Megszépítené a múltat Angela Merkel

A minszki megállapodások egyik garantálójaként a német kancellárt is felelősség terheli azért, hogy a Nyugat és Oroszország egyre éleződő szembenállása Ukrajnában háborúba torkollott. Nem kizárt, hogy Angela Merkel azért vonult vissza a politikától, mert látta Európa hanyatlását és érezte a háború közeledtét, ebben a történetben pedig már nem akart részt venni. A visszavonulása után pedig finoman, de határozott kézzel igyekszik megszépíteni a múltat, és aktuálpolitikai fénytörésben megmagyarázni a saját szerepét a történtek alakulásában. Előbb a trendhez igazodva azt emelte ki, hogy a minszki folyamattal csak időt nyertek a „normandiaiak” Ukrajnának a megerősödéshez Oroszországgal szemben. Amikor pedig a háborúból már mindenkinek kezd elege lenni, akkor a covid teremtette helyzettel, valamint a baltiak és a lengyelek ellenállásával magyarázta, hogy nem tudott tárgyalni Vlagyimir Putyinnal, és ezzel elkerülni a háborút.

„Abban a tekintetben is beleillik Merkel mostani álláspontja a nyugati fősodorba, hogy a volt kancellár bizony végig csúsztat”
Fotó:EUROPRESS/Markus Schreiber/POOL/AFP

Moszkvától a Baltikumon és Lengyelországon át Berlinig komoly hullámokat vertek a Németországot 16 éven át irányító és 2021 őszén a politikától visszavonult Angela Merkel Szabadság címmel megjelent memoárjának budapesti bemutatója kapcsán tett kijelentései. Az orosz média megerősítve látta e szavakban a lengyelek és a baltiak olvasatukban Európa biztonságát gyengítő ruszofóbiáját, Varsóban, Vilniusban, Rigában valamint Tallinnban pedig kikérték maguknak, hogy őket tegye felelőssé a Putyinnal szerintük túlságosan sokat kokettáló Merkel a háborúért. De felkapták a fejüket sokan e szavakra Németországban is, Budapesten pedig a háború kirobbanásának magyarázata elnyomta még azt is, hogy Merkel még az ellenzéki Partizánnak nyilatkozva sem volt hajlandó Putyin bábjának nevezni Orbánt. Badarságnak nevezte, hogy a magyar kormányfő Putyin „trójai falova” lett volna az Európai Unióban.

„Az említett interjúban a riporter emlékeztette Merkelt Orbán Viktor azon kijelentésére, miszerint amennyiben Angela Merkel lett volna a kancellár 2022-ben, akkor Putyin nem merte volna megtámadni Ukrajnát”

E feladott labdát az exkancellár nem engedhette el, ám szerényen előbb csak megjegyezte, hogy a könyvében is kitér erre a felvetésre. Aztán a koronavírus időszakához visszakanyarodva Merkel kijelentette, hogy a pandémia a politikára is nagy hatást gyakorolt. „Ha nem lett volna koronavírus, vajon Putyin megtámadta volna Ukrajnát?” – teszi fel a kérdést, majd válaszként ismét a könyvére utalva előbb óvatosan kijelenti, hogy ezt senki nem tudja megmondani. Aztán arra az álláspontra jut, hogy a személyes találkozók elmaradása nagyban hozzájárult az ukrajnai háború kitöréséhez. Mint megjegyezte, Putyin a G20-ak találkozóján sem vett részt, mert fél a vírustól, így videó konferenciákat kellett tartani. Merkel spekulatív kérdésnek tartja, hogy egy személyes találkozón megakadályozhatta volna-e Putyint abban, hogy háborút indítson.

A volt német kancellár a Partizánnak adott interjúban beszélt a 2015-ben az ő közreműködésével létrejött minszki megállapodásról is. Elmondta, az egyezmény 2015 és 2021 között „nyugalmat teremtett”, és lehetőséget adott Ukrajnának, hogy „erőt gyűjtsön” és „más országgá váljon”. Azonban 2021 júniusában úgy érezte, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök már nem veszi komolyan a megállapodást, ezért új formátumot javasolt, amelyben az Európai Unió közvetlenül tárgyalt volna, és a reményei szerint közös nevezőre jut Vlagyimir Putyinnal. Ezt az elképzelést azonban néhányan – főképp Lengyelország és a balti államok – nem támogatták.

