Milyen erős az orosz hadsereg?

Folytatjuk kalandozásunkat az amerikai alternatív médiában. Ezúttal Ted Snider az Antiwar.com és a Libertarian Institute rovatvezetőjének, a Responsible Statecraft és a The American Conservative főmunkatársának Oroszország katonai teljesítménye nem felel meg a propaganda állításainak című írását szemlézzük. Snider szerint önámítás azt gondolni, hogy az orosz hadsereg gyenge, miközben az amerikai hadsereg, és az alkalmanként hozzá társult szövetséges csapatok az elmúlt évtizedekben az ukrán fegyveres erőknél jóval gyengébb hadseregeket sem voltak képesek legyőzni. Snider szerint azt is figyelembe kellene venni az orosz haderő értékelésénél, hogy Ukrajna de facto NATO-taggá vált és amellett, hogy több tucat ország támogatja pénzzel, fegyverekkel, önkéntesekkel, a műveleteket valójában amerikai közreműködéssel tervezik meg, és Washington választja ki az adott célpontokat is. Az elemző úgy véli, az ukrán és az orosz haderő is jobban teljesít ebben a háborúban, mint az amerikai az elmúlt időszakban. Oroszország a NATO egyesített erőforrásaival szemben nyújt ilyen szintű teljesítményt.

Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on

Az ukrán hadsereg által lefoglalt sérült orosz páncélozott járművek kiállítása Kijevben, 2022-ben
Fotó:EUROPRESS/Mustafa Ciftci/ANADOLU AGENCY/AFP

Az amerikai kormány és a média nyilatkozatai elhitették a közvéleménnyel, hogy az orosz hadsereg megdöbbentően gyenge és szervezetlen, és bizakodó optimizmusra van szükség az ukrán győzelemmel kapcsolatban. Az ukránok valóban bátran harcoltak, és várakozáson felül teljesítettek. De a magán- és a nyilvános értékelések között hatalmas szakadék tátongott, állapítja meg Ted Snider.

„A legutóbbi kiszivárogtatások megerősítették azt, amit már régóta feltételeztek, újra kell értékelni az orosz hadsereg teljesítményét, és újra kell kalibrálni az optimista várakozásokat”

Az orosz hadsereg kigúnyolása és sértegetése csak szándékos önámítás volt. Ez azért volt lehetséges, mert a gúnyolódók az elmúlt évtizedek két fontos tényét továbbra sem akarják beismerni. Először is, abban a háromnegyed évszázadban, amióta az Egyesült Államok a világ domináns hatalmává vált, ritkán nyert háborút, vagy érte el teljes mértékben a háborúba lépés során megfogalmazott politikai céljait. Oroszország katonai teljesítményének őszinte értékelése megköveteli, hogy összehasonlítsuk azt a közelmúltbeli amerikai háborúk példájával.

„A megállapításunk pedig az, hogy az Egyesült Államoknak az elmúlt időszakokban következetesen nem sikerült legyőznie a jelenlegi ukrán fegyveres erőknél kisebb, gyengébben felszerelt, sokkal szedett-vedettebb hadseregeket sem”

Vietnam óta az Egyesült Államoknak nem sikerült elérnie katonai és politikai céljait Afganisztánban, Irakban vagy Líbiában. Húsz évnyi afganisztáni harc után Amerika kénytelen volt kivonulni az országból. A hadsereg összeroppant, a tálibok pedig visszatértek a hatalomba. Az Egyesült Államok kétszer is kivonult Irakból, mert a kormányuk nem volt hajlandó kapitulálni. Az első kivonulás Szaddám Huszeint hagyta hatalmon; a második eltávolította őt, és Irán (nem az Egyesült Államok) megerősödve maradt Irakban. A líbiai háború egy bukott államot hagyott hátra, amely fegyvereket juttatott a szélsőséges mozgalmaknak egész Észak-Afrikában. Az Egyesült Államok egyik háborúból sem távozott győztesen, és külpolitikai céljait sem érte el. Mindegyik háborúban olyan kormány került hatalomra, amely nem volt Amerika-barát. A szíriai háború is Bassár el-Aszadot hagyta hatalmon.

„Ha az orosz hadsereg rosszul is teljesített a modern ukrán hadsereggel szemben, nem teljesített rosszabbul, mint az Egyesült Államok a sokkal kevésbé modern ellenfelekkel szemben”

A második pont pedig annak a tisztázásáról szól, hogy Oroszország miért is harcol egy ilyen modern ukrán hadsereg ellen. Ukrajna de facto NATO-taggá vált. Az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei az egyenruhás katonákon kívül mindent biztosítanak az Oroszország elleni háborúban. Oroszország tehát nem egyszerűen Ukrajna ellen nyújt ilyen szintű teljesítményt, hanem a NATO egyesített erőforrásaival szemben. Az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei biztosították és karbantartották a fegyvereket, kiképezték az ukrán katonákat a használatukra, és biztosították a hírszerzési információkat arról, hogy milyen célokat támadjanak. Az Egyesült Államok fokozottan ellátja az orosz erők helyzetéről szóló hírszerzési információkkal az ukránokat, és rávilágítanak az orosz vonalak gyenge pontjaira.

