Mézes maszlag

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

„Amit elhiszel, annak csak a töredéke igazság.”

(Shayat Cout Pho)

A cikk illusztrációja a Google NanoBanana mesterséges intelligencia segítségével készült

Szinte látom, ahogyan a fejemhez vágni készülnek az igazságot – nincs is igazság! Persze, hogy nincsen! Hiszen kétféle igazság van: a hazugság és az ellentettje. Ahhoz, hogy jobban megértsük e definíció lényegét, idézem a szakirodalmat: „A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából.” (© Wikipédia)

Na, de kérem mi is a valótlanság? „A valóság azon része, ami nem az. A valóság és a valótlanság «anyaga» megegyezik.” (© molnarbalint.hu) Nos, meg is érkeztünk. Egy pillanat alatt ott találjuk magunkat egy világban, amelyben egy és ugyanazon szájból hangzik el a valós és a valótlan, s annak megfelelően fogadjuk be, hogy mennyire hitelesen adják be nekünk, illetve mi, mint befogadók mit szeretnénk hallani. Csak nem az ámítás és önámítás esete forog a kockakövön!? Voltak már úgy, hogy félreértettek egy információt, mert annyira koncentráltak valami másra, amit annyira szerettek volna hallani? Nos, például egy ilyen fülhegyező szituációt szoktak teremteni kritikus helyzetekben azok, akik meg szoktak vezetni – orrunknál fogva, a mézesmadzag szagával. Legyünk már őszinték!

„Evett már valaha, valaki mézesmadzagot? Nem igaz, hogy bedőlünk egy darab mézzel bekent spárga birtoklására tett ígéretnek!”

Javaslom, ha már erre ténfergünk, akkor menjünk egy kört a maszlag körül is. „A megette a maszlagot kifejezés azt jelenti, hogy az illető bedőlt egy átverésnek, elhitt egy hazugságot, vagy naivan elfogadott valamit valósnak. Átvitt értelemben arra is használják, ha valakit teljesen elbódítottak, félrevezettek vagy „megvezettek”. (© Arcanum) Aztán kifejtik, hogy a Csattanós maszlag (Datura stramonium) névre keresztelt növény fogyasztása rendesen megvezetésre alkalmas állapotba képes hozni az embert.

Akár még el sem fogják hinni, de e gyomnak minősülő krumpli rokon terjesztését, szaporodását sok esetben a szorgos, mit sem sejtő hangyák végzik. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen kicsíráznak. Hát kell ennél hatékonyabb terjesztés (Multi Level Marketing)? Így lesz tehát maszlagból maszlag.

„A társadalmi közegben e folyamat úgy zajlik, hogy bekerül a köztudatba egy egységnyi maszlag. Önkéntes hangyáék széthordják, majd szerte szárba szökken minden arra alkalmas gyomnövény, s maszlagizálódik a köztudat. Megállíthatatlanná lesz a folyamat – mígnem hatása csökkenvén kijózanodás veszi kezdetét. A valóság – illúzió, melyet a befolyásoltság szintjének csökkenése vált ki”

Valljuk be, mindannyian szeretünk elcsábulni, elkábulni – akár egy szép szótól, akár egy szelet süteménytől, egy korsó sörtől, keményítőtől, de akár egy bundától, egy sportautótól, urambocsá egy budai villától, egy karibi szigettől, vagy netán a világ összes kincsétől is. Ez még persze nem esendőség, csak egyszerűen az ember szereti a „free lunch”-ot, az ingyen sajtot, a mézes maszlagot. Az esendőség pillanatában eszünk ágában nincsen, hogy bizony e gesztusért nekünk valaha ellentételt is kell majd adnunk. Egyszerűen élvezzük a pillanat örömét, az élményt, a várt-óhajtott tételek befogadását + rakendroll.

„Nem szeretném előhozni a lerágott egér-sajt kombinációt, de jó, ha felidézzük, mindenért fizetni kell! Világunk így lett kitalálva. Pénzzel, szívességgel, fájdalommal”

Nagyjából e három kategóriában el is fér mindaz, amit ellentételként adnunk kell a másiknak, mert kaptunk valamit. Tudjuk ugye, hogy az egyensúly esete az itt is meg kell, hogy állja a helyét. Jó, ha arányos árat kell leperkálnunk, de sajnos többnyire jobban megszívjuk, mint amennyi jót ki bírtunk passzírozni a helyzetünkből. De akkor is! Olyan jó volt abban a néhány percben jólérezni.

