//Túléltek az oroszok nehezebb éveket is
Az orosz társadalmat megrázta, de nem élte meg tragédiaként a 2022-es évet, ugyanakkor immár választ vár az ország, és benne természetesen a saját jövőjével kapcsolatosan felgyülemlett kérdésekre. #moszkvater

Túléltek az oroszok nehezebb éveket is

MEGOSZTÁS

Sokkolta az oroszokat is az Ukrajna ellen indított invázió, aztán szép lassan hozzászoktak a helyzethez. A részleges mozgósítás ismét megrázta a társadalmat, közelebb hozta a háborút, és felerősítette a bizonytalan jövő miatti szorongást. A szankciók nem igazán izgatják a lakosságot, amely túlélő üzemmódba váltva, és egyre inkább az elfáradás jeleit mutatva a politikától inkább a magánélet felé fordult, ennek ellenére csupán közepesen nehéz évnek tartja 2022-t. Az oroszok döntő többsége feszült 2023-as évre számít, és úgy látja, hogy az ukrajnai háború idén sem ér véget. A helyzetet csak bonyolítja, és az eliten belüli idegességet csak fokozza, hogy 2024 közeledtével megkezdődik a politikai átmenet, amelynek forgatókönyveit alapvetően befolyásolja a háború alakulása.

Az orosz társadalmat megrázta, de nem élte meg tragédiaként a 2022-es évet, ugyanakkor immár választ vár az ország, és benne természetesen a saját jövőjével kapcsolatosan felgyülemlett kérdésekre. #moszkvater
Az orosz társadalmat megrázta, de nem élte meg tragédiaként a 2022-es évet, ugyanakkor immár választ vár az ország, és benne természetesen a saját jövőjével kapcsolatosan felgyülemlett kérdésekre
Fotó:EUROPRESS/Natalia KOLESNIKOVA/AFP

A béke ígéretének felvillantásával kezdődik a politikai év Oroszországban. Kirill pátriárka felhívására Vlagyimir Putyin elnök orosz oldalról általános karácsonyi tűzszünetet rendelt el az ukrajnai frontok egésze mentén moszkvai idő szerint január 6-án, pénteken 12 órától január 7. éjfélig. Ez egyfajta válasz is lehet arra, hogy katonai értelemben egy durva, orosz mozgósítottak tömeges halálát hozó rakétacsapással „köszöntötték” az ukránok az új évet. A makijivkai tragédia megrázta az orosz társadalmat, amelyben enélkül is az ősz eleje óta 70 százalék köré erősödött fel a jövő bizonytalansága, tervezhetetlensége miatti szorongás. Az életszínvonal alakulása miatti szokásos aggodalmakat felülírta a biztonság utáni természetes emberi vágyakozás, és miközben a többség továbbra is támogatja a „különleges katonai műveletet”, addig azért csendesen, de érezhetően erősödik a konfliktus békés rendezése iránti igény is.

„A béke persze ettől még nagyon messze van, a társadalom érezhető elfáradását és az érezhetően felgyülemlő aggódással vegyes szorongást azért a politikai vezetésnek kezelni kell. Így nemcsak a nemzetközi kommunikáció, de a hátország hangulatának javítása szempontjából jó lépés a karácsonyi tűzszünet kihirdetése”

Az orosz társadalmat megrázta, de nem élte meg tragédiaként a 2022-es évet, ugyanakkor immár választ vár az ország, és benne természetesen a saját jövőjével kapcsolatosan felgyülemlett kérdésekre.

Mint a külföldi ügynökként kezelt Levada Központ decemberi közvélemény-kutatásából egyáltalán nem meglepő módon kiderül, az oroszok szemében a távozó 2022-es év legjelentősebb eseményei az ukrajnai helyzettel függtek össze. A válaszadók a tavalyi év kapcsán mindenek előtt magát a „különleges katonai műveletet” (46 százalék), a részleges mozgósítást (34 százalék), valamint az új területek Oroszországhoz csatolását (32 százalék) emelték ki a konkrét események közül. Minden negyedik megkérdezett ide sorolta a krími hídon történt robbantást, míg csupán minden ötödik említette a nyugati szankciókat. A korábban eléső számú eseménynek számító koronavírus háttérbe szorult, a válaszadóknak csak mintegy 30 százaléka említette. A kovid napirendről lekerülésével párhuzamosan felerősödtek a vele kapcsolatos összeesküvés-elméletek.

