„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre
(Shayat Cout Pho)
„Az ember, mióta kivált az általunk állatoknak nevezett élőlényi körből, soha nem volt (és lesz) egyenlő. Valamiben mindig eltérünk egymástól, és ez a többlet ad lehetőséget arra, hogy több jogot követeljünk magunknak, mint azt az egyenlőség elvárná”
Needpix
Bevallom így az első sorban, hogy nem értek a joghoz (sem). Így sokkal könnyebb véleményt alkotni, hiszen nem korlátoznak kötöttségek, kötelezettségek – amúgy kibic kategóriában elmondhatom gondolataimat. Nem magát a jog intézményét kívánom én itten boncolgatni, hanem inkább azt a jelenséget, mikor valaki valamire jogot formál, és onnantól kezdve jogosan jár el valakivel szemben, aki a másik jogformálása révén jogfosztottnak érezheti magát. Zavaros. Sebaj, majd tisztul.
„Mindenek előtt tisztázzuk: kinek, mire van joga? Nos, a kérdés egyszerű, hisz mindenki ismeri az erősebb kutya elcsépelt történetét. Hál’ Istennek, azért nem csak a legerősebb kutyák szaporodnak – sőt! Nos, mint látjuk, annak ellenére, hogy a jog jár, azt mindenkinek külön-külön és szituációhoz illően meg kell szerezni. Nagyjából olyan, mint az elismerés – jár, de azért mégis meg kell venni – pénzzel, nyelvvel, szívességgel”
Méltán Petőfinek nevezett költőnk egy versében úgy fogalmaz, mikor a Kánaán definícióját írja körbe: „Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet…” (© Petőfi Sándor – A XIX. század költői) Szóval, annál a bizonyos jog asztalánál egyaránt kellene helyet foglalni ahhoz, hogy a másikat egyenrangú félnek tekintsük. Na, ez nem megy! Mutasson nekem valaki egy olyan asztalt, grémiumot és egyéb ember alkotta közösséget, ahol mindenkinek ugyanazon jogai vannak, kvázi mindenki ugyanúgy tiszteli a másikat, mint az tiszteli őt! Nincs ilyen.
„Az ember, mióta kivált az általunk állatoknak nevezett élőlényi körből, soha nem volt (és lesz) egyenlő. Valamiben mindig eltérünk egymástól, és ez a többlet ad lehetőséget arra, hogy több jogot követeljünk magunknak, mint azt az egyenlőség elvárná”
Valaha jártam olyan helyre tanulni, ahol nemzetközi jogot is adtak elő. Ott mindenekelőtt megtudhattam, hogy mi a nemzetközi jog: „A nemzetközi jog olyan szabályok összessége, amelyeket az államok vagy a nemzetek az egymás közötti kapcsolataikra nézve kötelezőnek ismernek el, ideértve a nemzetközi szervezetekkel fennálló kapcsolataikat is. A nemzetközi jogot általában szuverén államok közti megállapodásokba foglalják és/vagy az ilyen megállapodásokból ered.” (© https://e-justice.europa.eu) Dr. Samu Misi bácsi (1929-2015. Az Úr nyugosztalja!) gondolatait és bölcsességeit volt szerencsém meghallgatni. Tőle tanultam egy vizsgán (mikor éppen csak nem vertem le a lécet) a következő okosságot:
„A jog roppant egzakt dolog és nem szereti a blöfföt. A halandzsát hagyjuk meg az ügyvédeknek!”
Az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) tagállamai a II. Nagy Világégést követően – tanulva a természetes emberi túlkapásokból – úgy vélték, nem elég, ha ember-emberrel ember, hisz látták, hová képesek fajulni egyes embertársak, így megalkották az Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. (1948. december 10-én elfogadva) E chartában uszkve 30 rövidke pontban rögzítették az ember emberrel szembeni jogait. Az adott dokumentum olyan népszerűségre tett szert, hogy ez idáig 508 nyelvre és nyelvjárásra fordították le. Bármilyen furcsán is hangzik, de írásban is rögzítették az addig spontánnak tűnő tényeket, miszerint például, „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” (3. cikk) „Az ember, mint élőlény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.” (1. cikk) Aztán vannak olyan, már a jog jogán megfogalmazott tételek is, mint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát mindenhol elismerjék.” (6. cikk) Hétköznap nyelvére lefordítva: jogom van a jogaimhoz bárhol a világon. Rögzítették azt is, hogy „Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, otthonába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.” (12. cikk) Na! Ha mást nem is nagyon, de ezt a paragrafust roppant sikerül betartani világszerte…
Nem taglalnám én tovább a kőbe/papírra véset jogokat, hisz minden, amihez jogunk van, az a régi szocialista alapelven, mint egyfajta pilléren nyugszik: jár, de nem jut. Talán éppen ilyesmire gondoltak a megfogalmazók, mikor összehozták a 28. cikket: „Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes mértékben érvényesülhetnek.”
