„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Trump tehát a látszat ellenére egy összetett, bár nem teljesen kifinomult játékot játszik”
Fotó:EUROPRESS/SAUL LOEB/AFP
Úgy tűnik, Donald Trump kissé elsiette a budapesti csúcstalálkozó bejelentését. A legfrissebb hírek ugyanis arról szólnak, hogy megrekedtek az amerikai-orosz diplomáciai egyeztetések. Nem törölték a találkozót, de az az eredeti elképzelésekhez képest csúszik. Előbb a CNN írta meg, hogy értesülései szerint nem hozott eredményt az amerikai és az orosz külügyminiszter hétfő esti telefonbeszélgetése, Marco Rubio és Szergej Lavrov eltérően látják a háború lehetséges lezárásának feltételeit. Az orosz külügyminiszter tisztességtelennek minősítette az amerikai hírtelevízió közlését, amely szerint elhalasztották az orosz-amerikai külügyminiszteri találkozót. Mint elmondta, Marco Rubióval megbeszélte, hogyan készíthetik elő a Vlagyimir Putyin és Donald Trump között elvben egyeztetett budapesti találkozót. Lavrov hangsúlyozta, hogy
„nem a helyszín és az időpont a legfontosabb, hanem az, hogyan haladnak majd azoknak a feladatoknak a megvalósításában, amelyekről széles körű megegyezés született Anchorage-ben”
A két fél pedig megállapodott a telefonos kapcsolattartás folytatásában. Helyettese, Szergej Rjabkov mindezt azzal egészítette ki, hogy túl korai beszélni két külügyminiszter találkozójának menetrendjéről. Rjabkov korainak tartja a Rubio-Lavrov találkozót, szerinte előbb még fel kell dolgozni, amit a két külügyminiszter megvitatott. Mint kiemelte, egy ilyen eseményt megfelelően elő kell készíteni. Ezt követően a BBC a Fehér Ház egyik tisztviselőjére hivatkozva azt adta hírül, hogy Donald Trump a közeljövőben nem tervez találkozót Vlagyimir Putyinnal, és ezt az értesülést a TASZSZ is megerősítette.
„Az már az elmúlt napokban is látszott, hogy Trump változtatott az Alaszka után képviselt álláspontján, és az aktuális frontvonalak mentén fagyasztaná be a konfliktust, miközben Moszkva ragaszkodik a Donbassz egészének megszerzéséhez, és nem tűzszünetben gondolkodik, hanem a hosszú távú, fenntartható békében érdekelt”
Trump közben érezhetően kezd belefáradni az egész konfliktusba, sokkal inkább érdeklik az orosz-amerikai viszonyban rejlő potenciális lehetőségek, így a legszívesebben magára hagyná Moszkvát és Kijevet, oldják meg ők ezt a konfliktust. Látja azonban, hogy ez nélküle nem megy, ráadásul ki sem szállhat már a rendezési folyamatból, így a budapesti csúcstalálkozó célja is inkább csak a kapcsolatok fenntartása, és az álláspontok nagyon fokozatos összehangolása lehet.
S ehhez a célhoz Trump látványos cikkcakkban közelít. Ez a látszólag kapkodó, ide-oda gyakorolt nyomás kövezte ki az utat Alaszkáig, és az amerikai elnök ezt a taktikát folytatja most is. A nyáron az isztambuli tárgyalások stagnálása közepette óvatosan oda-odaszúrt Moszkvának, aztán azzal fenyegetőzött, hogy fegyvereket szállít Ukrajnának. Akkoriban a figyelem a Patriot rakéták telepítésére összpontosult, de az amerikai elnök nem mulasztotta el megemlíteni más fegyverszállítások lehetőségét sem. Szóba került a szankciók kiterjesztése is az orosz olaj vásárlóira nehezedő nyomás révén.