Ezek a válaszok is megerősítették, hogy az elmúlt év borzalmas és traumatikus eseményekben gazdag volt, a megkérdezettek sokat beszéltek a szorongásaikról, frusztrációikról és az érzelmi kiégésről, ezért nem meglepő, hogy a többség nehezebbnek ítélte a leköszönő évet, mint az előzőt. Ugyanakkor meglepőnek tűnhet, hogy a covid miatt 2020, és a válságoktól sújtott 2015-ös, 2009-es, 1998-as évek, valamint a ’90-es évek nagy része még nehezebbként él az oroszok többségének emlékezetében.

A válaszadók úgy vélték, hogy a leköszönő év nehezebb volt az ország számára, mint személyesen az ő számukra. A válaszadók valamivel több, mint fele nevezte <átlagosnak> a tavalyi évet, és csak 30 százalékuk „rossznak”. A társadalom eme viszonylagos nyugalmát azonban legfeljebb részben magyarázza az oroszok válságokban edzett legendás tűrőképessége.

A 2022-es év az ukrajnai konfliktus eszkalálódásának hátterében kezdődött, amiért az oroszok többsége már az Egyesült Államokkal az élen eleve a nyugati országokat okolta. A geopolitikai feszültség növekedése már január-februárban elkezdte konszolidálni a közvéleményt a hatalom körül. S bár a háború kirobbanása sokakat megrázott, a 2014-es krími effektushoz hasonlíthatóan erősödött a dzsingoisztikus (szélsőségesen patrióta) hangulat. A hatalom támogatottságának felfutását sem a nyugati szankciók bevezetése, sem a rubel emiatti árfolyamesése, de az orosz befektetők számláinak blokkolása és az erős inflációs hullám sem tudta megtörni.

„A szankciók elsősorban a gazdagok szűk rétegét, a nagyvárosi középosztályt képviselőit, valamint a lakosság legszegényebb rétegeit sújtják. A lakosság kétharmada csupán nagyon közvetetten érezte a szankciók hatását, és nem is aggódik emiatt. A megkérdezettek 81 százalékát nem igazán zavarták, 70 százalék szerint pedig a jelenlegi politikát a szankciók ellenére is folytatni kell. Ráadásul a válaszadók legalább fele a hazai ipar fejlődésének esélyét látja a szankciókban”

Ennek köszönhetően a nyár végén, az ősz elején tetőzött az oroszok optimizmusa. A többsége eddigre már megnyugodott a február-márciusi megrázkódtatások után, és kezdett alkalmazkodni a helyzethez. Egyúttal hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy a valahol a periférián hivatásosok és önkéntesek által vívott „különleges katonai művelet” nem érinti őket közvetlenül. Ebbe a viszonylagos megnyugvásba robbant bele szeptember végén a részleges mozgósítás bejelentése, amely szinte nagyobb megrázkódtatást okozott, mint a „különleges hadművelet” kezdete.

A hadkötelezettség homályos kritériumai, a hadkiegészítő parancsnokságok hibái, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok azt a benyomást keltették, hogy szinte minden orosz férfi behívható. Ez stresszelte az orosz társadalmat, és szeptember végére erősen megromlott a hangulat. A mozgósítási kampány befejezése után novemberben a társadalom ismét fellélegezhetett, a hangulat javulni kezdett, és az év végére szinte teljesen visszaálltak a nyár végi mutatók.

