„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A fenntartások és az ellenkezés dacára nyugati források szerint Zelenszkij nem zárja ki az első lehetőséget, míg a megszólalásai alapján a másodikat sem, számos jelzés alapján azonban a harmadik utat tartaná a legoptimálisabbnak”
Fotó:EUROPRESS/Alex WROBLEWSKI/AFP
Ukrajna az invázió megindulása után volt olyan kilátástalannak tűnő helyzetben, mint most. A látványosan romló fronthelyzet, a mélyülő belpolitikai válság és Trump egyre növekvő nyomása a falhoz szorította. Zelenszkij szörnyű helyzetbe került. Egyrészt a korrupciós botrány rendkívüli módon aláásta a belpolitikai pozícióját. Másrészt Trump ultimátumot adott neki, egyezzen bele a béketervbe, ellenkező esetben elveszíti a támogatását. Az ukrán elnök így a rossz és a rosszabb között választhat. Ha elfogadja Trump tervét, amely többek között az alkotmányban rögzített semlegesség mellett előírja az ukrán csapatok kivonását a Donbasszból, akkor kiszámíthatatlan belpolitikai reakcióval találhatja magát szemben, amikor a korrupciós vádakat felváltja a hazaárulás vádja. Ha pedig nemet mond Trumpnak, és elveszíti az amerikai támogatást, azzal tovább rontja Ukrajna helyzetét a csatatéren, s ez a korrupciós botránnyal párosulva új lendületet adhat a Zelenszkij elleni kampánynak, amelynek a lemondás is lehet a vége.
„A fenntartások és az ellenkezés dacára nyugati források szerint Zelenszkij nem zárja ki az első lehetőséget, míg a megszólalásai alapján a másodikat sem, számos jelzés alapján azonban a harmadik utat tartaná a legoptimálisabbnak”
Ennek a lényege, hogy meggyőzze Trumpot az amerikai terv módosításáról, felpuhítsa a Kijevnek nagyon nem tetsző, mindenek előtt a NATO-tagságot, a biztonsági garanciákat és a területi kérdéseket érintő pontokat. Putyin azonban már világossá tette, hogy nem fogadja el Trump tervét, ha azt Ukrajna az európai javaslatok szellemében felvizezi, és a lényegi pontokban módosítja. Egyébként sem vehető teljesen biztosra, hogy az eredeti formájában a Kreml elfogadja a tervet, ha azonban kulcsfontosságú pontokon módosítják, akkor Moszkva elutasításának a valószínűsége a sokszorosára nő.
„Kijev és az európaiak most mintha ismét a Kreml elutasítására játszanának, hogy aztán azzal vádolhassák Oroszországot, nem hajlandó befejezni a háborút. Ezzel párhuzamosan fokozni lehetne a szankciók szigorítása és Ukrajna fegyveres támogatása érdekében a nyomást az Egyesült Államokra”
A Trump béketervének módosításáért folytatott küzdelem uralja az ukrán közbeszédet, és egyelőre még háttérbe szorítja a korrupciós botrányt. Zelenszkijt ebben a küzdelemben az európai vezetők többsége és a fősodor nyugati médiumok is támogatják. Ennek megfelelően – legalábbis átmenetileg -a Mindics-ügyre fordított figyelmük is alábbhagy. A politikai körökben keringenek pletykák arról, hogy a NABU az európaiak ragaszkodására leállította az üggyel kapcsolatos új anyagok közzétételét, hogy az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások idején ne destabilizálja a belpolitikai helyzetet.
„Ha Trumpot valóban ráveszik a terv megváltoztatására – vagy legalábbis határozatlan időre elhalasztják a döntést -, azt Zelenszkij jelentős győzelmeként fogják bemutatni, ami átmenetileg csökkentheti a Zelenszkij körére nehezedő nyomást. Nem véletlen, hogy éppen a célkeresztben lévő Andrij Jermakot nevezte ki a delegáció élére – ez azonban nem akadályozta meg a NABU-t abban, hogy házkutatást tartsanak az ezután lemondott kabinetfőnök irodásájában és lakásán -, amelyben helyet kapott a szintén egyre kínosabb helyzetben lévő egykori védelmi miniszter Rusztem Umerov is, aki jelenleg a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára”
Az ukrán tárgyalók látszólag sikerként könyvelhetik el, hogy a genfi tárgyalásokon sikerült az amerikai 28 pontot 19-re, pontosabban 22-re szűkíteni. Az eredeti tervből feltehetően azt a hat pontot törölték, ami nem közvetlenül Ukrajnát érinti. Így az Oroszország elleni szankciók feloldását, a befagyasztott vagyon sorsát, Oroszország visszatérését a nemzetközi szervezetekhez, a NATO-csapatok Ukrajnába, valamint a NATO repülőgépeinek lengyelországi telepítésének a kérdését, ezen kívül az Oroszország és NATO között a biztonságról szóló párbeszéd témáját. Ezek a kérdések nem érintik közvetlenül Ukrajnát, így egy külön megállapodásban szerepelhetnek, ahogyan az Egyesült Államok és az EU sem Oroszországgal tárgyalja meg, hogy milyen biztonsági garanciákat nyújt Ukrajna számára. Ezt fogalmazta meg Putyin úgy, hogy az amerikai lista az alaszkai találkozó után állt össze, majd Genfben az amerikai és az ukrán delegáció megállapodott abban, hogy a 28 pontot négy részre bonják fel. Az orosz elnök szerint nem létezik kész, formába öntött békeszerződés, csak egy kérdés- és pontgyűjtemény, amely a lehetséges megállapodások alapja lehet, de minden egyes mondatot meg kell rágni, majd le kell fordítani a diplomácia nyelvére.
Kijev rögtön megörült a 19 pontnak, ám Trump sietett közölni, hogy 22 az a 19. Ukrajna semleges státusának, a hadsereg nagyságának, valamint a Donbassznak a kérdését ugyanis csak jegelték. Zelenszkij be is jelentette, még a héten kész Washingtonba utazni, ám az amerikai elnök azonnal helyre tette, amikor egyértelműsítette, hogy akkor fogadja ukrán kollégáját a Fehér Házban, ha az már aláírta a békemegállapodást. EDE Kijev azt is pofonként élhette meg, hogy Marco Rubio közölte európai szövetségeseivel, az Egyesült Államok békemegállapodást szeretne látni, mielőtt bármilyen biztonsági garanciát nyújtana Ukrajnának.
„Így aztán egyelőre kérdéses, hogy működhet-e Zelenszkij terve. Némi időt ugyan nyert, de Trump ultimátuma még ott lebeg a feje fölött”
Washingtonból közben ellentmondásos jelek érkeznek. Egyes források szerint, hogy Trump és csapata eltökélt, és követelni fogja, hogy Kijev és az európaiak nagyjából az eredeti formában fogadják el a tervet. Mások szerint Trump belső körében messze nem mindenki helyesli a tervet, és kormányzatának számos kulcsfigurája semmit sem tudott róla. Maga Trump az egyik nap egészen világosan kijelenti, Zelenszkijnek el kell fogadnia a tervét, különben következményekkel kell szembenéznie, majd a következőn azt mondja, hogy a javaslat még nem végleges. A helyzet gyorsan változik, és az európai szövetségesek nehezen követik a Trump-kormányzat sokféle üzenetét.
„Az új béketervet jelenleg támogató tárgyalók JD Vance-hez kötődnek, de magának az alelnöknek is komoly belső riválisa van Trump csapatán belül Marco Rubio külügyminiszter személyében, akit az Oroszországgal szembeni keményebb fellépés hívének tartják”
De a tervet a republikánusok egy része is kritizálja, különösen azok, akik jó kapcsolatot ápolnak a katonai-ipari komplexummal. De Trump mozgásterét szavazótáborának a véleménye is befolyásolja. The Vandenberg Coalition (Vandenberg Koalíció) nonprofit szervezet új felmérése szerint a Trump-szavazóknak mindössze 16 százaléka támogatja azt az elképzelést, hogy Ukrajna területi engedményeket tegyen Oroszországnak. A rá szavazók 72 százaléka azt szeretné, ha az Egyesült Államok segítené Ukrajnát, és felelősségre vonná Oroszországot. E csoport több mint fele támogatta azt is, hogy Amerika nagy teljesítményű, nagy hatótávolságú Tomahawk rakétákat adjon el Ukrajnának. Közben természetesen az amerikai Demokrata Párt is ellenzi a tervet, a Kongresszus tagjai már felszólították Zelenszkijt, hogy várjon csak egy évet, amíg a jövő évifélidős választások után újra többségbe kerülnek.
„De a legtöbb európai ország is követeli a terv módosítását”
Zelenszkij igazából a Trump mozgásterét szűkítő tényezőkre építhet abban, hogy megpróbálja rávenni az elnököt egyelőre keménynek tűnő véleményének megváltoztatására. S mivel Trump az elmúlt hónapokban többször és drámaian megváltoztatta Ukrajnával kapcsolatos álláspontját ez teljesen nem zárható ki.
Annak ellenére, hogy most számos tényező is a Kijevre gyakorolt nyomás fenntartására késztetheti Trumpot. Mindenek előtt az, hogy az amerikai terv módosítása nagy valószínűséggel Putyin elutasításával járna. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a békés rendezés kilátásai a belátható jövőben gyakorlatilag nullával egyenlőek. A Kreml ebben az esetben joggal érezhetné átverésnek Alaszkán körvonalazódott megállapodás felrúgását, ami potenciálisan az Oroszország és az Egyesült Államok közötti feszültség hirtelen fokozódásához vezethet. Ez a kockázat különösen akkor lenne súlyos, ha Washington továbbra is fokozná a szankciós nyomást Oroszországgal szemben, vagy amennyiben az amerikaiak új típusú fegyverekkel, például Tomahawkokkal látják el Ukrajnát. Magának a háborúnak az elhúzása növeli az Egyesült Államok és (különösen) Európa bevonódásának kockázatát. Következésképpen a nukleáris konfliktus kockázatai is megnőnek, amit Washington következetesen igyekszik elkerülni.
„De Washingtonban egyre inkább terjed az a nézet is, hogy a háború kilátásai Ukrajnára nézve egyre kedvezőtlenebbek, és a jövőbeli békefeltételek még rosszabbak lesznek Kijev, és még jobbak Moszkva számára, a mi komolyan rombolná a Nyugat presztízsét is”
Ezért nincs értelme tovább húzni a harcokat, és Trump által javasolt feltételek mellett kell véget vetni nekik. Sokatmondó, hogy Ukrajna katasztrofális veszteségeire hivatkozva még a megbízotti posztról a napokban lemondott, az elnöki csapat leginkább ukránbarát tagjának tartott Keith Kellogg is támogatta a tervet.
Moszkva jelenleg kivár – nem is nagyon tehet mást, hiszen konkrétabban, mint eddig, de egyelőre még mindig csak a rendezés keretei körvonalazódnak -, és felesleges kommunikációval, főképp pedig az amerikai terv idő előtti bírálatával nem tesz szívességet Kijevnek. Inkább megvárja, hogy Zelenszkij egyetért-e a tervvel, maga Trump megváltoztatja-e azt, és hogyan, csak ezután kezdi meg az érdemi tárgyalásokat. Steve Witkoff hétfőn Oroszországban tárgyal, és akkor már a módosított tervről mondhat véleményt a Kreml. Zelenszkij pedig addig is főhet a saját levében, hiszen számára jó forgatókönyv nem nagyon létezik. Egyre inkább csak abban reménykedhet, hogy a Witkoff-Usakov beszélgetés lehallgatásához hasonló, vagy ennél is durvább akciókkal az európaiaknak sikerül zátonyra futtatniuk a megállapodást. Ebben az esetben sem érvényes azonban a jelenlegi helyzetre a mondás, hogy aki időt nyer, életet nyer…
(Az elemzés a Strana.ua portál elemzésein alapul.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Az oroszok szokás szerint ügyesen húzzák az időt. Nem tudom minek kellene történnie, hogy Trump elhiggye végre, hogy Putyinnal nem tud alkudozni.