„Nem szőrszálhasogatásképpen kívánom megjegyezni, hogy ahol rendszer uralkodik, ott már a jogok is ezen intézmény korlátozásai alá kerülnek. Tehát, ahhoz van jogod, amit én (vagyis a rendszerem) megenged neked”
Az adott gondolat már csak egy áthallásra van a demokráciától, amely egy politikai uralkodó rendszer, mely a nép jóváhagyásával meghatározza a népet alkotó egyén jogait. Ismerik azt a mondást: A demokrata az a politikus, aki nagyon jól ismeri az emberi jogokat, de nem ismeri az embert. A demokrácia érdekében pedig akár az emberi jogokat is fel lehet áldozni…
A még nagyobb politikai rendszerek (mint pl. az államszövetségek, szövetségi államok, vagy tegyük le az EU, mint gazdasági és politikai unió) odáig ragadtatják el magukat, hogy az államok jogait is meg kívánják határozni mind házon belül, mind pedig azon kívül – preferálnak és szankcionálnak. Hát hol van már ezekhez a jogi halmazokhoz képest az emberke, akinek legfőbb joga, hogy éljen…
Én nagyjából idáig értettem az okfejtésemet – szerintem a kedves olvasó már a felénél lebólintott. Akkor most próbálok visszatérni a valósághoz. Voltak már úgy, hogy ismertették önökkel a jogaikat? Tegyük föl rendőri intézkedés során. Mikor a letartóztatásba vett delikvens egyetlen joga a hallgatás. Tudom később, mikor jogi alapokra helyezik az ügyét, már annyi joga lesz, hogy ki sem talál belőlük ügyvédi segítség nélkül, de akkor is…
„Mikor valaki rád támad a sötét utcán egy külvárosi éjszakán, akkor neked nem jött be, de jogod van védekezni. Ha netán visszavágóra ragadtatod el magad, és sérelmet okozol az agresszornak, akkor szembesülsz azzal, hogy másnak is vannak ám jogai”
Ha a támadó nem ember, hanem állat, (kutya, macska, nyest, vaddisznó, tasmán ördög, vagy egy halászhálóban a kihalás szélén vergődő Rücskösfarkú disznódelfin) rádöbbensz az állatvédelmi jogok lényegére. Tegyük fel, egy nő vetette rád magát (van ilyen is!), elhárításképpen a kelleténél erősebben reagálsz – ráébredsz a női egyenjogúság összes furfangjára. Ha netán fiatalkorú volt az elkövető, akkor aztán olyan fiatalkorú és gyermekvédelemmel kerülsz szembe, amely mellett a te jogaid a növények jogaival egy szintre süppednek. Na, de ha az offenzív alak etnikai közösséghez, kultúrához, valláshoz tartozik, számíthatsz a kisebbségi jogvédők hadának rohamára. Ha pedig a fentiek egyikébe sem besorolható alak alázott meg, akkor az ő emberi jogai és a te emberi jogaid ütköznek egymással – jogászok és ügyvédek által, a jog asztalánál.
„Mi tehát a tanulság? Ha áldozattá válsz, viseld türelmesen a sors rád mért csapását! Várd meg, míg a hivatalos rendfenntartó szervek jogszerűen intézkednek – ha szerencséd van, megúszod nyolc napon túlival”
Más. Megszületett az EU tizennyolcadik oroszellenes szankciója. Császárral ugyan, de világra jött. A köldökzsinór elvágásának pillanatában újfent felmerült bennem a kérdés, – kérem a választ mindenki tartsa magában – az önkezűleg történő lábonlövés jogos önvédelemnek minősül-e? Az EU tagállamainak árnyékkormánya jogot formált arra, hogy a vélt/valós árnyékflottát árnyéknak minősítse. Annyira sötétben tapogatódzás folyik, hogy a cél már megnevezésre sem került. Mint ahogyan mai napig nem tudjuk, hogy ennek az egész szankciósdinak mi is a célja. Az a magyarázat, hogy Oroszországnak kárt szeretnénk okozni, már nem nagyon állja meg a helyét, hiszen míg mi a tartalékainkat emésztjük fel, addig az oroszok (és a világ értelmesebb, fejlődésre képesebb részei) gyarapodásnak indultak – a mi hülyeségünkre alapozva. Lehet később fog kirajzolódni a valódi cél, amely elérése érdekében ez a jogászok által roppant akkurátusan előkészített intézkedési terv-halmaz megszületett?
