„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Az Oroszországba hazatérők között a legnagyobb név a Németországban a gyilkosság miatt életfogytig tartó börtönbüntetését töltő Vagyim Kraszikov, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat korábbi magas rangú tisztje, akit egy csecsen férfi, Samil Baszajev egykori harcostársa ellen Berlinben elkövetett gyilkosság miatt ítéltek el”
Fotó:EUROPRESS/Kirill ZYKOV/POOL/AFP
Vörös szőnyeg, virágcsokor és az erőszak szervezetek vezetőinek kíséretében személyesen Vlagyimir Putyin várta Vnukovón a fogolycsere után a nyugati börtönökből szabadon engedettekkel Ankarából érkező gépet. Az elengedett amerikaiak családtagjai eközben nem sokkal a fogolycsere megvalósulása után Joe Biden fehér házi dolgozószobájából tudtak telefonon beszélni szeretteikkel. De a csere súlyát jelzi az is, hogy a Vagyim Kraszikov kiadására fenntartásai ellenére állítólag Joe Biden miatt még február elején rábólintó Olaf Scholz is személyesen köszöntötte a Németországba térőket Bonn-Köln repülőterén.
„Az orosz és az amerikai vezetés sikerként könyveli el a hidegháború óta a legjelentősebb fogolycserét, míg a német hivatalos körökben sokan megengedhetetlen engedményről beszélnek. Nem tetszik az alku a republikánusoknak sem”
Az ankarai Esenboga repülőtéren kicserélt foglyok között a Nyugat részéről tíz olyan, Oroszországnak átadott emberről van szó, akiket az Egyesült Államokban vagy Németországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Norvégiában börtönöztek be. Oroszországból, illetve Belaruszból tizenhárom embert Németországba szállítanak át, hármat pedig az Egyesült Államokba.
A fogolycsere három főszereplője Evan Gershkovich, a The Wall Street Journal újságírója, akit tavaly tartóztattak le Jekatyerinburgnál egy hadiüzem közelében, és akit kémkedés vádjával július közepén 16 év börtönre ítéltek. Szintén kiszabadult öt év oroszországi fogság után Paul Whelan volt amerikai tengerészgyalogos, akit szintén kémkedés vádjával ítéltek el.
„Az Oroszországba hazatérők között a legnagyobb név a Németországban a gyilkosság miatt életfogytig tartó börtönbüntetését töltő Vagyim Kraszikov, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat korábbi magas rangú tisztje, akit egy grúziai születésű csecsen férfi, Zelimhan Hangosvili, Samil Baszajev egykori harcostársa ellen Berlinben elkövetett gyilkosság miatt ítéltek el”
Rajtuk kívül oroszországi börtönökből három német állampolgár is visszanyerte szabadságát, míg Belaruszból a halálra ítélt, majd elnöki kegyelmet kapott szintén német Rico Krieger. Az alku részeként Moszkva átadott nyolc politikai okokból bebörtönzött ellenzéki aktivistát, köztük Vlagyimir Kara-Murzát és Ilja Jasint, és egy Herman Moyzhes nevű ügyvédet. Egyébként a hírek szerint ennek a készülő fogoly cserének lett volna a része a közben elhunyt Alekszej Navalnij elengedése is. A nyugati országok által elengedett orosz állampolgárok közül amerikai börtönből hárman szabadultak, míg Szlovénia két, kémkedésért elítélt oroszt, Norvégia és Lengyelország egy-egy, szintén kémkedésért elítélt orosz állampolgárt engedett el.
„Joe Biden kiemelte, hogy különösen nagy hálával tartozik a német kancellárnak, mert a megállapodás létrejöttéhez jelentős engedményre volt szükség Berlin részéről, mivel kezdetben nem volt hajlandó az orosz fél által kért személy elengedésére. Emellett köszönetet mondott a többi partnernek is a megállapodás elérésében nyújtott segítségért”
A megállapodás már hónapok óta érlelődött. Mint utólag kiderült, februárban a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia idején Kamala Harris amerikai alelnök teljesen szűk körben, csupán egy-egy tanácsadó részvételével tárgyalt az ügyről Olaf Scholz német kancellárral, és nyomást gyakorolt a kancellárra annak érdekében, hogy egyezzen bele Vagyim Kraszikov elengedésébe. Emellett az alelnök szintén Münchenben nyomásgyakorlás céljából tárgyalt Robert Golob szlovén miniszterelnökkel, akit két olyan orosz állampolgár elengedésére ösztönzött, akikre Moszkva egy lehetséges fogolycsere esetén igényt tarthat. Pozitív jelzés volt, hogy Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó a hónap elején a coloradói Aspen Biztonsági Fórumon kijelentette, Washington eltökélt szándéka alkut kötni Oroszországban. Amikor pedig az orosz külső felderítés főnöke, Szergej Nariskin a múlt héten egy éjszaka Törökországba repült, hogy a török titkosszolgálat vezetőjével tárgyaljon, sejteni lehetett, hogy közeledik a fogolycsere, amit csak megerősített, hogy a belarusz elnök megkegyelmezett a halálra ítélt német Kriegernek.
