„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Míg egy Il-76 nagyjából 8 elfogó rakéta egyidejű szállítására képes, addig egy Sz-300 üteg javadalmazása 48 darabot tesz ki”
Fotó:EUROPRESS/Handout/RUSSIAN INVESTIGATIVE COMMITTEE/AFP
A Belgorod térségében lezuhant Il-76 típusú teherszállító repülőgépről szóló első értesülések 2024 január 24. délelőtti óráiban jelentek meg a közösségi médiában. Noha még az eseményt követő információs ködben felmerült az esetleges műszaki meghibásodás gondolata, ám azt a nyilvánosságra került felvételek alapján hamar ki lehetett zárni a lehetséges okok közül.
„Az orosz Bletgorod nevet viselő Telegram csatorna által közzétett felvételeken egyértelműen kivehető a légvédelmi rakéták elműködésekor keletkező kisebb füstfelhő, valamint az indítás irányát, és hozzávetőleges helyét jelző füstcsík”
Továbbá a roncsokról a becsapódás helyszínén készült felvételeken szintén megjelentek a légvédelmi rakéták robbanófejeire jellemző klasszikus, mással össze nem téveszthető repesznyomok. Az orosz fél által kiadott közlések szerint a lezuhant gép fedélzetén összesen 9 fős személyzet, valamint 65 ukrán hadifogoly tartózkodott, akiket Moszkva egy előre egyeztetett, 192-192 formátumú fogolycserére szállított Belgorodba, hogy aztán onnan busszal vigye tovább őket a harkovi ukrán határig.
Az incidensről készült helyszíni felvétel
Mindez nem újdonság, mivel számos alkalommal került már sor hasonló jellegű fogolycserére a harcoló felek között mind Harkov, mind Zaporozsje térségében. Ezen eseményeket több hónapnyi egyeztetés és tárgyalás előzi meg, amelyekről a későbbiekben részletesen is szót ejtünk.
„Az Il-76 roncsai közvetlenül a Belgorodtól északkeletre fekvő Jablonovo falu közelében szóródtak szét egy több négyzetkilométeres területen”
Az orosz hatóságoknak időközben sikerült megtalálniuk a gép fekete dobozait, valamint az áldozatok azonosítása is folyamatban van a rendelkezésre álló DNS minták, illetve személyes okmányok alapján. Noha ezen videó felvételének időpontjáig még nem született meg a balesetet, és annak okait taglaló előzetes orosz jelentés, ám arra az eddigi közlemények alapján vélhetően a közeljövőben mindenképpen sor kerül.
Videó a becsapódás helyszínéről
„Hogyan reagált az ukrán fél a gép lelövésére?”
Kijev esetében nagyon érdekes, ám az idő múlásával egyre kapkodóbb, néha már-már skizofréniába hajazó reakciókat láthattunk az ukrán hadifoglyokat szállító Iljusin lelövése kapcsán. Ugyanis közvetlenül a lelövés hírét követő időszakban egyre másra jelentek meg a hírek és Telegram posztok arról, hogy az incidens az ukrán szolgálatok, illetve hadsereg újabb hatalmas sikere. Ám amint elkezdtek az eset részletei nyilvánosságra kerülni orosz oldalról, úgy tűntek el a cikkek/bejegyzések korai változatai. Szerencsére az eredeti verziók képernyő képeit még sikerült időben lementeni, valamint a Telegram üzenet küldő alkalmazás funkcióinak hála láthatóvá vált, hogy milyen módon módosították a csatornák adminisztrátorai az adott bejegyzéseket.
Az Ukrainszkaja Pravda vonatkozó cikkének képernyő képein is megfigyelhető a hirtelen váltás
Forrás:Telegram
Az idő múlásával párhuzamosan az ukrán narratívák is folyamatosan változtak. Kezdetben Kijev még egy Sz-300 légvédelmi rakétákat szállító szállítógép lelövéséről számolt be, amelyből aztán hirtelen orosz katonai vezetőket szállító repülőgép vált, míg végül egyenesen eljutottunk addig a pontig, ahol Moszkva az ukrán hadifoglyokat élő pajzsként kívánja felhasználni. Egyre erősebb kognitív disszonancia nemde? Nos, ez nem véletlen, mivel valószínűleg a gép lelövése az ukrán vezetést is váratlanul érte abban az értelemben, hogy nem állt a rendelkezésére előre kidolgozott kommunikációs stratégia.