„Az a szólam, hogy Oroszország nem győzhet a Nyugat-ukrán-orosz konfliktusban, olvasatomban nem cél, hanem provokatív ábránd. Ha azt vágnák az emberi jogokkal bíró választók elé, hogy a Nyugat le kell, hogy győzze az oroszokat, igába kell hajtani a Breszttől Vlagyivosztokig húzódozó sztyeppe népét, az már igen, az valóban cél lenne”
De ilyen formában – egyelőre – még megfogalmazni is félnek az elképzeléseket, nemhogy kimondani. Így hát marad a rébusz, a homály, a csodavárás-ködevés (© Bereményi Géza) Addig pedig higgyük el, hogy jogunk van tudni a mit miért kérdésekre a választ, csak ezt a jogot fenntartással kezelik azok, akiknek jogot adtunk a jogaink vádelmére…
Végül egy érdekes orosz anekdota:
Egy űrbéli, idegen bolygólakó bámészkodó a következő megfigyeléseket jegyezte fel az emberekről, mint a Földet uralma alatt tartó entitásról: Ezek az érdekes élőlények születésüktől fogva átvágják egymást – egyenként és kollektíve. Az anya emlőjét például egy darabka gumival helyettesítik, s a csecsemő ettől megnyugszik. Ha mégsem, akkor egy fantázia szülte mesét mondanak el neki, melytől álomba szenderül. Amint felfogása birtokába kerül, úgynevezett reklámokkal vágják át, hogy a valóságot megszépítsék számára, és azt higgye, hogy a létező világok legjobbikában él. Elhiszi, hogy egy krumpli szagból és egyéb vegyi anyagokból készült ételdarabkába beleharapva a mennyekben érzheti magát. Felvázolják számára az elkövetkezendő napok időjárását – mintha valaki közülük előre tudhatná, hogy merről-merre vándorol a hideg/meleg levegő –, ő ettől vidámabb lesz, s mosolyogva lép ki a jegesesőbe egy szál kisgatyában. Elmagyarázzák neki a földi világ történéseit – úgy, ahogyan azt értelmeznie kell ahhoz, hogy a kollektív véleményt osztani tudja. Végül pedig tudatják vele, hogy jogai vannak, amit egy államnak nevezett vagyonkezelő kezel, mindaddig, míg az élők sorában van. Furcsa szerzet ez az ember! Jó lesz vigyázni velük, mert nagyon élelmesek – még hazudni is tudnak. Ők erre a jelenségre azt mondják, hogy a valóság érdekarányos elferdítése.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszelita says:
A jog a középosztályt védi, illetve annak vitáit rendezi. A gazdagoknak nincs szükségük jogra, mert máshogy intézik a konfliktusaikat, pénzzel és befolyással mindent megvesznek, ill. megszereznek amit csak akarnak. Sokuknak saját testőrsége van és szabályrendszere, amit nem írnak le, de mindenki betartja, ezen alapul az elit társadalma.
A szegények viszont tudják, akárhova fordulnak nem adnak nekik igazat, de pénzük és tudásuk sincs ahhoz, hogy a hivatalokban vagy a bíróságon érvényesítsék a jussukat. Így fizikai erővel rendezik az egymással folytatott vitáikat, illetve lenyomják a másikat ha tehetik, a hivatalos szerveket pedig messze elkerülik.
Úgyhogy a középosztály elszegényedésével és lesüllyedésével az ún. jogállam és demokrácia is elhal, diktátumok uralkodnak majd a felső tízezezer érdekében, a bíróságok pedig tele lesznek tyúkperekkel, amik senkit se érdekelnek, mert máshogy rendezik őket.
Ugyanakkor a hatalomra nagy veszélyt jelent, hogy az újdonsült szegényeknek még emlékeik lesznek arról, hogy nekik valamikor jogaik voltak, és az megvédte őket meg a vagyonukat. Ezért főleg nyugaton a tehetetlen dühükben a bevándorlókkal együtt az utcákra vonulnak, tán még egymás ellen is fordulnak bűnbakot keresve maguknak. Szép kis gyúanyag lesz a diktatúra bevezetéséhez, ahol ismét diadalmasodhat a proletár igazságérzet és forradalmi jogtudat, az egyenlőséget és testvériséget furkósbottal, a szabadságot pedig médiával verik bele a fejekbe egyetemi tanulmányok és jogászkodás helyett.
csakafidesz says:
„Az ember, mióta kivált az általunk állatoknak nevezett élőlényi körből, soha nem volt (és lesz) egyenlő.”
