Svédországba kéne menni

A napokban adta hírül Szijjártó Péter külügyminiszter, hogy hamarosan magyar parlamenti delegáció utazik Svédországba azzal a céllal, hogy formálisan és hivatalosan is jelezze a svéd politikai élet szereplőinek, a magyar fél mélységesen elégedetlen azzal a képpel, amit országunkról a skandináv államban már folyamatosan, évek óta pingálnak. A svéd támadások az egész magyar közéletet érintik, élén Orbán Viktor kormányfővel, de társadalmunkat előszeretettel írják le olyan jelzőkkel, mint „antidemokratikus”, „rasszista” vagy „nőgyűlölő”. A vádaskodásokat évek óta tűrjük, azonban most fordult a kocka, hiszen a bejelentett svéd NATO-csatlakozáshoz Magyarország hozzájárulása szükséges, amit a magyar parlament pártjainak minősített többségű igen szavazata biztosít. A magyar politika számára tehát kiváló alkalom nyílt, hogy a svédekkel előnyös pozícióból tárgyaljon. A kérdés persze, hogy miről is?

Várkonyi Zsolt írása a #moszkvater.com számára

„A tömeges migrációról nem volt népszavazás, mint ahogy most a kétszáz éves semlegesség feladásáról sem” A kép illusztráció
Fotó:EUROPRESS/Yasin AKGUL/AFP

A svédek évtizedek óta – az amerikaiakhoz hasonlóan – puritán buzgalommal, dicséretes módon igyekeznek jobbá tenni a társadalmat, kezdve saját országukkal, majd, mikor az már szinte tökéletes állapotot ért el a nyolcvanas évekre, az egész Földet. Kissé naiv módon, úgy gondolta az akkor még csupán nyolc milliónyi svéd, hogy megválthatja a teljes világot annak mind a nyolc milliárd lakosával egyetemben.

„De hogyan is jutott ilyen magasságokig a svéd társadalmi öntudat?”

Svédország évszázadokon keresztül nagyhatalmi politikát folytatott, a Baltikumot saját érdek szférájának tekintette, történelmét folyamatos konfliktusok jellemezték gyakorlatilag az összes szomszédjával, így a dánokkal, az oroszokkal, a lengyelekkel és litvánokkal, illetve a különböző német államokkal szemben. A napóleoni háborúkat követően az örökös nélkül hagyott trónra a svédek 1818-ban a francia császár egyik hadvezérét, Charles Jean-Baptiste Bernadotte marsallt hívták meg királynak, és azóta is az ő leszármazottai uralkodnak az alkotmányos monarchia szabályai szerint. Bár többször is fontolgatták a beavatkozást, az elmúlt több mint kétszáz évben a svédek kívül maradtak minden katonai konfliktuson, de semlegességüket nem foglalták bele az alkotmányukba.

„A 19. században Svédország még fejletlen agrárország volt”

Az országot többször is éhezés sújtotta, legutoljára 1869-ben. A svéd szegényparasztok milliószámra vándoroltak ki Észak-Amerikába egészen az 1930-as évekig, az ő sorsukat írja le Vilhelm Moberg klasszikus regénye, a Kivándorlók. Az ország a huszadik század első felében még magyar szemmel is szegénynek számított, és így is ábrázolták a két világháború közötti tankönyvek. Nem volt ritka az olyan fokú éhezés, hogy a szegény, sokgyermekes parasztok a lisztet nyírfakéreg őrleménnyel kellett kiegészítsék. A mélyszegénységgel együtt járó alkoholizmus leküzdésére itt is megalakult az Üdvhadsereg, aminek áldásos tevékenysége következtében egy 1922-es népszavazás során éppen csak elkerülték az alkohol tilalmat. Mindenesetre ennek maradványaként még a mai napig is csak állami monopóliumot élvező, speciális boltokban (Systembolaget) lehet kapni alkoholt, azt is csak hétköznap az esti órákig, az éttermeken és kocsmákon kívül.

