„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára
„Zenedarabokban is hallhatunk harangot, harangokat, harangszót, vagy ágyúdörgést. Mint különleges hangszerek színezik a művet, rendkívül kifejezőek, nem utolsó sorban pedig rendkívül izgalmas a hangzásuk”
Fotó:EUROPRESS/Yuri KADOBNOV/AFP
A harangok már az ókorban jelen voltak. Nem csak a zenéléshez használták, hanem jelzéseket is adtak velük.
„A harang elődje készülhetett agyagból, termések héjából, de az ókori Egyiptomban már ezüst- és arany harangok is voltak”
Bronzharangokat, amelyeknek erőteljesebb volt a hangja, Ázsiában használtak először. A harang a kereszténység kialakulása után – de azért nem rögtön – úgy az 5-6. században az egyház egyik jelképe lett. A középkorban pedig már világi szerepe is volt, figyelmeztetett – félreverik a harangot – a tűz, a rossz időjárás, de az ítélethirdetés, az ítéletek végrehajtása esetén is. A 19. századtól az időt is jelzi. Talán a legismertebb – és jelenleg a legnagyobb is – az 1733-1735 között Anna cárnő megrendelésére készült néma Cár-harang, amely a moszkvai Kreml egyik legfőbb nevezetessége. A mintegy 200 tonnás bronzharang sohasem szólalt meg, mert megrepedt, és kitört egy körülbelül 11 és fél tonnás darabja. Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmje egyébként érinti a harang történetét.
„Az ágyú története később kezdődött”
A kínaiak által a 10. században feltalált lőpor késztette a kísérletezőket arra, hogy nagyobb, erősebb fegyvert is megalkossanak. Kezdetben a kézi ágyú szolgált fegyverként, egyelőre kis lőtávolsággal. 1326-ban már ábrázoltak ágyút egy angol kódexben. A középkor végére már több nagy ágyút konstruáltak, a Mons Meg nevű, az edinburgh-i várban elhelyezett szerkezetnek két mérföld volt a hatótávolsága. A 15. században már a hadihajókat is felszerelték ezekkel a fegyverekkel, így hatalmas csapást mérhettek az ellenségre.
„Aztán 1586-ban elkészült a körülbelül öt méter hosszú, 38 tonnás Cár-ágyú, a 16. századi orosz öntőművészet és haditechnika egyik legértékesebb emléke. Ez a mozsárágyú szintén a Kreml egyik látványossága, és ezt sem használták soha”
Mivel ezeknek a nagy harci eszközöknek a mozgatása, de maga a golyó kilövése is sok embert és időt igényelt, leáldozott ezeknek a kora. A 19. században az acélgyártás kedvezett az ágyúk fejlődésének, teljesítményének is. Az ágyúk fénykorát alighanem a második világháborúra tehetjük. Hogy maradjunk az orosz, szláv világnál a Vörös Hadsereg használta a harcok során a legtöbb ágyút.
„De van-e közös az ágyúkban és a harangokban?”
Igen. Már csak azért is, mert az ágyúcsövet kezdetben a harangöntők készítették, később azonban önálló szakmává vált mindkettő. De talán az is köztudott, hogy a háborús időkben a harangokat beolvasztották, és lövedéket, vagy magát az ágyút abból készítették. Furcsa ellentmondás, hiszen a harang az egyház, a béke jelképe, az ágyú pedig egyértelműen a rombolásé. A magyar nyelvben az ’ágyú’ szó megjelenik a ’nagyágyú’ kifejezésben, a jelentését nem kell magyarázni. A magyar népdalok egyik kedvelt gyöngyszeme pedig a Gábor Áron rézágyúja… kezdetű dal.
„Zenedarabokban is hallhatunk harangot, harangokat, harangszót, vagy ágyúdörgést. Mint különleges hangszerek színezik a művet, rendkívül kifejezőek, nem utolsó sorban pedig rendkívül izgalmas a hangzásuk”
Mindkét „hangszernél” probléma, hogyan tudják megszólaltani, ha autentikus előadást akarnak létrehozni, hiszen az ágyút el kell sütni, a templom toronyban lévő harango(ka)t pedig meg kell kongatni. Méghozzá időben. Az ágyúdörgést utánozhatja a nagydob ütése, a harangok (csőharangok) pedig mára már beépültek a nagyzenekarba – ha az adott darab úgy kívánja. A harangszó lehet ünnepi, fennkölt, de lehet a gyász kifejezője, esetleg szimbolizálhatja a megváltást.