„Mennyi közük van a valósághoz az Il-76-ról szóló ukrán elméleteknek?”
Érdemes végig venni az eset kapcsán ukrán oldalról megjelent verziókat, és azokat összehasonlítani a rendelkezésünkre álló adatokkal. Ugyanis ahogy már említettük, az első ukrán közlemények, és sajtóhírek szerint a lelőtt Il-76 igazából Sz-300 légvédelmi rendszerekhez tartozó rakétákat szállított Iránból Oroszországba. Ez pedig az ukrán állítás szerint magyarázatul szolgálna arra, miért éppen Belgorodtól északkeletre zuhant le a repülőgép, hisz az déli irányból érkezett.
Viszont már maga az elmélet hibás alapfeltevésre épít, amely elsőként a lelövésben részes gép lajstromszámával kezdődik. Ugyanis ukrán/ukránbarát nyílt információkból dolgozó hírszerzési – OSINT – fiókok a lezuhant Il-76-ot RA-78830 oldalszámúként azonosították, amely a Moszkva melletti Cskalovszkijban állomásozó 223. repülőszázad állományába tartozik. Az ukrán értelmezés alapján logikus is lenne az RA-78830 részvétele, mivel az említett század részeként rendszeresen megfordult az elmúlt években Szíriában, Iránban, illetve a karabahi háború idején Örményországban, vélhetően hadianyagot szállítva.
Az eredeti, Oryx portálhoz tartozó OSINT szerző bejegyzése, amelyben RA-78830-ként azonosítja a lezuhant Il-76 teherszállítót
Forrás:Twitter/X
„Ám az RA-78830 fizikailag képtelen volt arra, hogy Belgorod térségében tartózkodjon”
Az ugyanis a repülőjártokat világszerte valós időben monitorozó Flightradar 24 portál adatbázisa szerint az incidenst megelőző egy órában épp a Földközi-tenger felett a szíriai orosz Hmejmím légibázisra történő leszállását hajtotta végre. Ismerve a Hmejmím és Belgorod közti távolságokat, valamint az Il-76M szállítógép utazósebességét, a lelövés idejében az ukrán források által azonosított gép egyszerűen nem tartózkodhatott a vonatkozó légtérben. A Hmejmím légibázis és a becsapódás helyszínéhez legközelebbi belgorodi Jablonovo települések közötti távolság légvonalban több, mint 1700 kilométer, amely az Il-76 430 csomós – 796 km/h – utazósebességével számolva legalább 2 órányi repülést feltételezne. Ráadásul az említett távolság nem feleltethető meg egy tényleges repülési útvonalnak, mivel például közvetlenül az ukrán és török légtéren keresztül vezetne, nem pedig a szíriai szállítások során alkalmazott Kaszpi-tengeri kerülő útvonalon. Így a valóságban a tényleges útvonal nem csupán távolság, de idő szempontjából is jócskán hosszabb lett volna.
Az RA-78830 lajstromszámú repülőgép repülési adatai és utolsó ismert aktuális pozíciója 2024. január 24-én UTC idő szerint 7:10-kor, egy órával a belgorodi incidenst megelőzően
Forrás:Flightradar24
Mihail Hodarenok nyugalmazott légvédelmi tüzérezredes vonatkozó január 25-i írásában az ukrán állításokkal szemben a balesetben részes Il-76M lajstromszámát RA-86828-ként azonosította, amely a 223. helyett az orenburgi 117. szállító ezred állományába tartozott. Sajnos az RA-86828 esetében nem áll rendelkezésünkre a nyilvánosság számára elérhető repülési napló, így nem tudjuk, hogy az RA-78830-val ellentétben ténylegesen Belgorod térségében tartózkodott-e a lelövés idején.