„Míg például augusztusban az oroszok 68 százaléka látta úgy, hogy az ország jó irányba halad, addig decemberben 63 százalék”

Ennek kapcsán általában megemelkedett szociális támogatásokat emllítik, nyugdíjak emelését, a segélyeket, a szociális juttatásokat, és általában az állami gondoskodást. A hangulat javulásában az alacsonyabb igények mellett szerepet játszott a lakosság legsérülékenyebb rétegeinek, és általában az állami alkalmazottaknak nyújtott célzott állami segítségnyújtás. Ráadásu – teszi mindehhez hozzá Gyenyisz Volkov, a Levada igazgatója – az importhelyettesítésről, a hazai termelés, a hazai ipar és mezőgazdaság fellendüléséről, a saját erőre támaszkodás szükségességéről, és az állam gazdaságban betöltött növekvő szerepéről szóló kommunikáció ráadásul nosztalgikus érzést kelt az idősekben a Szovjetunió iránt. Úgy gondolják, hogy most jó irány – vissza a Szovjetunióba -, és a hatalom újraéleszti mindazt a jót, ami akkor volt. Ugyanilyen békítő hatással van a közvéleményre az oligarchák megnövekedett problémáinak emlegetése.

„A nemzetközi konfliktushelyzet, a hatalom körüli összefogás vágya a közös ellenség ellen szintén segíti az embereket a kényszerű korlátozások, az életminőség romlásának feldolgozásában. Úgy gondolják, sokkal fontosabb ma védekezni a NATO ellen, megvédeni a függetlenséget, ezért nincs itt az ideje a kritikának. Ráadásul a hatóságok úgysem hallgatnak a kisemberre”

A problémák növekedésére válaszul a többség elfordult a politikától, és visszahúzódott a magánéletbe. A mindennapi problémák megoldására összpontosított, a a történések kezelésében  fontosabbá vált a kommunikáció a szeretteivel. Felértékelődtek a rokoni, a baráti kapcsolatok, amelyekből erőt merítettek a lelki nyugalom megőrzéséhez. Ez is magyarázza Volkov szerint azt, hogy az oroszok többsége miért tartja problémák ellenére sikeresnek 2022-t.

A 2023-as év a válaszadók többsége (70 százalék) szerint feszült lesz. Ehhez képest az emberek kevésbé aggódnak saját jövőjük miatt. A megkérdezettek valamivel több, mint fele biztos abban, hogy az év nyugodtan telik majd el számukra, míg 40 százalékuk továbbra is úgy gondolja, hogy 2023 nemcsak Oroszország egésze számára lesz megterhelő, hanem a családjuk számára is. A következő évtől az ukrajnai befejeződését várják, ez azonban inkább csak vágy, remény, semmint józan számítás. Egyre többen gondolják ugyanis, hogy a „különleges művelet” több mint egy évig tart. Novemberben erre a válaszadók 41 százaléka számított, kétszer annyian, mint májusban. A többség erről a döntést a hatalom kegyeire bízza.

„Az elmúlt közel egy év tapasztalata alapján a szociológusok inkább a jelenlegi trendek, a viszonylag nyugodt közhangulat és a hatalom jelenlegi támogatottságának fennmaradására számít”

A mozgósítás újabb hulláma megrendítheti a köznyugalmat, a társadalom azonban a tavalyinál közömbösebben viszonyulhat ehhez, mint ahogy ez korábban a koronavírus második és harmadik hulláma esetén is megmutatkozott. Egy másik lehetséges sokk a gazdasági helyzet meredek romlása, és az életszínvonal csökkenése lehet. A hatalom azonban láthatóan eltökélte, hogy nem engedi kibontakozni ezt a forgatókönyvet, ezért aztán ma valószínűtlennek tűnik az események ilyen fejlődése. A közhangulatot megbillentheti a „különlegeskatonai művelet” alakulása is. Az orosz csapatok kivonulása Harkiv megyéből és Herszonból egyelőre nem volt igazán nagy hatással a közhangulatra, hiszen a lakosság még mindig nem érzi magát igazán érintettnek a háborúban.

„Ez a helyzet azonban fokozatosan változik, ezért aztán a társadalmi nyugalom megőrzésének legjobb eszköze a siker az ukrán frontokon, és a béke esélyének közeledése”

A társadalom hangulata ugyanis nem látványosan, de egyre gondterheltebb, amit jól mutat az is, hogy SuperJob felmérése alapján az új év környékén mindössze a megkérdezettek 28 százalékának ünnepi a hangulata – mindenek előtt az élni és nem túlélni akaró, ezért az elmúlt egy év ben kialakult helyzetet nehezen elfogadó fiataloké -, míg a többség inkább enervált, és aggasztja a jövő bizonytalansága, tervezhetetlensége.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.