„A svéd jóléti társadalom megteremtése két tényezőnek köszönhető”

Az egyik általánosan ismert. Az ország mindkét világháborúból kimaradt, ráadásul mindkét hadviselő félnek szállított nyersanyagokat, elsősorban vasércet, valamint gépeket és kiváló minőségű fegyvereket. Az ipar gyors fejlődésnek indult, a duzzadó munkásosztály pedig öntudatra ébredt. A harmincas évek erjedő konfliktusait az erősödő szakszervezeti mozgalom és a munkaadók között végül az 1938-ban aláírt Saltsjöbadet-i Megállapodás zárta le, amiben a szakszervezetek egy egész sereg jogukról mondtak le annak fejében, hogy a munkaadók elkötelezték magukat a nyereségeik megosztása, és így a svéd jóléti állam kiépítése mellett. Ez a valóban történelmi egyezség adta a svéd társadalmi fejlődés, a svéd minta másik pillérét. Ennek eredményeképpen a svéd Szociáldemokrata Párt egyhuzamban kormányzott a következő negyven évben 1936 és 1976 között.

Miután Svédország a soron következő világháborúból tehát nemcsak hogy kimaradt, de tetemes hasznot is húzott, továbbá a belpolitikát a békés, tárgyalásos megegyezésre való törekvés uralta, megteremtődött a konfliktusmentességre alapuló svéd jóléti társadalom, aminek az alapfeltételeit a szinte teljes vallási és etnikai homogenitás biztosította.

„A negyvenéves szociáldemokrata kormányzás átitatta a közéletet; a kapitalizmus kordában tartása, a szolidaritás az elesettekkel és bajba jutottakkal, valamint a pacifizmus társadalmi hitvallássá vált”

Magyarok ezrei kerestek és kaptak menedéket az országban először 1956-ban, de még a hatvanas-hetvenes években is. A vietnámi háború ellen jelentős tüntetések zajlottak Olof Palme miniszterelnök személyes részvételével, és az ország szintén több ezer chilei menekültet fogadott be a Pinochet-puccs után.

A svéd ember személyiségét egymással ellentétes történelmi és gazdasági folyamatok, továbbá földrajzi adottságok formálták. Egyrészről az ország méretei, a lakosság gyér száma, a rideg éghajlat, a hat hónapos hó és sötétség elszigeteltségre, magányra, de egyúttal önállóságra, önfenntartásra is ítélte őket. Másrészről pont ez a természet adta szükség szülte a szolidaritás, a kötelességtudat és a becsületesség társadalmi eszményét jóval az ipari társadalom előtt. A svédek ezt úgy mondják, hogy rejäl människa. Igaz ember. Ha egy autó a messzi északon mínusz 25 fokban az árokba csúszik a nagy hóban, vagy lerobban az út mellett, és szükség van az azonnali segítségnyújtásra, nem csak a legelső, arra haladó autós áll félre azonnal, de gyakorlatilag mindenki, amíg a baj el nem hárítódott, vagy a kocsit vissza nem tolták az útra. Mert legközelebb majd ő lesz bajban és ő szorul segítségre.

„A társadalmi szolidaritás eszméje kiterjed a svéd ember viszonyára az állammal szemben. Az állam jó, tehát a svéd ember jó adófizető. Az állam az egyént felkarolja, az elesetteket, a betegeket, az öregeket, a magányosokat gyámolítja, a svéd ember ezért lojális az állammal szemben, mert az is lojális vele szemben”

Így a svéd ember az államot és annak reprezentánsait, vagyis a politikusokat és a bürokratákat, azok motivációit és döntéseit meg nem kérdőjelezi. Mert az állam jó, tehát a politikus is csak jó lehet. A politikus a svéd népnek a jóakarója.

Ez a gondolkodás ágyazott meg aztán a társadalmat teljes mértékben átitató baloldali szemléletnek, amely a 20. század második felére egyeduralkodóvá vált a véleményformáló értelmiség körében. Nem hivatalos felmérések szerint – hivatalosak ugyanis nem készülhetnek sem erről a kérdésről, sem egy sereg másról, úgysmint migráció, a bűnözés megoszlása etnikumok között, stb. – ma a közösségi és a kereskedelmi médiában dolgozó újságírók több mint kilencven százaléka baloldali-liberális. A svéd állami és magán médiát a teljes politikai egysíkúság – a balliberális dominancia – jellemzi. Ellenzéki médiumok, média sokszínűség, pártatlanság és kiegyensúlyozottság hírből sem ismertek.

„Az ellenzéki véleményeket legfeljebb adományokból működő, internetes portálok képviselik. Láthatólag Svédország esetében az EU-s szervek nem olyan éberek, mint nálunk”

Az egysíkúság érvényes az országgyűlésre is, ahol a nyolc párt között nüansznyi különbségek vannak csupán. Az egyetlen, amelyik kilóg a sorból, az a migránsellenes Svéd Demokrata párt, melynek kívülről érkező támogatása szükséges a magát jobboldalinak mondó kormánykoalíció fenntartásához, anélkül, hogy maga az SD kormányzati pozíciókat kapott volna.