„Merkel szerint ezeknek az országoknak a magatartása hozzájárult ahhoz, hogy megszakadtak a tárgyalások Oroszország és az Európai Unió között, és ezzel közvetve hozzájárultak a háború kitöréséhez”

Úgy látta, ez a négy ország „félt attól, hogy így nem lesz közös európai politika Oroszországgal szemben”. Merkel javaslata kútba esett, és nem sokkal azután, hogy hivatali ideje lejárt, Putyin megindította az inváziót Ukrajna ellen. A jelenlegi helyzetre kitérve az exkancellár a nyugati fősodorba belesimulva azt tartotta a fő kérdésnek, hogy Európa miként tudja a lehető legjobban alkalmassá tenni magát a békére. Ennek a kulcs, hogy valódi elrettentő erőt képviseljen és támogassa Ukrajnát.

A balti országok és Varsó persze azonnal felháborodottan vágtak vissza Merkelnek. Nemcsak tapintatlannak, de hibásnak is nevezték az álláspontját, amellyel e négy ország szerint az exkancellár az orosz propagandát erősíti. Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnök felemlegette , hogy a volt német kancellár az oka a menekültválság súlyosbodásának és ő a felelős azért az orosz energiafüggőségért is, amitől most Európa igyekszik megszabadulni. Krišjānis Kariņš korábbi lett miniszterelnök arra emlékeztetett, hogy régebben többször is figyelmeztette Merkelt, nem lehet jóhiszeműen viszonyulni Putyinhoz. Ezért aztán megdöbbenéssel fogadta, hogy a volt kancellár még mindig nem változtatott az álláspontján. „Örülök, hogy az új német kancellár, Friedrich Merz nem osztja Merkel nézeteit” – tette hozzá Kariņš. Gabrielius Landsbergis volt litván külügyminiszter hasonló szellemben azzal támadta Merkelt, hogy inkább kritikusan felül kellene vizsgálnia a politikai örökségét, ám ő ehelyett tettei következményeiért más államokra hárítja a felelősséget. Jerzy Marek Nowakowski volt nagykövet azt mondta, hogy

„Merkel kijelentései az orosz propagandát erősítik, egyúttal Kelet-Európát teszi felelőssé a Nyugat és Oroszország közötti konfliktusért”

Nowakowski szerint „ez az interjú veszélyesebb lehet, mint az orosz drónok”, mert kétségeket ébreszthet a nyugati társadalmakban Ukrajna támogatásával kapcsolatban.

Ha félretesszük azt, hogy a politikailag korrekt narratívából kilépve Merkel a baltiakat és a lengyeleket kerékkötőkként meg is nevezte, az exkancellár lényegében semmi újat nem mondott. Az sem újdonság, hogy ez a négy ország blokkolta az EU-Oroszország csúcstalálkozót, csak nem igazán szokták nevesíteni őket. De az sem újdonság, hogy a német-francia tandem a minszki folyamatot időhúzásra használta. Ezt Angela Merkel, majd Francois Hollande akkori francia elnök még 2022 végén elismerték, Petro Porosenko volt ukrán államfő erre csak ráerősített azzal, hogy Ukrajnának esze ágában sem volt végrehajtani a minszki megállapodásokat. Most az exkancellár legfeljebb a saját és az EU szerepét és befolyását igyekszik jobb színben beállítani azzal, hogy a meghiúsult tárgyalásokat a háború elkerülésének elszalasztott, mások által megtorpedózott lehetőségeként lebegteti. A valóság azonban az, hogy 2021-re Moszkva már nagyon átlátott ezeken a trükkökön, és egyre inkább érett, hogy másképp – nem okvetlenül háborúval – viszi döntés a dolgot.

