Ki nyeri meg az energia háborút?

Az Egyesült Államok után az Európai Unió is hátat fordított az orosz olajnak. Ugyancsak életbe lépett a 60 dolláros ársapka, és e felett a G7 és az EU tagjai, valamint Ausztrália illetve Kanada cégei semmilyen módon nem működhetnek közre az orosz olaj exportjában sem. Moszkva egy árnyék tanker flotta kialakításával készült a szankciók bevezetésére, a nyugati országok a nyugati tömbön kívüli nagy vásárlókat próbálják szembe fordítani Moszkvával, ezek az országok azonban inkább a saját javukra fordítanák a helyzetet. Rövidesen kiderül, hogy ki kalkulált jól az energia háború kiélezésével.

„Berlin az orosz energiahordozókról történő leválás lázában annak ellenére lezárná idő előtt a Druzsbát is a cégei számára, hogy kikötőinek és a Rostocktól a finomítókig vezető cső kapacitása egyelőre nem elég a német ipar igényeinek kielégítésére, így Lengyelországgal, a gdanski kikötővel kellene kooperálnia, és a Barátság vezetéket használnia”
Fotó:EUROPRESS/VLADIMIR SIMICEK/AFP

A Boszporusznál sorban állnak a tankerek, India az elmúlt hónapokban hatszorosára növelte az orosz olaj importját, míg a német külügyminiszter Új-Delhiben éppen azt szeretné elérni, hogy csatlakozzon a nyugati büntető intézkedésekhez. A tengeri szállításra kivetett uniós embargó bevezetése után az EU országai számára az ársapka csupán szimbolikus jelentőséggel bír.  Célja, hogy a Nyugat ezzel a piac számára előnyös manipulálásának rendszerébe lehetőség szerint bevonja az úgynevezett nem nyugati orszgokat. Ez  mechanizmus ugyanis messze nem csupán az árról, hanem általában véve a kereskedelem feltételeinek a nyugati dominancia megőrzését támogató alakításáról szól. Maga a 60 dolláros plafon éppenséggel komfortos az orosz olaj iparnak, hiszen a közelmúltban voltak olyan időszakok, amikor e szint alatti áron kereskedettés a diszkont miatt jelenleg is nagyjából ez a szint, ráadásul az önköltségi ár 20-40 dollár között mozog. Bármilyen ársapka bevezetése azonban elfogadhatatlan bármelyik exportőr számára már csak azért is, mert piac szabályait megerőszakolva a vevő feltételrendszerének keretébe kényszeríti a kereskedést, és az EU már jelezte is, hogy az árplafont mindig a tőzsdei szint alatt 5 százalékkal határozná meg. Moszkva tanult abból is, amit a Nyugat a tőzsdei ár lenyomásával a Szovjetunió előtt művelt. Biztos lehet abban, hogy a G7-ek és az EU most is hamar 30 dollár köré szorítaná le az árat.

„Ebben a kérdésben is jól elkülönül azonban a világ nyugati és az úgynevezett nem nyugati része”

Így aztán nem sok sikerrel kecsegtet Berlin törekvése. Próbálkozott ezzel már a jóval nagyobb globális súllyal bíró Washington is, Új-Delhi azonban nem vesz tudomást az árplafonról. De Németország és általában az európai országok csak a saját helyzetüket rontanák azzal, ha India és Kína is csatlakoznának a piac szabályait felrúgó nyugati büntető intézkedésekhez. India az elmúlt hónapokban napi egymillió hordós tétellel az orosz nyersolaj legnagyobb vásárlója lett, és ekkora mennyiséget belátható időn belül senki nem tudná kiváltani. Hónapok, de lehet, hogy évek kellenének ahhoz, hogy Oroszország ennyi olajat kisebb országokba szét tudjon teríteni. Ez a kitermelés és az orosz export radikális csökkenéséhez vezetne, ami hiányozna a piacról, így ennek komoly árfelhajtó hatása lenne. Ráadásul az európai országoknak így Indiával is meg kellene küzdeniük a fennmaradó iraki, szaúdi és egyéb olajért.