„Harangszót, harangzúgást hallunk például Szergej Rahmanyinov Harangok (Op. 35) című négytételes, baritonszólistát, énekkart és zenekart foglalkoztató művében. A szerző gyakran hangoztatta, hogy a templomi harangok hangja, és az ahhoz kapcsolódó érzelmek – leginkább a gyász – foglalkoztatták”
Nemcsak a Harangokban, hanem a kétzongorás Fantasie tableaux-ban és A fukar lovag című operájában is feltűnik olyan mozzanat, amely a harangok hangját imitálja. Aram Hacsaturján Spartacus című balettjében is szerepelnek harangütések. Itt jegyezzük meg, hogy az éltesebb olvasók ismerhetnek a balettből egy részletet, az Onedin család főcímzenéjeként vezette be az epizódokat. Maradva az orosz zenénél, a legikonikusabb Muszorgszkij Borisz Godunov operájának pompázatos koronázási jelenete a harangokkal. De nemcsak orosz vagy szovjet művekben jelenik meg a harang, hanem például Puccini Toscájának Te deumában, Berlioz Fantasztikus szimfóniájában (V. tétel), Wagner Parsifal műfaji megjelölését tekintve színpad szentelő ünnepi játék három felvonásban című operájában is, és másutt is.
„Szintén hallunk harangzúgást Pjotr Iljics Csajkovszkij 1812 – nyitány című kompozíciójában, ráadásul a mű bemutatóján valóban templomi harangok szólaltak meg. De ebben az alkotásban nemcsak a harangok, hanem az ágyúlövések is nagy szerepet kaptak”
Csajkovszkij 1880 őszén írta az Op. 49-es művet, a bemutatót 1882. augusztus 20-án (augusztus 8.), Moszkvában tartották, nem messze a Kremltől. A karmester az ukrán Ippolit Karlovics Altanyi volt. A koncert nyitány az orosz seregek Napóleon serege feletti győzelmére készült, benne két himnuszrészlettel. Érdemes tudni, hogy 1812-ben, amely a nyitány címe, sem a Marseillaise, sem a cári himnusz még nem volt hivatalosan zenei jelkép. A Marseillaise 1970-ben, a cári himnusz pedig 1883-ban vált hivatalosan francia, illetve orosz himnusszá.
„A körülbelül negyedórás zene rendkívül érdekes, egy himnikus, bensőséges dallamot hallunk, a középső szakasz pedig leginkább csatazeneszerű”
Itt a Marseillaise dallam töredékét is halljuk, először diadalmasan, később pedig mint a vert francia sereg dallamaként jelenik meg. A cári himnusz is felcsendül a befejezés előtt. A mű diadalmasan ér véget, zúgnak a harangok, és ágyúlövéseket hallunk, szám szerint 16-ot. A zenekar hangereje is ehhez idomul, ffff jelzés szerepel a partitúrában. Természetesen csak szabadtéri előadásoknál vetik be az ágyúkat. (A Boston Pops zenekar minden évben, a Függetlenség napján, július 4-én előadja Csajkovszkij ikonikus nyitányát, valódi ágyúlövésekkel).
„Mi történik, ha szabadtéren, vagy koncert teremben játszanak a zenészek, de nem áll rendelkezésre ágyú?”
Ilyenkor felvételről játsszák be a hangot, vagy nagydob, esetleg hatalmas fakalapács szól az ágyú helyettesítőjeként. Néhány műben valódi ágyúdörgés helyett szimbolikusan jelenik meg a hanghatás. Ilyen például Dmitrij Sosztakovics 7., Leningrádi szimfóniája – a cím sejteti is a várható effektust.
„A pop- valamint a rockzene is él a haragok és/vagy az ágyú hangjával”
Az AC/DC Hells Bells című számában templomi harangot hallunk rögtön a kezdéskor. Szintén az AC/DC For Those About to Rock (We Salute You) című dalának a végén pedig dörög az ágyú is. De ilyen a Time című szám a Pink Floydtól, amelyben a harangjáték mellett toronyóra zaja is hallatszik. A filmzenében is hallhatunk harangot, Rózsa Miklós a Ben Hur című film zeneszerzőjeként (rendező: William Wyler) ünnepi harangokat írt elő.
Az ágyúszó, annak imitálása tehát jóval ritkább, mint a harangok használata a zeneművekben. A harangok, vagy inkább csőharangok – maga a látvány is szép – beépültek jónéhány műbe. Ágyúszó jóval kevesebbszer található a művekben, az ütőhangszerekkel megjelenített fegyverropogás viszont a programzenében nem unikum.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater