„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára
„A bussetói kocsmáros fia, Giuseppe Verdi gyermekkoráról keveset tudni, de azt igen, hogy nagyon szerette a zenét”
Korábban már beszámoltunk arról, hogy Liszt Ferenc háromszor is meglátogatta a hatalmas Oroszországot. De nem csak ő, hanem zenész kollégái is bemutatkoztak a cári udvarnál (is). A legfrissebb operákat játszották Szentpétervárott, és a legnevesebb énekesek sem mondtak nemet egy-egy szerepre. Az orosz operaélet tehát szorosan követte a már nem feudális társadalmak trendjét. Olyan szerzők műveit játszották, mint Gioacchino Rossini, Vincenzo Bellini, Gaetano Donizetti vagy Charles Gounod, Giacomo Meyerbeer, természetesen olasz, illetve francia zenésztársulattal.
„Verdi művei sem maradhattak ki a sorból”
Verdi dallamait akkoriban még a suszterinasok is fütyülték, manapság nálunk sajnos már nem. Mindenesetre reklámban is felcsendült a zenéje, igaz, jól átalakítva. Vagy ott van a híres Requiemje, amelyből a Dies irae tételt – vagyis a kezdetét – mindenki ismeri. Verdi népszerűségéről még csak annyit, hogy a zeneirodalom ABC-operák néven emlegeti a három legkedveltebbet, vagyis az Aidát (Verdi), a Bohéméletet (Puccini) és a Carment (Bizet).
„Verdi muzsikája Szentpétervárott először az 1845/46-os évadban csendült fel”
A Lombardok című operát (Verdi 4. operáját) a Mihajlovszkij Színházban hallhatták-láthatták a szerencsések. Nagy sikere volt az előadásnak, és egy folyóirat cikke szerint „A közönség nagyon-nagyon elégedett volt az operával. Az opera alapján ítélve sokat lehet várni Verditől, és megköszönve az Igazgatóságnak, hogy megismertettek minket ezzel a zeneszerzővel, nem tudjuk nem kifejezni azon vágyunkat, hogy a jövőben signor Verdi más operáival is megismerkedjünk.”
Verdi ekkor már fiatal kora – 32 éves volt – ellenére ismert szerző volt. 1860-ban Verdi két levelet is kapott Szentpétervárról. Az egyik levél Verdi (akkor már) felesége, Strepponi egyik régi ismerősétől érkezett, a másik egy kedvelt olasz tenortól. Mindkét levélben felkérték Verdit egy opera komponálására a Cári Operaház olasz társulata számára, méghozzá kiemelkedően magas díjazás ellenében.
„Ekkorra szinte Verdi-kultusz alakult ki Oroszországban”
Néhány szót érdemes ejteni Verdi második feleségéről, a szopránénekes Giuseppina Strepponiról. Nemcsak kiváló énekes, de karcsú, szép, és igen művelt is volt a szegény családból származó Giuseppina. Már a húszas évei végén rendkívül ismertté vált a primadonna assolutának nevezett hölgy, akiről fennmaradt, hogy hússzor is kihívta a közönség a függöny elé. Verdi Nabuccójának Abigél szerepét énekelte – a bemutatót 1842-ben tartották -, ekkor találkoztak először. Verdi számára nagy megtiszteltetés volt, hogy Strepponi elvállalta a nehéz szólamot. A két művész egymásra talált, Strepponi életcélja pedig Verdi támogatása lett. Ő javasolt irodalmi műveket Verdinek – (például Schiller: Ármány és szerelem; Shakespeare: Macbeth -, fordított spanyol, francia regényeket, és keresett költőket az operák szövegkönyveinek írására. Peppino – ahogy nevezte Verdi – a közös otthonuk berendezését, építési munkálatait szervezte, könnyebbé, gördülékenyebbé tette Verdi életét. Végül 1859-ben házasodtak össze.
„A bussetói kocsmáros fia, Giuseppe Verdi gyermekkoráról keveset tudni, de azt igen, hogy nagyon szerette a zenét”
Egészen fiatalon már templomban orgonált, gyalog ment La Roncoléba és vissza ünnepnapokon, csekély fizetségért. Egy gazdag kereskedő, Antonio Barezzi az otthonába fogadta a fiatal Verdit, aki beleszeretett a módos ember egyik lányába. Giuseppe milánói tanulmányai egy részét a kereskedő fedezte. Több sikertelenül megpályázott és sikeres állás, valamint esküvője után – Barezzi lányát, Margheritát vette feleségül – Bussetóban lett zeneigazgató. 1838-ban meghalt az első gyermeke, és az operáját (Rochester) sem mutatták be. A rákövetkező évben a fia is meghalt. Még ebben az évben a milánói Scalában színre került a Rochester adaptációja, az Oberto című operája, mérsékelt sikerrel.