RA-86828
Forrás:Szergej Gromov/OneSpotter
Utóbbira viszont magyarázatul szolgálhat az a tény, hogy hagyományosan belföldi repülések alkalmával az orosz katonai gépek nem kapcsolják fel transzponderjeiket, így viszont azok a civil légi irányítás – és ezáltal a Flightradar 24 – kijelzőin nem jelennek meg. Egyúttal az Orenburgi terület kormányzója, Gyenyisz Paszler még a lelövés esetéjén megerősítette, hogy az incidensben a helyi szállító ezredhez tartozó Il-76M, illetve annak személyzete volt érintett.
„Lehettek-e Sz-300 rendszerhez tartozó rakéták a fedélzeten?”
Egyik oldalról, még ha tényleg iráni rakétákat is szállított volna az Il-76, az elmélet a már vizsgált, útvonalat érintő szempontok miatt sem valószínűsíthető. A Flightradar 24 adatbázisában megfigyelhető, hogy a teheráni és szíriai orosz expresszek mind a Kaszpi-tenger-Volga útvonalat követve repülnek Oroszország és Irán között messze elkerülve az ukrán határ térségét. Másrészt Moszkva pont a belgorodi esethez hasonló esetleges lelövések elkerülése végett a háború kezdete óta egy széles repüléstilalmi övezetet hozott létre az Ukrajnával határos régiókban.
Il-76TD bejárása, ahol 3:13-tól jól megfigyelhetőek a tehertér belső méretei
A nagyobb problémát egyben maguknak a légvédelmi rakéták szállításának kérdése jelenti. Avagy a közepes teherszállítóként kategorizált Il-76 is csak korlátozottan, pár darabos mennyiségben lenne képes a légvédelmi rakéták befogadására. Ennek igazán nem is a terhelhetőséghez, hanem a tehertér belső méreteihez van köze. Az Sz-300 esetében az orosz oldalon általánosan alkalmazott 48N6 típusú elfogó rakéta önmagában – azaz a tárolására szolgáló tubus, illetve egyéb „csomagolás” nélkül – 7,5 méter hosszú 1,13 méteres szárnyfesztávolsággal. Ezzel szemben az Il-76 tehertere 18 méter hosszú és 3,45 méter széles, amelyet egy 4 méteres felhajtható rámpa is kiegészít.
„Míg egy Il-76 nagyjából 8 elfogó rakéta egyidejű szállítására képes, addig egy Sz-300 üteg javadalmazása 48 darabot tesz ki”
Így tehát teljesen illogikus feltételezés azt hinni, hogy az orosz parancsnokság majd légi úton kívánja kis tételekben az elhasznált készleteit feltölteni. Főképp az orosz magterület részét képező Belgorod esetében, amely jól kiépített közúti és vasúti kapcsolatokkal rendelkezik. Utóbbihoz kapcsolódóan az orosz légvédelmi ütegek javadalmazásának feltöltése hagyományosan vasút segítségével történik, amely a kitelepülés közvetlen térségébe tudja eljuttatni a szükséges rakéta mennyiséget.
Sz-400 légvédelmi rendszerhez tartozó indítójármű feltöltése rakétákkal
Forrás:nosoldat.net
További probléma egyben, hogy a becsapódás, vagy a találat mindenképpen másodlagos robbanással járt volna együtt, mivel ilyenkor a légvédelmi rakéták a szilárd hajtóanyaga meggyullad. Utóbbi a tűzijátékok robbanásához hasonló látványt produkált volna, ám ezzel szemben mind az esetről készült felvételeken, mind a roncsok vizsgálatakor megállapítható, hogy ilyenre nem került sor. Helyette egyedül a kerozin égésekor keletkező jellegzetes fekete füst, ami megjelent.
Az alábbi videón jól megfigyelhető az említett tűzijátékszerű robbanás
Végső soron az útvonalat illetően a becsapódás nem azért következett be Belgorodtól északkeletre, mert déli irányból érkezett volna az említett Il-76, hanem vélhetően azért, mert a pilóták az utolsó pillanatig próbálták elérni, hogy a roncsok ne lakott területen érjenek földet. A pilótaképzés egyik legelső kitétele az, hogy meghibásodás/baleset/egyéb probléma esetén a gépet mindig a lakott területtől minél nagyobb távolságba kell elmanőverezni a civil lakosság védelme érdekében.
„Mi a helyzet akkor az ukrán hadifoglyokkal?”
