„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on
„Annak ellenére, hogy a párizsi találkozót azért hívták össze, mert az európaiaknak sürgősen egy az összefogást demonstráló stratégiára van szükségük, úgy tűnik, az egyeztetés valójában nem hozott semmi konkrétumot”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Press service of the 24th Mechanized Brigade of Ukrainian Armed Forces
Miután brit csapatokat ajánlott fel Ukrajnának, Keir Starmer gyorsan visszalépett, mondván, hogy az Egyesült Államokra „biztonsági hálóként” van szükség. Mivel Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter már kifejezetten kizárta ezt a garanciát, Starmer megjegyzése olyan volt, mint annak elismerése, hogy Nagy-Britannia katonai szerepvállalása nagyon valószínűtlen.
A párizsi találkozót elhagyva Olaf Scholz német kancellár kijelentette, hogy az európai csapatok Ukrajnába vezényléséről szóló vita „teljesen elhamarkodott”, és „rendkívül helytelen”, amíg a háború tart. Még a lengyel Donald Tusk – Ukrajna egyik legerősebb támogatója – is kizárta a lengyel csapatok bevetését.
„Annak ellenére, hogy a párizsi találkozót azért hívták össze, mert az európaiaknak sürgősen egy az összefogást demonstráló stratégiára van szükségük, úgy tűnik, az egyeztetés valójában nem hozott semmi konkrétumot”
Sőt, ha meg is állapodtak volna egy új kötelezettségvállalásban, még azt sem tudták volna garantálni, hogy azt középtávon betartsák, mivel az európai politikában jelenleg zajló tektonikus elmozdulás valószínűleg olyan kormányokat fog létrehozni – különösen Franciaországban a 2027-es elnökválasztás után –, amelyeknek nem áll szándékukban betartani egy ilyen vállalást.
Az orosz kormány már kategorikusan elutasította az európai békefenntartó erő ötletét a békemegállapodás részeként. Azon nyilvánvaló okból, hogy Oroszország szempontjából ez egy olyan NATO-haderő lenne, amely csak névlegesen nem lenne NATO-haderő. Az egyetlen lehetséges békefenntartó erőnek egy valóban semleges ENSZ-erőnek kell lennie, amely a „globális Délről“ származik.
„Van egy optimista, egy pesszimista és egy cinikus módja annak, ahogyan az európai biztonsági szerepvállalásra vonatkozó javaslatokat szemléljük Ukrajnában”
Az optimista megközelítésű stratégiának az a lényege, hogy az ukránok megpróbálják maximalizálni a tárgyalásokon elérhető eredményeket. Ha sikerül nekik erős pozíciót kialakítani, akkor nagyobb esélyük van arra, hogy olyan feltételeket harcoljanak ki, amelyek számukra a legelőnyösebbek. A pesszimista megközelítés a béketárgyalások teljes tönkretételére tett kísérletet jelenti olyan feltétel felállításával, amelyet Moszkva soha nem fog elfogadni. Mindkét indíték jelen lehet, és egyes nyugat-európai kormányok az előbbit, a lengyelek és a balti államok pedig az utóbbit képviselik.
„Talán még ennél is fontosabb azonban az a meggyőződés, hogy az EU-nak, a NATO-nak és Nagy-Britanniának tennie, vagy inkább mondania kell valamit – bármit – annak érdekében, hogy megmutassa, fontos szerepet játszik a békefolyamatban”
Ez annak a szüntelen brit és francia vágynak a terméke, hogy nagyhatalomként lépjenek fel a világ színpadán, és annak a vágynak, hogy az Európai Bizottság – különösen a jelenlegi vezetése alatt – megpróbáljon úgy viselkedni, mint egy európai szuperállam kormánya. Ugyanakkor azt a mély aggodalmat is tükrözi, hogy az Egyesült Államok Európával szembeni elkötelezettsége eltűnőben van, és Európának sürgősen tennie kell valamit ennek pótlására.
„Ez a félelem eltúlzott”
A Trump-kormányzat nem tervezi a NATO elhagyását. Lényegében a NATO garantálja ugyanis az Egyesült Államok ellenőrzését a németországi Ramstein légibázis és az olaszországi Nápolyi haditengerészeti támaszpont felett. Mindkettő kritikus fontosságú Amerika közel-keleti hatalma és Izrael támogatása szempontjából, amiről Trumpnak nem áll szándékában lemondani. Orwell 1984 című művét idézve, a NATO továbbra is az „Egyes leszállópálya” marad. Tehát az Egyesült Államok továbbra is garantálni fogja a NATO védelmét a jelenlegi határain belül. Amit Trump meghiúsított, az a NATO további bővítésének gondolata, ami hatalmas új biztonsági kötelezettségekkel és veszélyekkel járna együtt.
♦
Anatol Lieven volt haditudósító, a washingtoni Quincy Institute for Responsible Statecraft Eurázsia Programjának igazgatója.
(A cikk erdetileg itt jelent meg, köszönjük a szerzőnek a felajanlást, https://unherd.com/newsroom/european-leaders-still-have-no-ukraine-plan/ magyarra Péli Éva fordította.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater