„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Minden esetre mindenképp érdekes fejlemény az a tény, hogy nagyjából egy hét leforgása alatt Kijevnek Avgyejevka térségében sikerült elvesztenie a 31 darabos Abrams állományának közel 10 százalékát, amely azóta csak tovább nőtt”
Forrás:US Department of Defense
Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint 2024. március 5-én Moszkva erőinek Avgyejevka térségében immár a harmadik M1A1 Abrams harckocsit sikerült kilőniük. A kilövésről készült videót is magába foglaló hivatalos közlemény szerint az Abramset egy meg nem nevezett alváltozatú T-72B3 – vélhetően az ukrajnai harctér igényei szerint átalakított T-72B3M obr. 2022 – harckocsi tette harcképtelenné egy tűzpárbaj során, méghozzá az első lövéssel.
„Ám utóbbi állítás felettébb kétséges”
Bár maga a felvétel és a kilövés ténye mindenképp autentikus, ám a részletek az orosz harckocsi helyett másról árulkodnak. Ugyanis, ha részletesen áttekintjük az orosz védelmi minisztérium közleményében megjelenő felvétel eredetijét – utóbbiról majd később –, akkor azon egyértelműen két irányított páncéltörő rakéta – ATGM – találatát, valamint vélhetően ezzel párhuzamosan több tüzérségi gránát közeli becsapódását láthatjuk. Előbbi eszközöket hagyományosan a gyalogság indítja hordozható és könnyen felállítható állványokról vagy az arra a célra kialakított járművekből, esetlegesen egyéb rögtönzött módokon.
A kilövésről készült teljes, vágatlan felvétel
Ezzel szemben az ellenséges páncélosok elleni harc során a harckocsik számára hagyományosan páncéltörő nyíllövedékek – APFSDS – állnak rendelkezésre. Utóbbiak az ukrajnai konfliktusban is rendre feltűntek már, mind az orosz, mind az ukrán lőszerjavadalmazások vonatkozásában. Legyen szó a Leopard 2A5 svéd változatát képező Strv 122 DM53, vagy az orosz T-72B3M, T-80BVM, T-90M típusokhoz tartozó 3BM60 Szvinyec-2 gránátokról.
„Arról nem is beszélve, hogy az Ukrajnának átadott amerikai M1A1 Abrams harckocsik körüli egyik fő kérdést pont a szegényített urán penetrátorral ellátott M829 páncéltörő nyíllövedékek szállítása jelentette”
A nagyobb torkolati sebesség – hagyományosan 1400-1800 m/s közti értékeket elérő – következtében a páncéltörő nyíllövedékek pályája laposabb nem csak a páncéltörő rakétákhoz, de az egyéb harckocsik által indított gránátokhoz – repeszromboló, kumulatív stb. – képest is. Itt viszont egy először emelkedő, majd süllyedés után stabilizálódó pályaívet láthatunk, amely megint csak az irányított páncéltörő rakétákra jellemző. A páncéltörő rakéták esetében ugyanis azokat először egy vetőtöltet indítja és csak bizonyos idő/távolság után kapcsol be maga a szilárd hajtóanyagú hajtómű.
9M133 Kornet páncéltörő rakéta indítása
Forrás:Wikipédia
További segítséget nyújt számunkra magának a felvételnek a jellege is, azaz, hogy hőképalkotó kamerával készült. Azon ugyanis egyértelműen kivehető a szilárd hajtóanyagú hajtómű működése a rakéta környezetében kiáramló gázok, illetve egyéb égéstermékek képében. Ez viszont semelyik harckocsik által rendszeresített gránát tekintetében nincs jelen, mivel azok nem rendelkeznek önálló meghajtással, csakis az indításkor keletkező kinetikus energia „szállítja” őket. Az esetenként előforduló nyomjelzős lövedékek – mint az APFSDS-T –„lenyomatai” pedig nem ilyen módon jelennek meg a hőkamerás felvételeken.
Az ukrajnai orosz lőszerjavadalmazásban a nyugati tankok szállításának bejelentését követően hamar megjelentek a 3BM60 Szvinyec-2 típusú páncéltörő nyíllövedékek
Forrás:Telegram
„Persze hipotetikusan vizsgálva nem lehet kizárni, hogy esetleg a T-72B3 személyzete a szovjet-orosz harckocsiknál rendszeresített, lövegcsőből indítható irányított páncéltörő rakétát vetett be”
De azt jelen felvételből nem tudjuk megerősíteni vagy cáfolni. Pontosabban magának a rakétának a típusát kihívás kivenni, mert azok működése ilyen minőségű felvétel esetében nehezen különböztethető meg a szabadon álló állványzatról vagy egyéb módon indított társaiktól. Bár, ha tippelni kéne, akkor nagy valószínűséggel a 9M133 Kornet családhoz tartozó páncéltörő rakéták indításait láthatjuk a rakétahajtómű fúvókáinak elhelyezkedése és magának a rakétának a mozgása alapján. A hőképalkotó kamerákkal felvett egyéb Kornet indításokról készült felvételek szintén ezt támasztják alá.