Ahogy már azt említettem, az ukrán fél e cikk megjelenésének időpontjáig nem ismerte el, hogy saját katonái tartózkodtak volna a lelőtt Il-76 fedélzetén. Sőt, a Moszkva által nyilvánosságra hozott 65 fős utaslista tartalmát is megkérdőjelezi Kijev, arra hivatkozva, hogy a vonatkozó személyek egy része már a korábbi fogolycserék alkalmával visszatért Ukrajnába. Utóbbit aztán a nyugati és hazai média is hamar felkapta.
A félreértések tisztázásához elsőként érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen, a január 24-ihez hasonló kiterjedt fogolycserét hosszú hónapok előkészítő munkája előzi meg, ahol a felek saját prioritásaiknak megfelelően kívánjak szinte már bazárszerűen kiválasztani a hazahozandó, és átadandó személyek listáját. Viszont ez a lista nem egy kőbe vésett szerződéses dokumentum, és tartalma egészen az utolsó percekig változhat.
„Nem egyszer történt meg orosz beszámolók alapján ukrán oldalon az, hogy a kijelölt személyek helyett az utolsó pillanatban végül mást küldött Kijev”
Így viszont előfordulhatnak esetleges adminisztrációs hibák az átadott személyek listájának utólagos dokumentációja során. Egyúttal bár nem hangzik túl humánusan, ám a foglyok „értéke” között is létezik egyfajta hierarchia, ahol a Pokémon kártyákhoz hasonlóan például a pilóták és az Azov tagjai sokkalta többet érnek az egyszerű gyalogosnál. A tisztekről nem is beszélve. Visszatérve az Iljusin fedélzetén tartózkodó 65 ukrán fogolyhoz, a kifejezetten az ukrán háború során fogságba esett hadifoglyok, eltűntek, sérültek és áldozatok dokumentációjával foglalkozó orosz Wartears oldal szerint a nyilvánosságra hozott lista legitim.
Az orosz sajtóban megjelent utaslista
Forrás:Telegram
Saját adatbázisuk szerint mind a 65 név valós személyhez tartozik, akiket hadifogolyként nyilvántartásba vettek az orosz hatóságok. A 65 fő közül 38 személyre kerestek már rá korábban vélhetően saját családtagjaik a Telegramon elérhető wartears boton keresztül, míg minimum 56-an pedig egy december 25-én nyilvánosságra került fogolylistán szerepeltek. További 7 név Tatjana Moszkalkova orosz emberi jogi biztos 2023 márciusában kiadott gyűjtésében tűnt fel.
„Ami az ukrán fél által közölt állítólagosan már január 3-án átadott hadifoglyok neveit illeti, a probléma abból adódik, hogy a sajtóban megjelent összehasonlítás alapjául nem a hivatalos átadási, hanem egy korábbi fogolylista szolgált”
Így viszont természetes, hogy az Iljusin utaslistája, és az az állítólagos január 3-i fogolycsere nevei között átfedések szerepelnek, mivel maga az összehasonlítás alapja az, ami rossz. A hivatalos január 3-i cserelista esetében semmilyen egyezés nem figyelhető meg az Il-76 utasaival. A hadifoglyokhoz kapcsolódóan a becsapódás helyszínéről megjelent fényképes és videós bizonyítékok alapján meg tudjuk cáfolni azon ukrán állításokat is, amelyek szerint csupán a pár fős személyzet tartózkodott a lezuhant Il-76 fedélzeten. Viszont érthető kegyeleti okoknál fogva az említett helyszíni felvételeket nem tudom jelen elemzésben bemutatni. Ám kis kereséssel megtalálhatóak Telegramon, illetve az orosz nyomozó ügyészség kommunikációs csatornáin.
Az orosz nyomozó ügyészség által nyilvánosságra hozott felvétel
Egyúttal érdekes adalék a témához, hogy a fogolycserékben illetékes ukrán koordinációs tanács volt az, amelyik aztán 2024. január 26-án elismerte, hogy a lelövés időpontjában épp egy 65 fős ukrán fogolycsoport átadása lett volna esedékes, amelyre azonban nem került sor. További cáfolatául szolgál az ukrán állításoknak az orosz nyomozó ügyészség – SzK – által nyilvánosságra hozott reptéri felvétel is, ahol egyértelműen kivehető, ahogy a foglyokat az Il-76 fedélzetére helyezik fel.
