokságot érinti”
Ismét nem szabad azt elfelejteni, hogy Lapin kinevezésére csak a harkovi összeomlást követően került sor, és egy alapvetően a háború kezdetétől fundamentális problémákkal küzdő harccsoport esetében 3 hét alatt nem lehet csodát tenni. Hiába számít tehetséges tábornoknak a Szíriát is megjárt Lapin – ahol több helyi elbeszélés szerint személyesen saját kézi rádiójával verte fejbe az elégtelen teljesítményt nyújtó szír tiszteket –, illetve hiába köthető a nevéhez a liszicsanszki siker, a folyamatos nyomás mellett ennyi idő egyszerűen nem elegendő mélyre ható reformok végrehajtására még harctéri körülmények között sem.
„Az Otvazsnije harccsoport magját adó Nyugati Katonai körzet egységeiről pedig egyre többször bizonyosodik be, hogy felkészületlenül érkeztek meg a harctérre”
Belső körökben hiába számított korábban a Nyugati Katonai Körzet a legjobban ellátott, és ki nem mondottan minden másikkal szemben preferált területnek, ez a háború során megbosszulta magát. Ugyanis a preferált státusz következtében a körzet a 20. összfegyvernemi gárdahadsereg kivételével az ottani alakulatok inkább töltöttek be egyfajta díszes hímes tojás szerepet, mint szerezték meg a kellő tapasztalatot az effektív harcászathoz.
„Hiába kapta meg a legmodernebb technikát a Nyugati Katonai Körzet, ügyetlen kezek között a legújabb eszközök sem érnek többet a szovjet raktárak mélyéről előkapottaknál”
Ahogy azt már a harkovi ukrán ellentámadással foglalkozó írásunkban is vizsgáltuk, a Otvazsnije harccsoport már a háború első napjaitól kezdve hibát hibára halmozott, kezdve Harkov sikertelen ostromától Izjumon át egészen a jelenlegi limani eseményekig. Mind a személyi, mind a technikai állományt tekintve a legnagyobb veszteségeket épp az Otvazsnije szenvedte el, amelyek jócskán meghaladták a többi harccsoportnál átlagosan tapasztalhatókat. Kiemelten igaz ez a sokáig elitként kezelt Moszkva melletti 4. Kantyemirovszkaja gárda harckocsi hadosztályra, amely még a szovjet időktől kezdve a harckocsizók közt a legmagasabb szintet képviselte a haderőnemen belül. Ráadásul köreikben nem csak a veszteségek, de a hátrahagyott eszközök is elképesztően magas arányban fordultak elő, amelyeket aztán Ukrajna épp egykori használói ellen kezd el alkalmazni. A védelmi minisztériumon, valamint a hadseregen belüli belső hierarchia következtében viszont mindezek ellenére mindeddig érinthetetlennek tűnt a Nyugati Katonai Körzet vezetése.
„Hisz ne feledjük, a jelenlegi vezérkari főnök, Valerij Geraszimov is az 2000-es években a későbbi formáció magját alkotó leningrádi és moszkvai körzetek parancsnoka volt”
Ám a hibák olyan súlyosnak bizonyultak, hogy még a személyes szimpátia sem tudta megmenteni Alekszandr Zsulavjov pozícióját, akit épp Liman eleste előtt három nappal váltott Roman Berdnyikov a Nyugati Katonai Körzet élén. Persze, a személycsere még csak az érme egyik fele, ám épp a jelenlegi háborús helyzet adhatná meg a lökést egy átfogó reformnak a hadvezetés körében.
Zsulavjov és Berdnyikov
Forrás:Telegram
„Ám ennek mindenképp a kulisszák mögött, nem pedig az egész világ szeme láttára kell zajlania”
Bár a háború eddigi hónapjai bizonyították, hogy az orosz parancsnoki kar jelentős része 10-15 évvel ezelőtti állapotban megragadva nem volt felkészülve a jelenleg tapasztalható modern hadszíntér körülményeire, sem a haderő, sem a hátország, sem pedig az ellenfél szempontjából nem hasznos, ha a felmerülő belső problémákat a politikai-katonai vezetés nyíltan próbálja meg rendezni. Ugyanis ez a hátország esetében épp a hadseregbe, illetve hadműveletekbe vetett bizalmat ássa alá, míg kifele ez egyértelműen a gyengeség jeleként mutatkozik.
„A Nyugat pedig épp egy ilyen szcenárióban reménykedik, amely során az elégedetlenség végül egy 1917-es eseménysorozathoz hasonló forradalomban végződik”
Bár utóbbi valószínűsége még mindig csekély, amennyiben a politikai és katonai vezetés nem hajt végre radikális változásokat a hozzáállás, és egyáltalán az információáramlás terén, az elégedetlenség később még aggasztó méreteket ölthet. Az pedig nem megoldás, hogy a rendszer egészének hibáiért egy tábornokot kiáltanak ki bűnbakként. Immár egyértelmű, hogy a háború előtti katonai elit jelentős része esetében – a vezérkart is beleértve – karrierjük így vagy úgy, de Ukrajnában ér véget.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