„A tárgyalások elhúzódását, majd felgyorsulását több tényező is befolyásolhatta”
Így például Alekszej Navalnij halála, amelynek hatására Berlin leállította az egyeztetést Kraszikov elengedéséről. Így ugyanis nem látták értelmét a cserének. Másrészről Navalnij a halálával fel is értékelte a készülő alkut, ugyanis sokan gondolhatták, hogy mások is járhatnak így a zord büntetőtelepeken sínylődők közül. Így „szabadíthatta ki” Navalnij több harcostársát. Berlin számára ugyanis fontos volt a politikai foglyok elengedése. Putyin számára pedig érzelmi kérdés a hozzá közel álló, szemében nemzeti hős Kraszikov hazahozatala. Ezért aztán meglepően sok politikai okokból bebörtönzött távozhatott. A Kreml e téren könnyen volt nagylelkű, mert ezeket a bebörtönzötteket árulóknak tartja, és lényegében már az orosz társadalom is elfeledkezett róluk. De felgyorsíthatta a tárgyalásokat az amerikai választás közeledése is. A minden eddiginél hektikusabb kampány ugyanis előre jelezte, hogy akár kárba veszhet majd két év munkája, és ezt sem Washington, sem pedig Moszkva nem akarta. Mind a Biden adminisztrációnak, mind Putyinnak volt mit veszteni, így léptek.
„Az elemzők és a közvélemény is most arra kíváncsi, hogy mit jelent ez a gesztus. Vannak, akik szerint ez már a közelgő béketárgyalások előjele, ehhez a terep előkészítése zajlik. Mások úgy látják, hogy erről szó sincs, az alku viszont mutatja, hogy az Oroszország és az Egyesült Államok között feszültté vált viszony ellenére is van párbeszéd a felek között, és nem zárultak be a kommunikációs csatornák”
Az ismert orosz elemző, Fjodor Lukjanov például éppenséggel a konfrontáció bizonyítékának látja a meglehetősen hidegháborús történetet. Mint Telegram csatornáján fogalmazott, hogy ez a humanitárius lépés nem érinti a szembenállás lényegét, és nem kell a történtekbe többet belelátni, mint ami történt. A csatornák nyitva állnak, és nem több, ebből a továbbiakra nézve nem következik semmi. De lényegében hasonló következtetésre jut az amerikai Carnegie Intézet elemzése is, amelyben Tatyjana Sztanovaja megállapítja, hogy ez a csere a kibékíthetetlen ellenségeskedés gyümölcse, a szembenállás keménységének megerősítése. Ez az alku az elemző szerint inkább hasonlít egy válásra, amelyben a felek elosztják a javakat, semmint egy közös cél érdekében történő együttműködésnek.
„Bíztató ugyan, hogy a két fő szembenálló fél a konfliktus ellenére is beszél egymással, a háború leállításához azonban ennél több kell. Azt mindenek előtt a front helyzete, az amerikai választások alakulása, az ukrán belpolitika és társadalom állapota, valamint a tartalékok nagysága befolyásolja”
A konfliktus mögötti tényezők összetettek, és mélyen gyökereznek. Nem véletlen, hogy Olaf Scholz német kancellár szerint Oroszország Ukrajna elleni háborúja akár még több évig is eltarthat. A Nyugat ugyanis még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszország nem győzhet, Ukrajna pedig nem veszíthet a háborúban. Ezért a nyugati álláspont szerint meg kell akadályozni a „békediktátumot”, vagy azt, hogy befagyasszák a konfliktust. A lengyel vezérkari főnök sem a békéről, hanem arról beszél, hogy totális háborúra kell felkészülni.
