„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az elmúlt hetekben kialakult helyzet fényében némiképp meglepő a Kreml nyitottsága erre az előterjesztésre, és bizony meglepő fordulat lenne, ha az Ukrajna téli megtörésében bízó Oroszország belemenne egy ilyen részleges tűzszüneti megállapodásba”
Fotó:EUROPRESS/Roman PILIPEY/AFP
Az elmúlt napokban többször is felszólította arra Ukrajnát Donald Trump, hogy ne támadja az orosz kőolaj létesítményeket. Ezeket a csapásokat okolta ugyanis a magas üzemanyag árakért, és a globálisan is egyre jobban érződő dízel hiányért. Ezt követően pedig bejelentette, hogy Ukrajna és Oroszország megállapodtak az energetikai infrastruktúrát érintő csapások beszüntetéséről.
„Ezt ugyan sem Kijev, sem pedig Moszkva nem erősítette meg, ám mindkét fővárosban támogatták az ötletet. Szavakban legalábbis”
Volodimir Zelenszkij szinte azonnal nyitottnak mutatkozott az energetikát és az élelmiszer szállítást érintő csapások szüneteltetésére, és elismerte, hogy tett ilyen javaslatot a partnerei felé egy erre vonatkozó megállapodás tető alá hozására. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az ukrán mélységi csapásokra adott elsöprő orosz válaszok a légvédelem hiányában egyre kétségbeesettebb helyzetbe hozzák a közelgő tél előtt az ukrán vezetést. Zelenszkij hangsúlyozta, hogy Kijev hosszútávú megállapodásban érdekelt, a háborút be kell fejezni, a kritikus infrastruktúra elleni csapásokkal kapcsolatos deeszkaláció pedig ennek első lépése lehet.
Némi kivárás után Moszkva is kommentálta a felvetést. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő jó ötletnek nevezte Trump kezdeményezését, azonban azt is elmondta, ahhoz, hogy az energiahordozók biztonságosan kijussanak világpiacokra, elengedhetetlen a hajózás elleni támadások beszüntetésére és a nyugati szankciók feloldására is. Nem pontosította, hogy melyeket, de a szövegkörnyezet arra utal, hogy az orosz olaj és gáz elleni szankciókra utalt. Úgy tűnik tehát, ezek Moszkva feltételei egy részleges tűzszünetet illetően. Előbbibe még csak-csak, utóbbira azonban jelen állás szerint csekély az esély.
„Az elmúlt hetekben kialakult helyzet fényében némiképp meglepő a Kreml nyitottsága erre az előterjesztésre, és bizony meglepő fordulat lenne, ha az Ukrajna téli megtörésében bízó Oroszország belemenne egy ilyen részleges tűzszüneti megállapodásba”
Persze, Washington ezt jelentős diplomáciai eredményként könyvelhetné el, nem egyértelmű azonban, hogy miképpen fogadna az orosz társadalom egy ilyen lépést. A háború leállításának biztosan örülne a többség, azonban egy ilyen lépést vélhetően sokan a gyengeség jelének vélnék. Hasonló kétségek merülnek fel az ukrán oldalon is. Sokak szerint Kijev eleve arra játszik, hogy Moszkva úgysem fogadja el a javaslatot, ráadásul a finomítók és kikötők elleni csapások az egyetlen módja annak, hogy Ukrajna jelentős gazdasági károkat okozzon Oroszországnak. Ezért aztán sokan érvelnek amellett, hogy még az ukrán városokban télen bekövetkező áramszünet és fűtéskimaradás veszélye mellett sem lehet feladni az orosz energetikai- és kikötői infrastruktúra elleni csapásokat. Ezt a nézetet azonban aligha osztja az ukrán társadalom jelentős része, amelynek szinte naponta mondják, hogy a közelgő tél a történelem legnehezebb tele lesz.