„Így aztán a logikus az lenne, ha Németország arról tárgyalna Indiával, hogy több dízelt, és más olajterméket kapjon Új-Delhitől”

India ugyanis az orosz olaj finomításával és a termékek reexportjával komoly nyereségre tesz szert. Erről aligha mond le, ráadásul Delhi diszkont áron, sokszor a 60 dolláros ársapka alatt kapja a nyersolajat, így végképp nem érdeklik a nyugati intézkedések. Németországnak viszont nagyon is szüksége lesz az orosz olajtermékek embargójának február 5-diki életbe lépése után a dízelre és más származékokra. Ráadásul 2023-ban a németek és a lengyelek nemzeti alapon teljesen betiltanák a Druzsba vezetéken érkező importot is, pedig a csövön érkező olajra egy ideig nem vonatkozik sem az európai embargó, sem pedig az ársapka. Addig persze jól bevásárolnának, mint tették ezt mások is most december 5. előtt.

„Berlin az orosz energiahordozókról történő leválás lázában annak ellenére lezárná idő előtt a Druzsbát is a cégei számára, hogy kikötőinek és a Rostocktól a finomítókig vezető cső kapacitása egyelőre nem elég a német ipar igényeinek kielégítésére, így Lengyelországgal, a gdanski kikötővel kellene kooperálnia, és a Barátság vezetéket használnia”

Ez egyrészt tovább drágítaná az importot, másrészt Németország függő helyzetbe kerülne Lengyelországtól, ami a két állam között az utóbbi időben megnövekedett feszültséget látva erősítené a német energiabiztonságot. Ezért is logikus, hogy a németek inkább közvetlenül Indiától szerezzenek be olajtermékeket.

Moszkva közben a nyugati intézkedések megkerülésére és a vele barátságtalan országok megbüntetésére készül már hónapok óta. Ebben partnerei az OPEC országai is, hiszen egyrészt a példa ragadós lehet, másrészt az ár leszorítása nekik sem érdekük. Most Moszkva is szankciókkal fenyeget – ez a piaci áron történő vásárlásra a G7-ektől engedélyt kapott Japánt érintené a legrosszabbul –, de ami ennél fontosabb, nemcsak új piacokat keresett, hanem a szállítást is igyekszik megoldani. Mivel Ázsiába elsősorban hajókon tud csak szállítani, ezért az elmúlt hónapokban egész tanker flottát vásárolt fel. Ezen kívül állami garanciával a szállítások biztosítását is megoldja saját biztosító társaságokkal.

„Moszkva eddig állítólag valamivel több, mint száz 10-15 éves tankert vásárolt – 29 több mint 2 millió hordó kapacitású, 31 darab, nagyjából egymillió hordónyi olajat szállítani képes Suezmax osztályút és 49 darab 700 ezer hordó kapacitású Aframax osztályút –, de alighanem folytatja a bevásárlást, mert a szektorban mérvadó elemző cég, a Rystad szerint vagy 240 tankerre lenne szüksége a kieső nyugati szállító infrastruktúra pótlására az export volumenének fenntartásához. Az inkább rövid távolságra használt hajók állaga a biztosítás és az ellenőrzés hiányában adott esetben másodlagos”

Az erőfeszítések célja, hogy Moszkva a korlátozások ellenére megőrizze a jelenlegi export mennyiséget az európai piac elvesztése után is. Ebben a flotta megnövelése és az alternatív felelősségvállalási mechanizmus kidolgozása mellett segíthet az északi hajózási útvonal hatékonyabb kihasználása, valamint a teljes leválás a dollár elszámolásról.

Ahogy Európa komoly árat fizet azért, hogy leváljon az orosz olajról és gázról, úgy Oroszország is megszenvedi az európai piac elvesztését és az átállás nehézségeit. Oroszország olajexportja eddig ütésálló, és a nemzetközi szankciók ellenére csupán napi 400 ezer hordóval esett a háború előtti szint alá. Középtávon azonban a kínálat nagyjából kétharmadára tud vevőt találni, így elkerülhetetlennek tűnik, hogy exportja csökkenjen. Kérdés, hogy mennyit, és ez milyen hatással lesz a világpiaci árakra. A Fitch Ratings szerint jövő év elejére napi 2-3 millió hordó orosz nyersolajexport – a teljes az orosz olajtermelés hozzávetőleg negyede – tűnhet el a világpiacról,  miután életbe lép az orosz tengeri olajimportra vonatkozó uniós embargó. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint Moszkvának napi 2,4 millió hordó olajnak kellene otthont találnia, ha olajexportját a jelenlegi szinten akarja tartani, és a várakozásai szerint az oroszországi olajtermelés 2023 februárjára napi 9,5 millió hordóra csökken, ami napi 1,9 millió hordó zuhanást jelent 2022 februárjához képest.