„Miért, és mivel lőhette le akkor Ukrajna a saját hadifoglyait szállító repülőgépet?”
Alapvetően két lehetséges magyarázat létezik arra vonatkozóan, miért lőhette le az ukrán légvédelem az orosz gépet. Ez vagy a nem megfelelő belső kommunikáció miatti kezelői hiba, vagy előre eltervezett, felsőbb szinteken jóváhagyott módon következhetett be. A korábban már idézett Mihail Hodarenok vonatkozó cikkében a légvédelmi ütegek által alkalmazott eljárásrendet vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy előre eltervezett lelövés történt. Hodarenok szerint ugyanis az ütegparancsnok általában csak tömeges támadás, vagy hirtelen alacsony magasságban felbukkanó célpont esetében rendeli el önmaga a rakétaindítást.
Minden más esetben viszont a felsőbb szintekkel történő egyeztetés, és hozzájárulás szükséges. Miután pedig Belgorod és Harkov térségében az incidens időpontjában/aznap semmilyen nagyobb léptékű összecsapás nem történt, valamint az Il-76 sem egy alacsonyan berepülő nagy manőverező képességű célpont, így a tűzmegnyitást vélhetően felsőbb hozzájárulás előzhette meg.
Ukrán légvédelem működés közben
„Ám saját elemzésünkben nem szabad kizárni a kezelői hiba lehetőségét sem”
Magára a lelövésre nagyjából 100 kilométerre az ukrán határtól kerülhetett sor nem sokkal helyi idő szerint 11 óra után. Az orosz fél közlése szerint a lelövést nyugati gyártmányú légvédelmi rendszerrel, vélhetően Patriot PAC-2-vel hajthatták végre a harkovi Lipci település térségéből. Figyelembe véve, hogy a PAC-2 változat maximális hatótávolsága 150-160 kilométer körül alakul, így a határtól kevesebb, mint 100 kilométerre repülő Il-76-ot bőven láthatta, és elérhette egy ukrán Patriot üteg.
Nem kizárt, hogy az eredeti cél a 2023 májusi brjanszkihoz, vagy éppen a 2023 decemberi herszonihoz hasonló rajtaütés lett volna, ahol az ukrán fél közvetlenül a front/határ térségébe telepített álcázott Patriot üteggel lő át az orosz/orosz ellenőrzésű légtérben tartózkodó célpontra. Utóbbi műveletekkel érzékeny veszteséget lehet okozni az orosz légierőnek, mivel nem egy Szu-34 típusú vadászbombázó, és Szu-35 típusú vadászgép esett már áldozatul az ilyen rajtaütéseknek. Ám Belgorodnál hiba csúszhatott a gépezetbe, bár kérdés milyen szinten.
Ukrán Patriot üteg
„Az orosz fél saját állítása szerint több alkalommal is egyeztetett az ukrán oldallal a foglyokat szállító Il-76 teherszállítók pontos útvonaláról, és beérkezéséről – legutoljára 15 perccel a lelövést megelőzően –, ám lehet ez az információ nem jutott el a Patriot üteg kezelőiig”
Úgy viszont az esetleg épp rajtaütésre készülő személyzet egy értékes nagy méretű célpontot láthatott a radarképernyőkön közvetlenül a határ térségében, amelyre logikusan tüzet is nyitott. De azt sem lehet kizárni, hogy esetleg maga a kezelőszemélyzet nem volt megfelelő módon kiképezve a Patriot üteg használatára, és valamiféle operátori hiba miatt következett be a lelövés.
Amennyiben esetleg mégis szándékosan lőtte volna le Kijev a hadifoglyokat szállító repülőt, az sem lenne példa nélküli az ukrajnai háborúban. 2022 júliusában az ukrán tüzérség már hajtott végre támadást a Donyecktől délre fekvő Jelenovka település börtöne ellen. Utóbbi objektumban hasonlóan a lelőtt Iljusinhoz éppen a mariupoli Azovsztal ostroma során fogságba esett Azov ezredben szolgáló személyek is tartózkodtak.