„Ami a nyugati szankciókat illeti, Washington könnyedén feloldhatná az orosz olaj- és gázeladásokra vonatkozó amerikai korlátozásokat, ha valóban energiaszünetet akar Ukrajnában”
Az amerikai szankciók feloldása elegendő lenne ahhoz, hogy Oroszország szabadon értékesíthesse az energiahordozóit világszerte. Az, hogy Európa feloldja-e a szankciókat, e tekintetben lényegtelen, hiszen Moszkvának a globális energiapiacon egyre növekvő hiány közepette már bőven vannak ügyfelei. De vajon Trump készen áll-e a szankciók feloldására? Erre a kérdésre még nincs végleges válasz. Sőt, az Egyesült Államok Kongresszusa jelenleg éppen egy „pokoli szankciókat” kilátásba helyező törvényjavaslatot mérlegel, amely jelentősen növelné a nyomást az orosz energiahordozók vásárlóira. Így már önmagában ennek a törvénynek az elfogadása is véget vethet mind az energiaszünetnek, mind az Ukrajnával kapcsolatos, az Egyesült Államokat érintő egyéb megállapodásoknak.
„Az energetikai infrastruktúrát érintő tűzszünet alakulása tehát fontos mutatója lesz az ukrajnai háború lezárását célzó szélesebb körű megállapodások megvalósíthatóságának. Ez ugyanis megmutatja, hogy Ukrajna és Oroszország készen áll-e a tűzszünetre – legalább egy részlegesre -, és hogy a Nyugat hajlandó-e lépéseket tenni Moszkva felé a megállapodási folyamat felgyorsítása érdekében”
Az azonban, hogy a Kreml nem utasította el azonnal az energiaszünet ötletét, már önmagában is elég beszédes. Természetesen ez lehet a diplomáciai játszma része is, egy retorikai manőver a Trumppal folytatott párbeszéd fenntartása érdekében. Különösen annak fényében, hogy Moszkva eddig elutasított minden „részleges” tűzszünetet.
Oroszországban azonban időnként már felhangzanak érvek amellett is, hogy az üzemanyag- és energiaszektor, valamint az energia export helyzetének normalizálása – feltéve, hogy a nyugati szankciókat feloldják – hatalmas többletbevételt biztosítana az orosz költségvetésnek, és így az orosz társadalom a háború hatásainak közvetlen megtapasztalása nélkül élhetne tovább.
„Azt is fel-felvetik, hogy az ukrán energiaszektor támadása – amelyre Moszkvában sokan a háború döntő szakaszaként tekintenek – nem feltétlenül vezetnének teljes összeomláshoz”
Nem feltétlenül ásnák alá teljesen Ukrajna katonai erőfeszítéseit, hiszen Oroszországgal ellentétben Kijev nem a saját költségvetési bevételeivel, hanem európai segítséggel harcol, külföldről pedig továbbra is áramolna pénz és fegyver. Erre azok az ukránok is rámutatnak, akik ellenzik a tűzszüneteket, és az Oroszország elleni támadások fokozását szorgalmazzák. Ukrajna számára azonban a mérleg másik oldalán egy humanitárius katasztrófa és a gazdasági összeomlás kilátása áll ezen a télen, miközben további légvédelmi eszközök biztosítása rendkívül nehéz. A jövőbeni tömeges ukrán csapások az orosz hátországban ezzel szemben – ahogy azt a nyári kampány is bizonyította – nem feltétlenül destabilizálják az oroszországi gazdasági és politikai helyzetet.
„Az továbbra sem egyértelmű hogy ezek az érvek milyen hatással lesznek Ukrajna és Oroszország katonai-politikai vezetésére”
Az sem ismert, hogy a megállapodás felgyorsítása érdekében a Nyugat – vagy akár Trump – tesz-e bármilyen lépést például a szankciók feloldására. Egyelőre tehát mindenki inkább a télre, az egyik oldalon Ukrajna megtörésére, míg a másikon ennek a próbálkozásnak a kivédésére készül. Így aztán a jelenlegi helyzetet látva némiképp meglepő lenne, ha Trump ötletét Kijevben és Moszkvában tényleg komolyan vennék.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Ludovico Castiglione says:
“…hiszen Oroszországgal ellentétben Kijev nem a saját költségvetési bevételeivel, hanem európai segítséggel harcol, külföldről pedig továbbra is áramolna pénz és fegyver.”