9M133 Kornet rakéta indítása és rávezetése
„Technikai hátteret tekintve a páncéltörő nyíllövedékek mellett a szovjet-orosz harckocsi harcászat az ellenséges páncélosok elleni harcban Izraelhez hasonlóan nem vetette el az 1960-as évek ötlenének számító lövegcsőből indított páncéltörő rakéták használatát”
A konstrukciónak megvannak a sajátságos előnyei is hátrányai, ahol legfőbb pozitívumként a gránátokhoz képest nagyobb maximális lőtávolságot lehetne említeni. A szovjet-orosz tandem robbanófejű 9M119M Invar/9M119M1 Invar-M lövegcsőből indítható páncéltörő rakéták maximális hatótávolsága 5 kilométer, míg mondjuk az M1 Abrams számára rendelkezésre álló legmodernebb M829A3/A4 páncéltörő nyíllövedékeké 3-4 ezer méter körül alakul, hasonlóan a Leopard 2 DM53/63 gránátjaihoz.
A nyugati fejlesztések épp a következő generációs 130 vagy 140 milliméteres harckocsiágyúk esetében számolnak azzal, hogy sikerülhet elérni a 4,5 kilométer vagy esetleg a feletti effektív lőtávolságot.
„Ellenben a harckocsiágyú kalibere behatárolja a lehetséges rakéta maximális átmérőjét és ezáltal annak páncélátütését, mivel ezen rakéták kivétel nélkül kumulatív robbanófejjel rendelkeznek”
Utóbbiak páncélátütését pedig a tandem kialakításon túl lényegében csak az átmérő növelésével lehet fokozni. Szovjet-orosz esetben így a lövegcsőből indítható páncéltörő rakéták maximális átmérője 125, Izraelnél 120 milliméter lehet. Ezzel szemben például a már említett 9M133 Kornet család 152 milliméteres átmérővel bír, akárcsak az amerikai BGM-71 TOW család.
Orosz oldalról Ukrajnában számos alkalommal láthattuk már az említett 9M119M Invar családba tartozó páncéltörő rakéták bevetését. A típus hirtelen a páncéltörő rakéták világában jártas nézők számára is ismeretlen lehet, ami nem véletlen, mivel csak a rakéták viselik az Invar elnevezést, maga az egész rendszer 9K119 Refleksz/9K120 Szvir néven ismert.
9M119M1 Invar-M rakéta indítása 4815 méterre található M2 Bradley ellen
Az ellenséges páncélosok elleni eredményesség szempontjából a maximális páncélátütés „mezítlábas” Invar esetében 700-750, míg a modernizált Invar-M-nél 900 milliméternyi hengerelt acél egyenérték körül alakul. Utóbbi értékek reaktív páncélzat alkalmazása esetén, azon áthatolva 650-700, valamint 850 milliméterre csökkennek. Megint csak összehasonlításképp a 9M133 Kornet maximális páncélátütése változattól függően 1000-1300 milliméter közötti értéket mutat, ám azt már a reaktívpáncélzaton történő áttörést követően.
„Fontos megjegyezzük viszont, hogy az elsőre magasnak tűnő páncélátütési értékek kontextus nélküli értelmezése hamis képet festhet a páncéltörő rakéták tulajdonságairól”
Ugyanis a kompozit páncélzattal rendelkező harckocsik páncélvédelmi értékei eltérnek a kumulatív és kinetikus elven működő páncéltörő fegyverzet tekintetében. A többféle anyag használatával összeállított kompozit kialakításból adódóan a kumulatív páncéltörő fegyverekkel szemben ugyanazon páncélzat nagyobb védelmi értékkel bír, mint a kinetikus elven operáló eszközöknél.
Mindez nem véletlen, hisz míg a páncéltörő nyíllövedékeknél maga a penetrátor az, ami a kinetikus energiáját kihasználva gyakorlatilag átfúrja magát a páncélon, addig a kumulatív robbanófejjel felszerelt rakéták kumulatív sugara – egyéb nevén jet – inkább átégeti magát az egyes rétegeken. Így viszont például magas olvadáspontú nem fémes anyagok – például kerámiabetétek vagy üreges kazamata páncélzat légrétegei – alkalmazásával jóval nagyobb mértékben lehet ugyanazon páncél kumulatív védelmét megnövelni, mint a kinetikust.