A Jelenovkát ért támadás vélhető iránya és maximális indítási távolsága HIMARS rendszer esetén
Forrás:Telegram
Lehet, hogy a január 24-re tervezett fogolycsere alkalmával olyan személyek is átadásra kerültek volna orosz oldalról, akik kellemetlenséget okoztak volna Kijev számára, és egyszerűbb volt még beérkezésük előtt likvidálni őket. Vagy éppen a fogolycserék intézménye az, amelyet egyes ukrán politikai körök akartak ideiglenesen vagy tartósan megzavarni. Ám megint fontos megjegyezni, hogy egyelőre nincsen elegendő információ a kezünkben a pontos okok megállapításához. Egyaránt valószínűsíthető a véletlen, és a szándékos lelövés lehetősége.
„Milyen hasonlóságok és különbségek mutatkoznak az ukrán hadifoglyokat szállító Il-76 lezuhanása, és az Azovi-tenger felett állítólagosan eltűnt A-50 légtérellenőrző esete között?”
Nos, első körben érdemes megállapítani, hogy szemben az Il-76 esetével, az állítólagosan lezuhant A-50 tekintetében jóval kevesebb információ áll rendelkezésünkre. Csupán az A-50-nel egy légtérben tartózkodó Il-22M vezetési pont tekintetében biztos a találat ténye, mivel a Krasznodari területen kényszer leszállt gép farokrészén kivehetőek a légvédelmi rakéták robbanófejeinek repesznyomai.
Repesznyomok az Il-22M vezetési ponton
Forrás:Telegram
Az mindenképp gyanakvásra ad okot, hogy az A-50 állítólagos január 14-i lelövése óta mindeddig semmilyen kézzelfogható információ nem érkezett arról, hogy a légtérellenőrző ténylegesen lezuhant volna. Miközben ha valami, akkor az ukrajnai konfliktus lényegében a világ első szinte valós időben minden aspektusból folyamatosan audiovizuálisan közvetített konfliktusa. Felettébb gyanús, hogy még a Storm Shadow rakéták által eltalált orosz deszanthajók, vagy éppen a megsérült Rosztov-na-Donu tengeralattjáró esetében is napokon belül megérkeztek a károkról készült felvételek, mialatt az A-50-ről még mindig semmilyen bizonyíték nincs. Miközben nyugati műholdak százai figyelik Ukrajnát.
„De említhetnénk a Moszkva cirkáló elsüllyesztését is, amelyet majdhogynem élőben tudtunk követni”
Mindez nem jelenti azt, hogy az orosz légvédelem baráti tüze véletlenül nem találhatta el az A-50-et, ám roncsok vagy keresőmisszió hiányában sokkalta valószínűbb, hogy az említett gép még ha sérülésekkel is, de képes volt kényszerleszállást végrehajtva „hazatérni”. Ha egyáltalán találat érte. Ne feledjük, az Azovi-tenger egy felettébb sekély, a legmélyebb pontján is csupán 14 méter mély víztömeg, amely esetében mindenképpen látszania kellene a területet folyamatosan pásztázó nyugati műholdképeken, ha valami belezuhant volna.
Az Azovi-tenger medencéje
Forrás:G.G.Matyisov
Az Il-76 ukrán oldalról történő lelövése, és az A-50 lehetséges eltűnése – és az Il-22M biztos találata – esetében közös pontként a légvédelem hibája fedezhető fel. Avagy a nem megfelelő kommunikáció, vagy éppen kezelői ballépés következtében lényegében sajátjaikra nyitottak mindkét esetben tüzet. Sajnos a rendelkezésre álló barát-ellenség felismerő rendszerek sem tudják minden esetben megakadályozni a baráti tüzeket, amelyre mind orosz, mind ukrán oldalról került már sor.
„Ám a két esetet az is összeköti, hogy vélhetően a teljes igazság csak évek múltán kerülhet nyilvánosságra. Ha egyáltalán lesz olyan”
Bár mindenképp érdekes az a fejlemény is, hogy az A-50-t az ukrán fél szinte azonnal magára vállalta érdemi bizonyítékok nélkül, míg az Il-76 lelövését a kezdeti lelkesedés elmúltával ugyanakkora elánnal igyekszik a szőnyeg alá söpörni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater