„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Hszi moszkvai útja éppenséggel az orosz álláspont melletti kiállást demonstrálta. Emellett azt, hogy Moszkva nem készül elfordulni Kínától. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy Moszkva is figyel a csendes-óceáni térségre, és támogatja Kínát”
Fotó:EUROPRESS/Angelos TZORTZINIS/AFP
Oroszország és Kína átfogó partnersége és stratégiai együttműködése a XXI. században a modern, egyenrangú kapcsolatok valódi példájaként szolgálhat. Vlagyimir Putyin írta le így a két ország kapcsolatát. Hszi Csin-ping támogatásáról biztosította Oroszországot, Putyint a szövetségesének nevezte az új világrend építésében, és megerősítette a két ország közös álláspontját az Ukrajna elleni háborúval kapcsolatban. A kínai és az orosz elnök közös nyilatkozatban szögezték le, hogy az ukrajnai konfliktust „csak a kiváltó okok kezelésével lehet megoldani”. Ez a megfogalmazás egyértelműen visszhangozza a kulcsfontosságú orosz üzeneteket, amelyeket a Kreml a teljes körű háború megindításának indoklására használ – különösen a „NATO terjeszkedésének fenyegetését”, az „oroszul beszélők diszkriminációját”, valamint az orosz nyelv, kultúra és média elnyomását Ukrajnában.
„Hszi és Putyin ígéretet tettek arra, hogy minden téren, különösen a katonai területen megerősítik az együttműködést, és határozottan szembeszállnak Washingtonnal Kína és Oroszország kettős elszigetelésének gyakorlata miatt”
Az elnökök kijelentették, hogy személyesen kívánják felügyelni az együttműködés kulcsfontosságú területeit, és 2030-ig a kereskedelem és a beruházások növekedését szorgalmazzák. A feladat a közös érdekek ellenére sem egyszerű, és nem csupán a külső nyomás, a másodlagos szankcióktól való félelem miatt. Jól mutatja ezt Szibéria Ereje-2 vezeték megvalósulásának elhúzódása. A közös projektek közül az egyik legfontosabb ez a vezeték, amely a nyugat-szibériai gázmezőket kapcsolná össze Kínával, ezzel gyakorlatilag egy az egyben pótolni tudná a jelenleg kieső európai kereskedelmet. A vita a két ország között a költségeken megy, Kína ugyanis a jelenlegi helyzetben érthető módon csak nyomott áron hajlandó vásárolni Moszkvától. A mostani tárgyalások reményt adnak arra, hogy a projekt akár még az idén a megvalósulás fázisába lépjen, így a vezeték elkészülte után Oroszország mintegy évi 100 milliárd köbméter gázt lesz képes szállítani Kínának. Jelenleg a 2014-ben aláírt Szibéria Ereje-1 vezetéken évi 38 milliárd köbmétert exportál Oroszország. Az ár pedig minden bizonnyal magasabb lesz, mint a belföldi, de nem éri majd el az első vezetéken szállított gázét.
„Hszi Csin-ping részvétele – valamint a közös nyilatkozat, amely Kína álláspontját összehangolja a konfliktus rendezésének orosz elképzeléseivel – fontos támogatást nyújt Putyinnak a háború befejezésére irányuló amerikai nyomás közepette”
Ahogy értékelésében a Brookings Institution megjegyzi, miközben orosz tankok gördültek át a Vörös téren, Hszi Csin-ping a Fehér Háznak és az egész nyugati blokknak üzenve demonstratívan ott feszített Vlagyimir Putyin mellett. Miért vállalja Hszi a kockázatot? A válasz az amerikai think tank szerint a stratégiai szükségszerűségben rejlik. Mivel az Egyesült Államokkal folytatott verseny egyre élesebbé válik, Peking Moszkvát nélkülözhetetlen, bár kockázatos partnernek tekinti. Peking számára az ideális eredmény egy olyan Oroszország, amely elég erős ahhoz, hogy visszavágjon a Nyugatnak, de elég gyenge ahhoz, hogy biztonságosan Kína pályáján maradjon.
„Donald Trump külpolitikai stratégiájának nyíltan bevallott része, hogy Oroszország és Kína közé falat emeljen. Kissinger egykori mestertervének parafrázisa azonban az elmúlt évek geopolitikai robbanása miatt aligha működhet. Peking és Moszkva ugyanis – függetlenül attól, ki ül a Fehér Házban – egyaránt Washingtont tekinti a legnagyobb kockázatnak”
Trump már az elnökválasztási kampány során több ízben nehezményezte, hogy Biden az ukrajnai háború folyamatos támogatásával, valamint az egész Nyugatot maga mellé állító szankciós politikájával elkövette a legnagyobb geopolitikai hibát, és Oroszországot gyakorlatilag Kína karjaiba kergette, így a szövetség a két regionális hatalom között minden korábbinál szorosabbá vált. Ez semmiképpen nem illeszkedik a Trump által elképzelt világrendbe, ezért prioritásként kezeli e szövetségi kötelék meglazítását, és Oroszország eltávolítását Kína mellől.