A teljes társadalmi egyenjogúság jegyében Svédország úttörő szerepet játszott a hatvanas évek szexuális forradalmában, és az egyre radikalizálódó feminizmus terén, valamint a gazdagsága szolidáris megosztásában először az országon belül, majd nemzetközi méretekben. A jóléti társadalom kiváltotta a közösségi lét, a családi szociális háló rendszerét az államival. Az egyén teljes szabadságot nyert. Egy tizennyolc éves azonnal saját, önálló életet kezdhetett, volt munka, kapott ingyen lakást, és tanulmányait pedig a szüleitől független, államilag folyósított kölcsönből finanszírozhatta.

„A svéd ember személyiségét ez az egymást felerősítő kettősség jellemzi, ami egyrészt a klímájukból és a földrajzi méretekből, másrészt a jóléti állam vívmányaiból adódik, úgymint távolságtartás, hidegség, önállóság, elszigetelődésre való hajlam, illetve az önzetlen segítségnyújtás, szerénység, csontig való becsületesség és tapintat”

Ha két svéd egymástól függetlenül megérkezik egy teljesen üres, több száz méteres tengerpartra, egészen bizonyos, hogy egymástól a lehető legtávolabb fognak lefeküdni a homokban egyrészt a másik iránt mutatott tapintatuk, másrészt a személyes kapcsolatok megteremtési képességének a hiányossága jeléül. Így fordulhat elő, hogy míg a svéd állam – eddig – teljes szociális hálót függesztett az elesettek alá lakás és szociális segély vagy nyugdíj formájában, egy idős ember holtteste akár több évig is heverhet egyedül a lakásában anélkül, hogy halála bárkinek feltűnne, bárkinek is hiányozna, beleértve saját gyermekeit.

Miután a nyolcvanas évek elejére a jóléti állam már gyakorlatilag minden svédnek biztosította a magas életszínvonalat, – beleértve a szabad szombatot, a napi maximum nyolc órai munkát, amit két óránként a törvényileg kötelező, tíz perces, legendás kávészünetnek (fika)  kellett megszakítania -, és amikor egy ápolónő a fizetéséből megengedhetett magának egy kis, de önálló, 40-50 négyzetméteres lakás bérlését és egy Volvót mellé, továbbá az évi öthetes szabadsága alatt két külföldi utazást.

„Az ország a jóléti társadalomnak olyan fokát érte el, ahonnan már nem nagyon látszott a továbblépés”

A televíziós vitaprogramokban így azon elmélkedtek a halk szavú, lassú beszédű, szemüveges, szakállas és kinyújtott könyökű pulóvert viselő szociológusok, filozófusok, írók és filmrendezők, hogy az országnak hogyan kéne megosztania a gazdagságát, hogyan kéne szolidaritást vállalnia a világ többi, jelentősen szegényebb részével? Ez az elgondolás először csupán milliárd koronás segélyek folyósításában nyilvánult meg a harmadik világ országai felé, majd felvetődött, hogy mindez nem elég, és az országnak magukat a rászorulókat kéne befogadnia. Miután tehát láttuk, hogy a szolidaritás, a segíteni akarás eszméje teljesen átitatta a svéd társadalmat a gyökereitől, ezt a politikai döntést senki meg nem kérdőjelezte, így természetesen népszavazást sem tartottak róla.

„Közben a svéd társadalom – az egyre radikálisabb feminizmus hatására – mind gyorsabb ütemben változott – az ellenkezőjére”

A hatvanas évek szexuális forradalmának ingája elképesztő gyorsasággal és prűdséggel lengett vissza a másik irányba. Míg a hatvanas-hetvenes években, a hippi korszakban, egy buszmegállóban, kölcsönös szimpátia esetén, gond nélkül meg lehetett beszélni egy alkalmi szexuális kapcsolatot az ott várakozó, addig ismeretlen lánnyal/nővel, tettenérés esetén, manapság a svéd törvények nem prostituáltat büntetik, hanem az ő szolgáltatását igénybe vevő kuncsaftot, akinek a fényképpel igazolt utcai kalandját a hatóság megküldi a felesége és a családja számára. Így nem csoda, hogy miközben az újabb és újabb pozitívan diszkriminatív kvótáknak megfelelően a svéd nők egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a társadalom, a gazdaság és a politikai élet minden területéből, a svéd férfiak megtanultak mosogatni, pelenkázni, kötni és a szemetet szelektív tárolókban dobni.

