Miért nem szeretik a lengyelek Hmelnickijt?

2026. júl. 03.

#moszkvater

MEGOSZTÁS

Az egész világot bejárta Karol Nawrocki lengyel államfő felháborodása a százezernyi lengyel civilt legyilkoló ukrán náci kollaboráns UPA „hőseinek” kijevi ünneplése, valamiféle „nemzeti panteonba” helyezése miatt. Bár kevesebb szó esett róla, de Izrael állam is tiltakozott emiatt, hiszen a banderisták sok tízezer zsidó embert is meggyilkoltak.

Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára

„A rendszerváltozás és az orosz-ukrán háború kitörése óta kultusza alább hagyott, de megítélése ma is inkább pozitív, mint negatív” #moszkvater

„A rendszerváltozás és az orosz-ukrán háború kitörése óta kultusza alább hagyott, de megítélése ma is inkább pozitív, mint negatív”
Forrás:Wikipédia

A tavaly leköszönt lengyel köztársasági elnök, Andrzej Duda leköszönő beszédében elmondta, milyen undorral töltötte el, hogy Kijevben sokszor náci karszalagot, vagy náci kollaboránsokat ünneplő kitűzőket kellett látnia ukrán tárgyaló partnerein. Hivatali ideje alatt lenyelte undorát, hiszen a mai Ukrajna megsegítését az Oroszország elleni harcban fontosabbnak tartotta történelmi vitáknál. Kezdetben Nawrocki elnök is ugyanígy gondolkodott, annál is inkább, mert név szerint szerepel Oroszország ellenségeinek a listáján.

„De Ukrajnában az elmúlt hónapokban a náci múlt rehabilitálása és a lengyel lakosság elleni irtóhadjárat letagadása annyira felgyorsult, hogy az már az egész lengyel társadalmat felháborítja”

A lengyel-ukrán történelmi vitával magam sokkal előbb már találkoztam. A hetvenes évek végén ösztöndíjas voltam Varsóban, és ott hallottam először Bohdan Hmelnickij (lengyelül Chmielnicki) nevét. A lengyel történelemtanár úgy jellemezte, mint aki a náci népirtás előtt az egyik legsúlyosabb bűnt követte el a lengyelség ellen. Kozák harcosai ugyanis 1648 és 1649 között rengeteg lengyel és zsidó embert gyilkoltak meg. A lengyelek ellen páratlan kegyetlenséggel küzdő Hmelnickijt a lengyelek „Isten ostorának” nevezték. Kegyetlen, vad kozákként jelenik meg a lengyel ifjúság egyik legnépszerűbb regényében, Henryk Sienkiewicz Tűzzel-vassal című könyvében is. (A rendszerváltozás után népszerű sorozatot is készített belőle a lengyel televízió.)

Varsói ösztöndíjam után néhány évvel Kijevbe utazva meglepetten láttam, hogy a még a Szovjetunióhoz tartozó ukrán főváros központi terén ott magasodott Hmelnickij szobra. Mint megtudtam, a szovjet történetírás pozitív hősként tartja számon Hmelnickijt, aki véres pályafutása végén az Oroszországgal kötendő unió, magyarán Oroszország és a mai Ukrajna területének egyesítéséről állapodott meg a cár képviselőivel. A Kijevi Rusz így került vissza Oroszországhoz.

„A történelemben természetesen semmi sem fekete-fehér”

A lengyel nemességgel rendelkező, de rutén apától és kozák anyától született Bohdan Hmelnickij művelt ember és tehetséges hadvezér volt. Ortodox vallása ellenére a jezsuitáknál tanult, aztán a lengyel hadseregben harcolt a törökök ellen. Két évig Konstantinápolyban volt hadifogoly, innen még lengyel barátai vásárolták ki. Török szokásra megrögzött kávéivó lett, az európai történelemben ő az egyik első vezető, aki folyamatosan kávéval spannolta magát. Nemsokára azonban a lengyelellenes kozák felkelés vezéralakja lett. A lázadás kiváltó oka látszólag a kozák seregek autonómiájába való beleszólás volt. 1638-ig a kozákok maguk választották meg a tisztjeiket, ezután a lengyel Szejmé lett a kinevezés joga. Így az addig ezredesi rangban levő Hmelnickijt is lefokozták.

„De a történészek szerint ennél fontosabb volt az, hogy a mai Ukrajna területét megszálló lengyel állam mindenképp katolizálni akarta a kozákokat, így választva el őket az oroszságtól. De hát a kozákság egyik legeredetibb jellemzője a pravoszlávia, a keleti kereszténység”

Hmelnickijnek több csatában sikerült legyőznie a lengyeleket. Ha nem is közvetlenül, de ez a vereség is hozzájárult Lengyelország lassú bukásához és többszöri felosztásához. Maga Hmelnickij győzelme után a mai Ukrajna területén kialakított független állam vezetője, hetmanja lett. Ebben a minőségében sokfelé keresett szövetségeseket, még II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel is felvette a kapcsolatot. De végül mégis az Oroszországgal való uniót választotta. A szovjet időkbe ezért lehetett Ukrajna legnagyobb történelmi hőse.

„A rendszerváltozás és az orosz-ukrán háború kitörése óta kultusza alábbhagyott, de megítélése ma is inkább pozitív, mint negatív”

Úgy tartják, hogy az Oroszországgal való egyesülést kényszerből fogadta el, jórészt a török fenyegetés miatt. Egy fejedelemség akkoriban nem élhetett meg valamelyik korabeli nagy uralkodó – esetében a cár vagy a szultán – felsőbbségének elfogadása nélkül.

Hmelnickij története jól példázza, hogy a lengyel, orosz és ukrán történelem időről időre összekapcsolódik, és igyekeznünk kell kihámozni a történelmi igazságot a különböző nemzeti legendák mögül.