Ukrajna a jelen Dél-Vietnámja

A történelem sokszor ismétli önmagát. Ha nem is lépésről lépésre, ám a lényeget tekintve sokszor lehet olyan érzésünk, mintha ezt már láttuk volna. Szerzőnknek az ukrán hatalomról a Dél-Vietnámban több mint 50 éve regnáló, és 1975-ben hirtelen összeomló rendszer jutott az eszébe. Talán nem véletlenül idézte fel Dél-Vietnám 1975-ös bukásának tanulságait.

Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára

„Dien Bien Phu ostroma nemcsak egy nyugati katonai kudarc, hanem a vietnámi hadművészet színvonalának szimbólumává is vált”
Fotó:EUROPRESS/Bob WILDAU/AFP

Ahogy öregszik az ember, úgy változik sok minden, úgy értékelődnek át a dolgok az életében. A tinédzser koromban készült számtalan amerikai film az akkor még csak nagyjából 10 éve véget ért vietnámi háború sokkját igyekezett feldolgozni. Bár az sokkal kevésbé direkt módon közelítette meg a kérdést, mint a vietnámi háborúról szóló háborús vagy akciófilmek, kevesek által ismert módon ide tartozik George Lucas Csillagok háborúja is. A filmek többségében az amerikai hadsereg kommunizmus elleni küzdelmére, illetve az ott harcolók viszontagságaira helyeződött a hangsúly. Legyen szó akár a meglehetősen komolytalan Missing in Action című filmről, vagy a valós élményeket feldolgozó Szakaszról, a halódó kommunizmus utolsó időszakában az aranykorukat élő amerikai akciófilmek meghatározó módon befolyásolták nemcsak az én, hanem szinte az egész korosztályom gondolkodását.

„Azután ahogy az ember öregedett, találkozott többek között a gyalogsági harcászat, a kézifegyver lövészet szabályaival és törvényszerűségeivel, úgy lett a Rambo 2-ben látott robbanó nyíl, vagy a fél kézzel tartott M-60-as géppuska inkább nevetséges, mint vonzó”

A doktori iskolában a gerilla hadviselés, illetve a nemzeti felszabadító mozgalmak elméleti és gyakorlati folyamataiba való elmélyülés után a gyerekkoromban hallott és nagyon nem értett „Veled vagyunk Vietnám!” mondás is legalább valamennyire átértékelődött. Emlékszem rá, hogy az 1980-as évek elején láttam a fenti szlogent egy somogyi betonfalra felfestetve. Az erősen megkopott szöveg ott és akkor teljesen hihetetlennek és valószínűtlennek tűnt.

A túlnyomóan buddhista országban bevezetett Ngo Dinh Diem féle, a jelentős kisebbségben lévő katolikusok irányába elfogult kormányzatról, a Viet Kong, a kommunista elméletek mellett egyértelmű nacionalista gondolatokat is tartalmazó ideológiájáról olvasva a fiatalkori – rendszerellenes és dacos – elutasítást a vietnámi események iránti kíváncsiság, és érdeklődés váltotta fel.

„Dien Bien Phu ostroma nemcsak egy nyugati katonai kudarc, hanem a vietnámi hadművészet színvonalának szimbólumává is vált”

Azonban a franciák Indokínából történt kivonulása után, 1955-ben létrejött dél-vietnami politikai rendszer krónikusan instabil volt, és ezt már a kortársak is látták. A nyugati – mondjuk ki gyarmattartó -, és az ázsiai világ legrosszabb hagyományait ötvöző rendszerben az első elnök, Ngo Dinh Diem tekintélyelvű kormányzása, a néhány százaléknyi katolikus aránytalan támogatása egy túlnyomórészt buddhista országban, és a mindent elárasztó korrupció már 1963-ban államcsínyhez vezetett.