„Aztán később ez a <keménykedés> csupán erődemonstrációnak bizonyult az anchorage-i kétoldalú csúcstalálkozó előtt. Trump most a Tomahawkok átadásával fenyegetett, ezzel párhuzamosan pedig jó eséllyel blöffölve bejelentette, hogy India már el is állt az orosz olaj vásárlásától”
A Trump-adminisztráció ezzel azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy Moszkvát tárgyalásokba kényszerítette, hiszen Putyin kénytelen reagálni az amerikai nyomásra. Ez egyrészt magyarázat a szövetségeseinek, másrészt az amerikai társadalomban igyekszik erősíteni az „erős elnök” imázsát. Arról nem is beszélve, hogy ez saját egójának is jót tesz.
„E látványos bejelentések mögött a valóság azonban az, hogy Washington lehetőségei a jelenlegi körülmények között meglehetősen korlátozottak”
Trump továbbra is elkötelezett az ukrajnai háború lezárása mellett. Ennek eléréséhez elengedhetetlennek tartja a munkakapcsolatok fenntartását Moszkvával, amelyek annál is fontosabbak, mivel a konfliktus befejezése után komoly potenciált lát az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálásában. Ez utóbbi része annak a játéknak, amelynek célja Oroszország „leválasztása” Kínáról. Ezért is elképzelhetetlen a visszatérés Biden politikájának akár felvizezett változatához is, hiszen ez egyszerűen bezárná az ajtót egy ilyen játék előtt. Közben elődje politikáját annyiban folytatnia kell, hogy nem engedheti el teljesen Ukrajna kezét, hiszen az rövid időn belül az összeomláshoz vezetne, ami a Nyugat veresége is lenne.
„Persze, ez még nem tartja vissza Trumpot abban, hogy időről időre keresetlen szavakkal éreztesse az ukrán elnökkel az erőviszonyokat”
Közben a Zelenszkijjel folytatott találkozó valahol a politikai korrektség példája is. Hiába érez személyes ellenszenvet is Trump az ukrán elnök iránt, nem engedheti meg magának, hogy a Putyinnal tervezett csúcs előtt ne találkozzon a szövetségesei által elkötelezetten támogatott a másik hadviselő féllel. Ezzel Moszkvának is jelzi, hogy jobb lesz megállapodni, ellenkező esetben legközelebb egy ilyen találkozó sokkal gyümölcsözőbb eredményeket hozhat Kijev számára. Ugyanakkor a hirtelen bejelentett újabb személyes találkozó Putyinnal egyértelmű figyelmeztetés az ukrán vezetés és európai szövetségesei számára. Washington nyilvánvalóan úgy véli, hogy a diplomáciai kifárasztás taktikája, a verbális támogatás és fenyegetés váltakozó alkalmazása a lassú víz partot mos elve alapján kompromisszumos megoldáshoz kell, hogy vezessen.
„Trump tehát a látszat ellenére egy összetett, bár nem teljesen kifinomult játékot játszik”
Ez a taktika azonban finoman szólva sem működik tökéletesen, sőt néha kimondottan az ellenkező hatást éri el. Moszkva látszólag megérti az amerikai elnök által folytatott játék lényegét, és feltűnő nyugalommal reagál a verbális kirohanásaira is. Az amerikai-ukrán és amerikai-európai kapcsolatok nem zavarják az orosz vezetést, amíg konkrét, az orosz érdekekkel ellentétes megoldásokat nem hoznak. Trump az elmúlt hetekben és hónapokban egyetlen vörös vonalat sem lépett át, nemcsak racionálisan, hanem ösztönösen is érezve a határokat. Azt azonban a Kreml előtt nem igazán tudja Trump leplezni, hogy a mozgástere otthon és a nyugati blokkon belül is korlátozott.
