„Nem oroszpártiak, magyarpártiak vagyunk!”

Beregszászi utunk során arra voltunk kíváncsiak, hogyan változott a háború hatására a magyarok véleménye az ukrán hatalomról, az oroszokról és mindenekelőtt Budapestről. Riport Beregszászról.

A szerző felvétele

– Szlava Ukrajini! – hangzik fel újra és újra az asztalnál a pohárköszöntő, mire kórusban érkezik a válasz: Herojam szlava! Beregszászon, a Nádas horgásztó partján vagyunk, ahol most a helyi Szvoboda aktivistái gyűltek össze a kijevi menekültekkel, hogy megünnepeljék az ukrán hadsereg győzelmét Harkiv mellett. Miközben a szvobodások az ukrán hadsereg bátorságát ecsetelik, időnként a magyarokról is szó esik – ezúttal csak pozitív kontextusban. Dmitrij, aki krumplit hámoz most a bográcsban már rotyogó oldalashoz, arra emlékeztet, hogy a magyarok és az ukránok a történelem során mindig is barátok voltak, így történt ez 1956-ban is, amikor banderisták védték az oroszoktól az egyik budapesti hidat. A férfi szerint így kellene lennie ennek most is, Budapestnek végre Kijev mellé kellene állnia. Ő úgy látja, hogy az itteni magyarok az ukránokkal tartanak, mert pontosan emlékeznek arra, hogy a második világháború idején milyen sok magyart hurcoltak el innen kényszermunkára a Szovjetunió belső részeire. – A magyarokkal jó a viszonyunk, az itteni magyarok velünk vannak – sommázza a jelenlegi állapotokat Ivan, aki szerint a magyar kormány példát vehetne a kárpátaljai magyarok hozzáállásáról.

„Hogy a helyi magyarság mit gondol erről a kitűnő viszonyról, az már más kérdés, mert az utóbbi években számos sajnálatos eset árnyékolta be a kapcsolatokat itt, Beregszászon. Öt évvel ezelőtt ukrán nacionalisták tépték le a magyar zászlót a városházáról, ami nem is az első ilyen eset volt. Emellett súlyos fenyegetések is elhangoztak a magyarok felé, amire ma még sokan emlékeznek”

– A háború kezdete óta nem volt konfliktus, hogyan is lehetett volna, ha elmentek a fiaink? – kérdezi Katalin, akivel a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola előtt találkozunk. Az asszony még a mai napig emlékszik azokra a napokra, amikor ukrán nacionalisták petárdákat durrogtattak az utcán, hogy megfélemlítsék a magyarokat, azonban szerinte azt is látni kell, hogy ezek a rendbontók valahogy elcsendesedtek. Hogy a fronton vannak, vagy csak elhallgattak, azt nem tudni, mindenesetre tény, hogy nem igazán hallatják a hangjukat már jó ideje.

Az persze egészen más kérdés, hogyan állnak a magyarokhoz az ukrán hatóságok. A háború kitörése után több oroszbarát pártot is betiltottak Ukrajnában, a magyar politikai tömörüléseket azonban nem fenyegeti ez a veszély. Katalin szerint a beregszásziak közül egyaránt kapnak behívót az ukrán és a magyar fiatalok is. Jó példa erre az ő utcájuk, ahol egy ukrán és egy magyar férfi kapott legutóbb behívót. – Az sem jó, ha magyart, de az sem, ha ukrán fiatalokat visznek el, de ez a háború nem válogat – teszi hozzá az asszony, aki még hozzáteszi, hogy ő mindenképpen itt maradna, mert nincsenek Magyarországon közeli hozzátartozói.

„Ő abban bízik, hogy hamarosan tárgyalóasztalhoz ülnek a felek és győzni fog a józan ész”

A szerző felvétele

Az ukrán és az orosz fél közeledésének azonban egyelőre nem sok jelét látni. Vlagyimir Megyinszkij orosz elnöki tanácsadó vasárnap közölte, hogy Oroszország kész folytatni a Kijev kezdeményezésére leállított tárgyalásokat Ukrajnával. A politikus szerint Moszkva soha nem zárkózott el a tárgyalásoktól, még a legfelsőbb szinten sem, amit elmondása szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök is többször megismételt. Megyinszkij hozzátette, az államfőknek azért kellene találkozniuk, hogy végleges megállapodásokat kössenek, és dokumentumokat írjanak alá, de nem azért, hogy fényképeket készítsenek. Kedden aztán Volodimir Zelenszkij is elmondta a véleményét a béketárgyalásokkal kapcsolatban. Az ukrán elnök szerint Kijev csak azután tér vissza az Oroszországgal való tárgyalásokhoz, ha visszakapja a február 24-e óta elfoglalt ukrán területeket.

