„Az idővel versenyt futó Zelenszkijnek így kapóra jött az ENSZ Közgyűlése, amelyet a nyugati blokk hathatós támogatásával mintegy újabb kétségbeesett kísérletként az ukrán pozíciók erősítésének szentelhette. Az ukrán elnök fogta hát magát, és a nyugati hangulat változásához igazítva újracsomagolta a Zelenszkij-formulaként elhíresült rendezési elképzeléseit, és ismét megpróbált emögé támogatókat felsorakoztatni”
Fotó:EUROPRESS/ANGELA WEISS/AFP
Hiába tört be az ukrán hadsereg a Kurszki területre, hiába mér egyelőre nyugati nagy hatótávolságú rakéták nélkül is mind pusztítóbb csapásokat orosz mélységi területeken lévő célpontok ellen – lásd a tyihorecki és a toropcei lőszerraktárak támadása -, Kijev egyre inkább az idővel fut versenyt.
„A tét pedig számára immár kimondva-kimondatlanul is nem az elveszített területek visszaszerzése, hanem az orosz veszteségek fokozása, azaz a háború árának növelése, és így a jelenlegi nem túl jó pozíciók javítása az egyszer úgyis bekövetkező tűzszüneti tárgyalások előtt”
A taktikai értelemben sikeres, és jól eladható, stratégiai szempontból azonban értékelhetetlen, sőt egyenesen kalandorsággal felérő kurszki akció nem tudta megállítani, de még csak érzékelhetően lelassítani sem a Donbassz frontjain az orosz előretörést. A felőrlés folytatódik, Vuhledar/Ugledar már orosz kézen, és Pokrovszk helyzete is mind kilátástalanabb. Ráadásul a nyugati társadalmak is egyre inkább belefáradnak a háborúba, és ez a kormányok népszerűségén is jól lemérhető helyzet, ha lassan is, de a politikai eliteket is a konfliktus lezárásának keresése felé tereli. Közben az utóbbi hetek sikeres, a hatalom koncentrálása érdekében tett lépései ellenére Volodimir Zelenszkijre belpolitikai értelemben is növekszik a nyomás, így 2025-ben már nehéz lesz elkerülni a választások kiírását.
„Az idővel versenyt futó Zelenszkijnek így kapóra jött az ENSZ Közgyűlése, amelyet a nyugati blokk hathatós támogatásával mintegy újabb kétségbeesett kísérletként az ukrán pozíciók erősítésének szentelhette. Az ukrán elnök fogta hát magát, és a nyugati hangulat változásához igazítva újracsomagolta a Zelenszkij-formulaként elhíresült rendezési elképzeléseit, és ismét megpróbált emögé támogatókat felsorakoztatni”
Jól érzékelte a nyugati blokk elkötelezettségének gyengülését, ezért aztán most a béke közelítése érdekében kérte a fegyveres és pénzügyi támogatást. Kijevben jól látják azt is, hogy a Nyugat ugyan mind láthatóbban belefárad ebbe a konfliktusba, ugyanakkor nemcsak a saját maga által tévesen túlságosan magasra emelt tétek, de az ukrajnai háború geopolitikai kontextusa miatt győzelmi kényszerben is van. Ez a háború ugyanis immár nemcsak a Nyugat és Oroszország, hanem a Nyugat és az úgynevezett nem Nyugat szembenállását is kiélezte. Így aztán sem Washington, sem Berlin, sem pedig Moszkva vagy Peking nem engedheti meg magának, hogy a másik oldal egyértelmű győzelemként eladható helyzetbe kerüljön.
„Ezt próbálja kihasználni az ukrán hatalmi elit, és jobb híján igyekszik minél inkább belehúzni a NATO-t a konfliktusba”
Ennek a politikának jelenleg a leglátványosabb megnyilvánulása, hogy „Győzelmi tervének” központi elemévé tette Zelenszkij, hogy a Fehér Ház és szövetségesei engedélyezzék Ukrajna számára a nagy hatótávolságú nyugati rakéták használatát orosz mélységi területeken lévő célok ellen. Ennek e „kérésnek” volt a megalapozása már a kurszki betörés, de még inkább az orosz katonai raktárak elleni, már említett támadások is. Kijev ezekkel az akciókkal nemcsak az orosz légvédelmet teszteli, a gyenge pontjait próbálja kitapogatni, hanem azt is igyekszik bizonyítani, hogy megfelelő támogatás esetén komoly károkat képes okozni Oroszországnak. A „megfelelő” támogatás pedig a már most is működő felderítői, célravezetési segítség mellett a már említett rakétákat jelentené. Ez pedig messze nemcsak az ukrán pozíciókat erősítené, de tökéletesen beleillene az Oroszország, ezzel együtt Kína és a „globális Dél” gyengítését célzó amerikai stratégiai elképzelésekbe is.
„A legnagyobb probléma ezzel az ukrán elgondolással azonban az, hogy Washington és szövetségesei bármennyire is szeretnék gyengíteni Oroszországot, közvetlen összeütközésbe nem bocsátkoznának Moszkvával”
Ez a feladat Ukrajnára, az ukrán hadseregre vár, és ehhez készek is megadni minden segítséget. Az ugyan nem teljesen világos, hogy Ukrajna feláldozásában meddig menne el Washington, a közvetlen összeütközést Oroszországgal azonban az Egyesült Államok biztosan el akarja kerülni. Fokozottan érvényes ez a hidegháborúban szocializálódott Joe Bidenre, aki tisztában van azzal, hogy egy ilyen lépésnek milyen következményei lennének. Persze, nem mindenki gondolja ezt Washingtonban, és főleg nem a nyugati blokkban. Ezért aztán ahogy gyengülnek Ukrajna pozíciói a frontokon, úgy növekszik az esélye egy olyan, az eszkaláció újabb fokát jelentő radikális lépésnek, mint a mélységi orosz területek támadásának engedélyezése.