„Hiába áll rosszabbul a frontokon Ukrajna, az európai <tettrekészekkel> a háta mögött csak látszólag mutat rugalmasságot, így aztán Trumpnak még úgymond a saját térfelén is óvatosan kell eljárnia”
Trump és Zelenszkij emlékezetes találkozója, amelynek során az amerikai vezető többször is kijelentette, hogy Kijevnek nincsenek adui, tökéletesen racionális megközelítést tükrözött. Ennek a lényege, hogy a gyengébb oldalnak engednie kell. Amerika európai szövetségesei azonban kiálltak Kijev mellett, fokozatosan kiléptek a vazallusi szerepből. Méghozzá annak ellenére, hogy minden tekintetben kiszolgáltatottak az Egyesült Államoknak. Érzik azonban Trump mozgásterének korlátait, tudják, hogy nem közeledhet annyira Moszkvához, mint azt akár maga az elnök szeretné is. Itt ugyanis többről, a Nyugat presztízséről, arcának megőrzéséről, Amerika megbízható szövetséges imázsának megóvásáról is szó van.
Trump tehát nem képes – a fenti okok miatt nem is nagyon akarja – látványosan megtörni az európai-ukrán ellenállást. Már csak azért sem, mert a katonai és politikai jelenlét fenntartása Európában kézzelfogható gazdasági előnyökkel jár Washington számára. Az EU a kedvezőtlen kereskedelmi megállapodások megkötésével és a növekvő energia- és technológiai függőségével gazdasági értelemben önként vált az Egyesült Államok vazallusává, kiszolgálójává, így aztán Trump nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül szövetségesei álláspontját.
„Mint Alaszka után is bebizonyosodott, ezek a körülmények korlátozzák az amerikai mozgásteret”
Más „sikeres” rendezésekkel ellentétben – beleértve a közelmúltbeli közel-keleti konfliktust is – ráadásul az ukrajnai konfliktusban Trumpnak igazán nagy politikai szereplőkkel van dolga. Az egyik oldalon egy nagyhatalommal, amely számára ez a háború egzisztenciális, alapvető érdekeit védi, a másikon pedig közepes és kis államok konglomerátumával, amelyek megszilárdítják kiváltságos vazallusi és szövetséges státusukat. Ukrajna olyan konfliktus góc lett, ahol minden „frontális” taktika vereségre ítéltetett.
„Úgy tűnik, Trump a konfliktus minden olyan megoldásával elégedett lenne, amely nem jár radikális eltolódással a kelet-európai erőviszonyokban”
Ezért aztán – jegyzi meg Dmitrij Novikov orosz elemző – Washington a kezdeti sietség után mintha meg akarná várni, amíg a béke feltételei természetes módon kialakulnak. Így pedig a budapesti csúcstalálkozót, a várakozásokat elsősorban a politikai kapcsolatok fenntartása és az álláspontok nagyon fokozatos kiigazításának szempontjából kell értelmezni.
„S ha ez így van, akkor a rendezési folyamat jelentős áttörések nélkül meglehetősen sokáig elhúzódhat”
Az ukrán fél álláspontja, miszerint az ellenségeskedés beszüntetése az érintkezési vonalon a béke feltétele, pontosan ehhez a megfontolt forgatókönyvhöz látszik igazodni. Moszkva ugyanis aligha fogja feladni álláspontját. Ezt a stabilan kiszámítható, az európai szövetségesek és Oroszország közötti amerikai egyensúlyozást Trump impulzív természete és ötletelése boríthatja fel. Bár stratégiai értelemben Trump kiszámítható, taktikailag hajlamos összezavarni a játékot, és ezzel bizonytalanságot teremteni. Ezek a kiszámíthatatlan lépések pedig egy bizonyos ponton akár át is léphetnek bizonyos vörös vonalakat, és eszkalációhoz vezethetnek. Az ilyen kockázatok valószínűsége annál nagyobb, minél magabiztosabb Trump. A közel-keleti sikerek után pedig az amerikai elnöknek ugyancsak megnőtt az amúgy sem kicsi egója.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Lavrov hangsúlyozta, hogy nem a helyszín és az időpont a legfontosabb, hanem az, hogyan haladnak majd azoknak a feladatoknak a megvalósításában, amelyekről széles körű megegyezés született Anchorage-ben”
Lemaradtam valamiről, Stier úr…? Nem emlékszem, hogy az alaszkai közös sajtótájékoztatón bármilyen megegyezésről beszámolt volna Putyin és/vagy Trump. Vagy volt ilyen, csak nem kötötték a nagyérdemű orrára? Ha rendelkezik valamilyen bennfentes információval, kérem ossza meg velünk.
