//A bölcs üres frázisai

A bölcs üres frázisai

MEGOSZTÁS

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

„Öntsünk tiszta vizet a pohárba és kiderül, mennyire koszos a pohár”

(Shayat Cout Pho)

Olyan időket élünk meg, mikor mindenkinek van egy nagy gondolata. Saját, másé, vagy sajátnak vélt másé. Olyat el sem tudok képzelni, hogy ma valaki azt mondaná, ha rákérdeznének: mit szólsz mindehhez, ami most a világban zajlik? Rávágná, hogy engem nem érdekel, nincs mit mondanom. A helyzet van, ami éppen szüli a gondolatot. Előkerülnek nagy bölcsek, nagyobbnál nagyobb – talán örök érvényű – gondolatai, de lekerülnek a falvédőkről a fülbemászó, jó öreg frázisok is, némi hígítást adva, az amúgy igen tömény bölcseleteknek.

„Elég csak részt venni a facebook egy napi poszt-kupac göngyölítésében és rájövünk, rajtunk kívül mindenki bölcs és többet tud a világ helyzetéről, alakulásáról – mi pedig tátott szájjal állunk, hogy csak nem!?”

Most, hogy otthonról szemléljük a világot, és van időnk új információ forrásokat is felfedezni – amelyekről eddig, szerencsénkre halvány gőzünk sem volt – rájöhettünk, hogy nem vagyunk képesek annyi információt összeharácsolni, hogy ne véljük úgy, a szomszéd jóval informáltabb. Akkor nyugszunk meg némileg, mikor egy információt már negyedik-ötödik kézből kapjuk újra és újra. Abban biztosak lehetünk, hála a világháló kifürkészhetetlen rengetegének, hogy folyamatosan elő fog állni valaki egy újabb jól értesültséggel – bölcsességgel, frázissal.

Mindent tudónk, a Wikiszótár azt írja a frázisokról: „Üres szólam, amely a túlságosan gyakori használat miatt eredeti tartalmát elvesztette; eredetiség nélküli hangzatos mondat; közhely.” Gyorsan szövegkörnyezetbe is helyezi:

„A szónok frázisokban beszél a tömeghez. A tapsból úgy tűnik, hogy a frázisok ellenére mégis eléri célját.”

Hoppá-Hoppá! Akkor most mi helyzet a frázissal? Hatásos, de kerülendő? Hatástalan, de jól esik? Nem hisszük el, de mégis befogadjuk? Ellenezzük, de tovább adjuk, népszerűsítjük? – mintegy más frázisával ékeskedünk? Vagy igazán attól lett valami eredetiség nélküli hangzatos frázis, mert tovább adjuk?

Jobb, ha el sem merülök e megválaszolhatatlan kérdésekben, inkább megnéztem, mit is mond ugyanezen fórum a bölcsességről – lehet jobban tettem volna, ha kihagyom – még több kérdés merült fel bennem. Úgy kezdi: „Hosszú távú józanság.” Jujújjj! Ez rosszul kezdődik. Csak nem így lehet kontextusba hozni a bölcsességet az alkohol fogyasztásával?

„Azt hiszem, aki volt valaha fiatal, az tudja, hogy a bölcsességek igazi forrása a kocsma”

Míg egy egyetemi előadóban a napi egy-két bölcsességre ötven-hatvan hallgató jut, egy vendéglátóipari objektumban egy este, egy 20 főt számláló helyiségben, legalább 20 bölcsesség hangzik el. Tehát, az egy főre jutó arány egy, míg a kulturális intézményben jó esetben sem több 0,04-nél.  Aztán visszafogottabban folytat a megfogalmazás: „Az alapos megfigyelés, megítélés, szólás, célszerű cselekvés tulajdonsága.” Na, kezd kicsúszni kezemből a fonál. E gondolat gyermekkorom Sanyi bácsiját – aki alapvetően nem volt bölcs ember, bár inni ivott rendesen, s valahonnan egy rahedli bölcsesség/frázis ragadt meg benne – idézi fel bennem, aki olyanokat mondott, hogy „fiam, bogár után szarba megy az ember!” De, másik törölhetetlen mondása volt: „ha a kutya nem szarna, kihasadna.” Ezekkel a mélyen gyökerező gondolatokkal, azt hiszem, hogy a Tudományos Akadémia rendes tagjai sem szállnának vitába. Mintegy gondolat zárásként egy kínai mondást citálnék ide, ami egyszeriben megoldja a vitát: „Dobd ki a bölcsességed, ha az nem oldja meg a problémáid!” Na, most ez bölcsesség, vagy frázis?

„Nekem úgy tűnik, nagyon sok múlik egy gondolat megítélésén, hogy ki mondja, vagy kinek tulajdonítják”

Ha Sanyi bá’ a kocsmában, az olyan snasszul hangzik és frázis, de ha Dr. Habil Professzor, az már kérem idézet! Persze, tudom, a műveltség nagy hangsúllyal kerül a történetbe, viszont, érdemes lenne egy könyvet összeállítani a nagy emberek bődületes baromságaiból is.

Megfigyeltem például, hogy tudományos körökben előszeretettel idéznek a nagy és bölcs elődöktől. Ez nem is csak amolyan, pótcselekvés, hanem igenis elkerülhetetlen feladat. Aki tanult valaha kutatás módszertant, az tudhatja, hogy minden tudás egy előttünk haladó bölcs gondolataira épül. Vagyis, nekem ahhoz, hogy komolyan vegyenek, be kell bifláznom a jelentős bölcsek vonatkozó gondolatait. (sokkal hatásosabb, ha latinul is megy!) E jól ledöngölt alapra pedig majd építhetem a sajátomat. Szerintem Churchillnek éjjel nappal bölcsességeket kellett volna gyártania ahhoz, hogy létrehozza azt a mennyiséget, amit az utókor neki tulajdonít.

„E ponton kissé megtorpantam, mikor eszembe jutott, hogy már az ókori görögök óta létezik olyan, hogy politika tudomány (politológia)”

Nos, e tudományág tökélyre fejlesztette a bölcsességek és a frázisok közéleti hasznosítását. Azonban, más tudományos köröktől merőben eltérően, e területen tevékenykedő minden tudományos munkatársuk feladatának érzi mind az elődök, mind az utódok meggyőzését a maga bölcsességéről. E cél érdekében a konkrétumokat mellőző, de nagyot mondani kívánó „tudósok” az érthetőség kedvéért, jelentős mennyiségű frázist (s jelentéktelen mennyiségű bölcsességet) göngyölnek bele mondandójukba, melybe az érzelmileg manipulált köz örömmel belekapaszkodik, hisz mindeddig egy büdös szót sem értett és azt sem tudták befogni, hogy miről is van szó. A frázis puffogtatás tehát nem más, mint figyelem felkeltés önmagunkra, az amúgy sekélyes gondolatainkra.

Mikor e mondathoz értem gondolat-futtatásaimban (ez még nem indok a szabadtéri tartózkodásra!), akkor jöttem rá igazán, hogy ma semmiről nem szerettem volna írni. Beszélnek helyettem azok a bölcsek, esetleg kocsma szónokok, aki mostanában olyan nagy gondolatokat osztanak meg a világgal – többnyire feleslegesen. Teszik ezt akkor, mikor igazán higgadtságra és nyugalomra lenne szükségünk, nem pedig arra, hogy bölcsességekkel és frázisokkal borzolják amúgy sem fésült lelkivilágunkat. De sajnos nem lehet leállítani a pesszimista és elismerés-hajhászó (like) kalandorokat. Beszivárognak, mint információ és legalább annyira ártanak, mint maga a vírus. Van bajunk elég – és még lesz is. Emberek! Ne fokozzuk a gondot! Aki negatív beállítottságú és panaszkodni szeretne, az most vegyen egy mély levegőt és dicsekedjen – elviseljük. Citálnám ide Shayat Cout Pho (általam örök érvényűnek vélt) gondolatát:

„Ötlete mindig annak van, aki nem ért hozzá. Mindenki más megfontoltan és higgadtan teszi a dolgát – amire képes.”

Vigyázzanak magukra és szeretteikre! Ellenségeiket se hagyják kimenni, mert fertőzhetnek!

Persze, hát az orosz vicc, a végéről: „Vettem bőven cukrot és élesztőt. A hétvégén meg próbálok valami vírus ellenes vakcinát kifejleszteni.” Na, de egy másik aktuális: „Tanárok panaszkodtak, hogy az online órákon, a hátsó padokban, ittas szülőket véltek felfedezni.”

CÍMKÉK:
MEGOSZTÁS