Ezt követően 1963 és 1967 között katonai csoportok vagy junták harcoltak egymással a hatalomért, amíg az végül Nguyen Van Thieu kezébe nem került, aki újraalapította a dél-vietnámi államot. Dél-Vietnám második köztársasága azonban továbbra is katonai diktatúra maradt. Ismét a korrupció, a tisztségek megvásárlása, a pénzmosás, az import-export monopóliumok és a kizsákmányolás melegágyává vált. Ebben az elnök belső körének – beleértve a családját is – közismerten komoly szerepe volt. Ez tovább gyengítette az egyébként jól harcoló hadsereg vezetését, mivel a tisztek inkább az egyéni gazdagodással, semmint az összecsapások irányításával voltak elfoglalva. Fentiek ráadásul érthető okokból a lakosság szimpátiáját sem növelték a rendszer iránt.

„Az 1960-as évek végére a Thieu-rendszer teljesen az amerikai katonai, gazdasági és politikai támogatástól függött”

Amikor ez a támogatás csökkenni kezdett – a vietnami háború 1969-es átszervezésével („vietnamizáció”) és az amerikai katonai kivonulással 1973-ban -, a helyzet lényegében fenntarthatatlanná vált. Egyszerűen túl nagy lett a nyomás az ingatag rendszeren. A dél-vietnami politikai rendszer ugyanis fennállása alatt nem tudott szilárd alapokat létrehozni. Hiányzott a széles körű társadalmi konszenzus, a hatékony államigazgatás, a valódi demokrácia és a független gazdaság. Sokkal inkább egy külső támogatásra támaszkodó katonai rezsim volt, ahol a hatalom a személyes kizsákmányoláson és a korrupción alapult, nem pedig a működő intézményeken.

Elsősorban a társadalmi konszenzus hiánya tette lehetővé a rendszer gyors összeomlását 1975-ben. Amikor az amerikai támogatás lényegében megszűnt, nem maradt elegendő belső kohézió és legitimitás a rendszer fenntartásához. Az amerikai segítség elapadása mellett a háborús fáradtság is hozzájárult a dél-vietnámi állam váratlan sebességű felbomlásához. A rossz kilátások és a belpolitikai küzdelmek végleg lehetetlenné tették a megmaradt katonai és gazdasági erőforrások hatékony felhasználását. Bár a CIA 1975. március elején még azt jósolta, hogy Dél-Vietnam legalább 1976-ig kitart, április 30-ára, két hónap alatt összeomlott az egész rendszer.

„S hogy mi köze van a több mint 50 évvel ezelőtti káosznak napjainkhoz?”

Aki figyelmesen olvasta a fenti összefoglalót, az jelentős párhuzamokat vélhet felismerni a napjainkban zajló folyamatokkal. Természetesen a történelmi események egy az egyben való megfeleltetése a szemünk láttára kibontakozó eseményekkel súlyos tévedés. Azonban azok a tényezők, mint az egyértelműen külső érdekeket kiszolgáló politikai vezetés, a mindent átható korrupció, a külső forrásoktól való totális gazdasági függőség, a lakosság többségének kárára megvalósított kormányzás, vagy éppen bizonyos ideológiai körök túlságosan pozitív megkülönböztetése a többséggel és érdekeikkel szemben, együttesen rajzolják fel egy gyors összeomlást, amely Dél-Vietnámban 1975 tavaszán lezajlott.

„A Thieu rendszer bukásához vezető utat több szakértő is jól látta, akik évekkel a menekülő dél-vietnámiakat ábrázoló, a saigoni amerikai nagykövetségen felvett híres felvételek előtt fogalmazták meg észrevételeiket”

Charles de Gaulle, Walter Lippmann, Edward Lansdale, vagy éppen Móse Dajan, sőt az 1964-es hivatalos, amerikai(!) SIGMA hadijáték is ugyanarra a végkimenetre jutott, amely végül meg is valósult.

Ahogy a mondás tartja a történelem az élet tanítómestere. Ha nem olyan kevés vezető ismerné fel az ókori mondás bölcsességét, a Föld valószínűleg egy jobb hely lehetne.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com