Stier Gábor says:
A Donbassz 20 százalékát emlegette Trump, míg most a frontvonalak befagyasztását.
brüsszelita says:
Már harmadszor nem jelenik meg a hozzászólásom, a weblap élből visszadobja, nem kínálja fel jóváhagyásra. Szerintem pikkel rám az algoritmusa, majd elküldöm mobilról is, hátha úgy elfogadja. Ez csak teszt, hogy mi nem tetszik neki, megint visszapattanok-e róla, viszont ha mégis négyszer jelennék meg, azért elnézést kérek.
M.I. says:
Trump békét akar. Európa és Ukrajna is békét akar. A globális dél is és az egész világ békét akar. Már egyedül csak Putyin nem akar békét.
Egyedül Putyin akarja folytatni a háborút, hogy elfoglaljon még egy kis területet, mintha attól jobb lenne pedig nem lesz. Csak az áldozatok száma növekszik azért, hogy Putyin még egy maroknyi felperzselt földre tegye a kezét.
Az egész világ azt várja, hogy béke legyen és az oroszok végre abbahagyják az értelmetlen öldöklést.
HandaBandy says:
A fegyverszállítás, agresszorozásos hergelés, és a fegyvervásárlás… ezek mind mind a pedigrés békevágy manifesztációi. Nem igaz? Hozta a formáját, kedves Szintetikus Értelem, nagyon megy Önnek ez a régimódi és stupid címkeragasztgatás. Mindenkinek a békefeltételei érdekesek, csak pont az oroszoké nem? Vagyunk páran akik úgy gondolják hogy ez nem jó filozófia. Putyint már csőbe húzták ahhoz párszor, hogy bármiben is bízzon. Ezt felismerni nem “propagandabefolyás” hanem józan ítélőképesség kérdése. Megszerzi amit jónak lát aztán hajlandó beszélni. Trump is ezt teszi, bár ő már elérte amit akart, így könnyen van nagy mellénye. Az EU meg majd … esetleg… 2030-ban hangosabb lehet, ha minden ideálisan megy a fő uszító vdL, háza táján.
A pökhendi és fölényeskedően lenéző stílus az oroszok irányában pedig már egy jó ideje tudott, hogy nem műxik. Valójában csak utasítgatni akarják az oroszokat, mert a Nyugat a “magasabb rendű életforma”, ami persze zsákutca. De azért csak pestiesen szólva “nyomassuk” hátha… Ahhoz a Nyugat már túlságosan hozzászokott, hogy az embereket Közé-Kelet Európában fűszoknyában rohangáló bozótlakónak tartsa, hogy ezen változtasson. Persze ehhez hozzájárul a köreinkben valóban leledző mérhetetlen szervilisek, önkéntesen fejet hajtók hada, a “merjünk kicsik lenni” személyzete.
Már sokszor el lett mondva, hogy ha egy konfliktust zárni akarok akkor nem támogatom a gyengébbet. Lehet itt hazug módon “moralizálgatni” de ezzel az ideológiával csak egyre több halottat generálunk. Tündérien dicséretes kis morál, annyit mondhatok.
Köszönöm a türelmet.
Stier Gábor says:
Hát persze… és még Ön propagandistázik.
M.I. says:
Aki békét akar nincs szüksége propagandistákra. Érjen véget az öldöklés, hagyják abba a vérontást, ezt jelenti a béke, ezt nem kell elmagyarázni se.
A háborúpárti propagandistáknak van szükségük nyakatekert magyarázatokra, hogy miért kell folytatni a harcot, miért kell még tovább támadni.
De a mellébeszélés már senkit sem érdekel. Csak az számít már, hogy hajlandó-e befejezni az agressziót Putyin vagy nem.
Stier Gábor says:
Érjen véget! A háború is, meg az elkeseredett megtérítési kísérlete is!