„Az Egyesült Államok lényegében átvette a tervezést, a hadijátékok lebonyolítását, és javaslatot tett arra, hogy mely utak… lesznek valószínűsíthetően sikeresebbek”

Márciusban az Egyesült Államok az ukrán hadsereg tagjait egy németországi amerikai katonai bázison látta vendégül, ahol stratégiát dolgoztak ki a háború következő szakaszára. Áprilisban terepasztal gyakorlatot tartottak az ukrán katonai vezetőkkel, hogy bemutassák, hogyan játszódhatnak le a különböző támadási forgatókönyvek a várható ellentámadásban, amelyre  Amerika dolgozott ki Ukrajnával, mégpedig Christopher Cavoli tábornok szerint elsősorban a meglepés lehetőségére koncentrálva. De még ha Oroszországnak egy megerősített ukrán hadsereggel kell is szembenéznie, a legutóbbi kiszivárogtatások megerősítik azt, amit magánvélemények már régóta sugallanak.

„Mégpedig azt, hogy Ukrajna veszteségeit alábecsülték, míg kilátásait túlbecsülték. Eközben Oroszország veszteségeit túlbecsülték, eredményeit pedig alábecsülték”

Mielőtt a legutóbbi kiszivárogtatásokból kiderült volna, hogy sokkal több ukrán katona halt meg vagy sebesült meg a harcmezőn, mint orosz katona, már sejteni lehetett, hogy Ukrajna május elejére kifogy a légvédelmi rakétákból, kevés a csapat és a lőszer, és az ellentámadásuk jóval elmarad a korábban megfogalmazott céloktól, és a legjobb esetben is csak szerény területi nyereséget érnek majd el. Mindezeket a tényeket az amerikai tábornokok és kormánytisztviselők még a kiszivárogtatások előtt csendben elismerték.

„A The Washington Post még februárban arról számolt be, hogy az amerikai hírszerzés kijózanító értékelése szerint a Krím visszafoglalása meghaladja az ukrán hadsereg képességeit”

Ezt a kijelentést az elmúlt hetekben több bizottság előtt is megismételték a Capitol Hillen. Már 2022 novemberében amerikai tisztviselők megosztották ezt az értékelést Ukrajnával, és azt javasolták, hogy kezdjenek el gondolkodni a tárgyalások reális követeléseiről és prioritásairól, beleértve a Krím visszaszerzésére vonatkozó, Ukrajna által kinyilvánított célok újragondolását. Ugyanebben a hónapban nyugati katonai elemzők fordulópontra kezdtek figyelmeztetni, amelyen Ukrajna harctéri térnyerése a tetőfokára hág. 2023. január 21-én pedig Mark Milley, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke nyilvánosan kijelentette, hogy Ukrajna nem lesz képes visszavenni az összes területét.

Itt most nem csak arról volt szó, hogy Ukrajna ambícióit felfújták, és kilátásait túlértékelték, hanem arról is, hogy a veszteségeket is alábecsülték. Annak ellenére, hogy nyilvánosan azt állították, a veszteségek Oroszország számára egyenértékűek vagy rosszabbak, a kiszivárgott jelentések szerint az ukrán halottak és veszteségek aránya sokkal magasabb volt, mint az orosz halottak és veszteségeké. A katonai elemzők előrejelzései szerint a megölt katonák aránya gyakran közelebb volt a 7:1 vagy 10:1 ukrán és orosz veszteségekhez.

„A Der Spiegel arról számolt be, hogy a német hírszerzés aggódik az ukrán hadsereg magas veszteségei miatt a Bahmutért folytatott csatában. Egy titkos megbeszélésen német politikusoknak elmondták, hogy az ukrán katonák halálos veszteségei csak ezen a harctéren három számjegyű naponta”

A Washington Post arról számolt be, hogy a legjobban kiképzett és tapasztalt ukrán katonák már mind halottak vagy sebesültek. És nem csak az ukrán veszteségeket becsülhették alá. Az orosz veszteségeket, az alkalmatlanságot és az anyagi veszteségeket ugyanúgy túlbecsülték. Miután a háború elején a Kreml nagy veszteségeket szenvedett, Alexander Hill, a Calgary Egyetem hadtörténelem professzora szerint Oroszország módszeresebb harctéri stratégiát kezdett követni, és csökkentette veszteségeit.

Április 26-án Cavoli tábornok, az Egyesült Államok Európai Parancsnokságának parancsnoka és az európai szövetségesek legfőbb parancsnoka az amerikai képviselőház fegyveres szolgálatok bizottságának kongresszusi hallgatósága előtt olyan jelentést adott, amely nagyban különbözik attól, amit alig egy hónappal korábban mondtak nekik. A nyilvánosságnak folyamatosan azt mondják, hogy Putyin húsdarálóba dobja katonáit. Mark Milley tábornok nemrég arról számolt be, hogy az orosz csapatokat lemészárolják. Március végén a képviselőház fegyveres szolgálatok bizottságának azt mondta, az oroszok számára ez egy mészárszék. Bahmut környékén szétverik őket.

