Sötét felhők gyülekeznek Kijev felett

Az orosz erők átvették a stratégiai kezdeményezést, és a lőszer-, valamint egyre inkább ember hiánnyal is küszködő ukránok Avgyijivka/Avgyejevka feladása után eddig nem tudták stabilizálni a donyecki frontot. Közben nagyot fordult a világ Volodimir Zelenszkij körül is, és amilyen gyorsan emelte fel a háború első hónapjainak hullláma, most olyan sebesen löki a sikertelenség a mélybe. Ráadásul a Kijev első számú támaszának számító Egyesült Államok belpolitikai helyzetének alakulása is túszul ejtette Ukrajna támogatásának a kérdését. S miközben a Kreml egyre magabiztosabb, a nyugati blokkban a csalódottság mélyíti a törésvonalakat, Victoria Nuland távozása pedig valahol az amerikai Ukrajna-politika kudarcának is a beismerése.

„Az biztos, hogy Nulandnál nagyobb támogatóra Kijev nem nagyon számíthat”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

Megsemmisítő vereségnek nevezte a Washington Post az ukránok avgyijivkai vereségét. A lap ukrán katonák beszámolóira alapozva pánikszerűnek és szervezetlennnek írja le a visszavonulást, amely így komoly veszteségekkel is járt. A régióban egyedül bevethető tartalék, a 3. rohamdandár sem segített a város védőin, hiszen a hírhedt Azovhoz tartozó egység katonái sokszor már a parancs előtt saját szakállukra elkezdték az evakuálást, és arra panaszkodtak, hogy Avgyijivka maga a pokol, a visszavonulásra engedélyt adó utasítás pedig túlságosan későn érkezett. Árulkodó, hogy a kivonulásra fennmaradt egyetlen keskeny sávot a „halál útjának” nevezték el. Egy Major hívójelű 21 éves katona például elmondta, hogy az egysége már az ő vezetésével vonult vissza, hiszen annyi volt a sérült, hogy a végére már ő maradt a rangidős a csapatban.

„Ez a beszámoló jól leírja a jelenlegi helyzetet a fronton, egyben azt is mutatja, hogy a nyugati sajtó sem tudja, és nem is akarja már rejtegetni a valós helyzetet. Az elitek körében is érezhető csalódottság és kilátástalanság hangulat azonban veszélyeket is hordoz magában, hiszen meggondolatlan lépésekre késztetheti mind az ukrán, mind pedig a nyugati vezetést”

Valahol ezzel (is) magyarázható, hogy a retorikában egyre emelkednek a tétek, így Emmanuel Macron már felvillantotta a NATO csapatok Ukrajnába küldését is. Nem is tetszett mindenkinek, mint ahogy az sem, hogy a nagy egymásra mutogatásban a német kancellár elismerte, hogy egyes NATO országok katonái már ott is vannak Ukrajnában. De ha valaki ezt nem hitte volna el, akkor Bundeswehr főtisztjeinek Moszkvában nyilvánosságra került beszélgetéséből már a részletek is kiderültek. Jó, ez azért tudva lévő volt eddig is, ám a nyugati blokkra rátört „őszinteségi roham” azért egyre aggasztóbb, hiszen egyben az eszkaláció jele is.

„Az ukrán társadalom egyre romló hangulatán az sem segített, hogy Zelenszkij elnök jó nagyot mondva bejelentette, hogy Ukrajna eddig 31 ezer katonát veszített”

Jöttek is erre a mémek. Az egyik például visszakérdez, hogy csupán az elmúlt hónapban? De ezzel ne vicceljünk, hiszen úgysem hiszi el ezt már senki. Elég egy pillantást vetni az ukrán temetőkben lobogó zászló erdőre. Erős kételkedéssel fogadták ezt a számot még a nyugati blokkban is. A New York Times például emlékeztetett arra, hogy a nyugati hivatalos források már 2023 augusztusában 70 ezerre tették az ukrán halottak számát, míg 100-120 ezerre a sebesültekét. Ehhez jönnek még több tízezres nagyságrenddel az eltűntek, akiknek döntő többsége feltehetően halott. Az ukrán veszteségekről nyilatkozott Szergej Sojgu is. Az orosz védelmi miniszter a ló másik felére átbillenve 444 ezerre tette az ukrán veszteséget. Ez a szám is túlzásnak tűnik, ám valamivel közelebb állhat a valósághoz, főképp, ha a súlyos sérülteket is ide vesszük.