„A jelenlegi körülmények közepette természetesen elképzelhetetlen egy ilyen szcenárió, ami cseppet sem vetíti előre a háború gyors befejezését”

– Nincs mit csodálkozni azon, ha a magyarok hozzáállása is változik a háborúhoz, hiszen folyamatosan változnak az események – ezt már András mondja, aki abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben van, hogy egészségügyi állapota miatt nem lehetett katona, így most nincs sok félnivalója a behívótól. A fiatalember szerint a háború elején ugyan sokan voltak, akik magyarként úgy látták, hogy az oroszok végre rendet raknak az országban, azonban ez mostanra teljesen megváltozott. Ebben nem csak az játszott szerepet, hogy az ukrán tévéből rengeteg háborús pusztításról látnak képeket, hanem az is, hogy itt helyben mégis egyre rosszabb a helyzet.

– Tulajdonképpen mindenki látja, hogy egyre csak romlik a helyzet, nőnek az árak, folyamatos az elvándorlás, most pedig már benzint sem lehet kapni – emlékeztet a férfi, aki megerősíti, hogy a benzinkutakon a kijelzőkön feltüntetett nullák bizony azt jelentik, hogy elfogyott az üzemanyag. Ezért mostanra egyre többen vállalkoznak arra, hogy tesznek egy kisebb magyarországi utat, hogy feltankoljanak, majd visszatérjenek ide. Ám ami ennél is fontosabb, hogy

„András szerint a helyi magyarok mostanra szolidárisabbak lettek az ukrán hadsereggel, mintha most már nekik drukkolnának. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyarok tömegesen jelentkeznének önkéntesnek a hadseregbe, ám ez nem is igazán volt elvárható a részükről”

Mit gondolnak a helyiek a magyar kormány hozzáállásáról a konfliktushoz? – Csak a legjobbakat – válaszolja András, aki emlékeztet, hogy a magyarok számára óriási segítséget nyújtott már eddig is a magyar kormány, és nem csak a kettős állampolgárság lehetővé tételével. Beregszászon több épület felújítása is magyarországi pénzből készült, de a magyar iskolákat is támogatja a magyar kormány. Hogy Budapest ellenzi az orosz földgázra és kőolajra vonatkozó szankciókat, az András szerint érthető, hiszen teljesen természetes, hogy a magyar kormány elsősorban a magyar emberek érdekeit nézi, ez pedig az, hogy ne emelkedjenek tovább a családok költségei.

A szerző felvétele

– Nem tapasztaltam, hogy itt a magyarok oroszoknak drukkolnának, nem oroszpártiak vagyunk, hanem magyarpártiak  – ezt már Klára mondja, akivel a Muzsalyi úton találkozunk. Az asszony szerint tévedés, hogy az itteni magyarok az ukrán állam vesztét akarnák, hiszen teljesen egyértelmű, hogy ha az országot szétlövik, azzal a magyarság is veszít. – Ha lenne is majd valamilyen újjáépítés, az úgyis a háború által sújtott területekre menne, Beregszász megint nem kapna semmit – hangsúlyozza Klára, aki szerint még az is könnyen előfordulhat, hogy éppen innen csoportosítanának majd át pénzeket a lerombolt kelet-ukrajnai városok újjáépítésére. Nem is beszélve arról, hogy a kárpátaljai magyarok semmit sem remélhetnének az oroszoktól még akkor sem, ha esetleg mégis el tudnák foglalni a Donyec-medencét.

„Miért is érdekelné Putyint, hogy mi van Kárpátalján a magyarokkal?”

– teszi fel a kérdést az asszony, aki hangsúlyozza, hogy érthetetlen számára, miért gondolják azt sokan Magyarországon, hogy a kárpátaljai magyaroknak az lenne a jó, ha az oroszok győznének.

Klára szerint azonban érdemes talán megkülönböztetni a Facebook-on tömegével megjelenő oroszpárti kommenteket a magyar kormány tevékenységétől, amivel kapcsolatban igazán nincs ok a kritikára. Hiszen Magyarország továbbra is tárt karokkal fogadja a menekülteket, akik nem csak ingyen utazhatnak az ukrán útlevelükkel, hanem könnyedén vállalhatnak munkát is, ha akarnak. Az pedig hogy az Orbán-kormány nem támogatja az Oroszország elleni földgáz- és olajembargót, abban Klára szerint sincs sok csodálkozni való, hiszen Magyarországon egyelőre senki nem fedezett fel ilyen lelőhelyeket, ahonnan ki lehetne termelni ezeket a nyersanyagokat. Ezért az asszony abban bízik, hogy az ukrán vezetés is megérti a magyar kormányt, hogy ilyen kényszerhelyzetben nem nagyon tud mást tenni az ország. – Ha belátóbbak lennének a politikusok nem csak itt, hanem egész Európában, akkor végre igazán elfogadhatnák, hogy nem szórakozásból teszik azt Orbánék, amit tesznek, hanem mert nincs más lehetőség – teszi hozzá az asszony, aki még bízik abban, hogy ha az ukránoknak kedvez a hadi szerencse, Magyarország és Ukrajna viszonya is rendeződni fog.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com