Na és a másik oldal, a mézesmadzag másik végét szorongatók? Ne aggódjunk, ők tudják jól, mit szeretnének. Fel vannak rendesen készülve, hisz a mézesmadzag-húzogatás egy szakma. Mondhatnánk azt is, hogy teljes egészében lefedi a marketing, mint tudományág szerte és szélében húzódó skáláját. Higgyék el, mindent képesek megetetni velünk – tudományos alapokon, kijátszva az emberi szervezet felépítését, agyunk gyengéit. Ha kételkednének, ne tegyék – ők jobban tudják felénk az utat, mint mi. Talán, majd generációk múltával ehhez is adaptálódunk, de addig bevesszük a maszlagot. Azt azért jó, ha tudjuk, hogy a politikában egyáltalán nem használatosak ezek a fondorlatok. Ottan minden tisztán zajlik – ezért ne fogjuk meg a gyanú árnyékát! Sőt! Bele se keveredjünk, mert az mostanában olyan hasznos dolog, mint puszta kézzel mézesmadzagot keresni a darázsfészekben. Az eredmény garantált.

„Fogadjunk, ki sem találnák mi a mézesmadzag ellentettje? Hát a szögesdrót! Roppant egyszerű a felállás. Ha nem vagy hajlandó bedőlni a mézes-maszlag hadműveletnek, akkor – természetesen csak diktatórikus rezsimek és kiforgatott demokratikus totalitás meglétekor – bizony szöges ellentétbe kerülsz mindazokkal, akik elvárják tőled a lojalitást, a mézes-zsinór elfogadását. Régi ökörszabály, aki nem ért egyet, az kettőt kap”

Napokban hazalátogatott külföldön munkát vállalt, majd jobb híján ott ragadt haverom. Elmondta, hogy náluk, ott Németországban minden rendben van és lesz is. Ő elégedett. Igaz, az árak az egek felé suhannak, de még bőven keres annyit, hogy – család híján – lazán elúszik a tetején. Szerinte arrafelé senki nem készül harcra, a háború rémképe pedig a bajcossal együtt eltűnt már vagy nyolcvan éve. Az amerikaiak is kivontak ötezer rendfenntartót, mert akkora a rend, hogy feleslegessé váltak. Ottan egyik nem bántja a másikat, a bevándorlók annyi munkát vállalhatnak, amennyit csak szeretnének. Ha pedig más dolguk nem akad, akkor is találnak maguknak elfoglaltságot, amivel békében és gondosan elkölthetik a nem is olyan kevés állami támogatást. Én azt hiszem, ezen állapotokat nevezhetjük úgy, hogy a fenntartható fejlődés (figyelem, nem fejlövés!).

„A hétköznap nyelvére ledegradálva, nem sz@rok többet, mint amennyit megeszek”

Ezen idilli állapotok huzamosabb ideig történő fenntartásához pedig nem kell más, mint elzárkózni a hírek, az agitáció és egyéb félelmet keltő információ elől. Nem bedőlni a riogató fenyegetéseknek. Hallottam egy furcsa megfogalmazást, félelmeink legalább kilencven százaléka (ha nem több!) alaptalan. Aztarohadtleborultcifranadrágosbetyárját! Mi meg itten rettegünk fel és alá – még a ládára is felszállunk Petőfi Sándor édesanyjának tyúkja mellé. A huncut azonban az adott megállapításban az, hogy egy átlagos járókelő képtelen megállapítani, hogy melyik az a kvázi tíz százalék, amitől viszont rendesen be kellene rezelni – így bestresszeli szervezetét mind a száztól. Aztán mikor idegileg gallyra ment, az orvos (marketing alapon) rámutat pár nyugtatóra, ami az idegrángást, de még a hasmenést (amitől talán a legtöbbször félünk) is elviselhetővé teszi.