„Ezt érezte meg a Kreml is, és az ukrán elnök amerikai turnéjához időzítve kemény üzenetet küldött az orosz nukleáris stratégia megváltoztatásával az esetleg elgyengülő amerikai politikusoknak”
Emellett persze ez a lépés megnyugtathatja azokat az oroszokat is, akik szerint a Vlagyimir Putyin nem lép fel elég keményen a lassan minden úgynevezett vörös vonalat átlépő Nyugattal szemben. Így aztán ha a Fehér Házat nem is sikerült Kijevnek belerántania a konfliktusba, a Kremlt azért ez a politika olyan lépésre, az atomfegyvere bevethetőségi küszöbének leszállítására kényszerítette, amelyről egy éve Putyin még hallani sem akart.
A mostani módosítás értelmében Moszkva akár atomcsapással válaszolhat abban az esetben is, ha az Oroszország elleni agressziót egy nem nukleáris állam hajtja végre, de egy atomhatalom támogatásával. Az atomfegyverek bevetése már az Oroszország elleni légi-kozmikus támadás indításának pillanatától kezdve lehetséges. Mindezt konkretizálva Putyin úgy fogalmazott, hogy Moszkva egy ilyen lépést akkor is fontolóra venne, ha azt észlelné, hogy területét nagy számban támadnák meg rakéták, repülőgépek vagy drónok. Mint Putyin fogalmazott, ez esetben stratégiai és taktikai repülőgépekre, cirkálórakétákra, drónokra, hiperszonikus és egyéb repülőgépekre gondol.
„Ezzel az orosz nukleáris doktrína lényegében konkretizálta azt a helyzetet, hogy amennyiben a nyugati államok engedélyezik a nagy hatótávolságú fegyvereik bevetését az orosz területek ellen, Oroszország atomcsapással válaszolhat”
Azonban még mielőtt valaki kétségbe esne e lépés hallatán, érdemes felidézni, hogy az utolsó, 2020-ban elfogadott doktrína milyen kitételeket szabott meg az atomfegyverzet konkrét bevetését illetően.
– Megbízható információ beérkezése az Oroszországi Föderáció, és/vagy a vele szövetséges országok területe elleni ballisztikus rakéták indításáról.
– Nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverzet bevetése az Oroszországi Föderáció és/vagy szövetségesei területe ellen.
– Az Oroszországi Föderáció olyan kritikus állami vagy katonai infrastruktúrája elleni ellenséges támadás, amelynek kiiktatása megzavarná a nukleáris erők válasz(csapás)át.
– Konvencionális fegyverzettel történő agresszió az Oroszországi Föderáció ellen, amely az orosz államnak a közvetlen létezését veszélyeztetné.
„Ebből is látszik, hogy a nukleáris doktrína változása egyfajta válasz a gyorsan változó globális környezetre, ám inkább a hangnem keményítésével a célja továbbra is az elrettentés, nem pedig a támadás”
Ne felejtsük el, hogy a nukleáris eszkalációnak az információs térben történő nyomásgyakorlástól az atomrobbantásig még több fokozata van, ráadásul az atomfegyver bevetése nemcsak a Nyugatot késztethetné válaszlépésre, de a „globális Dél” tetszését sem nyerné el.
Ha a háború durva eszkalációjától egyelőre nem is kell tartani, az egyértelmű, hogy a feszültség megnövekedett Ukrajna körül. Ez alapvetően a jobb híján előre menekülő, és az eszkalációtól sem visszariadó Zelenszkij érdekeit szolgálja. Az ukrán elnök amerikai útját is a türelmetlenség hatotta át, a demokratáknak az eszkalációval kapcsolatos ellenállását azonban egyelőre nem sikerült megtörnie, a republikánusokkal pedig ismét összeveszett, és a „globális Dél” sem közeledett az ukrán rendezési elképzelésekhez.
„Sőt, a nyugati információs burokban ugyan ez elsikkadt, de inkább a kínai-brazil béketerv mögötti diplomáciai aktivitás erősödött”
Moszkva a lassú felőrlésre játszana a továbbiakban is, míg a Nyugat támogatásának mértéke jelentős mértékben függ az amerikai választások kimenetelétől, az európai társadalmak teherbíró képességétől, valamint a globális helyzettől. E tényezők alakulása jelentősen befolyásolhatja azt is, hogy mennyi ideje marad Zelenszkijnek az egyszer elengedhetetlenül bekövetkező tárgyalásokig, és milyen pozícióban kell majd leülnie tárgyalni.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Volodimir Zelenszkij most az idővel fut versenyt, hiszen amennyiben nem sikerül tárgyalóasztalhoz kényszerítenie Oroszországot, akkor szép lassan elfogyhat körülötte a levegő.”
————————————————————————————————————————————————————–
Az az igazság, hogy Zelenszkij már régen kifutott az időből. Amit csinál az már őrültség. Moszkvát pedig nem lehet “kényszeríteni”, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Különösen úgy nem, hogy már egyszer megállapodtak Isztambulban, de az egyezséget azonnal félretették mikor Boris Johnson megjelent.