„Az ukránok jelentős része még hisz a győzelemben, ám a harci kedv egyre gyengül”

A lengyel Rzeczpospolita a kijevi KMISZ szociológiai intézet meglehetősen optimista eredményeket produkáló felmérését közli, amely alapján az ukránok 89 százaléka még mindig hisz a győzelemben, azt azonban már mindössze 30 százalék gondolja, hogy Kijev visszaszerezheti az elvesztett területeket. Jegyezzük itt meg, hogy van e két szám között némi ellentmondás, de hát ennyire lehet hinni a háború közepette készült közvélemény-kutatásoknak. A megkérdezettek 15 százaléka például úgy vélte, hogy az elmúlt hetekben a fronton az ukrán hadsereg előnyére változott a helyzet. Hogy még inkább összekavarjuk a gondolatokat, ugyanez a felmérés arra jutott, hogy az ukránok 72 százaléka már keresné a háború lezárásának diplomáciai megoldását.

„De azért idézzünk egy másik, a SZOCISZ közvélemény-kutató által a háború lehetséges lezárását is érintő felmérést is, amely szerint 24 százalék ellenzi, míg 23 százalék támogatja, hogy Ukrajna tárgyalásokat folytasson Oroszországgal”

A legnagyobb csoport, 46,7 százalék szerint viszont csak humanitárius kérdésekben – például fogolycserékről – szabad tárgyalni jelenleg Moszkvával. Ennek tükrében érdekes, hogy a háború végkifejletét illetően a legtöbben azok vannak, aki szerint a háború más államok közvetítésével létrejövő kompromisszummal fog véget érni (36,1 százalék), és már valamivel kevesebben (33,5 százalék) vannak azok, akik úgy vélik, a harcok az 1991-es határok helyreállításáig fognak tartani.

„Ám nemcsak a társadalom, hanem az Elnöki Iroda hangulata is egyre borúsabb”

A Politico szerint az államfő környezetében egyre nagyobb az idegesség és az elégedetlenség, ugyanakkor még mindig hisznek benne, hogy rövidesen zöld utat kap a Kongresszusban az Ukrajnát segítő amerikai csomag, és készítik elő a következő mobilizációt is. Tény hogy ezek nélkül Ukrajna még a jelenlegi frontvonalak tartására sem lesz képes, és újabb területeket kell feladnia ahhoz, hogy időt nyerjen.

„Zelenszkijék egyre borúsabb hangulatát megalapozza az elnök jövője körüli egyre nagyobb bizonytalanság is. Hogy mást ne említsünk, május 20., a lejáró mandátuma után kérdéses Zelenszkij legitimációja is, amely helyzetet otthon és külföldön is kihasználhatják”

Zelenszkij körül érezhetően fogy a levegő a nyugati támogatók körében, és otthon sem túl rózsás a helyzete. A már említett SZOCISZ felmérése alapján már egyértelműen Valerij Zaluzsnij nyerné az elnökválasztást. Az ukránok 59 százaléka ellenzi, hogy háborús körülmények között választásokat rendezzenek, amennyiben azokra még is sor kerülne, úgy a nagy többség részt venne rajta, és a legtöbben Valerij Zaluzsnij volt főparancsnokra adnák voksukat az elnökválasztáson, valamint az ő nevével fémjelzett pártra szavaznának a parlamenti választáson is. Zaluzsnij az elnökválasztás első fordulójában a biztos választók között 41,4 százalékot kapna, és így a 23,7 százalékot szerző jelenlegi elnökkel együtt jutna a második fordulóba, ahol a közvéleménykutatás már döntő, 67,5 százalékos győzelmet jósol neki. A parlamenti választásokon Valerij Zaluzsnij ma még nem is létező pártja 46,4 százalékot szerezhetne, Volodimir Zelenszkijé pedig csupán 21,1-et.