A realista külpolitikai irányvonal érvényesülése mellett részben ebben a kontextusban kell értelmezni, hogy az ukrajnai rendezés során Fehér Ház Oroszországgal szemben eddig vitt meglehetősen engedékeny tárgyalási stratégiáját is. Az amerikai elnök reményei szerint így lazítani lehet Oroszország kitettségét és függőségi viszonyát Kínától, amely egyes, egyelőre mindenképpen túlzó vélemények szerint már-már vazallusává tette Moszkvát azzal, hogy szélesre tárta ajtaját a szankciók miatt új kereskedelmi területeket kereső Oroszország előtt, valamint azzal, hogy a beruházásokon felül elárasztotta annak piacát a saját termékeivel.
„Trump reményei azonban nem tűnnek túl reálisnak. A háború három éve annyira bebetonozta Oroszországot a <globális Dél> partnerségi megállapodásaiba, a BRICS-be, és mindenekelőtt a Kínával kötött stratégiai viszonyba, hogy ezen lazítani lehet – ez Oroszország érdeke is -, ám az irányt megváltoztatni nem”
Ráadásul Moszkva joggal tarthat attól, hogy Trump távozásával ismét beköszönthet a diplomáciai jégkorszak. Ez a bizonytalanság eleve kizárja, hogy Moszkva akár csak a legkisebb okot is adja Pekingnek a gyanakvásra. De a kereskedelmi útvonalak megváltozása is a „globális Délre” helyezte az orosz külgazdasági súlypontot a geopolitikai térképen. Oroszország így a legstabilabb kapcsolatait tenné kockára, ha hirtelen távolodni kezdene Kínától. A gazdasági kapcsolatokat diverzifikálni lehet, ezt Peking sem ellenzi, a korábbi egyensúlyok visszaállítása azonban már elképzelhetetlen.
„Hszi Csin-ping a több mint három éve tartó háború ideje alatt nem először látogatott el Moszkvába. Hasonlóan fontos pillanatban, a sikeres ukrán offenzíva után, az ennek folytatásaként készülődő ellentámadás előtt 2023 tavaszán is demonstrálta a kiállását Moszkva mellett. Jelenleg más a helyzet, amerikai közvetítéssel felgyorsultak a konfliktus rendezését célzó erőfeszítések, és ennek jegyében folyik az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálása, amellyel a Fehér Ház igyekszik elrántani Moszkvát Pekingtől”
Ebben a konstellációban egyértelmű, hogy minél feszültebb az Egyesült Államok és Kína viszonya, Peking számára annál értékesebbé válik a stratégiai szövetség Oroszországgal. Ebben a helyzetben meglehetősen kicsi a valószínűsége annak, hogy a Nyugat vágyai szerint Peking nyomást gyakoroljon Moszkvára. Erre korábban sem volt sok esély, Trump visszatérésével, a kapcsolatok további romlásával pedig végképp elszálltak az ehhez fűződő ukrán és nyugati remények. Pedig Ukrajna sokáig bízott a kínai segítségben. Most pedig kapaszkodik minden apró mondatba, így kürtölte például legutóbb világgá, hogy Peking támogatja a 30 napos tűzszünetet. Ezzel szemben Kína ezúttal is csak annyit mondott, hogy általánosságban támogat minden olyan elképzelést, amely a béke irányában hat. Persze, nem minden áron.
„Hszi moszkvai útja éppenséggel az orosz álláspont melletti kiállást demonstrálta. Emellett azt, hogy Moszkva nem készül elfordulni Kínától. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy Moszkva is figyel a csendes-óceáni térségre, és támogatja Kínát”
Így amennyiben Washington beváltaná a fenyegetéseit, és a béketárgyalások elhúzódása esetén újabb szankciókkal gyakorolna nyomást Moszkvára, Peking akkor is ott állna Oroszország mögött. Putyin tejhát a csúcstalálkozóval azt üzente Trumpnak, hogy az amerikai keménykedés, az orosz érdekek figyelmen kívül hagyása csak még jobban összekovácsolja Moszkva és Peking partnerségét.
Eközben Kijev arra próbálja kihasználni a moszkvai csúcstalálkozót, hogy meggyőzze Trumpot és a nyugati szövetségeseket e két ország partnerségének veszélyes voltáról, és rávegye őket a Putyinnal folytatott tárgyalások feladására, az Oroszországra gyakorolt nyomás növelésére. Ez persze csak még jobban összekovácsolná Peking és Moszkva szövetségét. Tisztában van ezzel a Nyugat is, ezért egyéb kommunikációs trükkökkel is próbálkozik. Így például azzal, hogy meggyőzze Moszkvát, ne csússzon vészesen Peking alá, és váljon így egyenlőtlenné a partnerség.
„Peking annak ellenére áll ki határozottan Moszkva mellett, hogy az ukrajnai konfliktus elhúzódása egyáltalán nem szolgálja az érdekeit”
Kína számára az ukrajnai háború csak teher. Egyrészt tovább szaggatja az ellátási láncokat, blokkolja az Európába vezető egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalat, de zavarja az Európa és Amerika szembeállítását célzó stratégiáját is. Az Oroszországgal szemben kivetett szankciók pedig a Moszkvával épített kereskedelmi, gazdasági kapcsolatait bonyolítja. Ezért aztán Peking nem fog megorrolni arra, ha Moszkvának sikerül megállapodnia az ukrajnai konfliktus rendezéséről Trumppal. Igaz, ennek érdekében aligha fog nyomást gyakorolni Oroszországra.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
