//Belefáradt a világ az ukrajnai háborúba
„Az EU eltökélt, hogy továbbra is biztosítsa Ukrajnának és népének az összes szükséges politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást, amíg kell és amilyen intenzíven szükséges” #moszkvater

Belefáradt a világ az ukrajnai háborúba

MEGOSZTÁS

Ázsiát, Latin-Amerikát vagy éppen Afrikát eleve nem nagyon érintette meg az Ukrajnában dúló háború. A nyugati fősodor még kitart Kijev támogatása mellett, egyre inkább megjelennek azonban ezen a blokkon belül is az elfáradás jelei. Ráadásul a belpolitikai helyzet alakulása több, a háború folytatása mellett elkötelezett országot is politikai korrekcióra késztethet. Donald Trump eleve nem lelkesedik Volodimir Zelenszkijért, Marine Le Pen sem az ő támogatására költene, de Fridrich Merznek és a német kereszténydemokratáknak is figyelniük kell a választói hangulat változására. Nem véletlen, hogy immár az ukrán elnök is egyre többet emlegeti a háború lezárásának a lehetőségét. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Az EU eltökélt, hogy továbbra is biztosítsa Ukrajnának és népének az összes szükséges politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást, amíg kell és amilyen intenzíven szükséges” #moszkvater
„Az EU eltökélt, hogy továbbra is biztosítsa Ukrajnának és népének az összes szükséges politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást, amíg kell és amilyen intenzíven szükséges”
Fotó:EUROPRESS/SERGEY BOBOK/AFP

Joe Biden még elnöki hatáskörben is biztosít fegyvert és lőszert Ukrajnának. Kitart az Európai Unió is, és a legutóbbi csúcstalálkozón kötött hosszú távú biztonsági megállapodást Ukrajnával.  A dokumentum rögzíti, az EU és tagállamai „hosszú távon és a partnereikkel együtt” segítenek Ukrajnának abban, hogy „megvédje magát”, és elrettentsenek másokat attól, hogy a jövőben megtámadják az országot. Megingathatatlanul támogatják Ukrajna területi egységét a nemzetközileg elismert határain belül, tehát nem csak a 2022-es orosz invázió óta megszállt területekkel, hanem a 2014-ben elfoglalt Krímmel együtt.

„Az EU eltökélt, hogy továbbra is biztosítsa Ukrajnának és népének az összes szükséges politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást, amíg kell és amilyen intenzíven szükséges”

Mint látjuk, ha kell, a megszavazott pénzügyi keret mellett a lefoglalt orosz vagyonból is támogatják katonailag a keleti tagjelöltet. A dokumentum egy sor biztonsági és védelmi kötelezettséget rögzít, például katonai felszerelés kiszámítható, hatékony, fenntartható és hosszú távú biztosítását. Az EU arra alapozva vállalja ezeket a hosszú időre szóló kötelezettségeket, hogy Ukrajna elkötelezett az uniós értékek tiszteletben tartása mellett. A dokumentumot uniós részről aláíró Charles Michel kijelentette, hogy az uniós lépésekkel jelzést küldenek Oroszországnak, nem félemlíti meg őket.

Elkötelezett Ukrajna támogatása mellett Emmanuel Macron francia elnök is, aki legutóbb is úgy fogalmazott, hogy Párizs addig támogatja Ukrajnát, amíg csak szükséges. Ezzel csupán annyi baj van, hogy Franciaország eddig sem nagyon járt az élen a támogatásban, Ukrajnának pedig inkább légvédelmi rendszerek, rakéták, lőszerek kellenének, Macron harcias retorikája kevés az orosz hadsereg megállításához. Arról nem is beszélve, hogy Kijev ugyancsak aggódhat a radikális jobboldal előretörése miatt is. A Nemzeti Front elnöke, Jordan Bardella ugyanis Macron februári kijelentésére reagálva kijelentette, szó sem lehet arról, hogy Franciaország csapatokat küldjön Ukrajnába.

