„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
John Mearsheimer, a realista külpolitikai iskola egyik legnevesebb képviselője mindig kíméletlen őszinteséggel írt az ukrajnai háborúról, sok támogatót, egyúttal sok ellenséget is szerezve ezzel magának. A professzor nemrég interjút adott az Al-Jazeera televíziónak, ahol nem rejtette véka alá nézeteit az izraeli konfliktus kapcsán sem. A beszélgetés során erős kijelentések hangzottak el, a tabudöntögető interjú a Moszkvatér oldalán megjelent magyarul is. Mearsheimer az interjúban többek között azt állította, hogy az izraeli konfliktus eljutott arra a pontra, ahol a háborúnak már nincs értelmes katonai célja. Igaza lehet ebben a professzornak? Mennyi most a civil áldozatok száma? Az izraeli hadsereg részéről valóban bosszú hadjárat folyik a civilek ellen, vagy ezek csak járulékos veszteségek? Az Egyesült Államok folyamatosan azt hangoztatja, hogy ők azt akarják, a háború szárazföldi szakasza fejeződjön be. A kérések ellenére azonban Izrael tovább folytatja a hadjáratot. Meddig tolerálhatja Amerika Izrael renitens viselkedését? Hiszen a fegyverek jelentős részét ők biztosítják Izraelnek, tehát cserébe jogos elvárásaik (pl. együttműködési hajlandóság) is lehetnek Izraellel szemben.
Mearsheimer állítása szerint Izrael apartheid állam, jelenleg pedig éppen etnikai tisztogatást hajt végre a gázai övezetben és Ciszjordániában, hiszen a Netanjahu kormánynak esze ágában sincs a két-állami megoldás felé elmozdulni, etnikailag homogén államot akarnak létrehozni. Mennyi igazság lehet ebben az állításban? Az interjúban szóba kerül egy Harvardon készült közvélemény-kutatás, amely szerint a 18 és 24 év közötti amerikai fiatalok 51 százaléka jogosnak tartja a Hamász október 7-ei támadását, de a 25 és 34 év közötti korosztályban is 48 százalék ez az arány. Eközben az idősebb generációk körében Izraelnek még mindig elég nagy a támogatottsága. Szemlélet szempontjából mi lehet az oka ennek az óriási különbségnek?
Henry Kissinger szerint az az egyik probléma, hogy egyes társadalmak, mint például az amerikai vagy a német, túl sok idegent engedtek be más etnikai csoportokból, melyekből olyan nyomásgyakorló csoportok jöttek létre, amelyek ezeknek az etnikai csoportoknak, idegen identitásoknak az érdekeit kezdték el szolgálni. Mearsheimer ezzel az állítással nem ért egyet. Kinek lehet igaza ebben a kérdésben? Mi lehet az oka annak, hogy egyes elemzők és megmondóemberek, akik az ukrajnai háború kapcsán a realista külpolitikai iskola hívei, az izraeli konfliktus kapcsán kidobták az ablakon a realista szemléletet? A Biden-adminisztráció attól tart, hogy Netanjahu saját politikai jövőjét a háborúhoz kötheti, ami végső soron a konfliktus eszkalálódásához is vezethet. A háború valóban hatalomban tarthatja Netanjahut? Mennyi az esélye annak, hogy Izrael megtámadja Libanont? Elemzők szerint Biden Izrael-politikája is komoly mértékben hozzájárult népszerűségének csökkenéséhez. Vannak, akik egyenesen azt állítják, hogy Netanjahu fog véget vetni Biden elnökségének. Reális lehet ez a szcenárió?
Egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélgetett Stier Gáborral, a #moszkvatér alapító főszerkesztőjével és Péter Tamás, politikai tanácsadó, publicistával, a portál állandó szerzőjével a #moszkvater és az Ultrahang közös projektjének legújabb adásában Gavra Gábor, az Ultrahang műsorvezetője.
A #moszkvatér a www.moszkvater.com és az Ultrahang közös műsora minden héten háromszor, általában hétfőn, csütörtökön és szombaton elérhető az Ultrahang csatornáján. De olvasóink megtalálják ezeket a műsorokat a portálunkon, és követhetnek bennünket a Facebookon, a Telegramon, és a Twitteren is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