„Ilyen körülmények között indult meg a világ és a történelem eddigi legabszurdabb társadalmi kísérlete Svédországban mintegy harminc évvel ezelőtt, melynek lényege, hogy hogyan tudja egy nyolc milliós ország megváltani a Föld nyolc milliárdos lakosságát?”

Az eredmények nem túl biztatóak. A felgyorsuló, tömeges migráció eredményeképpen az ország lakossága az 1980-as 8 millióról mára a tizenegy milliót nyaldossa. A migránsok jelentős számban közel-keleti és észak-afrikai muzulmán országokból érkeztek, és ez – a svédek számára előre nem kalkulált –, drámai társadalmi változásokat, kulturális, életmódbeli és értékrendi összecsapásokat eredményezett. Előzetesen ugye a jólelkű svédek azt gondolták, hogy majd a beérkező migránsok hanyatt esnek a svéd jóléti társadalom vívmányai és értékei láttán, a valóságban pontosan a fordítottja történik, és manapság a migránsok részéről lépnek fel egyre erőszakosabb igények a svédek (!) hozzájuk történő asszimilálódására, a migránsok vallásának, társadalmi értékeinek és kultúrájának a svédek általi befogadására.

„A káposzta megette a kecskét”

Az évszázadok óta békében, együttértésben, jólétben és egyenlőségben élő, társadalmilag, vallásilag, etnikailag homogénnek tekinthető svéd társadalom, ahol az ajtókat nyitva, a bicikliket pedig leláncolatlanul lehetett hagyni az utcán még a hetvenes években is, ahol a feminizmus vívmányaként a nők minimum egyenrangú szerephez jutottak az élet minden területén; a beimportált, jellemzően a legarchaikusabb macsó értékrendet valló, többnyire fiatal férfi migránsokkal együtt megkapta nemcsak azok nőszemléletét és társadalom képét, de az összes, otthonról magukkal hurcolt baját, konfliktusát és háborúját egyaránt.

„A bárányok saját maguk terelték be a farkasokat a hímes mezőre”

Csak néhány adat:

– Svédország lakossága 1980-ban 8 millió volt, most a 11 felé közelít, és nem azért, mert a svéd nők többet szülnének, mint a németek.

– Svédországban a bevándorlók aránya meghaladta a 25 százalékot, egyes városokban, mint például Malmöben már 50 százalék fölött van. A no go zónák száma több tucat. Ide még a tűzoltók és a mentők, de sokszor még a rendőrök sem mernek behatolni.

– 2050 tájára a demográfiai prognózisok szerint az őshonos svédek kisebbségbe kerülnek, a svéd nemzetállam megszűnik létezni a lakosság cserével.

„Ennek ellenére a migráció tabutéma az országban. A migrációt nyíltan ellenzők hamar elveszítik az állásukat”

– A svédországi narkotika piacot etnikai alapon szerveződő migránsbandák uralják, melyek Svédországban addig elképzelhetetlen fokú, fegyveres erőszakot hoztak magukkal – kultúrájuk részeként.

– Svédország a világ második helyén áll a nemi erőszak tekintetében (első Lesotho), Európában első a gyilkosságok, a lőfegyveres bűncselekmények, a robbantások és a kocsi felgyújtások terén (évi 2000 átlag).

– A jelek szerint a bandák egymás közötti leszámolásai során már megjelentek az Ukrajnából becsempészett nehézfegyverek.

– Miután a politikától nem kapott kellő támogatást a terjedő erőszak megfékezésére, a svéd rendőrfőnök néhány napja öngyilkos lett.

– Miután a migránsok jellemzően egyedülálló, huszas éveikben járó férfiak,  Svédországban ma 100 nőre 120 férfi jut, amivel jelentősen megnőtt a párválasztáshoz kapcsolódó, társadalmi feszültségek mértéke, a nők elleni erőszak száma, az etnikai svéd és a migráns férfiak közötti utcai verekedések száma, miközben a nők számának hiánya a fokozott megbecsülésüknek, társadalmi státuszuknak, a politikai és közéletben betöltött pozícióik példa nélküli és aránytalan túlképviseletéhez vezetett.

„Az egykor rettegett viking harcosok leszármazottjai ma is 190 centiméteres, 100 kilós, kisportolt férfiak, de már jellemükben elpuhultak, férfiszerepükben elbizonytalanítottak, a radikális feminizmus által részlegesen ivartalanított egyedek, akik magatehetetlenül szemlélik a migránsok demonstratív és agresszív maszkulinitását, nyílt térnyerését, fokozódó dominanciáját, ahogy átveszik először a svéd utcák, majd, fokozatosan, a teljes svéd társadalom feletti irányítást – a feministák által dominált svéd államszervezet teljes passzivitása mellett”

– A jellemzően feminista svéd társadalom és a jellemzően muzulmán migránsok avítt, patriarchális, macsó értékrendje természetüknél fogva éles kontrasztban kéne álljanak egymással, amit sem a törvényhozás, sem az általános közélet se nem felismerni, még kevésbe feldolgozni nem tudott, így az egész politikai diskurzust a tudathasadásos mellébeszélés és az álszent kettős mérce jellemzi.

– Kiváló illusztráció az a kép, ami a svéd kormány delegációt ábrázolja 2017-ből, Iránban tett látogatása során. A 15 fős küldöttségben a nők aránytalanul felülreprezentáltak 11 fővel, akik bár otthon harcos feministák, Iránban tartózkodásuk teljes ideje alatt hidzsábot viseltek, ami pedig ugye a nők elnyomásának a jelképe svéd feminista felfogás szerint. A jelek szerint a svéd feminizmus kiválóan elvan a migránsok képviselte patriarchális és macsó értékekkel, feltéve, hogy nők ülnek a kormánybotnál.

– Pszichológiai szakdolgozatok szerint a női értékek között első helyen van az úgynevezett agreeableness, ami magyarra csak sok szóval fordítható, úgymint békülékenység, kedvesség, megegyezésre való hajlam. Hagyományosan azt látjuk, hogy ezek a tulajdonságok egy piaci versenyben érdekelt, kompetitív, teljesítményorientált cégnél nem kedvezőek az előremenetelt illetően, és ez magyarázza a nők alulreprezentáltságát vezető pozíciókban e szegmensekben. Ezzel szemben egy kifinomult, fejlett, konfliktuskerülő, megegyezésre törekvő társadalomban pont ezek a jellemvonások döntenek a nők javára, és ez tapasztalható is a modern életben, főleg a feminizmus éllovasának számító Svédországban.

„A kérdés az, hogy amikor ez a megegyezésre való törekvés olyan kemény, maszkulin, netán patriarchális értékrendbe ütközik, mint amit a migránsok hoztak magukkal otthonról, nem változik-e át önkéntes és feltétlen behódolássá Houellebecq-i értelemben?”

Az állatvilágban a nőstény ugye mindig behódol a hímek között a legerősebbnek, és odadörgölődzik a győzteshez, aki a végén talpon marad. Erősnek tűnik ennek az esélye.

A történelem bizarr fintoraként annak vagyunk a szemtanúi, hogy az a társadalmi magatartás, az az értékrend, amely a svéd embereket biztonsághoz, jóléthez, egyenjogúsághoz juttatta: az államba, az emberek képviselőibe, a kiválasztott politikusokba, a társadalmi egyenlőségbe vetett feltétel nélküli bizalom és hit, a kétkedés és a bírálat jogáról való visszavonhatatlan lemondás, most a túlfinomult, túlvédett, túlérzékenyített svéd társadalom végét jelentik, amennyiben visszavonhatatlan demográfiai változások folyamatát indították már el – az etnikai svéd társadalom teljes passzivitása mellett.

„Minden demográfiai, statisztikai előrejelzés szerint a svéd nemzetállam lesz az első az emberiség történelmében, amely önkéntes és kollektív öngyilkosságot követ el”

Látva a svéd modell csődjét, a nemzetállam közelgő összeomlását, a migrációs politika bukását, ahelyett, hogy beismerné a tévedését és levonulna a színpadról, vagy legalábbis korrigálná nemzetvesztő politikáját, a svéd politikai elit, önmagát mentve, egy csavarral visszakerült a nyeregbe azzal a trükkel már vagy tíz-tizenöt éve, hogy magára öltötte a morális szupremácia palástját, és, senki által fel nem kent apostolként, a nemzetközi porondon kezdte el hirdetni a senki más által követni nem kívánt, kudarcra ítélt igéjét – tandemben más, szintén velejéig liberális államokkal, mint például Hollandiával. A svéd balliberális politikai elit teljesen nyilvánvalóan kiválasztottnak képzeli magát a tekintetben, hogy más országok társadalmi berendezkedését, politikai intézményrendszerét, közéletét ex katedra bírálhatja, kritizálhatja és támadhatja, illetve ezen országok politikusait és társadalmi szereplőit pocskondiázhatja és démonizálhatja. Magyarország különösen a 2015-ös migránskrízis óta szerepel a svéd politika célkeresztjében.

És itt érkeztünk el 2022-höz, a 2014 óta tartó orosz-ukrán háború eszkalációjához, az orosz bevonuláshoz.

„A svéd politikai elit kapva kapott az alkalmon, hogy elterelje a figyelmet a saját országában zajló társadalmi konfliktusokról”

Így a nemi erőszak hullámokról, a lövöldözésekről, a robbantásokról, a kocsigyújtogatásokról, valamint a covid okozta krízisről, a svéd választónak a politikusok ellen érzett csömöréről, és teljes mellszélességgel az ukrán ügy támogatása mellé állt, szinkronban a legnemesebb svéd hagyományokkal, amelyek, mint láttuk, a gyenge, az elesett, a megtámadott melletti szolidaritás és segítségnyújtás eszméjét vallják. Így ez az álláspont kétségtelenül megegyezett a svéd társadalom véleményének többségével.

Más kérdés, hogy, mint láttuk, Svédország több mint 200 éve, a napóleoni háborúk óta semleges, és ezt a státuszt sem a két világháború során, sem pedig a hidegháború idején nem érte fenyegetés. Az országnak semmilyen nemzetstratégiai érdeke nem fűződik ennek az erős katonai erő mellett fenntartott semlegességnek a feladásához. A Szovjetunió még hatalma legcsúcsán sem veszélyeztette Svédországot, bár folyamatosan kóstolgatta, tesztelgette a svédek védelmi képességeit, egyúttal saját legénységét képezve harci körülmények között. Így a szovjet tengeralattjárók rendszeresen játszottak macska-egér harcot a svéd partvédelemmel a bonyolult stockholmi szigetvilágban, míg végül 1981-ben egyik, úgynevezett whisky osztályú hajójuk fennakadt a sziklákon – a szovjet vezetés nagy blamájára. Ez volt a nevezetes „Whisky on the Rocks” eset.

A semlegesség feladása tehát nem svéd érdek, hanem a NATO-é, vagyis az Egyesült Államoké. Illetve, mégis, a velejéig korrupt svéd politikai elité, amely ezzel a lépéssel el tudja terelni a figyelmet az ország valós problémáiról, ezzel biztosítva saját túlélését az átlag svéd jólfelfogott, valódi érdekeivel szemben. Svédországban a közelmúltban két témában tartottak népszavazást. Először 1994-ben kérdezték meg a választókat az EU csatlakozásról, majd 2003-ban az euró bevezetéséről. Az eredmény egy igen és egy nem.

„A tömeges migrációról nem volt népszavazás, mint ahogy most a kétszáz éves semlegesség feladásáról sem”

Az ő dolguk, mondhatjuk. Ha Svédország kormánya és parlamentje, a svéd nép így döntött, ám legyen, nem a mi dolgunk azt véleményezni. A svéd NATO csatlakozáshoz szükséges hozzájárulásunkat, e kínálkozó politikai alkalmat bár kihasználhatjuk, kérdéses, hogy ezért a svédektől mit kérhetnénk, és ők meg mit adhatnának cserében. Bárhogy is lesz, bocsánatkérést, vélemény változást dőreség lenne elvárni, mint ahogyan hosszan tartó eredményeket sem fogunk tudni elérni. Talán egy kicsit hátrébb állnak az agarakkal. Talán egy kicsit tompítják a hozzánk intézett erkölcsi direktívákat. De a svéd balliberális politika változása nem várható a közeljövőben semmilyen téren, még a Svéd Demokraták kormányközeliségbe kerülésével sem.

„A magyar parlamenti delegáció stockholmi útja tehát inkább szimbolikus jelentőségű, bár az sem elhanyagolható”

Jelzés, hogy elegünk van az évek, évtizedek óta folyó csicskáztatásból, a kioktatásból, a lekezelő fintorokból, a beszólásokból. Jelzés nem csak a svédek, de a hollandok, a belgák, a németek és egyéb országok politikusai felé, hogy eddig és ne tovább. Ilyen értelemben ez a küldetés valóban történelmi és páratlan.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com