„Az elnök ugyan folyamatosan bizonygatja, hogy az esetleges kormányváltás nem változtat az ország külpolitikáján, a belpolitikai erőviszonyok változása minden bizonnyal kihat az Ukrajna-politikára is. A közvetlen katonai szerepvállalás például <vörös vonal> a Nemzeti Tömörülés számára”

Ezzel szemben Németország messze nem csupán szavakban támogatja Ukrajnát. Berlin már 34 milliárd euró értékben nyújtott, illetve ígért további katonai támogatást Kijevnek, amivel Németország az Egyesült Államok mögött Ukrajna második legnagyobb szponzora. Ráadásul nemcsak a jelenlegi szociáldemokrata-zöld-liberális koalíció, hanem a legnagyobb ellenzéki erő, a népszerűségi listákat magasan vezető, egyértelműen atlantista irányultságú CDU-CSU is egyértelműen kiállt Ukrajna támogatása és a háború folytatása mellett.

„A közhangulat változására reagálva azonban a jobbközép kereszténydemokraták vezetője is óvatosabbá vált. Az eddig a katonai támogatás növelését, a nagy hatótávolságú Taurus rakéták átadását követelő Friedrich Merz is arról kezdett el beszélni, hogy eljött az ideje a tárgyalásoknak és a konfliktus lezárásának”

„Lehetőséget kell teremteni a konfliktus lezárására” – fogalmazott a ZDF-nek nyilatkozva a pártvezető, aki ezúttal egy szót sem ejtett már a Taurus rakétákról. „Elfogadom ebben a kérdésben a kormány döntését. A háború kirobbanásakor kellett volna többet segíteni, most azonban már 2023 júniusa van, és nincs értelme visszafelé tekingetni. Előre kell nézni!” – igyekezett az arcát megőrizve eladni a politikai irányváltást.

Ebben komoly szerepet játszhatott, hogy a kereszténydemokraták ugyan magabiztosan győztek az európai választásokon is, az ősszel azonban az országnak a háborút jóval kevésbé támogató keleti régióban kell a CDU-nak helytállni. Ezekben a tartományokban az ország nyugati részével ellentétben a lakosság mintegy 50 százaléka visszafogná Ukrajna fegyveres támogatását, és a békét követelő jobboldali radikális Alternatíva Németországnak (AfD) a legnépszerűbb, három vereség pedig meggyengítené Merz pozícióit a 2025-ben esedékes szövetségi választások előtt. A pártvezetőnek figyelembe kell vennie azt is, hogy a németek fele már országos felmérések alapján is a konfliktus lezárását, a diplomáciai megoldás előtérbe kerülését szorgalmazná. A lakosság hangulatának változása pedig egyre inkább tükröződik a nagy pártok választási stratégiájában, ami mind jobban érinti az Ukrajnával kapcsolatos politikát is.

„Az ukrán vezetést joggal aggaszthatja az európai választásokon kirajzolódott trend, az áttörést ugyan nem hozó, ám jól érzékelhető jobbra tolódás”

Európai szinten is elmondható ugyanis, hogy ennek egyik oka az ukrajnai háború, pontosabban annak a gazdaság versenyképességére, a szociális biztonságra, a jólétre gyakorolt hatása. Ezt jól érzik Kijevben. Volodimir Zelenszkijt a háború első évében még mindenki ünnepelte a nyugati blokkban, míg a legutóbbi berlini látogatásán például a radikális jobb- és a baloldalképviselői már kivonultak a beszéde alatt a Bundestagból. Nemcsak azt kifogásolták, hogy a „katonai” egyenruhára hajazó pólóban megjelenő Zelenszkij már megint pénzt kér, de azt is felvetették, hogy választások híján kétes a legitimációja is. S az európai választásokon elért, a közhangulat változását kifejező eredményük  után Kijev már nem legyinthet sem az AFD-re, sem pedig a politikába új pártjával berobbant Sarah Wagenknechtre sem. Mert  bár a nyugat-európai elit még egyértelműen kiáll Ukrajna mellett, azért az elfáradás jelei mind jobban megmutatkoznak. Mindenek előtt a társadalmakban, ezzel pedig előbb-utóbb az elitnek is számolnia kell.