„Nem Ukrajna javára változik a nyugati hangulat sem. Ugyan az elitek még elkötelezettek Ukrajna támogatása, pontosabban Oroszország győzelmének megakadályozása mellett, a társadalmakon azonban már érződik egyfajta háborús fáradtság, és rövid távon az idő is Putyinnak dolgozik”

A Wall Street Journal is rámutat arra, hogy a Nyugat elfáradására, éleződő belső problémáira Vlagyimir Putyin tudatosan épített. A támogatás elakadása váratlanul érte Kijevet, és a helyzetet kihasználva Moszkva a front egész vonalában ellentámadásba lendült. Ráadásul a helyzet Ukrán szempontból tovább bonyolódhat Donald Trump győzelme esetén, hiszen a republikánusok első számú jelöltje jó eséllyel az Amerika számára igazi kihívást jelentő Kína felé fordul majd. A finanszírozást Európa még csak-csak meg tudja valahogy oldani, fegyvere azonban csak Amerikának van. Később akár javulhat is e tekintetben a helyzet, a legfőbb kihívás azonban most az Ukrajna előtt, hogy miként éli túl a 2024-es évet.

„Nem javít a kijevi vezetés hangulatán az sem, hogy közben elveszíti legfőbb amerikai támogatóját, Victoria Nulandot”

A külügyi államtitkár – aki az utóbbi évben egyébként az ukrajnai ügyek első számú felelőse volt – a napokban nyújtotta be a lemondását. Azt nem tudni, hogy miért döntött a távozás mellett, de jelzésértékű lehet, hogy távozik Oroszország egyik legnagyobb kritikusa és Ukrajna legfőbb védelmezője a minisztériumtól. Ez lehet akár az amerikai Ukrajna-politika kudarcának a beismerése is, és előkészítése valamiféle váltásnak. De ha az elnökválasztás esélyeit nézzük, akkor Nulandnak más oka is lehet a menekülésre a süllyedő hajóról.

„Az biztos, hogy Nulandnál nagyobb támogatóra Kijev nem nagyon számíthat”

A távozás mögött azonban állhat az is, hogy az egész külügyi tárca harmadik legfontosabb emberének számító Nuland az utóbbi hónapokban elveszített egy „belső harcot” a minisztériumban. A tárca második embere, Wendy Sherman külügyminiszter-helyettes hét hónappal ezelőtt távozott, és ideiglenes jelleggel Nuland vette át az ő tisztségét. Sherman utódja azonban végül nem ő lett, hanem egy másik karrierdiplomata, Kurt Campbell, akit februárban neveztek ki.

A hírt bejelentő Antony Blinken külügyminiszter arra is kitért, hogy Joe Biden elnökkel egy másik államtitkárt, John Basst kérték fel arra, hogy ideiglenesen töltse be Nuland tisztségét is, amíg nem találnak megfelelő embert a helyére. Őt eddigi pályafutása alapján – Grúziában volt nagykövet Szaakasvili országlásának végén, Afganisztánban a kivonulás előtt – egyes szakértők olyan diplomatának tartják, aki a nagyobb változások előtt eltünteti a nyomokat, elvarrja a szálakat. Ennek kapcsán Konsztantyin Bondarenko ukrán politológus megjegyzi,

„Zelenszkij elkezdhet aggódni amiatt, hogy Bass irodájában a képe oda kerül Mihail Szaakasvili és Asraf Gáni portréja mellé”

Az AP hírügynökség azonban azt is megjegyezte, több amerikai tisztviselő is úgy tudja, hogy Julianne Smith, az Egyesült Államok NATO-beli nagykövete lehet Nuland utódja.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com