Ennél óvatosabb az Egyesült Államok, amely Ukrajna segítésében aligha fogja átlépni az ésszerűség határát. Árulkodó, ahogy Matthew Miller, a külügyminisztérium szóvivője összehasonlította Ukrajnát és Izraelt. Mint fogalmazott, nagyon eltérőek a kapcsolataink Ukrajnával és Izraellel. Ez azt jelenti, hogy a Nyugat lehetőségeihez mérten továbbra is támogatja Ukrajnát, Washington azonban nem küldi oda csapatait, és ezt a határt a közeljövőben nem fogja átlépni.
„Eközben sokan már a háború végének közeledését látják Volodimir Zelenszkij megváltozott kommunikációjában”
Az ukrán elnök valóban nyitottabb a tárgyalásokra, mint korábban, a feltételei azonban még aligha felelnek meg Moszkvának. Ugyanez vonatkozik Donald Trump állítólagos rendezési tervére is. Az orosz előrenyomulás, és az egyre kétségesebb nyugati támogatások közepette Zelenszkij tényleg ambiciózus diplomáciai offenzívát indított, ennek a célja azonban egyelőre inkább Ukrajna nyitottságának igazolása, semmint a háború befejezése.
„Moszkva tárgyalóasztalhoz ültetésében jelenleg a legtöbbet Kína segíthet, ám Pekingnek sem érdeke, hogy a háború a nyugati feltételek alapján érjen véget”
Most érthető módon Kijev is Kínának udvarol, nagy kérdés azonban, mit szólna ahhoz Washington, ha Peking hozná tető alá a tűzszünetet.
Az azonban egyértelmű, hogy a tárgyalások szükségességéről egyre több szó esik, és ez nem véletlen. Így egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy még az év végéig nyílik egy ablak a tárgyalások megkezdésére. Kérdés, hogy ezt a felek kihasználják-e. S ha el is kezdik az egyeztetéseket, az még nem jelenti az azonnali békét. Egyelőre tehát még a katonáké a főszerep, de a kulisszák mögött már a diplomaták is mozognak.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Krötinger szerint:
Itt leginkább Lukjanov véleményét érzem meggyőzőnek. Mert bármilyen szép is lenne: de igazából kinek állnak most érdekében bárminemű béketárgyalások? (Európa összes lakosát leszámítva, dehát mi nem osztunk, nem szorzunk). Zelenszkij már két éve bizonyítja, hogy sem Ukrajna, sem az ukránok nem fontosak igazán, viszont igencsak fontos az “elv” meg a pénz. Háború nélkül mindkettő úszik… Ahogy az oroszok egyelőre haladnak, náluk abszolút nincs semmilyen kényszerítő tényező egy mielőbbi békekötésre. Az EU pedig… Az EU vezetőinek egyáltalán nem áll érdekükben a békekötés; képzeljük csak el, milyen gigászi, világra szóló szégyen lenne az, hogy amíg ők Ukrajnát évekig, évtizedekig tartó háborúra buzdítják, pénzelik, fegyverzik, akkor Ukrajna egyszer csak fogja magát és békét köt. Pláne úgy, hogy még az oroszokat sem sikerült a kívánt mértékben meggyengiteni! Szerintem lesznek talán valamilyen alibi szerű, de egyik oldalról sem komolyan gondolt béketárgyalgatások, de úgy veszem észre, hogy mindenki eltökélt a háború folytatásában. Annak befejezéséhez viszont vagy akarat, vagy valamilyen kényszer kellene, én itt egyiket sem érzem reálisnak. Sőt, én inkább eszkalációra számítok és lassan az a benyomásom, hogy ez egyik oldalnak sem lenne már ellenére. Leginkább az EU vezetőinek nem, akik naponta bizonyítják, hogy az európai emberek egzisztenciális érdekei (külső és belső biztonság, alapvető energiaellátás, stb.) az ő szemükben fabatkát sem érnek.
hufi szerint:
Minden irány arra mutat, hogy elkezdik a tárgyalásokat, mindenkinek szüksége van a pr képének a javítására.
Viszont a tárgyalásokat elhúzzák, a közeljövőben nem fogják befejezni, egyfajta nesze semmi, fogd meg jól helyzetet teremtve.
Röviden, olyan befejezés, amit mindenki elfogad, kisebb módosításokkal, nem valószínű.
csakafidesz szerint:
Befejezés? Most fognak igazán hozzálátni. Egy 78 éves lehet már egy kicsit cinikus. Én úgy látom, hogy az EU fura urai az egésszel úgy vannak: “Hát ezt ezt most jól elbaxtuk, de ha már így van akkor csináljuk rendesen” alapállásból rá fognak tenni még egy lapáttal.