„Joggal merül fel tehát a kérdés – mifenének van a félelem? Nos azért, mert az az ember, aki nem fél, az képtelen a földi létre. Akinek nem tanítják meg időben, hogy mitől kell tartani, az racionálisan kezdene el élni. Nem venne hülyeségeket, nem dőlne be a reklámoknak, félelem és komfort manipulációs marketing fogásoknak”

Képzeljék! Hallottam egy kínai bölcseletet. Minden, ami az emberi léthez szükséges, az ingyen van. Minden más felesleges. Minél több pénzt költünk el magunk körül, annál több haszontalan dolgunk lesz. A marketológusok úgy nevezték el ezen tételeket, hogy a szükséges luxus.  Konkrétan rá vagyunk vezetve, hogy féljünk. Csoda hát, hogy rettegünk a kiszolgáltatottságtól, az öregségtől, a szegénységtől, a nincstelenségtől, a rablóktól, az ellenségtől, a tűztől/víztől, fekélytől, ráktól, de még a mumustól is – pedig gőzünk sincs mi az. Ezért hát félelmeinktől vezérelve eltartjuk a bankokat, a biztosítókat, az egészségügyet gyógyszergyáraival, orvosaival együtt, az államot – fegyvereseivel és minden vélt/valós politikusával fűszerezve. Szóval, a félelem egyúttal üzlet is, kihasználva azon tényt, hogy a félelem az egyik velünk született alap-érzelem. Egyfajta kenőanyag, ami karbantartja reflexeinket, ösztöneinket.

„Ha pedig azt hiszik, hogy azok, akik mesterségesen felborzolják félelmeinket, azok nem félnek, akkor tévednek. Ezen kerek világon mindenki fél – nem ugyanattól, de ugyanúgy”

Ezért van hát az, hogy ebből is – ki-ki a maga képességei szerint – kihúzza embertársaiból a hasznot. Nos, érdemes észrevenni és helyezkedni! Mostanában kiváló politikai, társadalmi és gazdasági környezet kínálkozik például a másik megfélemlítésére. Ennyire együtt állni – állítólag – száz évente szoktak a feltételek. Tessék tehát kihasználni az alkalmat – félni és megfélemlíteni! Szóval, ne várjunk, még ma legyünk mi észnél, mert holnap már más lesz.

Bárki mondhatta volna, de Coco Chanelnek tulajdonítják az alábbi bölcsességet: „Az élet gyorsan elrohan mellettünk, és én csak álltam az út szélén és figyeltem. Ahhoz, hogy megértsük, merre kell mennünk, néha meg kell állnunk.”

„Nos, e gondolat mentén igen hamar eljuthatunk ahhoz a bölcselethez is, hogy aki nem gondolkodik, ahelyett gondolkodnak mások…”

Bizonyára jól ismerjük azt a szocializmus idejéből népszerű mondást is: „Elvtársak! Előbb csinálják csak meg maguk, aztán majd én megnézem és elbírálom. Mert ugye, mivel nem láttam, nem tudok véleményt mondani.”

Emlékszem, gyerekkoromban repülőgép szerelő (is) voltam. A hajtómű műhelyben próbáltunk valami hasznosat tenni. Így utólag elismerem, ez ritkán sikerült. Így aztán nem is voltunk a főnök kedvence, a szocialista társadalom hasznos tagjai. Hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá, s az egész kollektíva fellélegzett, mikor barátommal a továbbtanulásról döntöttünk. Azonban, előtte még volt egy briliáns ötletem. Készítettem egy táblát az alábbi felirattal: „A repülőgép szerelő nem ül fel a gépre – de bármikor leültethetik.” Elmém játékaival már akkor is sikerült megosztanom a közvélekedést.

„Azt mondják, a kelekótyának van egy hatalmas előnye – ahol rajta nevetnek, ott az okos számba menőket nyakon vágják”

Így nem is erősködöm tovább – még akár rám is eshet egy nyakleves… Vigyázzanak magukra és szorult helyzetekben dúdolják maguk elé: papambam – „Mert nyalni csak úgy lehet, Ha élvezzük az ízeket. Nyaljuk a fagylaltot, A mézesmadzag elfogyott. Éljük az életet, Élvezzük, amíg lehet. Nyaljuk a fagylaltot, A mézesmadzag rég elfogyott.” (© Bikini)

Az orosz anekdota pedig mára a következő:

Hogy rohan az idő! Alig pár éve, hogy randalíroztunk az utcán. Barikádokat építettünk, köveket dobáltunk, jelszavakat harsogtunk, világot megváltottunk… Erre mit látok!? Ezek a pimasz kölykök ma lépten-nyomon utánoznak bennünket – pedig mi már megharcoltunk mindazért, amiért valaha harcolni lehetett. 

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com