„Ennél is jobban izgathatja az ukrán elitet az amerikai politikai helyzet alakulása. Donald Trump lépten-nyomon hangoztatja, hogy Amerika túl sokat költ Ukrajnára, amelynek a világ pénze nem lenne elég, és újraválasztása esetén gyorsan szeretné lezárni ezt a konfliktust”

Detroitban egy kampány rendezvényen minden idők legismertebb utazó ügynökének nevezte Volodimir Zelenszkijt, aki nemrégiben kapott 60 milliárd dollárt, és már újabb 60 milliárdért kuncsorog. „Ennek soha nem lesz vége… Lerendezem ezt az ügyet…” – fogalmazott.

S hogy Donald Trump nem a levegőbe beszél, mutatja, hogy egyik nemzetbiztonsági tanácsadója, Keith Kellogg nyugalmazott altábornagy már egy ukrajnai béketervet ismertetett. A tervet Kellogg és Trump egy másik nemzetbiztonsági tanácsadója, Fred Fleitz dolgozta ki, és Kellogg állítása szerint Trump kedvezően fogadta. Az America First Policy Institute által közzétett terv lényege, hogy elnökké választása esetén Trump szeretné diktálni az orosz-ukrán békekötés feltételeit, és zsarolással akarja rákényszeríteni a feleket a tárgyalásokra. Eszerint, ha Moszkva elutasítaná a béketárgyalást, „állig felfegyvereznék” Ukrajnát, hogy „annyi oroszt öljön meg, ahányat csak tud”. Ha pedig Ukrajna nem volna hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, akkor többé nem kapna fegyvert. Trump nem mondana le arról sem hogy Ukrajnát felvegyék a NATO-ba, csak elnapolná azt. Ukrajnának nem kellene lemondania területének Oroszországhoz csatolt részéről, csak tudomásul kellene vennie, hogy a közeljövőben nem gyakorolhat ellenőrzést korábbi területének egy része fölött.

„Nos, ezen a rendezési terven azért még dolgozni kell, azt azonban mindenképpen jelzi, hogy Donald Trump számára nem az első számú prioritás Ukrajna támogatása”

A nyugati tömbön belüli trendeket figyelve megállapíthatjuk, Kijevet megnyugtathatja, hogy az európai elit továbbra is kiáll mögötte, és az Európai Unión belül megőrizte a jelenlegi kurzust, benne a háború mellett kiálló, annak támogatását folytatni kívánó koalíció. Ennek látványos jele, hogy a éppen a markánsan oroszellenes Kaja Kallast jelölték a külügyi biztos posztjára. Ez azonban nem módosít azon a tényen, hogy az európai hangulat nem Ukrajna javára változik, ezzel párhuzamosan az erőviszonyok is jobbra tolódnak. Mutatják ezt egyebek mellett a franciaországi és a németországi változások is. Ráadásul a háború  proxy szereplője, az Egyesült Államok is választás előtt áll, amelyben egyre inkább az ukrajnai háborút nem első számú prioritásként kezelő Donald Trumpnak áll a zászló. Volodimir Zelenszkijnek, és hazai valamint külföldi támogatóinak tehát minden oka megvan arra, hogy aggodalommal figyeljék a lassan, de biztosan kibontakozó trendet. Ebbe a háborúba ugyanis mindjobban belefárad a világ.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

Globálisan is csökkent Zelenszkij népszerűsége. Erősödnek a kedvezőtlen folyamatok a kijevi vezetés, főként Volodimir Zelenszkij elnök helyzetét, megítélését illetően. Erre juthatunk a világ egyik legtekintélyesebb közvélemény-elemzője, az amerikai Pew Research Institute július elején közzétett felmérése alapján.