„Merkel mostani magyarázata tehát beleillik a 2021-es stratégiájába, amelynek a lényege, hogy nemcsak kemény retorikával, hanem értelmetlen tárgyalásokkal is el lehet intézni Oroszországot”

Lényegében nyolc éve nem folytattak Moszkvával érdemi párbeszédet, hanem mindezt üres szlogenekkel, az „értékekre” – természetesen a sajátjukra! -hivatkozva, és a diplomáciai halogatásba belemerülve helyettesítették. Aztán pedig, mikor ezt a Kreml már megelégelte, akkor a Nyugat felháborodott és megsértődött a „Medve” vicsorgásán. Természetesen némi esély azért volt arra, ha 2021 végén tényleg érdemi tárgyalások kezdődnek, akkor a háborút legalábbis egy időre még ki lehetett volna tolni. Moszkva azonban ekkor már világosan látta, hogy erre megy ki a játék, és ez a forgatókönyv az ő esélyeit rontja.

„Abban a tekintetben is beleillik Merkel mostani álláspontja a nyugati fősodorba, hogy a volt kancellár bizony végig csúsztat”

Arról például a volt kancellár mélyen hallgat, hogy Kijev semmit sem hajtott végre a minszki megállapodás béketeremtést célzó politikai pontjai közül. Ha például Kijev hajlandó lett volna a közvetlen tárgyalásokra a szeparatistákkal, megegyezhettek volna a donbasszi választásokról, ezután visszakapta volna a Donbassz és az orosz határ feletti ellenőrzést, a konfliktus pedig már 2025 novemberében véget ért volna. Kijev azonban következetesen elutasította a lázadókkal folytatott közvetlen tárgyalásokat, ezért a minszki megállapodásban foglalt választásokra soha nem került sor. Ezért Donbassz saját választásokat tartott, amelyeket Kijev soha nem ismert el. Aztán Merkel mindazonáltal megismétli, hogy Oroszország soha nem tartotta be a megállapodást. Azon az exkancellár átsiklik, hogy Moszkva éppúgy csak garantálója volt annak, mint Berlin vagy Párizs, nem pedig részese.

„Arról már nem is beszélve, hogy mindazok, akik Kijev és a Nyugat nevében tárgyaltak a minszki megállapodásról – Porosenko elnök, Merkel kancellár és Hollande elnök – azóta nyíltan kijelentették, hogy soha nem állt szándékukban végrehajtani a megállapodást. Annak egyetlen célja az volt, hogy időt adjanak Ukrajnának az újrafegyverkezésre az Oroszország elleni háborúhoz. Ehhez képest Merkel arról az érzéséről beszél, hogy 2021 nyarán Putyin már nem veszi komolyan a minszki megállapodást”

Azt sem említi, hogy Berlin és Párizs 2021 novemberére a megállapodás központi elemének, a Kijev és Donbassz közötti közvetlen párbeszédnek az elutasításával lényegében eltemették a „normandiai formátumot”. Merkel arról sem említ semmit, hogy ezzel párhuzamosan a Nyugat már szankciókat készített elő Oroszország ellen, amelyeket az invázió után azonnal be is vezettek. A Nyugat tehát a minszki megállapodás de facto felrúgásával, Donbassz elleni ukrán támadások fokozásával, valamint Ukrajna NATO-csatlakozásának egyre intenzívebb forszírozásával eszkalálni akarta az ukrajnai konfliktust, de legalábbis nem tett meg mindent a háború elkerüléséért. S hogy miért hibáztatja most hirtelen Merkel a lengyeleket és a balti államokat az ukrajnai eszkalációért. Talán már látja, hogy egy rettenetes háborúhoz vezető utat egyengetett, és nem így szeretne bevonulni a történelembe, ezért aztán finoman megpróbálja szétkenni a felelősséget. Ezért beszél a világjárványról, a baltiakról. Aki azonban kicsit is figyelte, hogy mi történt az elmúlt jó évtizedben Európa e régiójában, e vágyálmokat a valósággal keverő magyarázkodást hallva csak megerősödhet abban, hogy sokakkal együtt Merkel is felelős a történtekért. Kár ezért a félresikerült erőlködésért, mert Angela Merkel, mint politikus még így is a jelenlegi nyugat-európai elit felett áll.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com