Meghalt Joszif Kobzon

Diák voltam. Ültünk a ’80-as évek egyik első bárjában, a Sportban. Ott a Jugozapadnajától nem messze, a Leninszkij elején. Vagy a végén?  Némi „rábeszéléssel” megvehettük a háromrubeles belépőt a show-ra. Vártunk, ittunk, ettünk, volt egy sor tornaterem illatú tornászlány. Aztán előlépett egy gitáros, kicsit izzított, majd jött a sztár. Joszif Kobzon, akiről sokat hallottunk, s ugyancsak meglepődtünk, hogy itt van. De már akkor is jó üzleti érzéke volt. Ahogy énekelni kezdett, azonnal rájöttünk, hogy ez más színpad. Örültünk, hogy hallhattuk, aztán még jobban, amikor évtizedekkel később az Alekszandrovval Budapestre látogatott. Többször is. Mert szerette Budapestet.

Joszif Kobzon 80 éves korában hunyt el.
Fotó:EUROPRESS/AFP/Artur Lebedev/Sputnik

Egy korszak idolja volt, akit nemcsak a szocialista táboron belül ismertek. Ő volt a szovjet esztrád arca, Alla Pugacsovával  együtt a ’70-es ’80-as évek jelképe. A fiatalabbaknak a duma képviselője, az állami ünnepek moszkvai televíziós gálakoncertjeinek megkerülhetetlen szereplője. A Szovjetunió felbomlása után üzleti vállalkozásokba fogott. Amerikában nemcsak zenei értelemben tartották “orosz Frank Sinatraként” számon, s ki is tiltották az országból. Olaszországba is csak humanitárius megfontolásból, gyógykezelésére kapott vízumot. Halálos betegségével több mint egy évtizeden át harcolt, míg 80 évesen legyűrte őt a halálos kór.

Nagyjából hat évtizeden át szórakoztatta Kobzon a szocialista tábor, majd a retróra izguló világ közönségét. A számára a népszerűséget meghozó dalok “Русскому полю”, “Я люблю тебя, жизнь”, “Балладе о красках”, “Мгновениям” – összekötötték őt egy korral. Ő énekelte A tavasz 17 pillanatának híres betétdalát и “Где-то далеко” című számot is, mint ahogy hozzá kötődik a győzelem napja egyik legismertebb indulójának a világot bejáró sikere is. Nagyjából hatvan éves karrierje alatt mintegy háromezer dalt adott elő.

A Donyec-medencében született zsidó családban, s szülővárosában még életében szobrot emeltek a tiszteletére. Aztán a Krím melletti kiállásáért kitiltották a szülőföldjéről, Ukrajnából. Kobzon ennek ellenére minden politikai elkötelezettségétől függetlenül egy térség és egy korszak némiképp ellentmondásos ikonjává vált, aki nagyon szerette Magyarországot. A sárospataki könyvek visszaadásának parlamenti elfogadtatásában játszott szerepéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Egyik legjobb barátja kortársa, a magyar pop ikonja, Koós János volt.

Kobzonról még sokat lehetne írni, de most ez nem megy…

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com