Ennyi.
Itt be is fejeztem Jézus Krisztust üzleti vállalkozásnak tekintől Petö Zoltán cikkét. Isten létét természetesen nem kötelező elfogadni. Borromeo érsek, a milanói Ambrosiana Könyvtár alapítója az 1600-as évek elején kijelentette, hogy Isten léte független attól, hogy hisz-e benne valaki. (Értsd: Isten léte nem szubjektív vélekedés, hanem tőlünk független valóság.) Persze egyeseknek az ember nem külön faj, hanem az állavilág (fauna) szerves része, éppen úgy táplálkozik, kakál, stb. mint az állatok. A darwinizmus ott kezd sántítani, hogy jelenleg nem megy végbe semmiféle természetes(?) kiválasztódás, vagyis az evolúció megállt. Teilhard de Chardin atíának persze igaza volt, de lehetséges, hogy a cél, a nousszféra elérés után a folyamat véget ért, mert lezárult a fejlődésnek ez a szakasza.
Ma már a biológiát felváltotta a jog és a petőzoltáni okoskodás. Akkor amikor a jog lehetővé teszi a férfiak számára, hogy gyereket szüljenek, nos a jogászok és a zsurnaliszták okoskodása józan paraszti ésszel fel nem fogható szárnyalásba kezdett. A jog virtuális térben mozog és a valóság egyetlen eleme sem ér el a jogalkotók tudatáig.
Stier Gáborral szólva: Ez is egy vélemény..
brüsszelita says:
Márpedig Krisztus a legegyenlőbb volt az egyenlők között, mert az egyenlők között is van egyenlőbb, az ószövetségről, illetve a Tóráról már nem is beszélve, ahol a gójok megkülönbözetetten egyenlő alattvalók.
brüsszeita says:
Elnézést hogy kétszer szólok, de a darwinizmus nem most állt meg, hanem vagy százmillió éve, mert akkora bakugrás a genetikában, ami akkor következett be a mai ismereteink szerint nem következhetett be. Ugyanis egyes szakaszaiban az evolúciónak a legéltrevalóbbak se tudtak volna olyan fejlődést produkálni, ami a természetes kiválasztódást igazolná, az a józan ész és tudomány szerint is lehetetlen lenne, de ebbe most ne menjünk bele.
Abba viszont igen, hogy Darwin tanait szándékosan tolták be a mainstreambe, és nyúltak a hóna alá azok, akiknek a tizenkilencedik század második felében érdeke volt a keresztény egyház és vallás alapjait kikezdeni, hisz azokat az erőket, akiket marxi terminológiával élve nevezzünk nagytőkéseknek az ateizmust támogatók között kell keresni.
Mint ahogy Marx is az ő pénzükből élt mint Marci Hevesen, és írt mint a kisangyal eretnek gondolatokat, összedobták neki a zsét egy nagy projekt érdekében. A brüsszeli főtér tőszomszédságában bérelt méregdrága lakást, most is kint van emléktábla rajta, senki sem titkolja, ott hullajtott krokodil könnyeket a proletárok megváltására.
Érdemes lenne elemzni, hogy a Tőkében és máhol egyedül az ipari (!) burzsujok ellen szólalt fel, de a bankárokról, mint önálló és meghatározó tényezőről egy szót sem ejtett, pedig már akkor is ők mozgatták a szálakat, minő érdekes gondolat! Persze a finánctőke a munkáiban megjelent, nehéz is lett volna letagadnia, de a részletekbe megintcsak ne menjünk bele, pedig érdemes lenne – így jutottunk el Darwintól, és a jogtól a világ végére!
HandaBandy says:
” egyes szakaszaiban az evolúciónak a legéltrevalóbbak se tudtak volna olyan fejlődést produkálni, ami a természetes kiválasztódást igazolná”
Ebbe tényleg ne menjünk bele! Csak annyi a megjegyzésem, hogy ez a kétely csupán egy felvetés és semmiképp nem igazolja a sok sebből vérző kreacionista “tanokat”. Darwin nem a hitet támadta (még azt se tette), hanem egy vallásos állítást ami talán még dogma se volt. Végül is legkésőbb Benjamin Franklin óta alapvetően máshogy állunk a sistergős mennykőhöz is.
csakafidesz says:
Dicsértessék “brüsszelita” éles esze és számtalan lényegre törő megnyílvánulása! Lángelméje már a nicknév megválasztásában is megnyílvánul.