Lengyel T-72M1 harckocsik kvarcbetétes páncélelemei
Forrás:Imgur
Ezzel ugyanis sokkalta könnyebben lehet a kumulatív sugarat megtörni, hatástalanná téve azt. Persze ez megint csak egy erős leegyszerűsítése a valós folyamatoknak.
„Összességében elmondható, tehát hogy nagy valószínűséggel nem egy T-72B3, hanem a gyalogsághoz tartozó alakulat által indított irányított páncéltörő rakéták semmisítették meg a harmadik ukrán M1A1SA Abrams harckocsit”
Ráadásul nem első lövésre egy tűzpárbajban, hanem több rakéta egymás utáni indításával tüzérségi támogatás mellett. Persze a lövegcsőből indított páncéltörő rakéta használatának lehetőségét sem lehet totálisan kizárni, ám jelen helyzetben erre minimális esély mutatkozik. Minden esetre sokkalta valószínűbb, hogy Kornet páncéltörő rakétával felszerelt alakulatoknak sikerült megsemmisíteniük a harmadik ukrán Abrams harckocsit.
„Itt pedig érdemes részben visszatérjünk a már említett eredeti felvétel kérdéséhez”
Ugyanis az orosz védelmi tárca által közzétett felvétel teljes, vágatlan verziója már március 5-én nyilvánosságra került a Dambiev nevet viselő Telegram-csatornán. Utóbbi szintén csak a páncéltörő rakéták bevetését említette a katonai felderítés alá tartozó novoszibirszki 24. különleges feladatkörű dandár által Berdicsi térségében, míg a kilövés utáni drónfelvétel a 30. gépesített lövészdandártól származik.
Az orosz Védelmi Minisztérium által közzétett hivatalos felvétel
A 24. dandár viszont egy nehéz fegyverzettel nem rendelkező Szpecnaz alakulat, igaz ez továbbra sem zárja ki, hogy esetleg a kilövés mégis a 30. gépesített lövészdandár munkája. A Dambiev általi felvételt összevetve az orosz védelmi tárca által kiadottal láthatóvá válik, milyen vágási technikákat alkalmazott a minisztérium saját oldaláról, hogy saját verziója ne tartalmazza a páncéltörő rakéta indításokat.
„Minden esetre mindenképp érdekes fejlemény az a tény, hogy nagyjából egy hét leforgása alatt Kijevnek Avgyejevka térségében sikerült elvesztenie a 31 darabos Abrams állományának közel 10 százalékát, amely azóta csak tovább nőtt”
Ám az arány az Abramsen alapuló M1150 ABV aknamentesítő járművek tekintetében még rosszabb, mivel bár pontos darabszámos ezek esetében nem tudni, de a Forbes által megszellőztetett „legfeljebb 6 darabos” kontingens viszonylatában is a veszteségek elérik a 33 százalékot. Ez még az optimálisabb szcenárió Kijev számára, mivel amennyiben hatnál kevesebb M1150 ABV-t kapott Ukrajna, úgy még kettő példány elvesztése is sokkalta súlyosabb helyzetet teremt.
Kilőtt M1150 ABV Berdicsi térségében
Ismételten bebizonyosodott, hogy a modern hadszíntéren és az ukrajnai konfliktusban nincsenek csodafegyverek. Bár nem szabad vagy lehet leírni a technikai fejlettség adta minőség jelentőségét, de ha az nem párosul a megfelelő mennyiséggel, akkor csak hímestojásként kezelt eszközökkel rendelkezik az adott fél.
„Ennek kapcsán nem véletlenül ritkák az ukrán háborúban a közvetlen összecsapással járó harckocsik közti ütközetek, mivel Kijev egyszerűen nem engedheti meg magának akár a szovjet, akár a hímestojásként kezelt nyugati eszközök tömeges elvesztését”
Ám amikor akár az M1 Abrams, akár a Leopard 2, akár a Challenger 2 megjelenik a frontvonalban és bekövetkezik az elkerülhetetlen veszteség, akkor mindenki számára nyilvánvalóvá válhat, hogy a modern fenyegetésekkel szemben a nyugati típusok ugyanolyan sérülékenyek, mint szovjet-orosz társaik. A különbség csupán annyi, hogy az elmúlt évtizedek gyengébb ellenfeleivel szemben vívott aszimmetrikus konfliktusaiban ezt a tényt sikerült a média által gerjesztett fals narratívákkal a szőnyeg alá söpörni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater