„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Az orosz külügyminisztérium által közzétett fényképen Szergej Lavrov orosz külügyminiszter (balra) és Vang Ji kínai külügyminiszter találkozója Pekingben, 2025. július 13-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/RUSSIAN FOREIGN MINISTRY
Egyebek mellett az ukrajnai háború lezárásáról és az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyukról egyeztetett a minap az orosz és a kínai külügyminiszter. Vang Ji és Szergej Lavrov találkozójára a Sanghaji Együttműködés Szervezetének pekingi külügyminiszteri értekezlete előtt került sor. A megbeszélésen hangsúlyozták, hogy erősíteni kell a két ország közötti szoros együttműködést a nemzetközi színtéren.
„S mint minden ilyen találkozó előtt, ezúttal is felmerül a kérdés, hogy milyen valójában a két stratégiai szövetségben lévő ország viszonya? Sikerülhet-e Donald Trumpnak lazítani a két szövetséges kapcsolatain, az elnök szerint ugyanis elődje és a háború túlságosan rátolták Moszkvát Pekingre?”
Mások abban reménykednek, hogy Kína ráveszi Oroszországot a háború leállítására. Erre ugyanis manapság talán csak a Putyin politikusi erényeit tisztelő, Oroszországot azonban a helyén kezelő kínai elnök Hszi Csin-ping lenne képes. Az a vezető, akit Putyin a leghűségesebb barátjának nevez. Hszi azonban valamiért ezt nem teszi meg. Pedig alighanem a kínai gazdaságra is jótékony hatással lenne az európai béke. Ráadásul Hszi, mint sikeres közvetítőként és ünnepelt béketeremtőként még nagyobb nemzetközi tekintélynek örvendhetne. Kína számára azonban az Amerikával egyre inkább kiéleződő rivalizálás közepette jól is jön nemcsak a szövetség Oroszországgal, de maga az ukrajnai háború is. Eszköz a Nyugat megosztására, de egyben lehetőség Oroszország szorult helyzetének a kihasználására is? S akkor arról nem is beszéltünk, hogy Peking számára a Nyugatnak nincs olyan vonzó ajánlata, amely miatt esetleg Hszi fontolóra venné a nyomásgyakorlást Moszkvára. Nem véletlen tehát, hogy a közelmúltban európai körútján Vang Ji egyértelműen vendéglátóinak az értésére adta, hogy Peking nem érdekelt Oroszország vereségében.
„A kínai gondolkodást, mindenek előtt Oroszország megítélését még tovább árnyalja Hu Xijinnek, a Global Times korábbi főszerkesztőjének a találkozóval szinte egyidőben a Weibo közösségi oldalon megjelent cikke”
Hu véleményére nemcsak azért érdemes odafigyelni, mert a provokatív írásairól elhíresült egyik legnépszerűbb véleményformálóról van szó, de 2005 és 2021 között a Kínai Kommunista Párt Bizottságának befolyásos titkára volt. Nem véletlen, hogy Hu kínai közönségnek szánt cikke felkeltette az orosz média figyelmét is. A publicista írásának talán legfőbb üzenete, hogy
„az Oroszország körüli jelenlegi események Moszkva képességeinek, befolyásának a csökkenéséhez vezetnek”
A befolyásos szerző szerint Oroszország ugyan sikeresen ellenáll a „kollektív Nyugat” nyomásának a gazdasági téren valamint a fronton, ezen kívül továbbra is hatalmas nukleáris arzenállal rendelkezik, a befolyása azonban csökken, és az Ukrajnában folytatott katonai műveleteket felemésztik az energiáit, beszűkítik a mozgásterét. Példaként felhozza, hogy Közép-Ázsiában és a posztszovjet térség más régióiban lendületet vett az orosztalanítás. Megemlíti az orosz újságírók és nyaraló turisták közelmúltbeli azerbajdzsáni őrizetbe vételét. Mint megjegyzi, Baku korábban nem mert volna ilyen lépéseket tenni. Emellett az orosz haditengerészet egyetlen repülőgép-hordozójának közelgő megsemmisítéséről szóló hírek hátterében a szerző megemlíti a stratégiai bombázók elleni közelmúltbeli ukrán akciót is.
„De felveti a mai Oroszország technológiai lemaradását is a Szovjetunió fénykorához képest, amikor az ország felbocsátotta az első műholdat, az első embert Föld körüli pályára állította, és megépítette az első atomerőművet”
A cikkben leírtak nem okvetlenül tükrözik reálisan a valós képet, sejtetik ugyanakkor a Kínában a jelenlegi Oroszországról alkotott képét. Ezt a képet pedig tökéletesen kiegészítik Vang Jinek azok a közelmúltban tett kijelentései, miszerint Kínának előnyös az Ukrajnában dúló háború elhúzódása, mert az elvonja az Egyesült Államok figyelmét az ázsiai-csendes-óceáni térségről. Ezek az értékelések megmagyarázzák a Kínai Népköztársaság vezetésének számos Oroszországgal kapcsolatos politikai döntését is. Így például a nyugati szankciók részleges betartását, amellyel kapcsolatban sok orosz felteszi a kérdést, „miért nem akar Kína segíteni nekünk…”. De azt is megértheti mindenki, hogy miért nem érdemes ajándékokat várni a Mennyei Birodalomtól. Mindezek mellett az is világosan kiviláglik az írásból, hogy miként érzékelte a külső környezet az Azerbajdzsán ellenséges lépéseire adott homályos moszkvai reakciókat.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Természetes, hogy Oroszországnak a legfontosabb területekre kell koncentrálnia, és azokat az erőforrásait, amiket oda átcsoportosít máshonnan kell elvonnia. Kár ebből filozófát gyártani, vagy elefánttá fújni, különösen hogy az ellenség – közte a nyugat és Kína – nemcsak Ukrajnában, hanem máshol is támadja, igyekszik onnan kiszorítani. A hiénák mindenütt megjelennek, ha beteg vagy gyenge állatot látnak, mert nehogy azt higgyük, hogy magától jutott eszébe mozgolódni a az azerieknek vagy szíreknek, komoly nyugati támogatást élveznek. Elsősorban britet, de a kínaiak is mindent kihasználnak, hogy a volt szovjet Közép-Ázsiában nyomuljanak. Úgyhogy a háború befejezése senkinek sem érdeke, egyelőre még magának Oroszországnak se, habár az USA-val egyetemben már kezd tele lenni vele a töke. Merthogy a történet nyertese Kína, ezért a szerző kárörvendjen nyugodtan, de arra azért vigyázzon, nehogy forduljon a kocka.