„Újabb sorscsapásként feleségét is elvesztette, Margherita valószínűleg agyvelőgyulladásban halt meg”
Ráadásul A pünkösdi királyság című operája megbukott. Verdi élete tehát romokban hevert. Azonban a Nabuccóval – 1842-ben mutatták be a Scalában – felfelé ívelt a karrierje, 1845-ben pedig egy francia kiadó megvásárolta Verdi műveinek franciaországi jogát. Hosszú élete során Verdit tehát érték bőven kudarcok, de kiemelkedő sikerekben sem szűkölködött.
A függetlenségi mozgalmak Itáliába is begyűrűztek. 1861-ben II. Viktor Emánuelt koronázták meg mint az olasz nemzet első királyát. A függetlenségért vívott küzdelem jelszavává pedig a Viva Verdi kifejezés vált: Viva Vittorio Emanuele Re D’Italia (Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya). Kell-e nagyobb dicsőség egy zeneszerzőnek? Nem mellesleg Verdi a torinói parlamentben képviselő lett.
„A végzet hatalma (La forza del destino) című opera ebben a forradalmi hangulatú korszakban keletkezett, orosz felkérésre”
Verdi a Victor Hugo-féle Ruy Blast szerette volna hangokba önteni, de a cenzúra ezt nem engedélyezte: a címszereplő lakáj elcsábítja a királynét. Giuseppina talált egy másik témát, Angel Saavedra Don Alvaro, o La fuerza del sin című drámáját. Az opera az orosz államalapítás 1000. évfordulójára készült volna, az 1861/62-es évadra. Verdi és felesége Szentpétervárra utaztak 1861 novemberében. Sajnos az énekesek sorozatos megbetegedése miatt a premiert elhalasztották. Verdi azt javasolta, hogy bontsanak szerződést, de a premiert végül áttették a következő évadra. „Inkább elszenvedek négyezer font veszteséget, és jövő szeptemberben visszatérek Szentpétervárra, hogy november közepén bemutathassam az operát” – írta Verdi. A házaspár egy kis időt töltött még Moszkvában, majd Párizsba mentek.
„A következő évben ismét Szentpétervárra utaztak, 1862. november 10-én (október 29-én) szólalt meg először A végzet hatalma”
Nagy sikerrel zajlott a bemutató, a cár, II. Sándor pedig kitüntette a szerzőt. Peppino a következőket írta: „…a cár, miután nagyon megtapsolta és nevével kihívta, azt az óhaját fejezte ki, hogy a miniszter mutassa be neki a cári páholyban. Ott aztán, hogy úgy mondjam, elárasztották bókokkal, főleg a cárné, aki rendkívül kedves volt.” Verdiről készültek képek oroszországi tartózkodása során. Bundában látható a szerző, de olyan felvétel is van, amelyen lovas szekéren ül.
A végzet hatalma négyfelvonásos opera, a librettót Francesco Maria Piave készítette, mintegy három-négy hónap alatt. A tragikus történet egyik hőse az inka királyi család leszármazottja, a félvér Don Alvaro, Leonóra pedig Calatrava márki lánya. A fiatalok szerelmét természetesen nem nézik jó szemmel, el akarnak szökni. Ám Don Alvaro, bár eldobja fegyverét, hogy jószándékát bizonyítsa, pisztolya a dobás közben elsül és megöli Don Alvarót. A bonyodalom tehát adott, és nem árulok el titkot, ha emlékeztetem az olvasót a további tragédiára.
Verdi olyannyira kedvelt volt (és vélhetőleg ma is az) Oroszországban, majd a Szovjetunióban, hogy az arcképével egy négykopejkás bélyeget is kiadtak 1963-ban.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
„A bussetói kocsmáros fia, Giuseppe Verdi gyermekkoráról keveset tudni, de azt igen, hogy nagyon szerette a zenét … Verdi olyannyira kedvelt volt (és vélhetőleg ma is az) Oroszországban, majd a Szovjetunióban, hogy az arcképével egy négykopejkás bélyeget is kiadtak 1963-ban.
Ugyanez száz évvel később:
„A Putyilov gyári munkás fia, Vologya gyermekkoráról keveset tudni, de azt igen, hogy nagyon szerette a hatalmat” … Putyin olyannyira kedvelt volt (és vélhetőleg ma is az) Oroszországban, majd a Orosz Birodalomban, hogy az arcképével egy négyezer rubeles bélyeget is kiadtak 2063-ban.”
Korabeli hírportálok szerint kisebb botrány kerekedett belőle, mert Novorosszija nyugati részén sokan jelezték, hogy nem ragad a bélyeg. A Kreml bizottságot állított fel a példátlan eset kivizsgálására, amely kiszállt a helyszínre meggyőződni róla. Kipróbálták – a bélyeg úgy ragadt mint a csiriz, semmi probléma vele. Erre az egyik vén banderista megjegyezte: Jaaa, azt nem mondták, hogy a hátuljára kell köpni!