Na de meddig? Ez az álláspont azt feltételezi, hogy az európai finanszírozási háttér kimeríthetetlen. (Lásd még: Oroszország elmaradott, gyalásokkal és tömegrohamokkal harcolnak, GDP-jük Olaszországénak felel meg, és csak töredéke a NATO-nak, stb.) Valójában az európai támogatás már most is csak hitelből megy, és ez sem elég, miközben a támogató országok óriási belső társadalmi problémákkal küzdenek. Szóval erre számítani hosszú távon eléggé szűk látókörre vall, amolyan nyugati mainstream.
Tuco says:
Az igazi kérdés az, ki bírja tovább a háború finanszírozását, Oroszország vagy az Ukrajnát finanszírozó nyugati országok? Lehet, hogy az európai országoknak (erősen sarkítva) nincs sem haderejük sem hadiiparuk, de pénzük az van. Persze, azt a pénzt másra is el lehetne költeni. De abban biztos lehet, hogy ha az európai országok előtt úgy merül fel a kérdés, hogy részt vállalnak Ukrajna finanszírozásában vagy felvállalják egy közvetlen fegyveres konfrontáció (ne adj’ Isten háború) kockázatát az oroszokkal, gondolkodás nélkül az előbbit fogják választani.
Ludovico Castiglione says:
Pénzük az van??? Hol? Már most hitelből fizetik Ukrajnát, sőt a saját működésüket is csak egyre nagyobb eladósodással tudják fedezni – miközben az európai gazdaság épp látványosan omlik össze.
A kérdésfelvetést amúgy nem értem. Ez így, ilyen formában nem vetődik fel. Oroszország nem akarja megtámadni az EU országait. Miért tenné? Mit szerezhetne onnan, ami neki nincs?
Tuco says:
Higgye el, a támogató nyugati országok GDP-jéhez képest ez aprópénz. Egy esetleges háború potenciális költségeihez képest pedig kerekitési hiba.
Az Ön logikáját követve, Ukrajnának mije volt/van, ami Oroszországnak nincs…? Lehet, hogy a kérdés Önnek nem vetődik fel, de az európai vezetők jelentős hányadának igen. Márpedig nekik összehasonlíthatatlanul több információ áll a rendelkezésükre az orosz szándékokról és törekvésekről mint Önnek, nekem, vagy bárki másnak itt valaha is fog.
Ludovico Castiglione says:
Higgyem el? Nem hiszem el. Ha ez “aprópénz”, akkor miért hitelből támogatják Ukrajnát? És Ön szerint a GDP amolyan házipénztár, amiből ki lehet venni a pénzt arra, amire éppen kell? Fura, hogy írni-olvasni tudó emberek ezt így fogják fel.
És hogy Ukrajnának mije volt, ami Oroszországnak nincs? Inkább úgy kell feltenni ezt a kérdést, hogy mije volt Ukrajnának, ami Oroszországra nézve veszélyes. Az pedig volt: a potenciális NATO-belépés, és az orosz nyelvű lakosság szisztematikus, esetenként már népirtásba hajló vegzálása.
Az európai vezetők szerintem nem a saját országaik érdekét nézik. Ugyan milyen érdeke fűződik Nagy-Britanniának, Franciaországnak vagy Németországnak ahhoz, hogy Ukrajnát annak minen korrupciójával, háborús bűneivel együtt feltétel es elszámolás nélkül támogassák? Ön, ha jól értem, arra utal, hogy ezeknek a bölcs vezetőknek olyan titkos információk állnak a rendelkezésére, amelyek szerint a ruszkik minden racionális ok nélkül, pusztán gonoszságból háborúzni akarnak a tőlük nyugatra fekvő országokkal. És Ön szerint ezt higgyük el, hiszen ezek a vezetők bölcsek és jól informáltak, ja és a mi javunkat akarják. Meghagyom Önt ebben a gyermeteg hitében.