„A Zelenszkij iránti bizalomvesztés folyamata jelentősen erősödött”

Kiváltképpen a szomszédos Lengyelországban, ahol 2023-ban az ukrán elnök iránt még a lakosság 70 százaléka nyilvánított bizalmat. Ez 2024-re 22 százalékkal visszaesett. Két számjegyű a százalékos bizalomvesztés a fent említett időszakban Dél-Koreában (mínusz 15 százalék) és Dél-Afrikában (mínusz 12 százalék). Ezeknél kisebb mértékű a támogatás apadása Ausztráliában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Svédországban és az Egyesült Álalmokban.

„Ami a legfrissebb felmérésből kitűnik, még az EU sem egységes”

Dél-Európában – a középutas Spanyolország kivételével – a lakosság többsége nem bízik Zelenszkijben. Az Európai Unión belüli bizalmatlansági listát Magyarország vezeti (a megkérdezettek 83 százalékával), második Görögország, ahol 72 százalék az elutasítók aránya. Olaszországban a megkérdezettek 60 százaléka egyáltalán nem, vagy csak alig-alig bízik meg Zelenszkijben (39 százalékuk igen), a franciáknál (53 százalék nem, 43 százalék igen), a spanyoloknál pedig 46 százalék nem, 48 százalék igen a támogatási arány.

„A legnagyobb meglepetést talán Izrael okozhatja, ahol a <nem> válaszok aránya (48 százalék) jócskán felülmúlja az <igen> válaszokét. Annak ellenére, hogy maga Volodimir Zelenszkij zsidónak vallja magát, továbbá Izrael lakosságának tetemes részét alkotják az egykori Szovjetunióból főként a múlt század kilencvenes évei elején kivándorolt (alijázott), elsősorban orosz és ukrán zsidók”

A régió másik két államában, Törökországban (60 százalék „nem”, 31 százalék „igen”) és Tunéziában (69 százalék negatív, 12 százalék pozitív) még magasabb Zelenszkij elutasítottsága. A Pew Research által megkérdezett 35 ország átlaga szerint Zelenszkijt elutasítja 46 százalék, míg a tevékenységét, személyét jóváhagyja 40 százalék

„Az amerikai szervezet felmérői a fentiek alapján megerősítik, hogy az elmúlt egy évben nagyot csökkent az ukrán elnök iránti nemzetközi bizalom. Néhány országban a megkérdezettek több mint egyötöde nem tudott vagy nem akart véleményt mondani a Pew kérdésére”

Négy országot emel ki az amerikai kutatóintézet, Magyarországot, Lengyelországot, Törökországot és az Egyesült Államokat, ahol jelentős különbségek vannak abban, miként látják a megkérdezettek országuk Ukrajnának nyújtott támogatását. Magyarországon és Törökországban a legelfogadottabb vélemény, hogy országuk éppen a megfelelő mértékben támogatja Ukrajnát. Megoszlik viszont a lengyelek véleménye. Mintegy 44 százalékuk szerint túlságosan, 45 százalékuk szerint viszont éppen a megfelelő mértékben segítik az ukránokat az Oroszország ellen vívott háborúban. A kiemelt négy állam közül Lengyelországban magasan a legalacsonyabb azok aránya (6 százalék), akik keveslik a támogatást. Magyarországon ezek aránya 17, Törökországban 20, az Egyesült Államokban 24 százalék. Viszont ugyanitt a legmagasabb (31 százalék) azok aránya, akik szerint „túl sokat” adnak támogatásként Ukrajnának. A Pew megjegyzi, Amerikában egyedüli országként vizsgálták a kérdezőbiztosok a válaszadók politikai beállítottságát is. Eszerint a magukat jobboldaliként jellemzőknek 51 százaléka, viszont a baloldaliak csupán 13 százaléka szerint ad kormányuk túl sok támogatást az ukránoknak.

Forrás: Világgazdaság

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.