Áprilisban azonban Cavoli tábornok ugyanennek a testületnek azt mondta, az orosz szárazföldi erők némileg leépültek ebben a konfliktusban, bár ma nagyobbak, mint a konfliktus kezdetén voltak. És nem csak a szárazföldi erőkről van szó. Cavoli úgy folytatta, hogy

„a légierő nagyon keveset, nyolcvan repülőgépet vesztettek. Van még ezer vadászgépük és vadászbombázójuk. A haditengerészet egy hajót veszített”

Ami pedig a nagyobb orosz hadsereget illeti, Cavoli kijelentette, az orosz hadsereg nagy részét nem érintette negatívan ez a konfliktus… annak ellenére, hogy milyen erőfeszítéseket tettek Ukrajnán belül.

Geoffrey Roberts történész, az orosz és a szovjet hadtörténelem szakértője úgy vélekedik, hogy az orosz fegyveres erők sok hibát követtek ugyan el, és súlyos kudarcokat szenvedtek el az Ukrajnával és a NATO-val vívott háború során, de összességében nagyon jól teljesítettek. Akárcsak a Vörös Hadsereg a második világháború idején, az orosz hadsereg is rugalmas, alkalmazkodó, kreatív és rendkívül hatékony tanuló szervezetnek bizonyult – egy modern hadigépezetnek, amelynek tanulságait és tapasztalatait – pozitív és negatív – a vezérkarok és a katonai akadémiák még generációkig tanulmányozni fogják. A Vörös Hadsereg a második világháború idején is jól teljesített.

A kezdeti területi kudarcok után az ukrán hadsereg két sokkoló győzelemmel válaszolt Harkiv és Herszon tartományokban. Azonban úgy tűnik, hogy Oroszország mindegyik esetben visszavonult, vagy átcsoportosította az erőit. A katonai elemző és nyugalmazott katonatiszt Daniel L. Davis alezredes rámutatott, hogy

„minden olyan helyzetben, ahol az orosz hadsereg a harc mellett döntött, Ukrajna még nem győzte le őket”

Oroszország még nem veszített el olyan csatát, amely során a harc mellett döntött. Azóta az orosz hadsereg Bahmutba vette be magát, ahol, mint a halál torkában, felfalt mindenkit, akit Kijev odaküldött, hogy kiszorítsa onnan. Egy ukrán parancsnok Bahmutban azt mondta, hogy „a mi életünket az övékre cserélő árfolyam az oroszoknak kedvez. Ha ez így megy tovább, elfogyhatunk”. Daniel Davis rámutatott, még ha Ukrajna el is indítana, és megnyerne egy ellentámadást, az áldozatok és a halálos áldozatok aránya akkor is olyan magas lenne, hogy azzal feláldoznák [az] utolsó megmaradt erőiket, amelyekkel offenzívákat vagy jövőbeli hadműveleteket tudnának végrehajtani.

„Geoffrey Roberts hadtörténész nemrég egy interjúban úgy vélekedett, ha a háború még sokáig folytatódik, Ukrajna, mint állam összeomolhat”

Hill professzor 2022 novemberében úgy érvelt, amennyiben Zelenszkij kormánya hajlandó lett volna tárgyalni még áprilisban [2022], akkor a végső kimenetel valószínűleg jobb lett volna Ukrajna számára, mint ahogyan az ma vagy a jövőben valószínűleg lesz. Ez a prognózis még mindig áll.

Az ukrán hadsereg tehát a várakozások felett, az orosz hadsereg pedig a várakozások alatt teljesített. De a közelmúltban kiszivárgott és jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatok arra utalnak, hogy szükség van egy frissített, őszintébb értékelésre. Oroszország nem csak az ukrán fegyveres erők ellen küzd. Egy olyan hadsereg ellen küzdenek, amelyet a NATO erőforrásai, kiképzése és tervezése komolyan felduzzasztott. És még így sem járnak rosszabbul, mint az amerikai hadsereg az elmúlt évtizedekben a sokkal kevésbé felszerelt, kiképzett és felkészült erőkkel szemben. Az orosz hadsereg lenéző gúnyolódásához hozzájárult az ukrán veszteségek alábecsülése, és az ukrán képességek túlbecsülése, valamint az orosz veszteségek és sérültek számának túlbecsülése, valamint az orosz képességek és eredmények alábecsülése.

Mind a magas rangú amerikai katonai vezetésnek, mind a nagy nyugati médiának el kell kezdenie elismernie az orosz hadsereget és képességeit olyannak – tanácsolja Ted Snider –, amilyen az valójában, ahelyett, amit a politikai érdekek által támasztott elbeszélések kínáltak.

(Az írás eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)

(A cikk nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com