„Moszkva azonban gőzerővel keresi a piacokat”

A Kínába irányuló orosz olajexport például 55 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, amellyel Oroszország Szaúd-Arábiát megelőzve a Mennyei Birodalom legnagyobb „fekete arany” szállítójává vált. Egy másik ígéretes piac India, ahol a május 27. és június 15. közötti időszakban 31-szeresére nőtt az Oroszországból vásárolt olaj mennyisége. De akár napi 1 millió hordónyi orosz olaj kerülhet néhány közel-keleti országba, valamint Indonéziába, Pakisztánba és Srí Lankára Ázsiában, valamint Brazíliába és Dél-Afrikába. A Rystad Energy energiakutató cég szerint nagyjából az export 75 százalékát sikerül majd Ázsiába és más piacokra irányítani.

Az EU 2021-ben napi 2,2 millió hordó kőolajat – 0,7 millió hordót csővezetéken keresztül -, ezen kívül napi 1,2 millió hordó finomított olajterméket ebből 0,5 millió hordó gázolajat importált Oroszországból. Egy átlagos évben az összeurópai olajimport közel harmada érkezett Oroszországból. Ennek a kivitelnek az értéke tavaly az orosz hazai össztermék hozzávetőleg 4 százalékával volt egyenlő, egyébként a kőolaj és a földgáz teszi ki a teljes orosz export 42 százalékát.

A költségvetés bevételeinek 34 százalékát az energetikai szektor adja. A gáz- és olajszektorból az idén a magas világpiaci árak ellenére is összességében 8 százalékkal kevesebb bevétellel tervez a büdzsé, jövőre a csökkenés aránya 3, míg 2025-ben 5 százalék lehet. Kérdés, hogy a jelenleg felgyorsult versenyfutásban Európa talál előbb megfelelő áron és mennyiségben alternatív forrásokat, vagy Oroszország váltja ki gyorsabban az elveszett piacait.

„Eközben nemcsak India és Kína próbálja javítani a versenyképességét azzal, hogy diszkont áron és nagy mennyiségben vásárolja fel az orosz olajat és gázt. Ahogy az ukrán gabona megállapodáson, úgy az energia válságon is nagyot kaszál Törökország”

Szintén nagy mennyiségben és diszkont áron vásárol, és most óriási hasznot lefölözve a szállítmányok biztosításába is beszállt. Ráadásul gázelosztó hubként megerősíti geopolitikai pozícióit is, mint ahogy az észak-kelet-európai régióban erre a szerepre törekszik Lengyelország is. S a sort még folytathatnánk, hiszen az orosz szénhidrogének európai kiváltásán gazdasági és geopolitikai értelemben is nagyot nyer az Egyesült Államok, de nem járnak rosszul az arab exportőrök, Katar és társai sem. Mint ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy az embargó megkerülésében részt venni is nagy üzlet, így a globális tanker flotta harmadát ellenőrző Görögország is megtalálja a módját annak, hogy megtartsa az orosz olaj szállításában erős pozícióit. A szankciók megkerülésében Venezuela és Irán kapcsán komoly tapasztalattal bír, és felségjel nélküli flottája vagy ezer hajóból áll. Egyre több tartályhajót indítanak útjára a célállomás pontos megjelölése nélkül, és még több lesz a jelöletlen és a kevert, így türkménnek, kazahnak vagy éppen litvánnak minősített olajszállítmány.

„Az Európai Unióval ellentétben még Amerika is pragmatikusan úgy alakította a szabályozást, hogy az Oroszországon kívül finomított olaj ne essen tiltás alá, így a Lukoil szicíliai finomítójából gond nélkül futnak be a termékek az amerikai kikötőkbe”

Így aztán egyelőre nehéz megítélni, hogy ki nyeri majd meg a turbó fokozatra kapcsolt energia háborút, amelynek legalább akkora, ha nem nagyobb hatása lesz a globális erőviszonyok alakulására, mint az ukrajnai frontnak. A csata javában dúl, és egyelőre inkább csak az látszik, hogy kik és hogyan nyerészkednek az új helyzeten.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com